Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-11-29 / 48. szám

IM 9 IMMÄR KILENCEDSZER Kulturális életünkben méltó helyet foglalnak el azok az ünnepségsoro­zatok, melyeknek küldetése a hagyo­mánytisztelet, vagy ha úgy tetszik hagyományaink ápolása, közkinccsé tétele. E gondolat jegyében rendezte meg a CSEMADOK Járási Bizottsága CSEMADOK szenei helyi szervezete, a helyt művelődési házzal karöltve a IX. Szenei Molnár Albert Napokat. A kétnapos rendezvény gazdag mű­sort ígért. Nemeskürty István ismert magyarországi író, „Ez történt Mo­hács után“ című érdekfeszítő előadá­sát a szép számú hallgatóság nagy figyelemmel kísérte. Meglepett ben­nünket a CSEMADOK helyi szerve­zete irodalmi körének színes össze» állítása Szenei Molnár Albertról. Tiszta szövegmondás, a szöveg töké= letes ismerete és megértése, bátor fellépés volt jellemző minden sze­replőre. A legnagyobb sikert Krajcsovics György aratta, aki az első nap ün­nepségsorozatának záróakkordjaként nagy átérzéssel játszotta el Liszt Fe­renc II. rapszódiáját. Az Ünnepi akadémiára az Elektro- vod nagytermében került sor. Külön téma lenne, hogy ez a helyiség, pon tosabban ebédlő aikalmas-e hasonló rendezvények színhelyéül. Szerencsé re a műsor kárpótolta mindazokat, akik az ünnepi akadémián részt vet­tek. Vlncze László kultúrált versmon­dása, dr. Benda Kálmán a Magyar Történettudományi Intézet munkatár­sának gondolatébresztő előadása. Bé­res Ferenc Ismert magyarországi é- nekes fellépése, a Csehszlovák Rádió Szimfónlkus Zenekara hegedűszólis­táinak műsora tette ünnepélyessé a visszaemlékezést. A vendégként fel­lépő galántal Kodály Zoltán Ének­kar, valamint a CSEMADOK helyi szervezetének énekkara Ag Tibor, il­letve Agárdy Gábor mérnök vezény­letével megérdemelt sikert aratott. Elismerően kell szólnunk minda­zokról, akik szervezői, rendezői vol­tak a IX. Szenei Molnár Albert Na­poknak. Időt és fáradtságot nem saj­nálva tették, amit kell. Ásványi Lász­ló mérnök, a CSEMADOK helyi szer­vezetének elnöke fellelkesedve a si­keres rendezvényen már újabb terve­ket sző kultúrális életünk fellendíté­sének érdekében. Kíváncsian várjuk a folytatást. CSIKMÄK IMRE Változatos, támatíkailag gazdag skálájú új könyveket kínál föl ismét a bratislavai Madách Könyvkiadó az ol­vasni szerető fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak ünneplése alkalmából Ízléses kivitelű képzőművé­szeti albumot jelentetett meg a Madách, OKTOBER 1917 — 1977 címmel. Az album cseh, szlovák és csehszlovákiai ma­gyar képzőművészek válogatott, a forradalommal, vala­mint a szocializmus építésének hosszú, változatos úí- jával kapcsolatos grafikáit tartalmazza. A válogatás elé a kiadó Igazgatója, Fónod Zoltán írt értékelő-elemző bevezetést. „KI voltam, mikor tanulmányaim befejeztével a gyógy­szertárban kezdtem dolgozni? Jellegtelen fiatal nő. Bá­lint ambíciókat ültetett belém, és táplálta őket. Ö csi­nálta belőlem azt, aki vagyok“, — mondja szerelméről Judit ORDODY KATALIN: KIKÜLDETÉS című új regényében. Az ambiciózus keramikus mozgás­ba hozza Judit állóvíz-életét. Emberileg is kiteljesedik a férfi mellett. Boldog, eseményekkel tele két év követ­kezik. És akkor egyszeriben véget ér az álom: Bálint történelmünk zavaros időszakában elhagyja az orszá­got. Judit vele menne, de itthon marasztalja súlyosan beteg édesanyja. Bálint nélkül nehéz a2 élete. Csupán édesanyja és a munka marad számára. Az elválás után hat évvel váratlan lehetőség tárul fel Judit előtt; gyógy­szerészkongresszus küldötteként Svájcba utazhat, abba a városba, ahol Bálint él. A boldog egymásratalálás u- tán azonban Judit válaszúthoz érkezik. Egy pillanatra megtorpan. Aztán számba vesz minden körülményt, és Igaza tudatában elindul a helyesnek tartott úton. Hová vezet ez az út? — erre a kérdésre válaszol Ordódy Ka­talin új regénye. Johannes Amos Comenlus, cseh nevén Jan Amos Komen- sky, a nagy pedagógus, aki magyarországi tartózkodása alatt főként latin nyelven Irt, nagy müvével, A VILÁG DTVESZTOJE ÉS A SZlV PARADICSOMA-val a cseh szépirodalom alapjait vetette meg. Az allegori­kus mű két egymással szervesen összefüggő részből áll: a világ útvesztőjéből, amely a harmincéves háború zűr­zavaros korának társadalmi visszásságairól ad hiteles ké­pet, és a szív paradicsomából, ahová a világ útvesztő­jében elcsüggedt vándor visszavonul, és megnyugvást talál a hitnek egy tisztult, ideális formájában. A több mint három évszázados írás ma is megkapja az olva­sót egyfelől kíméletlen igazmondásával, másfelől őszin­te bizakodásával, amely korának megfelelően nem irá­nyulhatott másra, mint Istenre. A magyar olvasó elő­ször kapja kezébe korszerű fordításban a teljes müvet. OLVAS9 [1[ /J(Afl(r Az futóit eszembe az Emberarcok című riportköny» elolvasása után, hogy miért nem felennek meg nálunk ts hasonló írások. Aztán a kérdésre okoskodóan azt válaszoltam magamnak; mert nincsenek nálunk olyan riporterek, mint e könyv szerzői; Beke György, Cseke Péter, Marost Barna. Még tovább faggatva magam azt kérdeztem: és miért ntncsentk nálunk Békék, Csekék, Marostk? Már napok óta tépelödök a válaszon; Hogyan is fogalmazzam meg?! Azért talán, mert nincs nappali, magyar nyelvű felsőfokú úfságíró képzés? De hiszen fól tudom én ts, más ts, hogy a riportírást vagy akár magát az újságírást nem lehet az iskolapadban elsajátí­tani. (Egyébként abban sem vagyok biztos, hogy a há­rom szerző közül valamelyik is járt volna zsurnalista szakra). Vagy amiatt, hogy a ktslétszámú szerkesztő­ségek napi hafsza-munkáfa nem ad lehetőséget hasonló anyagok fölszedésére? Bs megint csak ott az ellenvá­lasz: hiszen ők is hasonló körülmények között dolgoz­hatnak. Vagy egy harmadik lehetőség; nálunk nem lenne könyvbe illő, vérbeli Tiport téma? Ez viszont nagyon mafla kérdésnek tűnik — mosolygok is maga­mon —, hiszen jól tudjuk mennyi körülöttünk is az érdekes „emberarc“, hogy itt is megírásra vár az építő, alkotó ember élete, munkája, mindennapja... Kérdések is lennének még, válaszok iS —, sajnos egyik sem fedné a mióságot, mert egyszerűen nem tudok rá magyaráza­tot adni. Hol maradnak a jó rlponerekl? Mindez a Bukaresti Kriterlon kiadó gondozásában megjelent vékony könyvecske kapcsán jut eszembe — és vajon már hányadszor? Mert remekbe szabott mun­ka, a riportírás zsebkönyve ts lehetne ez a 154 oldal. A szerzők irigylésre méltó félkészültséggel, határozott magabiztossággal írták meg minden sorukat. Tanulsá­gos munka ez úgy szakmai berkekben, mint az olvasó közönség számára. Romániai magyarokat és románokat ismerhetünk meg a sorok mögött: A Vaskaputól a Duna- deltájáig, a Szamos és Maros mentétől Balánbányáig, hajósokat, munkásokat, bányászokat. A közelmúltban el- hünyt Kós Károlyról olvashatunk, akárcsak a serdülő­korú olimpiai bajnokról, Nadia Camaneciról... Számukra az egész könyvben a legszembetűnőbb az, hogy a riporterek nem sajnálták alanyaikra „pazarolni“ Idejüket. Hosszan időztek társaságukban, minden bi­zonnyal betartották Ruffy Péter .törvényét“: addig ne üljön az újságíró az írógéphez, amíg riportalanyával nem fogyaszt el egy kiló sót. S egy kiló sót megenni két embernek bizony hosszú napok keserves munkája leheti S a szerzők — az írások alapján úgy ítéltem meg — több kiló sót ts „elszopogathattak“ hőseikkel, míg a kötet összeállt. Bn még itt a hazai újságíróberkekben azt tapasztalom, hogy toliforgatóinknak már az egy napos kinntartózkodás - ts megerőltető. Tudok olyan szerkesztőségről, amelynek a „munkásai" reggel beülnek a szolgálati kocsiba — egy személyautóba hárman, négyen — és még nem ts esteledik, már otthon, papucs­ban nézik a tévét. Közben lefutottak 200—300 kilomé­tert, s egyenként négy — öt anyagot szednek föl. En­gem az egyik kolléga kinevetett, amikor mondtam neki, hogy öt napos útra megyek és „csupán“ fi) egyetlen témát akarok megírni. Szerinte öt nap legalább tíz ri­port, és még rokonlátogatás, borozgatás is szóba jöhet. Bs miközben ezeket a sorokat írom hirtelen azon ve­szem észre magam, hogy a fenti húsz egynéhány sorban választ is adtam — meglehetősen kielégítőt — első kér­désemre: „miért nincsenek nálunk olyan riporterek, mint e könyv szerzői?“. Hát azt hiszem, itt a kulcs a megoldáshoz: nincs meg a megfelelő (felelősségteljes!) hozzáállásunk a munkához, eltunyultunk, nem vesszünk komolyan az írott szó értékét. S ezt bizony megérzi az olvasó ts. Pedig nálunk is elkellenének a hasonló riportköny­vek. Hiányát, tépő, marcangoló hiányát érezzük lépten, nyomon. Igaz a Kiadó ts több támogatást biztosítva jobban ösztönözhetné az embereket — gondolok itt az alkotószabadságra, ami ugyan nem közvetlen a Kiadó munkaköréhez tartozik, ösztöndíjakra — az írásra. Bs a következők már valóban a Kiadó címére írva: táj- égységekre bontott riportkönyvek megírásának a meg­szervezésére, riportválogatások összeállítására is kelle­ne gondolni — többek között. 2k>lczer János I unkaidő után, hazafelé menet gyakran benézek a könyvesboltba. Mint raga­dozó a zsákmányára, úgy csapok le én is a könyvújdonságokra. A napokban is bent jártam. Egy csinos fiatalasszonyra lettem figyelmes, aikl nagy szakértelemmel vizsgálta a könyvespolco­kat, és a rajtuk levő könyveket. Csak néz­KÖNYVEK te, nézegette őket, messziről. Lassan magá­ra vonta a vevők és az elárusítónö figyel­mét. — Parancsol, asszonyom? Kitől és milyen művek érdeklik? A fiatalasszony bűbájosán mosolygott, majd akadozó mondatokkal, jó palócságga! előadta kérelmét Húsz könyvet kért. Mindegy volt, hogy kitől, csak a méret és a színek feleljenek meg. Huszo'nháro'mszor tizennyolc • centimé tér volt a kért méret. (Ez a nagyság felel meg a könyvszekrény polcának). A kötés kívánt színei a piros, a zöld és a sárga (Ezek a színek összhangban lesznek a bú tor huzatával, a szoba színével és a sző nyeggel). Az elárusítónö a meglepetéstől dermedten szedegette össze a kívánt méretű és színá könyveket A vevők sáipadtan hagyták el a könyves­boltot Pál Agnes PÉLDÁS EGYÜTTMŰKÖDÉS A buzitai (Buzica) SZISZ működése az önálló rendezvények szervezésén kívül más szervezetekkel való együttműködésben is megnyilvánul. Az MH mellett működő CSEMADOK énekkarában IS lelkes fiatalt „Sziszest“ találunk. A lassan hároméves énekkar már harmincszor lépett fel. Szinte valamennyi rendezvényen részt vesznek, hogy műsorukkal szórakoztassák a közön­séget. Az énekkar működése természetesen nemcsak a buzitai rendezvényekre korláto­zódik. A napokban megrendezett járási énekkari fesztiválon a második helyet sze­rezték meg. Legutolsó fellépésükön a koSi- cei Thália Színpadon a NOSZF 60. évfordu­lója tiszteletére rendezett hangverseny ke­retén belüt szerepeltek. A rendezvényen a koSicei Csermely-kórus, az alapiskola és a magyar tanítási nyelvű gimnázium ének­kara, valamint a pécsi madrigál-kórus mű­ködött közre Mindez példás együttműködés eredménye­ként jöhetett csak létre. SCHREIBER István K arva (Kravany nad Duna Jóm) lakossága november 7-én ünne­pélyes keretek között emlé­kezett meg a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról. A zsúfo­lásig megtelt művelődési ott­hon nézőközönsége előtt az ünnepi est második részé­ben a falusi SZISZ-szervezet, valamint a mezőgazdasági szaktanlntézet SZISZ-szerve- zetének fltaljal vetélkedőn mérték össze tudásukat, öt témakörben állították össze a Szovjetunióval kapcsola­tos kérdéseket. A magas pontszámok a versenyzők a- lapos felkészültségét bizo­nyították. Szoros küzdelem alakult ki a csapatok kö­zött, amelyből végül a szak- canintézet ötös számú csa­pata került ki győztesen. A második helyen a falusi SZISZ-szervezetnek négyes számú csapata végzett. Az értékes díjak átadása után a szaktanintézet irodalmi színpada lépett fel és be­mutatták a „Győzelmes Ok­tóber“ című összeállítást Mészáros József pedagógus rendezésében. Az énekkari ÜNNEPI EST számokat Mihály László ne­velő tanította be. A műsor további részében nagy si­kert aratott a szaktanlnté­zet népi tánccsoportja, a nő- szövetség női énekkara, va­lamint a falusi SZISZ-szer­vezet népi tánccsoportja. A műsoros vetélkedő megszer­vezésében nagy segítséget nyújtottak a mezőgazdasági szaktanlntézet pedagógusai. Rigler János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents