Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-06 / 49. szám

7 panoraaaa \ NÉLKÜLÜK SZEGÉNYEBB VOLNA Szerencsés volt ZSANNA BOLOTOVA Indulása. Első fllmszerepét a Múló években kapta. Ez a film az öt­venes évek egyik kiemelkedő alkotása volt. Azt írják Bolotováról, hogy öröm vele találkozni. 0- kos és közvetlen, tiszta szívből örül barátai, kollégái sikereinek. Néhány évvel ezelőtt vendégünk volt, akkor filmjei után személyesen Is sokan megismerhették. Amikor fér­je, NYIKOLAJ GUBENKO egy évvel korábban nálunk Járt, említette, hogy szeretne hamarosan Ismét a fele­ségével forgatni. Megtörtént. Gubenko saját könyvéből rendezte a Sebzett gyérmeklelkek című filmet, amely eb­ben az évben Cannes-ban a szovjet filmművészetet kép­viselte. Zsanna egy tanárnő szerepét'játssza. — A téma egy szép, komoly, tiszta szerelem — mond­ja. — A filmben mindent egy kisfiú szemével látunk, aki az általam alakított figurában álomképet, maga- sabbrendű lényt lát. Ezzel a filmmel szinte egy Időben került a közönség elé a Bugyin című Turgenyev-adaptáclő, amelyben Zsanna Bolotova egy szép özvegyet személyesít meg. Me­rőben ellentétes két színészi feladat. Egy harmadik is társult hozzájuk: a Miskln sebész hapjal című tévéfilm, mai női figurája. Nemrég megkérdezték Bolotovától, melyik filmjére és szerepére emlékszik legszívesebben. Ezt felelte: — Min­denekelőtt a kollégákra emlékszem, akiknél vagy akik­kel filmeztem: SZERGEJ GERASZIMOVRA, SZERGE) BONDARCSÜKRA, OLEG JEFREMOVRA ... Nagyon sokai köszönhetek nekik, mint ember és mint színész. Nél­külük szegényebb volnék. J obb előre kijelenteni, hogy a barétomről fisgok beszélni, úgyis annyi em­ber ír éa beszél a barátjáról titokban. Mégis azt hiszem, tár­gyilagos Vagyok vele szemben, mert a barátját az ember nem örökli, hanem választja, és Oszter Sándor nélkülem Is jó színész volt és nyilván lesz is. Három esztendővel fiatalabb nálam (1948-ban született], mégis néha úgy érzem, idősebb mert komoly, higgadt és kö­vetkezetes: tudja mit akar. 1971-ben végzett a főiskolán, már akkor országszerte Ismert és sikeres színésznek számított (akkor ment a tévében a Ró­zsa Sándor-sorozat, amely Osz- tert népszerűvé tette, egyúttal mégis nehezítette helyzetét: még ma is ámulva kiabálják a gyerekek, nini, ott megy a Ró­zsa Sándor — magam Is tanú­ja voltam ennek.] Az én ro- konszenvem azonban a rendkí­vül intelligens embernek, az in­tellektuális színésznek szólt kezdettől fogva, mert Oszter so­sem tartotta magát szerepfel­mondó gépnek, és olvasottsága, világlátása messze túllépi a megszokottat, a feltételezhetőt. Talán bölcsész-beütés Is ez, hi­szen történész akart lenni elő­ször (és az országos középis­kolai tanulmányi versenyen tör­ténelemből elért helyezése a- lapján az Is lehetett volna...] — nos, talán ez a bölcsész-in­tellektus az, ami Osztert kieme­li kortársai közül, de_ ez az In­tellektus jellegzetes a’rccal, ka­rakterrel, sportembert bizton­sággal Is párosul. Oszter, hogy úgy mondjam szépflú, akár te­nyérbemászó bonvlván Is lehet­ne, de annál tudatosabb és fe gyelmezettebb, tehát férfias sze­repekre, hősszerepekre pre­desztinált. Oszter Sándorban fe­gyelmezettsége ellenére sok van az enfant terrible-ből, min­dig van benne valami váratlan, 6 tényleg nemcsak tanulja sze­repeit, de meg Is éli őket, s van benne valami magányosság ami kizárja, hogy erős példa­képek vagy színészegyéniségek vonzásában éljen, ehhez túl ön­álló és dacos. Fegyelmezett, de nem szolgai, mert a nem neki való szerepeket mintegy kiveti magából. Valahol középen áll a mindig öpmagát színre vivő .színészegyéniség és a karakter­színész között: talán azért, is van ez így, mert a "rtil száza­dunkban a ■ hősiességnek vég­képp nincs sztereotípiája. , A színész Oszter azokat az embereket tudja legjobban megjeleníteni, akik rokonszenvesek, de nem egészen: van bennük valami hl ba, hiúság, bonyolultság, elöl télét, ami levon valamit ugyan hősiességükből és tragikumuk ból, ugyanakkor jóval hihetőb bé teszi őket. A főiskolai vlzs gadarabban Othellót játszotta' de én inkább Hamletként kép zelem el, egy fegyelmezett, visszafogott, robbanékony Ham letnak. Sok főszerepe közül legszívesebben Az Antónlus és Cleopatra Julius Caesarjára em lékszem: lendületes, dinamikus alkata, értelme Itt a fegyelme­zett gyakorlati ember ábrázó lásával párosult, vagyis bizo­nyos értelemben saját magát a- lakította. Mozi- és tévéfilmjei éppoly emlékezetesek számomra. A Ki­törés térti .főszerepéért 1973- ban méltán kapott San Remo- bán nagydíjat, de jól emlék­szem Páskándi Tornyot válasz­tokjában Apáczai Csere János­ra, vagy Nagy Lajos: A tanít­vány című novellájából készült tévéfilmre, ahol az elkényez­tetett gróf-flcsúrt játszotta: e- gyéniségéböl tetszés szerint ki tudja nagyítani a fehéret és a feketét. Sokszor féltem, hogy 8 rendezők beskatulyázzák: hadvezérnek, hajdúnak, huszár­nak lenne jó, csak azért, mert jól tud lovagolni és kihúzza magát. Nemcsak grófi és dzsen­tri-szerepekre alkalmas, mert benne van a Cseresznyéskert Jásája, Gyurkovics Nagyvizitjé­nek sofőrje is, benne van a le­hetőség a Shaw-féle társasági darabok főszerepeire is. Tanner johnéra, nemcsak a nyers és gáláns Dunols-ra. Nem arról van szó, hogy nem bízom Oszter Sándorban: a Vígszínház után a Nemzetiben is nyilván önmagát fogja adni, a fifm és a tévé pedig aligha mondhat le egyéniségéről. Többről van itt szó: egy ere­dendő sokoldalúság kihasználá­sáról, amelyet éppen intellek­tuális színészalkata tesz lehe­tővé, az a belső energia és robbanékonyság, amelyre oly nagy szükség van, volna kon­szolidált korunkban. Versmondóként Ismertem meg, s a színészi képességet és ielkilsmeretességet legjobban éppen ebben a műfajban lehet megmérni. Oszter sohasem „blattól“, nemcsak előadói ké­pességeit, orgánumát kölcsönzi a versnek, hanem önmagát is. Azt hiszem többször megír­tam már, hogy irigylem a szí­nészeket, mert — legalábbis az írókhoz képest — azonnali visszhangot kapnak a közön­ségtől, taps formájában, minden este. Reményem és hitem sze­rint Oszter Sándorból sosem lesz sztár, mert értelmes em­bert nem lehet „futtatni“, nept is hagyja magát, egyszerűen csak dolgozik és létezik. Szentmihályi Szabó Péter Az önzetlen Carmelina: SOFIA LOREN SOFIA LOREN leszerződött a Carmelina című musical cím szerepére; - az új zenés játékot a New York-1 Broodwayn mu tátják be. A történet, amely­nek hőse egy temperamentu mos, nápolyi lány, Carmelina s az amerikai megszálló hadse reg három katonája — a kéz det kezdetén egy kicsit „vissza köszön“: a Jó estét Mrs. Camp bell című filmben is az volt az alaphelyzet, hogy egy röpke, de szép szerelmi idill után mind három katona apának tudta magát. De míg GINA LOLLO BRIGIDA a bájos Mrs. Campbell szerepében alaposan kihasznál ta a helyzetet, Carmelina: ön zetlen. Átkel az óceánon immár húszéves fiával s bevallja a vélt atyáknak, hogy a gyermek apja — olasz. A három férfi azonban nem hisz neki, mindegyikük tovább ra is abban az illúzióban él hogy Carmelina csak öt szeret te és a gyermek az ö fia. A musicalt a hírek szerint VIN CENTE MINNELI rendezi, a a szöveg zenéjét a népszerű Alan Jay Lerner-Frederick t.oi we szerzöpár írta.

Next

/
Thumbnails
Contents