Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-11-29 / 48. szám

MÁTYÁS CsiUogú szemű, lelKee diák volt, amikor először hal­lottam őt szavalni. Lévőn (Levlcén) léptek (el az It]ú Szivek, és színes műsorukban Dráll Mátyás egy nagyon szép verset adott elő. Másképp szavalt, mint a többiek. Pátosz nélkül, mellőzve az arcjátékot, egyszerűen, szé­pen, zengő hangon. Nekltámaszkodott az oldaloszlop­nak, és Így mondta a szöveget. Fel kellett rá ítgyelnt. Természetesen színész lett. |öl választotta meg hiva­tását. Dráfl Mátyás eddigi művészetének tetőfoka a művészeti szövetségtől 1975-ben kapott nlvödlj, melyet egyik remek alakításáért. Az ember tragédiájának Lu­ciferéért Ítéltek neki 1975-ben. Dráfl Mátyást (él évig nélkülöznie kell a MATESZ­Dak. — Január elsejétől egy (él szezont a győri színház­ban vendégszerepelek. Két szerepre hívtak meg. Maja­kovszkij Gőzfürdőjében és egy új magyar musicalben, a Búcsúelöadásban lépek fel. Az utóbbinak Győrött lesz az ősbemutatója. Hogy melyik szerepet kapom a Gőz­fürdőben? Nem tudom, de ebben a darabban minden szerep Jó, mozaikdarab, mindenki saját felfogása sze­rint alakíthatja szerepét. Egyébként éles szatíra és van mondanivalója. A győriek és a MATESZ között szoros a kapcsolat. Dráfl hiányozni fog a társulatnak, viszont a vendég szerepléseknek előnyük van az anyatársulat szempont jából Is. A másutt fellépő színészek — ha nyitott szem­mel Járnak — sok mindent látnak, sok mindent tapasz tatnak, amit aztán a visszatértük után kamatoztathat­nak. — Idehaza új szerepeket mostanában már nem kap­tam, csak azokban a darabokban Játszom, amelyekben már Játszottam és amelyek még futnak. Ilyen például Szigligeti Cigánya, Dávid Teréz Dódlja, Sophokles Anti­gonéja Brecht feldolgozásában. Egyik igen Jó alakítása az öreg cigány a Szigligeti— Konrád darabban. Belép a színpadra és szinte elfeled­jük Dráflt a színészt, csak az öreg cigány él, lélegzik. Dráfl mindent tud, amit egy jó színésznek tudnia kell. Melyik szerepét tartja eddigi legjobb teljesítmé­nyének? — Talán Artúrt Miller „Száleml boszorkányok“-Jában, Lucifer szerepét Madách Az ember tragédiájában és Kleont Sophokles Antigonéjában. John Proctort Is a Száleml boszorkányokban szívesen játszom bármikor. Nagy szerepek, .jó alakítások. De azért nyilván még van egy-két szerep, amit el szeretne Játszani. — Az Ilyen kérdésre nehéz a válasz. Sok szerepet szeretnék eljátszani, a klasszikusokból és a mai dara­bokból Is. Sajnos, ml csak a véletlenben bízhatunk, aszerint mit tűznek a műsorra. Szeretném eljátszani Shakespeare III. Richárdját. Ami a komédlázást Illeti, a Három testőrt. A mai darabok közül az Adáshibát, de ezt a tháliások már lelőtték, pedig ugyancsak fájt rá a fogam. Nagyon szép Ural szerepek vannak a lengyel Julius Slowackl Balladlnában. Abban is mindegy, me­lyik szerepet osztják -ki, mind szép, de azért a pásztor szerepe nekem a legszimpatikusabb. Közeledik az új esztendő, egyre Jobban előtérbe ke­rül a győri vendégszereplés. — öt évvel azelőtt már voltam Győrött, két szere­pet kaptam, Sophokles Oidlpus királyában Kleont látszottam. Ennek az előadásnak az volt az érdekessé­ge, hogy a fertőrákos! kőfejtőbarlangban akkor nyi­tották meg a színházat és a megnyitó előadáson én is játszottam. Koltal János alakította az Oidlpus királyt Az egész előadás nagy élményt Jelentett nekem. Sok élmény akad a színház színes világában. Nyilván Dráfl Mátyás Is felteszi magának a kérdést; vajon érde­mes volt-e? — Annak Idején, amikor megnyílt ,a Kallnőlák utcai magyar Iskola, örültem, hogy átiratkozhattam, már csak azért Is, mert már akkor szerettem a művészetek kü­lönböző ágazatait Nevelőapám lelkes műkedvelő volt így aztán akarva-akaratlan belekerültem a színészi élet forgatagába. Eleinte verseket szavaltam, kisebb Jelene­teket Játszottam. Már gyerekkoromban gyakran hívtak a rádió magyar adásába, az Iskolában állandóan mű­ködött egy kisebb csoport. Szavaltunk, énekeltünk, ki­sebb Jeleneteket adtunk elő. Mikor aztán megalakult az Ifjú Szivek együttese, én is beléptem. Ott mér rend­szeres működést fejtettünk ki. Csakhamar szólista let­tem az énekkarban, esetenként szavaltam Is, egyre Jobban megszerettem a fellépéseket. Az érettségi után Fellegi István, a Magyar Területi Színház akkori Igaz­gatója szerződtetett. Egy év után beiratkoztam a Szín­művészeti Főiskolára. Andrej Bagar volt az osztály­főnököm, utána Mikulás Huba. Az iskolában Jól éreztem magam, sok mindent tanultam, úgy érzem a tanultakat kamatoztattam is a színházunkban. Persze, mindez nem ment teljesen simán, de nem panaszkodom, hiszen a nálam Idősebbeknek még nehezebb volt a helyzetük; ők nem kerülhettek be az Iskolába, valóban a semmi­ből kezdtek színházat csinálni. Viszont azok közül, akik elvégeztük a főiskolát, sajnos, csak néhányan ma­radtunk a színháznál, többen elmentek, pedig rájuk Is nagy szükség lenne még ma Is. Letelt az Idő, Dráfl Mátyásnak mennie kellett. Ro­hant a stúdióba, ahol a Hét Szlmeon című hangjátékot vették fel. Rohanás a színész élete. De talán így a szép. Nem adják Ingyen a sikert, meg kell küzdeni érte. Minden egyes előadáson és közben Is. A magán­életben Is. — Talán ha majd a házam tető alá kerül, több Időm lesz — mondta mentegetődzve. Nemcsak az építéssel, hanem a pénz előteremtésével Is volt gondja elég. Szinte madáchi tragikummal kérdezte; Hát a színész nem ember? Ilyen kisebb tragédiák Is lejátszódnak a luclferl és othellól szövegmondások között. „Az ember küzdj és bízva bízzál“-t ugyan Adám mondja, de ezúttal Luciferre Is érvényes: Dráfl Mátyás bízva bízzál, ml Is bízunk benned. Bízunk abban, hogy még sok szép ala­kítással örvendezteted meg a szépért rajongó színház- látogatókat. —01 m eptember közepén új V^klállítás nyílt a rlma- "szombati (Rim. Sobo ta] GömörI Múzeumban „Faze kasság Gömörben“ címmel. E két szó tartalmilag nagyon gazdag s érdekes Is ugyanúgy, mint a néprajzi kutatás és a- nyaggyüjtés. Örömmel szaladtam fel a mú zeum lépcsőin. Bár a gömörl agyag varázsával már Jópár he­lyen találkoztam, Comajová Ol­ga, régi Isinerősöm gyűjtésé­nek eredménye, s azontúl lele ményessége a kiállítás szerve­zésekor valóban kellemesen meglepett. Olga, a múzeum etnográfusa 1975-ben hagyta el a bratlsla val Komenskf Egyetem Fllozó fial Karát oklevéllel a kezében vagyis két év óta hivatalosan Is a népraJzgyOJtők lelkes, de korántsem szürke közkatonája. Érdeklődése középpontjában a népi fazekasság áll. A feledi leány e téren Gömörben gaz dag területre lelt. Már az e gyeteml szakdolgozatát is a sO vetel fazekasságról Irta. „Falvalnk nagyon sok, gaz dag anyagot rejtenek, sajnos egy etnográfus korántsem tud Ja összegyűjteni, feldolgozni az összes anyagot. Ezt azért hang­súlyozom, mert a néprajzban legfontosabb a Jelenlét. A Je­len ugyanis pár év múlva már a múlté lesz. Gyűjtöm a régi Olga Comajová a Gömöri Múzeum néprajzosa ömöri fazekasißunka varázsa fazekaseszközöket, megmentem őket az elhasználódás, az eltű­nés — a megsemmisüléstől. Ku­tatómunkám nemcsak a mester­ségre, de a fazekasok életmód­jára, környezetük tanulmányo­zására Is kiterjed“. így foglal­ja össze munkája lényegét. „Bárhol járok falun, mindig megkérdezem a régi házak la­kóit, nlncs-e valamilyen régi, felesleges használati eszköz a padláson. — A, nincsen, — vá­laszolják a legtöbbször, de min­dig lefegyverzem őket azzal, hogy szívesen megnézném leg­alább a tetőszerkezetet. Ha az­tán fent vagyok a padláson, s meglátom a néprajzos, számá­ra olyan érdekes és értékes tu- Itpántos ládát, agyagedényt, vagy bármi mást, bizony a leg­többször meg Is feledkezem a tetőszerkezetről. Végül még a házigazda Is örül, hogy meg­tisztítom padlását a sok „fe­lesleges“ lomtól. Olga egy évben 40—50 da­rab használati tárgyat Is ösz- szegyűjt türelmes, időigényes munkával. Én magam is szívesen fog­lalkozom a gömöri fazekasság­gal. Hónapról hónapra, évről évre megfordulok Időnként a fazekasmesterek portáján, min­dig újabb filmtekercset elhasz­nálva. Többször Izgultunk Ol­gával, vajon megtudJuk-e mi­kor égetik ki legközelebb az edényeket, szemtanúl-e lehe­tünk ezen ritkaságszámba me­nő eseménynek. Mostanában egy fazekas évente csak egv- szer-kétszer éget. Nekünk egy­szer sikerült ezt látnunk. A kiállítás, mely szeptember második felétől november kö­zepéig tart nyitva, sok újdonsá­got tárt (el. A kiállítás elején a régi agyagkltermelő eszkö­zök fogadnak. Az Imitált a- gyagbánya két szélén vllláságú fa, rajta keresztben a kútorsó- hoz hasonló henger, melyen kö­tél tekeredlk, végén a fűzfa­vesszőből fonott kosárral. Kü- lön-külön mindez ismerős... A „bánya“ széle ötletesen anyag­gal hintve, fölötte régi fény­kép mutatja, hogyan Is volt ez a valóságban. Fazekaskorong, a mintázásra használt ökör- szarv lúdszárral a végében. Mellette a primitív mérleg még a dereski Kártik bácsi műhe­lyéből ismerős. Biztos nehezen vált meg a jó öreg segítőtár­sától ... Ezzel kezdődik a ki­állítás. Használati edények következ­nek. A szív s egyéb mintára formált kalácssütő tepsik, vlz- mérőedények, a szilke, mely­a kerítés lécein tartották valamikor a köcsögöket Az agyagbánya, fazekaskorong, ős a mérleg nyitja meg a kiállítást. ként, kis talpazatokon, a leve- ses tálak láncba kapcsolódva borítják be a falat. Érdekes megoldás a kerek fényképet körbetáncoló korsók serege. Megtalálhatjuk itt a fazekasok cégérét Is. A kupola alakúra formált készítményt, melyre a- gyagflgtirát formáltak, s az év­szám is rajta van, a ház orom­zatára helyezték. Itt hirdette: ebben a házban fazekasmester lakik. A régi Időket eleveníti fel a kerítés léceire borított korsók egész sora. A különbö­ző dísztárgyak — galambokkal díszített vázák, medve alakú perselyek, hamutartóval kombi­nált kutya, és bagolyfigurák, már a mesterek újkeletű mun­kált képviselik. A „régi“ faze­kas, aki elsősorban a gazdasz- szonyok részére gyártotta Jó- minőségű használati edényeit, most tudatosítja, hogy Jelenleg termékeinek fő fogyasztója a városi lakosság. Készítményei­ken elsődlegesen a változatos díszítőelemeken van a hang­súly. Nagyon ízlésesen hatnak a szoba falán a festett tányé­rok, korsók, bögrék, yázák. A kiállításon fokozatosan vé­gignézhetjük az egyes munka- szakaszokat; az agyag kibányá- szását, a megformálást, a min­tázást, a glazúrozást. és a kl- égetést. Ezt követi — nagy vo­nalakban — a használati, to­vábbá a tárolási mód. A kiál­lítás végén a dísztárgyakként felhasznált fazekastermékek láthatók. Egy kiállítást értékelünk: egy fiatal néprajzos két évi munkájának eredményét. Isme­rem őt, ismerem lelkesedését. Ogy hallottam, a megnyitó na­gyon jól sikerült. Cltera és é- nekszó köszöntötte a megjelen­teket. Jelen volt az Idős Kár­tik bácsi. Molnár Ferenc és a többi dereski, süvetel, nellétei, Hrnőiarská Ves-1 fazekasmes­ter. Még 8 késő esti órákban Is ott üldögéltek, nem akaród- zott sehogy se elmenniük, hi­szen mindnyájuknak a fazekas­koronghoz, s a puha, formál­ható agyaghoz köt.ődik az éle­te. A Gömöri Múzeumban rende­zett kiállítások közül ez egyi­ke a legjobban sikerűiteknek. Ennek mindannyian örülünk, de Olga csak akkor lesz Igazán boldog, ha e kiállítás tárgyal elnyerik végleges helyüket az átalakított múzeum korszerű kiállítási lermeihen ben az ételt hordták ki a me- különböző méretben és szln- zőre, majd köcsögök, korsók, ben. Elrendezésük változatos, tányérok, lábasok hosszú sora A nagyméretű edények egyen­Irta ps tén^ képezte: Borzi László

Next

/
Thumbnails
Contents