Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-06 / 49. szám

4

MI VAN A „VIEI

1. A Balogh családnál naponta főz a háziasszony

Farkasszemet nézek egy fekete szempárral. Megkérdezem:

— Mondja, miért nem szeret dolgozni a cigány?

A szempár elkalandozik, ökölbe rándul a keze, híjas, fehér fogsor csillan elő:

— Mert nincs a ..vlribe'

Jó, jó, morfondírozok, de akkor mi van a „vírihe"?

Ezt kérdezem Soltész Bertalantól, a nagyidat (Velká Ida) HNB elnökétől. (Tudvalevő, hogy Nagyidán van az ország egyik legősibb, leghíresebb és legnagyobb cigánytábora — Arany János is Irt róluk.)

— A fondorlatosság, a ravaszság — kezdi az elnök — meg egy nagy adag trehányság. Persze, okvetlenül írja oda, hogy kivétel most is akad.

— Ne a kivételről beszéljünk most, hanem az átlagról: a tömegről: Mi van tehát a nagyldai cigányok „vlribe“, milyenek az itt élő cigányok?

— Kezdem az adatokkal: Ezer négyzetméteren 610 cigány él. E- zen a területen csak hat lakásnak elfogadható ház áll. A többiek dü- ledező kunyhókban laknak. Sok e- setben a minimális életkörülmények sem adottak. Gondotok most például a csecsemőgondozásra. A- llg akad olyan kunyhó, ahol legalább lavór van, fürdőkádat pedig még mutatóba se találunk. Az esők után keletkezett tócsákból Isszák a vizet, abban pancsolnak. Igaz, a kutak sem különbek: teledobálják döggel, gazzal. A viskók nyújtotta életkörülmények a vasegészségű embert is könnyen tönkre tennék. Ok pedig ezt a rombolást még azzal is elősegítik, hogy állandóan részegeskedimk, verekednek, marakodnak... A cigány származású lakosok között csak 152 munkaképes van. A többi már öreg, vagy még gyerek — vagy rokkant, vagy debil. A munkaképesek közül is húszán, harmincán állandóan kerülik a munkát. Átlagosan tízen pedig börtönben ülnek. A szaporulat óriási.

Elég a számokból, hiszen az elnök minden egyes mondata megdöbbentő. Nehéz már így is a kép- zelőerönek, hogy mindazt befogadja, átérezze, felfogja — és levonja a következtetést. Pedig még csak most következne a folytatás.

Állandó jellegűek a betörések. Még az iskola épületébe Is behatolnak a garázdálkodók. Törnek, zúznak. Mindenki a HNB-hez folyamodik segítségért, főleg fizetés után öt-tíz nappal, amikor már az almabor-lvászat mámorából nem tudnak és nem is akarnak kikerülni. Ruhára, élelemre kérik a pénzt. Végül italra, italra, és Italra költik. Ha valaki meghal a cigányok közül, tízen, -tizenöten is jelentkeznek igazolásért, hogy ők szervezték a temetést, nem mehetnek munkába. Százan, százhúszan pedig azzal indokolják hiányzásukat, hogy részt vettek r a temetésen. Három-négy napos temetésen, mert ennyi időre kérnek — vagyis kérnének — Igazolást az elnöktől.

Amikor mindezt elmeséltem a cigányoknak, a sárga földig ie- hordták az elnököt. Szerintük az egészből semmi sem :. igaz, sze- menszedett hazugságok — egy-kettő ismertei el csak, hogy van valami igazság az elmondottakban. Ok becsületesen dolgoznak, főznek, tisztálkodnak — vagyis tisztességes életet élnének, ha az állam több támogatásban, több segélyben részesítené a cigányságot Még több támogatás! Hiszen így is tetőzött az állami igyekezet. Ha ennek a támogatásnak csak a töredékét is viszonoznák —- mondja komolyan Soltész elvtárs —, akkor ma már máshol tartanának a cigánykérdés megoldásában.

Lehet, hogy helyénvaló az elnök válasza, sőt, biztos, hogy helyénvaló, de az egyik fél Igaza még csak féligazság és persze fél megoldás.

3

Ezért kezdem űjra az elején: miért nem szeret dolgozni • cigány?

Nevét be nem “Valló harminc év körüli férfi imondja:

— Tizenöt év alatt kilencszer

4. Balogh Imre és fia

változtattam munkahelyet. Ha megkérdezték, hogy miért hagytam ott a munkát, azt válpzoltam: Csáki De tudja maga, niit jelent ez a „csak“? Akárhová is mentem, ott többségben — voltak olyan helyek, ahol kizárólag — csak „fehér“ emberek dolgoztak. Azok meg mind lábkapcájuknak nézték a magamfajtát. Röhögtek rajtam, kigúnyoltak mindig, mindenért. Engem ugráltattak mindenhová, ha baj volt én maradtam mindig a pácban. Egyszer egy építkezésen dolgoztam. Megingott az állás, az egyik kőműves leesett és megsérült. A főnök azt kérdezte, kt szerelte össze az állást? Rámfngták, hogy én. Pedig a főnök Is, a többiek Is jól tudták, hogy nekem az anyaghordás a dolgom, az állások összeszereléséhez semmi közöm sem volt. Azért megbüntettek. Maga nem hagyta volna ott őket?

De igen, feltéve, hogy igazat mondott ez a szimpatikus fiatalember.

Horváth József, 42 éves:

— Ügy élünk ezekben a putrikban, mint az állatok. Ami rosszat eltanultam az őseimtől, azt tőlem eltanulja a fiam is. Nem járunk innen a telepről sehová, csak a kocsmába. Ott meg leissza magát az ember, és itthon márts kezdődnek a verekedések. A gyerekek látják, ők folytatják egymás kö zött. Mert itt a gyerekek se na gyón járnak a „fehérek“ közé Nem is tudnak beszélni se ma gyárul, se szlovákul, se cigányul Csak egy keverék nyelven beszé lünk,, amit az isten tudja minek lehetnie nevezni. (Személyemet így ismertette egyik cigány a másikkal: Da Pozsonyesz, újságlresz. A szerz. megj.). Hogy mondjak vala- mjt a munkámról? Tizennyolc éves korom óta dolgozom. Már tlzenha2. Minga István ♦

3. Horváth Milan

todik éve vagyok itt a Vasgyárban. Ezt Is, azt is csinálom. A kereset tűrhető. Kétezerkétszáz korona havonta. Ötszáz megy kölcsönre, a többi meg elúszik egy-két nap alatt. Én nem mondom, hogy nem szeretek dolgozni, de ami i- gaz, az igaz, nem nagyon töröm magamat. Persze más se. Hogy Itthon mit csinálok? Nincs itt munka a viskók között. Marad a kocsma, vagyis pihengetek

Balogh Imre, negyvenöt éves:

— Hogy kérdezhet valaki Ilyet, hogy miért nem szeret dolgozni a cigány? Mintha a cigány nem dolgoznál Miből élnénk akkor?l Nézzen körüli Én már háromszobás házat építettem — tíz évvel ezelőtt. Felvettem ötvenezer korona kölcsönt, és a fiammal együtt fölépítettük a házat. Én -kérem, tizennyolc éves koromtól dolgozom. Az asszony minden nap meleg ételt főz, a szobák be vannak rendezve. (A ház valóban áll, de nagyon elhanyagolt állapotban. A szobák valóban be vannak rendezve, de minden megrongált. A háziasszony valóban főz, de hogyan? Láttam... A szerz. megj.).

Balogh Imre fia, a vajda beszél:

— Én is tizenöt éves koromtól dolgozom. Ahogy kimaradtam a nyolcadik osztályból azonnal munkába álltam, nem félek a munkától. Tagja vagyok egy szocialista brigádnak is. A vasgyárban látták a jó munkámat, elégedettek velem és kétszobás lakást adtak. De itt a négy gyerek, sok pénz kell rájuk, és nincs miből berendezni az ÚJ lakást, pedig már szívesen elköltöznénk erről a tanyáról.

Minga István, tizennyolc éves:

— Ha muszáj, dolgozom, de tudok jobbat is a munkánál. Például? Például szépek a kassal fiatal- asszonyok ...

Horváth Milan, tizennyolc éves:

— Munka?l... Én kétezer koronát keresek. Kell a pénz „gadára“ (Gada — ruha).

Tehát: a cigány szeret dolgozni — ha muszájl

Ezzel a mondattal akár be Is fejezhetném riportomat, ha nem tudnék Lakatos Károly létezéséről, -logy ki az a Lakatos Károly? Ko- élcén élő fiatal cigány fiú. Huszonhárom éves. (KoSlce Nagyidétól húsz kilométer.) Lakatos Károly kicsit közel áll Balogh József cigány vajda személyéhez. Károly^ is hasonlóképpen kezdte az életét, mint József. (Sajnos, Balogh József személye is egyedülálló Nagyidán, azért tartom fenn továbbra is az előbbi különbségtételemet.) Szóval: Karcsi is putriban született, ő sem végezte el mind a kilenc osztályt, ő is kitűnt a munkában, szeretik a munkatársai, felettesei. Lakást kapott és Kassára költözött feleségével. Utoljára egy éve jártam nála. Igaz, csak két éve kapta a lakást, de már akkor Is ízlésesen berendezett, meleg kis otthonnak bizonyult. Nem tagadja meg most sem, hogy ő cigány származású, csak szakított ősi életformájával. Becsülettel — és nem kényszerből — dolgozik, és már akkor is azon gondolkodott, hogy tanulni szeretne. Be a- karja fejezni az alapiskolát és u- tána a középiskola esti tagozatára Iratkozna be. 0 már tudja és tudatosítja, hogy az előbbrelépés első és legfontosabb feltétele a tanulás, a művelődés, ö már nem fél belépni sem a könyvesboltba, sem az antikváriumba. Könyvespolcén egyre több könyv sorakozik. Lehet, hogy ma már középiskolás. Nem állíthatom ezt biztosan, mert kétszobás lakását nagyobbra cserélte, és nem tudom az új címét. De öszin'én hiszem, hogy nem rekedt meg a tervezgetésnél.

S vajon Balogh józ.-ief meddig )ut el?

ZOtCZER IÁNO.S