Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-06 / 49. szám

9 Ebben az évben, a KoznK)sz-<köny« vek sorozatban jelent meg Sulyok Katalin, e jeles magyarországi újság- írönö rlportkönyve, „Ügy szeretnék férjhez menni!“ címmel. Habár a szerző magyarországi viszonylatban és viszonyok között vizsgálja a pár- választás gondjait, problémáit, buk= tatólt, azonban számunkra Is hasz= nos és tanulságos a könyv mondani' valója. „Ügy szeretnék férjhez mennll“ Csaknem minden leány így gondol» kodlk, és ez nem baj, örvendetes. Csak akkor nem az, ha a férjhez menési vágy kompromisszumokhoz vezet, ha a lányok mindenáron férj­hez akarnak menni, akár érzelmi megalapozottság nélkül is, mert úgy vélik, anyagi és társadalmi biztonsá­guk csak ezen az úton érhető el. !gy gyakran az anyagi érdekek kerül­nek előtérbe, és a lányok a vénlány- ság, az egyedüllét, az előítéletek fé­lelme elől menekülnek a házasság­ba“ — olvashatjuk a könyv fülszöve­gében. A könyvben található kilenc riport, beszélgetés talán látszatra kü­lönbözőnek tűnik, de végsösoron az Imént idézett szöveg kérdéseire kere­si a választ, vizsgálja azok egyéni és társadalmi hátterét. Helyszűke miatt nem áll módomban kitérni külön-kü- lön az egyes témakörökre, vagy bő­vebben foglalkozni a riportalanyok magatartásával, hozzáállásával a tár­gyalt témával kapcsolatosan. Viszont egy-két témakörnél érdemes hosszab­ban Is elidőzni. Mindjárt az első, „Ki legyen a párom?“ című résznél, ahol az újságirónő tizenhét és huszonnégy év közötti lányokkal, flúkkaí beszél­get feleség- ill. férjideáljaikról. A tarka, sokszínű és helyenként meg­döbbentő válaszokból az Is kiderül többek között, hogy bizony még sok „Ügy szeretnék férjhez menni (Gondolatok egy riportköhyv körüli lány az otthoni elvárásoknak, a ma­ma befolyása alatt, keresi férjideál­ját. „Baj ez?“ — kérdezi a riporter- nő, s mindjárt válaszol is a kérdés­re. „Annyiban baj, hogy ezek a lá­nyok esetleg kölöncként hordják ma­gukkal, talán egy életen át, az ott­honról örökölt férjideált. S ezzel e- gyütt még számtalan olyan kölöncöt hoztak magukkal, ami a megválto­zott társadalomban, a megváltozott körülmények között Inkább megnehe­zíti, mint segíti a pártalálást.“ Érdemes figyelemmel követni az egyik fővárosi leányszálláson készült beszélgetés szavait. Kiderül, hogy párválasztás szempontjából nem is leányálom leányszálláson lakni. Pél­dául az egyik lány arról panaszko­dik, hogy falujukból többen is lak­nak a szálláson és amikor hétvégéd hazautaznak az az. első, hogy elme­séljék ki hogyan viselkedett. Találó a beszélgetés elme; Messzi lát a falu szeme. Egy másik riport pedig a dlplo-. más lányok párválasztási gondjait tárgyalja. A szerző leszögezi,! hogy az utóbbi évtizedben egyre több pá­lya „elnőiesedésnek“ Indult, ami nem kis mértékben befolyásolja a párvá­lasztást, főleg kisvárosokban nehéz a diplomás lányok . helyzete. ,,1975-ben a házasságkötésekkor minden nyolcadik-kilencedik meny­asszony terhes volt“ — e rövid új­sághír nyomán a házasságuk előtt te-' herbe jütott lányok helyzetét,' sorsát tárgyalja a könyv. Tapasztalatbóf tudjuk, hogy az ilyen házasságok többsége kényszerítő alapon megy végbe, aminek a vége, idézem a 15 éves gyakorlattal rendelkező válópe­res ügyvéd szavalt- „... Tizenöt év tapasztalatából mondom: ezek a ter­hesen kötött házasságok töWmylre nálam végződnek... Az együttélés során egy-kettőre kiderül: nem Is­merték meg egymást alaposabban, s nem is tudnak együtt élni.“ Figyelmet érdemel a rlportkdnyv azon része is, amelyben érdekes vé­lemények, hozzászólások hangzanak el az érdekházassággal kapcsolato­san. Csak sajnálni lehet, hogy Sulyok Katalin riportkönyve kevés könyves­boltunkban kapható, viszont a könyv­ből kiragadott gondolatokon ajánla­tos mélyebben is elgondolkozni. Bodzsár Gyula lliilmll Történelmi időkbe, Dzsingisz kán korába kalauzol el minket Hilozlav Fábera könyve, a HfiT MONGOL PARIPA. Szabutá] Bagatur, Dzsingisz kán legdlcsSbb hadvezére a mongol katonák kemény, egyszerű éle­tét éli szerény jurtájában. A fá­radságos kínai hadjárat után azonban nem sokáig pihenhet. Egy napon fényes ezüsttáblán megérkezik a nagy kán újabb parancsa: induljon hadba a ha­talmas horezml sah mesés gaz­dagságú birodalma ellen. Szu- butáj egy percet se késlekedve szólítja hét szeretett, gyönyö­rű paripáját, s követve a pa­rancsot fölégeti Szamarkandot, a mervl oázist, NIsapurt, Isz- pahant, a sah nyomában végig­dúlja a Kaukázust, eléri a Dont, a Dnyepert, sőt Kljevet is. Az ötéves hadjárat során kirajzo­lódik babonás-misztikus lelkivi­lága, emberi arcéle, és a hát­térben elvonul előttünk a szí­nes, gazdag mohamedán világ és a nagy mongol birodalom történetének számos eseménye. A tudomány világába kalau­zolja el az olvasót az állami dí­jat szerző Xölgyessy György: AZ ATOM­KORSZAK DETEKTlVjEI című Ismeretterjesztő könyvé­ben, mely érdekesen és sokol­dalúan, gazdag képanyaggal il­lusztrálva mutatja be az anali­tikai vegytan lényegét és gya­korlati alkalmazásának lehető­ségeit. Az olvasó megismerked­het a ma már alkalmazott nuk­leáris analitikai módszerek fej­lesztésének történetével és fel- használásának módjával. Nyo­mon követheti például a hold­felszín analízisét, gyilkosságok felderítését aktivizált hajszálak segítségével, festményhamisítók leleplezését, régészeti leletek korának meghatározását, nyers­anyag-lelőhelyek felkutatását — képet alkothat egy fiatal, modern tudományág meghök­kentő eredményeiről és káprá­zatos lehetőségeiről. Rendkívül fontos és időszerű problémákat tárgyal és világit meg Kovács László: KISEBBSÉG — NEMZETISÉG című könyvében. A szerző kí­sérletet tesz olyan alapvető kér­dések megválaszolására, hogy kiket, milyen egyedeket vagy csoportokat tartsunk általában, s tartanak ma a különböző ál­lamokban nemzeti és egyéb ki­sebbségnek, hogyan teikintenek ma egyes államok a kisebbsé­gek jogajra, azok védelmére, és mi a vélemény ezek nemzetkö­zi szabályozásáról. E kérdések nem újak, de rendkívül idősze­rűek, egyrészt azért, mert a ki­sebbségi kérdés a második vi­lágháborút követően egy időre szinte eltűnt a nemzetközi jog témái közül, a megoldatlan problémákkal nemzetközi szin­ten úgyszólván egyáltalán nem foglalkoztak, másrészt azért, mert a megválaszolatlan kérdé­sek az utóbbi időben igen sok motívummal gazdagodtak. A má­sodik világháború óta ebben a vonatkozásban is meggyorsult a társadalmak fejlődése: új nem­zetek vannak alakulóban — népcsoportok, nemzetiségek, törzsek konszolidálódnak nem­zetté, igyekeznek nemzeti álla­mot építeúi; ugyanakkor, mint­egy ellentétes irányban mozgó folyamatként — világszerte sok országban, még a konszolidált állami keretek között is töme­ges méretekben jelentkeznek ki­sebbségi csoportok nyelvi, kul­turális, gazdasági, társadalmi és politikai igényeikkel és szük­ségleteikkel. Az utóbbi folya­mat olyan méretű, hogy sokan a kisebbségi kérdés reneszán­száról beszélnek. A Világirodalom Gyöngysze­mei sorozatban látott napvilá­got a LENIN ÉL című könyv, melyben Lenin emlékét ünnepli a haladó világ költészete. Az ő feledhetetlen harca és korhatározó szerepe formálja a XX. század nagy társadalmi átalakulásában: a szocializmus és a kommuniz­mus építésében. A kötetben sze­replő 56 költő a világ sok nyel­vén tiszteleg Lenin halhatatlan alakja előtt. Majakovszkij szava máig eleven, időszerű figyel­meztetés: „Homloka ráncában az emberiségi“ — igen, az e- gész emberiség öröksége az a kincs — írja előszavában Garai Gábor — és egyetemes felelős­séggel kell gazdálkodnunk ve­le, amit Lenin ránk hagyott. S akik ma a világ megújításának dolgát a munkásosztály helyett valami más erőkre bíznák, hadd hallják emlékeztetésül Bertolt Brecht megfellebbezhe­tetlen mondatát: Itt van Lenin / A munkásosztály nagy szívé­be zárva.“ Azoknak pedig, akik a humanizmus és a néphatalom fogalmait kizáró ellentéteknek vélik — vagy hirdetik —, a magyar költő. Füst Milán ver­se idézi meg az emberi teljes­séget Lenin alakjában: „Oh felej hát, aki vajszívű voltál s mégis / / rettenetes, mert tud­tad, mi .az Eszme; A nagy nevű kirgiz írónak, Csingiz Ajtmatovnak á Koz­mosz Könyvek sorozatban két kisregénye látott napvilágot, a KORAI DARVAK és AZ ELSŐ tanító. A Korai darvak egy kirgiz fa­lu életét eleveníti fel a hábo­rú második évéből. 1943 tava­szán korán érkeztek a darvak Kirgiziába, hozták a tavaszt, a jó időt, melyre olyan nagy szük­sége volt Szultánmuratnak. 0- riásl munka várta. Egy még soha meg nem munkált földet kellett felszántania társaival meg a jó lovaival. Jól halad a munka, ám egy éjszaka rablók támadják meg őket. És ekkor nagy harc kezdődik, igazi harc. Az első tanító, amelyből film is készült, szintén Kirgíziába vezeti el az olvasót, csak sok­kal korábbi Időkbe, amikor ta­nítónak lenni, különösen első tanítónak, valóban merész és páratlan vállalkozás volt ezen a távoli vidéken. Grigorij Baklanov, akit több nagy sikerű, magyarul is meg­jelent könyvéből a magyar ol­vasóközönség is jól Ismer, új, mai értelmiségi körökben ját­szódó regényében, a BARATOK-ban korunk társadalmi méretű er­kölcsi kérdéseire keresi a vá­laszt. A két azonos korú, de merőben más életfelfogású és beállítottságú építészmérnök sorsának tükrében olyan köz­érdekű és elgondolkoztató prob­lémákat boncol, mint *a barát­ság, szerelem, a család, az ér­vényesülés, az alkotói-művészi •lelkiismeret, a megalkuvás. A jót és a rosszat egyformán mérlegre tevő író rendhagyó szerkezetű művében nem er­kölcsprédikátorként akarja jó­ra tanítani az olvasókat — tő­lünk várja, hogy' ítélkezzünk a megszokottá vált rossz fölött. Frans Eemll Slllanpää, a Nó- bel-díjas nagy finn író — Kos- kinen Frans Henrik béresgazda és Mäkelä Loviisa Vllhelmlna hőméi parasztleány fia — 1888- ban született egy roskadozó malomépülethez vezető híd vé­gében álló erdei kunyhóban, Slllanpääben, amelyről vezeték­nevét is nyerte. Korán kezdett el ‘írni. Első nagy sikerét 1916- ban'megjelent Élet és napsugár című regényével érte el, ezzel a prózában írt, elragadó lírai ■ költeménnyel, mely a veröfé- nyes finn nyárról, az élet gyö­nyöreiről, a szerelemről szól. Sillanpáá nagy elbeszéiésciklu- sa, az EMBEREK A NYÄRI ÉJSZAKÁ­BAN most látott napvilágot magyar nyelven,- ízléses -kiadásban. Ha egy geológiai katasztrófa kö­vetkeztében a tenger árja elön­tené a finn félszigetet — írja a könyv fordítója a világhírű finn klasszikusról írott tanul­mányában —, és elpusztulna minden kép és festmény, amely Finnország természeti szépsége­it ábrázolja, a finn természet diadalmasan élne tovább Sil- lanpää műveiben, és könyvel­nek lapjai közül kiáradna az. a szavakba nem foglalható va­rázs, amellyel a finn tájak bá-, natos szépsége megigézte azok lelkét, akik ismerik Finnorszá­got. A finn nyár tenger, ame­lyen az élet minden éven át­megy az új tavasz partjáról az új ősz szemközti partjára. O- lyan a nyár, mint valami lát­hatatlan, egyre gyarapodó erő, amely mindenre kiterjeszti ha­talmát. Időtlen az örök és fe­hér fényű nyári éjszaka is. Nemcsak az ■ egymás földrajzi közelségében élő emberek sor­sát fonja össze, hanem az egy­mást felváltó nemzedékeket is, egybeolvasztja a múltat a je­lennel, a jelent a jövővel. A történelmi regény megte­remtőjének és mindmáig egyik legnépszerűbb képviselőjének. Walter Scottnak ezúttal A LAMMERMOORl NASZ Című regénye jelent meg. Ed­gar Ravenswood úrfl tönkre­ment ifjú nemes, menyasszonya — egyben halálos ellenségének leánya — dúsgazdag Lucy Ash­ton kisasszony. Egy ősi átok­kal sújtott csodaforrás mellett találkoznak, itt pecsételődik meg végzetes szerelmük. Törté­netük omladozó vártűronyba és fényes palotaterembe, csapszék­be és temetőbe egyaránt elve­zeti az olvasót, hogy a filmsze­rű gyorsasággal és változatos­sággal pergő helyzetekben hol ‘cslpkés-parókás, gonosz föurak- kal, hol nevetni valóan jámbor öreg szolgákkal, félelmetes skót boszorkányokkal, kísérte­tekkel ismertesse össze. A XVIIl. századi Skócia tarka ké­pei, a tiszta szenvedély, a tisz­ta romantika zenéje megihlette a nagy olasz zeneszerzőt is, Do­nizettit, aki operát írt a re­gényből, a Lammermoori Lucia címen. SS Már gyermekkorában vonzotta a színház, még Is ügy Indult, hogy a „Nem ütik a fogászt agyon“ lesz a nótá­A talár helyeit aztán mégis királyt palástot, csBrgOs sipkát, egyenruhát vagy rabruhát öltött magára, asze­rint, ahogy azt a szerepe megkívánta. A jogászból színész lett. — Sohasem akart fogász lenni. Miért fogászkodott mégis? — Azért, mert akkoriban a színészt ugyan agyon nem ütötték, de eléggé „lekezelték“. — Manapság az ilyes­min, ugye csodálkozunk, pedig így volt ez, a komédiá­soknak „magasabb körökben" nem volt becsületük. E- zért hát senki se csodálkozzék, hogy Siposs papa maga elé parancsolta leérettségizett fiát és azt mondta neki; — Jogász leszel és punktum! Jena szOfogadó gyerek volt. Felült a vonatra és eluta­zott Budapestre. Beiratkozott a fogra és elvégezte. Mégis Színész lett. Vannak, akiknek beteljesedik az álmuk. Ülünk a komáromi színház halijában és beszélgetünk. Előttem markáns arcú Siposs Jenő. Mély ráncok a hom­lokán, de fiatalosan csillog a szeme. Hogyne csillogna, hiszen a színházról beszélt — Minden vágyam a színház volt, mégis jogot kellett végeznem, mert ez családi hagyomány nálunk. A Siposs-szülök ugyancsak jó helyre küldték fend fiúkat! Fénykorát élte a magyar színészet, a Bajor Gizis, . Honti, Hannás, Törzs Jenős, Csortos Gyulás színivilág-, ban csak tovább erősödött a Siposs-fiúban a vágy. Á‘ jogtanulás mellett maradt egy kis ideje irodalmi tevé­kenységre, meg arra is, hogy valamennyi jó darabon ott szorongjon a budapesti színházak nézőterén. — Életem az írás és a színjátszás volt mindig, és ma is az — vallja Siposs Jenő. A színjátszás a műkedveléssel kezdődött, kisebb-na- gyobb szerepekkel. Azután mikor 1952-ben pár lelkes színházi ember összeállt, hogy Csehszlovákiában is le­gyen magyar színház, Siposs Jenő nem hiányozott, ott állt 6 is a MATESZ bölcsőjénél. — A CSEMADOK somorjai helyt szervezetének alapító tagja voltam, amikor aztán a színház szervezésének gon­dolata felmerült, mennem kellett nekem is, hogy segít­sek. Hogy ne ment volna, mikor beteljesedett álma: szí­nész lett! Színész lett és mindmáig az is maradt, szív- vel-lélékkel szolgálja a színházat; tettel, szóval, sőt tol­lal is. Cikkeket és darabokat írt és ír még ma is. — A csodálatos erszény, Farkas és az őzikék és az űrhajóval az Idomiára című mesejátékaimat játszották a színházakban, a jávorfácska címűt pedig az eperjesi Ukrán Nemzeti Színház adta elő. A CSEMADOK műked­velői a kővetkező vigjátékaimat tűzték műsorukra: a Tülekedőket, a Nagy baj az agybajt, a Majomszeretetet és a Bolondórát. Mesejátékok, vígjátékok. De nemcsak darabokat írt, hanem játszott is. Fáradhatatlanul, lelkesedéssel. „A csodálatos erszény“ még így sem nyílt meg előtte, soha sem tartozott a „tülekedők" közé, a jogászi pályán min­den bizonnyal kedvezőbb anyagi eredménnyel ügyköd­hetett volna. Még sem tartja még ma sem ,Jbolondórás‘ elhatározásnak a világot jelentő deszkák választását. — Imádok játszqnl. Hogy melyik a legkedvesebb szerepem? Több is volt. Azért leginkább talán a Csikós Bálint gazdája, az Ér­dekházasság Vencel szabója és a Szent Péter esernyő­jének Sztolarik közjegyzője nőtt a szívemhez. A wtndso- ri víg nőkben a francia Caius orvost játszom. Ezt a da­rabot adjuk elő a színház fennállásának 25. évforduló­jára. Nagyon jó a szerepem, különben is jobban szere­tem a vidám műfajt. Siposs Jenő gyakori vendége a budapesti Filmgyárnak is. — Játszottam a Pókhálóban, az Idők kezdetében, a Kenyér és Cigarettában és a Harmadik nekifutásban, most pedig jelentős szerepet kaptam Kardos Egyszeregy című filmjében. Darabírás, újságcikkek, szerepek. Mozgalmas, színes az élete még most is, pedig már elénekelheti; Már meg­ettem a kenyerem javát... csak a második strófa sán­tít, hiszen tudja, mi a boldogság. — Életem megoszlik a színház és az öt unoka között. Szabad időmet nekik szentelem. Ha megkérdeznék, mit csinálnék, ha újra kezdhetném, kapásból válaszolnám; csakis ezt, semmi mást! Mágneses erővel vonzza még mindig a rivaldafény, de azért siet haza, várják az uno­kák. — Szerettem és szeretem a színházt munkát, pedig volt idő, amikor ez az út nagyon göröngyös volt. De aki egyszer megszerette... Jó egészséget és még hosszú színházi pályát kívánunk. —OS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents