Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-06 / 49. szám

6 Kapitány a pálya szélén állt, s míg be­szélt, fél szeme a Játékot követte. A csi­kók, a moszkvai CSZKA legtlatalabbjal vé­gezték a napra előírt — Kapitánytól meg­szabott — feladataikat. Kapitány; Vszevolod Míhajlovícs Bobrov Igazi vllághíresség. Játékos korában egy­szerre volt a CSZKA és a szovjet Jég­korong-válogatott egyesülete meg a leg­jobb labdarúgó tizenegy kapitánya, s cen­tere. A Jégen kétszeres világ-, háromszo­ros Európa-, egyszeri olimpiai bajnok. Az egyetlen szovjet Jégkorongozó — annyi világklasszis között nagy szól — akit Lenin-renddel tüntettek ki. S míg néhány lépéssel odébb, a gyepen futott a labda. Kapitány életútjáról, munkájáról beszélt. — Engem a moszkvaiak moszkvainak, a leningrádlak pedig városukba valónak tar­tanak, Tulajdonképpen mind a kettő Igaz. Leningrád mellett születtem, ott tanultam szakmát egy szerszámgépgyárban, ott kezd­tem sportolni. A háború Idején katonaisko­lás voltam, s akkor már moszkvai. A CSZKA tagja 1944. óta vagyok, más egye­sülethez soha nem tartoztam. Három év­tized alatt megváltozott körülöttem a vá­ros, megváltoztak a sportolás feltételei Is. Csak a mi klubunknak itt a Leningrád! su­gárúton két labdarúgó- és egy atlétikai stadionja van, úszodája, teniszcsarnoka, Jég- és tornapalotája. Most, az olimpiára újabb, ötezer személyes fedett stadionunk épül. — önre Jól, s szívesen emlékeznek a labdarúgás budapesti hívei, tudják: a Nép­stadion avatóján Bobrov lábán indult el út­jára a labda ... — Sok minden történt azóta. A CSZKA Jégkorongozó! — velük közvetlenül ugyan most nem foglalkozom — az Idén huszad­szor nyertek szovjet bajnokságot, sok si­ker sorakozik a labdarúgók mögött is. Bár velük nem kevés a gond, elmentek a régi nagyok, helyükbe most nő fel az utánpót­lás. Nevelése első számú feladatom — a labdarúgók főedzője vagyok. Itt lakom a közelben, jóformán szomszédom Jasin, az egykori aranylabdás kapus, s régi klubtár­sam Gyementyev. Nyolcéves a fiam, a korong érdekli, gyakran Játszunk együtt a közeit Jégpályán. — Befejezésül; szabad érdeklődni, két vllághíresség: Ragulin és Firszov ma mivel foglalkozik? — Ragulin — klubtársam, akárcsak Fir­szov — a Jégkörongedzök Iskoláját végzi. Firszov a CSZKA jégkorongiskolájának igazgatója. S Jégkorongvilág figyelem: „direktor úr­tól“ most éppen 250 tehetséges fiatal ta­nul... (Is] VARDANYAN, 'V* A szeptemberi stuttgarti súlyemelő VB és EB legnyugodtabb, legelegánsabb ver­senyzőjének az újságírók egyhangúlag a szovjet Jurik Vardanyant kiáltották ki. A szovjet versenyző, bár két éve már If­júsági világbajnokságot nyert, tulajdon­képpen csak az Idén, üstökösként robbant be a felnőtt váltósúlyúak mezőnyébe. Az áprilisban Vilnyuszban rendezett Druzsba Kupán világcsúcsokkal mutatkozott be, s Jó hírét valamennyi idei versenyen bizo­nyította. Maguk a súlyemelők ritkán használnak nagy szavakat versenyzötársuk vagy éppen ellenfelük Jellemzésekor, a még nem egé­szen huszonegy éves (úrikról azonban a mintegy fél tucat csehszlovák és magyar sportoló akikkel szót válthattam róla, csak a legnagyobb csodálattal és elragadtatás­sal beszélt. Nemcsak súlyemelő, de emberi erényeit Is rendkívül magasra értékelték. Már-már gyanússá vált a sok jótulajdon­ság, a tökéletesség ekkora foka, de aztán augusztusban, a Budapesten rendezett Pannónia Kupa és Európa—Amerika súly­emelő viadalon személyesen Is meggyőződ­hettem arról, hogy Vardanyan valóban rendkívüli egyéniség és rövid időn belül bizonyára a sportág legnagyobbikává vál­hat. Tulajdonképpen már most Is a leg­jobbak között van, hiszen Stuttgartban az összetettben és mindkét fogásnemben im­ponáló biztonsággal szerezte meg a világ- és Európa-bajnoki címet. , Budapesten négy napon át a legkülön­félébb szituációkban — a dobogón, beme­legítés közben, a strandon, ételkezéskor, baráti társaságban, diszkón — igyekeztem figyelemmel kísérni Jurlkot, Interjúkészítés alkalmából három órányit beszélgettem vele. S mindezek után rögvest beálltam a Vardanyan-szurkolók népes táborába. Persze, korántsem áll szándékomban olyasmit állítani, bogy a rendkívül szim­patikus örmény sportember valami félis­ten. Ember ő, ember a Javából. S talán ép­pen az a titka rendkívüli teljesítményei­nek, hogy tudatában áll az emberi képes­ségek fejlesztésében meglevő hatalmas le­hetőségeknek. S ki is tudja használni őket. L. Arca. megnyerő, markáns vonású, gyakran mdsolyog. MelegíMfben aligha mondanák súlyemelőnek; lábal, bár izmosak, megle­pően karcsúk. Háta széles és erős, sokan ebben keresik kitűnő szakítógyakorlatai­nak a titkát. A dobogón a briliáns tech­nika, a gyorsaság és a hallatlan koncen­trálókészség a legnagyobb fegyvere. „Ci­vilben“ olyan mint akárhány más fiatal. Talán szerénysége a legfeltűnőbb. Igaz, a sport világának Is megvannak a maga tör­vényei. Világcsúcstartó ide vagy oda, a szovjet csapatban, melynek úgyszólván va­lamennyi tagja világklasszis, (úrik volt a legfiatalabb, ö vigyázott a melegítőkre, 6 segítkezett a gyúrónak. GREAVES: A mai Ha valaki ellátogat a hlras emberekről készüli viaszfigurák londoni múzeumába. Jlromi Grea- ves-szel, a Chelsea és a Totten­ham Hotspur válogatott labdarú­gójával is találkozik. Greaves 17 évesen játszotta elsőligás mérkőzését, s tizennégy éven ke­resztül az élvonalban szerepelt. Pályafutása során 491 gólt lőtt, eböl 41-et a válogatott színeiben. Négy gyermeke küzül a 16 éves Lynn atletizál, a 10 éves Mitsyt a turizmus érdekli, a 12 éves Da­niéi és a 9 éves Andrew apja nyomdokain halad. A moszkvai Fiszkultúra i szport lap riport­jából közlünk részleteket; ,,A mai időben a labdarúgás sokkal szervezettebb, mint fiatal koromban volt Nem tudok azon­ban szabadulni attól a gondolat­tól, hogy esetleg — túlszerve­zett! Nézzék meg a gyerekek já­tékát: felállásuk pontosan olyan, mint a felnőtteké. Egyesek 4-4—2­es, mások pedig 4—3—3-as had­rendben játszanak. Ogy gondolom, hogy a fiúkat nem lenne szabad zárt keretek közé szorítani, lehetőséget kell adni nekik a Játszásra, hogy fel­színre kerülhessenek képességeik. Lehet, hogy később játékukkal alaposan megcáfolnak, mégis azt állftom: ha a szorosan meghatá­rozott formák, meghatározott tak­tika szerint fociznak, nem fejlő­dik megfelelően tehetségűk. Az edzőknek arra kell tanítani a fiúkat, hogy minél több gólt löj- jenek, nem pedig azt vésni a fe­jükbe. hogy védekezésre rendez­kedjenek be. A szurkolók azokra a mérkőzésekre emlékeznek visz- sza jó érzéssel, amelyeken szép gél vagy gólok születtek, és szid­ják a játékosokat, a szakvezető­ket, ha a pályán olyan előre be­gyakorolt akciókat látnak, ame­lyeket akár a robotok Is végre­hajtanának. Ha azt akarjuk, hogy S. ■ - - y. Jrí'füf/ a csatár a pályafutása során 400, vagy ennél is több gólt rúgjon, mint jómagam, akkor meg kell változtatnunk a taktikát. Ma saj. nos minden a támadók ellen irá­nyul. A szélsőktől nem kapnak a centerek használható beadáso­kat, s szinte teljesen eltűntek a pályákról a kapura is veszélye­sen támadó szélsők. A fiataloknál a 4—4—2-es felállftást „törvényen kfvül“ kellene helyezni. Állítom, hogy a játék értelme a gól, s ha azt akarjuk, hogy a labdarúgás eredményesen fejlődjön, hogy szfnes legyen a játék, vissza kell. térnünk a támadó játékhoz. Emlékszem, amikor a Milánhoz szerződtem, nagyon rosszul érez­tem magam. Rendszerint egy, vagy két előretolt csatárral ját­szottunk. Az ő feladatuk volt gólt szerezni, a többiek pedig a védekezéssel törődtek. Általában unalmas mérkőzéseket játszot­tunk, s nagyon csodálkozom. hogy a nézők mégis kijártak. Amikor visszakerültem a Totten- hamhoz, úgy éreztem magam, mint aki börtönből szabadult. A labdarúgásnak nincs szüksé. ge gyökeres változtatásra, a leg­fontosabb, hogy mindenki sport- szerűen küzdjön. Ez nagyon fon­tos, és a fiatalok képzésénél erre különös gondot kell fordítani, jómagam változatlanul nagyon szeretem a játékot, s 1971-ben, harmincéves koromban azért hagytam abba, mert már nem elégített ki.' A mai labdarúgás kicsit a beteg emberhez hasonlít: az edzők és a menedzserek gyor­san az Btcára kerülnek, ha .eta- - patnk nem nyer. t ■ Másik észrevételem, hogy fia­talodik a játék. Az én koromban 28 éves korában jutott a játékos a csúcsra, s utána még legalább tfz évig nyugodtan játszhatott. Ma a játékosak többsége 28 éve­sen mér abbahagyja a futballt. S ki tudja, mlért7“ Témájuk: Í-. Érdekes vitadélutánt rendeztek Bratisla-i; Tában a Kollár téri agitációs központban. A vita témája: A testnevelés és a sport hatása az emberekre. A rendezvény ven­dégeként jelen volt doc. PhDr. Jaromir Perutka, a Komensky Egyetem lestnevelési és Sportfakultésának (FTVS UK) prodé- kánja, a Szlovák Testnevelési Szövetség KB politikai-nevelő bizottságának aleinüke, továbbá a csehszlovák labdarúgó-váloga­tott jelenlegi edzője, valamint a Slovan Bratislava edzője, dr. Jozef Venglo*, aki a SZMF Vegyészeti Kar Testnevelési Tan­székének vezetője is, és Anton Ondrui, a Slovan labdarúgó-csapatának kapitánya. A beszélgetés bevezetésében Perutka elv-- társ mondott néhány szót a testnevelés és sport fejlődéséről Csehszlovákiában, majd válaszolt a jelenlevők kérdéseire — nem hiányoztak egyik generáció képviselői sem, voltak ott pionírok, főiskolások és idősebbek is. Ezután szóhoz jutottak a fut­ball képviselői.. Beszéitek a válogatott si­kertelenségéről, a Slovan Bratislava válta­kozó sikereiről. A beszélgetés szünetei­ben a KE Testnevelési és Sportfakultása ének- és tánccsoportja, a Gymnik szóra­koztatta a jelenlevőket. OLAH GYULA R égi vágyam, hogy egyszer o- lyan sportrajongóról írjak, aki nem tud Járni, s ennek ellenére a maga módján kiveszi részét a sportéletből. Persze, akik ismerik IFjO GORASZ JÓZSEFET, természetesnek veszik mindazt, a- mit egy Járóképtelen egyén művel­het, s művel is a maga szerény módján. Régi Ismerősök vagyunk; pár kérdést tettem fel neki s vár­tam a választ. Hány éves vagy és mikor kel­tette fel érdeklődésedet a sport? — Harminckét éves vagyok, ami pedig a sportot Illeti, 1952 nyarán kezdtem odafigyelni a sportra, eh­hez olyan egyéniség kellett, mint Szepesi György. A helsinki olim­pián a magyar-Jugoszláv labdarú- gódöntöt közvetítette. Igen, akkor kezdtem odafigyelni, mert Szepesi közvetítése megragadott az a hangtechnika (ma Is csodálója va­gyok) mellyel Szepesi, ez a ked­ves, közvetlen ember rendelkezik. Persze akkor még nem gondoltam azt, hogy ennyire szerelmese le­szek a sportnak, mert minden sportágat szeretek. Mikor kezdtél foglalkozni a kis focisták nevelésével, és mi ösztön­zött arra, hogy végül is a pálya széléről irányítsd a gyerekeket? — Itt egy kicsit vissza kell per­getni a gondolat menetét. Mint említettem már Szepesi György volt az, aki felkeltette érdeklődé­semet, de nem csupán a nagysze­rű riporternek köszönhetem, hogy ennyire megszerettem a sportot, hanem részben Urbán Pali bácsi­nak is. aki annak idején tanítóm és egyben osztályfónököm volt, s mint aktív labdarúgó Játszott a ri­maszombati Slovan divíziós csa­patában. Mikor Pali bácsi vissza­vonult, edzőként dolgozott az Ifi csapatnál, mely rövidesen ligás If­í i. i í i. Júságl csapata lett Rimaszombat­nak. Én ezekre az edzésekre, meg­beszélésekre* rendszeresen eljár­tam, s úgy kezeltek engem is, mint bárki mást, az Ifi csapatból. Ez kimondottan Jól esett. Akkori­ban persze kielégítétt az is, hogy velük lehettem, s arra nem is gon­doltam, hogy a magam szerény módja szerint én is foglalkozzam a kis focisták edzésével. Mégis megtörtént, és a mai napig is ö- römmel csinálom mindazt, amit szerény képességeim megenged­nek. A futbailon kívül az asztalite­niszt is kedveled, itt is varázsa van a labdának? — Igen. A magam szerény mód­ján pingpongozom Is, lócán ülve játszom, és a kaucsuk labdának is éppen olyan szerelmese vagyok, mint a labdarúgásnak. Nem Is tu­dom, hogyan tanultam meg, de nagy előszeretettel Játszom, s míg erőmből futja. Játszani is fogok. Vannak még most is olyanok, akikkel annak idején foglalkoztál, akik még ma is kergetik a lab­Igen, vannak még páran, akik dát? í r A I ' 4 ■i t itt \ még ma Is Játszanak itt helyben is, s egyesek a Járási csapatokban. Büszke vagyok még ma is és bol­dogság fog el, ha látom a rima­szombati felnőtt csapatban Né­meth Lacit, Kocsis Bélát, Barcl Pistát, Barna Jóskát és a B-csa- patban Kocsis Tibit. Akiről még tudok, az Gábor Pista, Nagytöré- ken Játszik és Brossraann. Beval lom fáj a szívem, ha azokra gon­dolok, akik túl hamar befejezték, s hűtlenek lettek ahhoz a sport­ághoz. Talán itt megjegyezném, hogy te Is abbahagytad a focit, de mégsem lettél hűtlen a lab­darúgáshoz, hisz a rimaszombati Járás egyik legfiatalabb játékve­zetője vagy, s ennek örülök. Gondolom, hogy a 17 év alatt egyaránt voltak élményeid, csaló­dásaid. A 17 év nem múlt el nyomtala­nul, s rengeteg élményben volt ré­szem. Persze csalódások is értek. Ozdon Játszottunk az ottani Ko­hász diákcsapatával, s döntetlent értünk el. Emlékezetes marad szá­momra az az összecsapás. Nagy élmény volt az is, amikor a vá­rosban Járt Sebes Gusztáv, a ma­gyar aranycsapat kovácsa, s foga­dott egy kötetlen beszélgetésen, aztán két év múlva kaptam tőle egy angol szakkönyvet, természe­tesen magyarra fordítva. Őrzöm ezt a becses emléket. Nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenünk a 17 év alatt, de az utóbbi Időben már az illetékesek is Jobban oda­figyelnek nehézségeinkre, tehát Jó­val könnyebb, mint mondjuk 8— 10 éve. Munkádért kaptál-e már valami elismerést, jutalmat? Azt hiszem nem nevezhető mun­kának, amit én csinálok, mert min­dig azt mondtam, hogy futballozni a gyerekeket nem én tanítottam meg, nem én tettem őket tehetsé­gessé, de velük voltam, velük él­tem az edzéseken, mérkőzéseken. Jutalmat nem kaptam, nem is a- zért csinálom, de kétszer kaptam elismerést a Slovan labdarúgó- szakosztályától. Jól esett ez a fi­gyelmesség. Természetesen míg egészségem engedi, továbbra Is szívügyemnek tartom a foglalko­zást a kis focistákkal. Végezetül, mi a kívánságod, pon­tosabban mi lenne, ha teljesülhet­ne? — Legyen végre béke, megértés az egész világon, hogy ne legye­nek éhező gyerekek, minden em­ber éljen úgy a szabadság jogá­val, mint szép hazánkban és a többi szocialista országban. S ha magamnak is kívánhatnék valamit még sok-sok tehetséges és moz gást kedvelő gyerekkel találkoz zam, hogy folytathassam ezt a te vékenységet. Szeretnék részt ven ni a mozgássérültek sporttalélko zóján, és ott helyt állni az asztali teniszben. Beszélgetett: Mihály Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents