Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-13 / 50. szám

2 RANDEVÜ A NYERTESEINKKEL Bevallom, hogy kételkedve Indultanj az Ü| Ifjüsäg nagy versenye nyerteseinek fel&itatására. Hogy mi okozta a kételyt? Vegyük csak szépen sorjába. Az első díjjal nincs baj, mert van variációs lehetőségi Ha nem utazhat Kubába a győztes, választhatja a színes tévét. A második díjjal sincsen probléma, mert a magnetofon jól jön fiúnak vagy lánynak. Idősnek vagy fiatalnak egyaránt. De itt van a harmadik és a negyedik díj. Szilveszter Magyarországon két személy részére és karácsony a Magas-Tátrában ugyanúgy két személy részére. Megfelelje nyerteseinknek? Mert, ugye, olvasóink között vannak 14 évesek, de 95 évesek is. Hogyan is küldhetnénk szilveszterezni egy még plonirkorú nyertest vagy, uram bocsá, 70—80 évest sízni a Magas-Tátrába. Nem is folytatom tovább eszmefuttatásomat, mert nemcsak a nyerteseknek volt szerencséjük, hanem nekünk is, akik szervezői voltunk e nagy versenyünknek. Olyan fiatalokra leltünk, akik nemcsak lelkes olvasóink, hanem a munka után szeretnek kirándulni, szórakozni is. Nagytárkányba, keressem meg Brindzák Ilonát és készítsek vele beszélgetést. A sorsolás n- tánl harmadik napon már Nagy tárkányban vagyok. 3. Körülményes úton-médon meg­találom a keresett faluban a 73-as bázszámot. A Brindzák- portát. A fain egyik utcájának legntolsé háza. Brindzák Ilona idős szülei fogadnak. Mondják, a lányuk a vasútnál dolgozik, kalanznO, nincs Idehaza. Hirte­PILLANATKÉPEK Rohanok az állomásra. Ot perc múlva indul a vonat. Már nincs időm jegyet váltani. Oda­lépek a vonat mellett álldogá­ló kalanznúhöz, mondom neki, hogy nem tudtam a pénztárnál megváltani a menetjegyet, majd útkSzben megfizetem. „Jó, fog­laljon helyet“ — volt a válasz. A középtermetű, vékony, hosz- szú hajú fiatal lány menetköz­ben többször is odajött hoz­zám. Beszélgettünk. Nagytárká- nyi (V. Trakany). Ennek már három éve. Azóta többször Osz- szefutottnnk utazás közben... 2. Az Oj Ifjúság őszi versenyét Brindzák Hona, nagytárkányi lakos nyerte. A szerkesztőség­ben azt mondták, utazzak el Az apa len derengeni kezd valami. Kér­dezősködöm, hogy néz ki Ilona. Az anya lefesti előttem lányát. Ekkor jut eszembe a fent el­mondott első történet. Amikor aztán fényképet is mutat Ilo­náról már biztos vagyok ben­ne, Brindzák Ilona, versenyünk első dijának nyertese és a vo­naton megismert kalanznö egy­azon személy. MESÉLNEK A SZULOK Brindzák József, 52 éves: — A lányom bolondja az új­ságoknak. Mindig csak olvasna. Amikor megérkezett az első versenyt hirdető Dj Ifjúság, a- zonnal nekilátott és megvála­szolta a kérdéseket. Mondtam neki; mutasd már, mit csinálsz. azt válaszolta: ha majd kész lesz. Én még meg is szidtam, hogy minek pocsékolja az ide­jét, úgy sem nyer. De ő nem tágított. Azt mondta, meg a- karja nyerni az első díjat, a kubai utat. Én meg kinevettem. Majd pont te fogod megnyer­ni. Brindzák Mária, 51 éves — A lányom azért választot­ta a kalauzkodást, mert na­gyon szeret utazni. A nyáron is „reszketett“, hogy mehessen az Aranyhomokra. A munkahe­lyén szerveztek valamilyen ki­rándulást, de ő már későn je­lentkezett, nem volt szerencsé­je. Pedig az lett volna az első nagyobb útja, mert eddig még csak Magyarországon járt. Az utazás neki a minden meg az olvasás. Kötni, horgolni is sze­ret, meg nem mondom, itthon is segítkezik a házi munkák­nál, de én nem nagyon kívá­nom tőle, hogy a munka vé­geztével még itthon is fárad­jon... Jaj, de fog Ilonkám ű- rülni, ha megtudja, hogy in­gyen mehet Kubába, hogy ő nyerte meg a versenyt. — Ezek szerint a kubai utat fogja választani és nem a szí­nes tévét? — Mi ebben nem parancso­lunk neki. Néhány nap múlva jött a le­vél: Brindzák Ilona Kubába u- tazik. (z.oíczer) 1 fotó: a szerző RARÄTTA1 VAGY BARÁTNŐVEL? Bábi Tibort sem találtam otthon. Édesanyja közölte, hogy Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) van a cukorgyár­ban az állandó munkahelyén. Hogyan beszélhetnék vele? — Felhívom őt a postáról, — mondja az édesanyja. Jő, akkor négykor, várjon Dunaszerdahelyen. Amikor beléptem a cukorgyár munkásszállójába, Bá­oi Tibor éppen olvasta Szilvássy Lajostól a Légszomj című könyvet. — Tibor, gratuláloki Ugye, tudsz már róla? — Igen, tudok és nagyon örülök annak, hogy az Oj Ifjúság nyertesi között vagyok. Valamit magadról. Gépésztechnikusként dolgozom a dunaszerdahelyi cu­korgyárban, két évvel ezelőtt végeztem az iparit Koäi- cén. — Mivel töltőd a szabad idődet? — Szeretem a modern zenét, foglalkozom fényké­pezéssel, propagandista vagyok a SZISZ üzemi szer­vezete vezetőségében. — Tetszett az Oj Ifjúságban közölt vetélkedő? — Igen. Nagyon jó volt a verseny, csináltunk ml is hasonlót az üzem SZISZ-szervezetében. Persze nálunk nem voltak olyan szép díjak, mint az Oj Ifjúságban. — Nyertél már az életedben? — Nagyon régen egy könyvet, amikor valamelyik lapban helyesen megfejtettem a keresztrejtvényt. — Jó utat és jó szórakozást kívánunk. ^ ^ erepes Zsuzsannáról annyit tudtam meg szű- lőfalujában, hogy a komáromi (Komárno) kommunális üzemek dolgozója. — Gratulálok Zsuzsa, ugye tudod, hogy te vagy az egyik szerencsés nyertesünk? — Már a barátnőim kifejezték jókívánságaikat — mondja Zsuzsa és kávéra invitál. — Szeretsz versenyezni? — Igen, próbálkozom a szerencsével, sőt hadd mondjam el, hogy sportkázunk is a barátnőimmel közösen és még Idáig nem fizettünk rá. — Nehéz volt az Oj Ifjúságban kiírt verseny?. — Éppen fürdőben voltam az alatt az idő alatt, amikor a lap közölte az egyes kérdéseket, így ha­zajövetelem után a barátnőimtől szereztem meg az Üj Ifjúságot, mivel Marlánske Lázhéban nem vásá­rolhattam meg. Ahhoz, hogy valaki megfejthessen hasonló rejtvényeket, Illetve helyes válaszokat tud^ jón adni az egyes kérdésekre, sokat kell olvasnia. — Mivel töltöd a szabad Idődet? — Nagyon elfoglalt vagyok, mivel a dolgozók esti Iskoláján szeretnék érettségizni. Itt Komárom­ban és sokat kell tanulnom, Munka után hazajárok szülőfalumba, Nemesócsára (Zem. Olöa], részt ve­szek a helyi SZISZ-szervezet munkájában is. — Kivel utazol? — Válaszolnom kell erre? — Nem! Jó utat kivánuitít. ZSGZSA, A SZERENCSE KEGYELTJE AZ ELEGANCU FESZTIVÁLJA Az elegancia fesztiváljai — talán ez a közös név illik legjobban azokra a nemzetközi versenyekre, a- melyeket Prágában és Ostí nad Labemben rendeztek. Prágában a híres Vencel- téri szórakoztatókombinát, a Lucerna-palota fodrász­verseny színhelye volt. Elő­ször a legjobb csehszlovák „hajművészek“ mérték ösz- sze tudásukat, vasárnap pedig a fodrászok X. — ju­bileumi — nemzetközi verse­nye zajlott le. Ez utóbbin Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Hollandia, Japán, Jugoszlávia, Lengyel- ország, Magyarország, az NDK, az NSZK, Olaszország és Svájc összesen mintegy hatvan mestere mutatta be több mint száz modellen a legelegánsabb, legkorsze­rűbb hétköznapi és ünnepi (társaságbeli) hajviselete­ket. Szakértők szerint a ver­seny jól mutatta a női fri­zuradivat jövő évi irányza­tát. 1978-ban főként a hullá­mos és általában a rövid haj lesz majd a divatos. A kétnapos fodrászver­senyt különleges szakmai bemutató egészítette ki, a- melyen a szakmának a ver­senyre összegyűlt kiválósá­gai felvonultatták és meg­tárgyalták a legújabb haj­ápolási, vágási, festési és frizuraformálási módszere­ket. Űstí nad Labemben a vá­ros nagy eseményének, a társasági táncok nemzetközi versenyére került sor, ame­lyet a Cseh Kulturális Mi­nisztérium és más szervek ezúttal már nyolcadik alka­lommal rendeztek meg bol­gár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, magyar, NDK-beli és szovjet versenyzők rész­vételével — összesen tizenöt táncospár — vetélkedett három kategóriában: az úgy­nevezett szokvány, és a la­tin-amerikai táncokban, va­lamint a cseh polkában, ezenkívül öt kategóriában megrendezték a csoportos táncok versenyét is. A vetélkedő „komoly rá­adása“ itt sem maradt el: a táncverseny résztvevői afféle tudományos testület­té alakultak át, és szakmai szemináriumon vitatták meg az Ifjúság közös szórakozá­sának legjobb formáit, to­vábbá a modern társastánc fejlődésének újdonságait. (sn) LEGSIKERESEBBEK Az Ifjúság nevelése nap­jaink mindig időszerű kér­dése. Nagy szerepet vállal­nak ebben a pionír- és ifjú­sági házak Is. A lévai (Levice) járásban a Peter Jllemnlck^ Pionír és Ifjúsági Ház az utóbbi évek során kifejtett tevé­kenysége alapján méltán kiérdemelte a járási párt- és állami szervek elismeré­sét. A barátsági hónap ren­dezvényei után kidolgozták a jövő évi munkatervet, melyet a Februári Győze­lem 30. évfordulója jegyé­ben állítottak össze. Rendezvényeik közé sorol­ható a pionírok újévi talál­kozója a járás politikai és gazdasági vezetőivel, vala mint a népi milícia képvi­selőivel. Bizonyára sok új Ismerettel gazdagodnak majd az Auróra elnevezésű irodalmi fejtörő résztvevői. A legfiatalabbak kiállításon mutatják be, hogyan képze­lik el a Szovjetunió kom­munizmust építő népét. Járási versenyeket is szer­veznek a csillagászat, növénytan, az állattan és a biológia területéről. Ezen kívül irodalmi versenyt is rendeznek „Ml leszek“, to vábbá képzőművészeti se regszemlét „Édesanyám' címmel. A népdal- és tánc dalkedvelők is összemérhe tik tudásukat. A sportolók szintén érdekes összecsapá­sokon vehetnek majd részt A felsoroltakon kívül számos beszélgetés, vita és különféle érdekköri tévé kenységek szerepelnek a lé vaiak munkatervében. A fia­talok tehát a Februári Gyö zelem jubileumi évében is mét tanúbizonyságot tehet nek szorgalmukról, képessé­geikről. Abel Gábor VÄIIAITÄK teljesítik A nagykürtöst (V. Krtlä) járásban a SZISZ-alapszer- vezetek, az Ifjúsági közös­ségek, a Fényszóró-örjára tok és a SZISZ PSZ t NOSZF 60. évfordulója ás a SZISZ II. kongresszusa tisz­teletére 2 millió 500 ezer korona értékű felajánlást tettek, összjárási vállalásu kát eddig már több mint 90 ezer koronával túlteljesítet­ték. Kötelezettségvállalásuk­ban fontos szerepet kaptak az újítási javaslatok, amely­ből a Nagykürtös! Gép- és Traktorállomás fiataljai ve­szik ki legjobban részüket. Az anyagmegtakarítás terén a Dolina Bánya, a LIAZ és ismét csak a GTA „szisze- sei“ voltak a legeredénye- sebbek. A SZISZ pionírszervezetei 78 414 munkaóra ledolgozá­sára kötelezték magukat, a valóságban már közel 178 ezer órát dolgoztak le tár­sadalmi munkában. Bodzsár Gyula vegyészhallgatök A népgazdaságnak A Szlovák Műszaki Fő­iskola Vegyészeti Karán ki­értékelték a hallgatók nyári aktivitását. Néhány adat a brigád-törzskar elnökének, Ján Labuda mérnöknek a beszámolójából: a vegyé­szeti kar 2522 hallgatója közül 866 hallgató brlgádos- ként, 32 brigádvezetőként dolgozott a nyáron. A hall­gatók Szlovákiában Veiké Leváre, Lipt. Mikulás, Slád- koviCovo, Brezno, Partizán- ske, Nováky, Nővé Zámky, Banská Stlavnlca és Banská Bystrica üzemeiben dolgoz­tak. Hetvenen jutalmul jó munkájukért külföldi építő­táborokban, Magdeburgban, Merseburgban, Gdanszkban, Lenlngrádban és Kijevben dolgoztak. A brigádosok munkájának értéke 10 millió 663 400 ko­rona. Ebből 4100 óra jutal­mát, 22 562 koronát a VIT szolidaritási alapjába aján­lottak fel. Ezzel az ered­ménnyel a vegyészhallgatók a bratlslaval főiskolák közül ismét a legjobb eredményt érték el. A SZISZ II. kongresszusa tiszteletére a városszépítés! akciókban és a főiskolai sporttelep több mint 14 ezer órát dolgoztak le, a felaján­lott 100 főiskolás helyett 310 adományozott díjmente­sen vért. Oláh Gyula L

Next

/
Thumbnails
Contents