Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-11-29 / 48. szám

7 PANORAjfWT A mai fiatalság kivétel nél- kQI kedveli a könnyűzenét. Nemcsak a zeneszámokat hall­gatják figyelemmel, hanem ér­deklődnek előadóik iránt ts. Az újságokban, a rádióban, a televízióban nemegyszer foglal­koznak az énekesek, együtte­sek pályafutásával. Bemutatják az egyes dalok szerzőit. Ezen­kívül mindig űj és űj tehetsé­gekkel ismerkedhetünk meg. A könnyúzenekedvelőket a- zonban más is érdekli. Hiszen magunkról tudjuk, hányszor kérdeztük már meg egymást: Mit tudsz erről, vagy arról az énekesről? Hallottad ezt vagy azt? Nem tudod, hogy ki ének­li...? Ml a legújabb slágere? Hol szerepel Jelenleg? Hogyan kezdte pályafutását, és sorol­hatnám tovább. Ilyen és hasonló kérdésekre kaphattok választ az Oj IFJO- SAC-ban. Havonta egyszer in­terjút készítünk egy-egy közis­mert énekessel, ■ mégpedig úgy, hogy a kérdéseket az olvasók tennék fel. Első interjú ala­nyWBltilWfc KA»»-PO(»OflJ^a szlovák pop-zene kimagasló e- gyéniségét választottuk ki. Ké­rünk ezért benneteket, ameny- nyiben kérdéseket akartok in­tézni Karol Duchoűhoz, küldjé­tek ezeket szerkesztőségünk címére (Űj Ifjúság 89 714 Bra­tislava, Praíská 11) a levelező­lapra írjátok fel: „Az olvasó kérdez“. Beküldési határidő: december 7. Szerkesztőségünk­ben kiválogatjuk a kérdéseket és továbbítjuk Karol Duchofl- hoz. A válaszokat az idei kará­csonyi számunkban közöljük, természetesen feltüntetve azok nevét is, akik a kérdéseket be- küldték. S hogy kérdéseiteket könnyebben tudjátok összeállí­tani, röviden ismertetjük Karol Duchofl pályafutását: 1974- ben a „Zem pamatá“ (A Föld emlékezik) cfmű dallal a- rany lírát nyert a BRATISLA­VA! LIRAN. Ugyanezzel a dal­lal a nemzetközi versenyben harmadik díjat nyert. Ojabb a- ranyérem a „Made in Hungary“ magyarországi fesztiválon. Még ez évben újabb sikerek (ugo- szláviában. 1975- ben részt vett a „TOKIO 75“ nemzetközi fesztiválon a „CardáS dvoch srdc“ (Két szív csárdása) című szerzeménnyel. A szlovák könnyűzenében ez volt az első eset, hogy a to­kiói előkészítő bizottság jóvá­hagyta szlovák szerzők kompo­zícióját. 197B-ban több hazai és kül­földi turné, jó néhány lemez­felvétel bel- és külföldön egya­ránt. 1977-ben Franciaországban a cannes-i fesztiválon képviselte hazánkat. Ez év áprilisában megjelent a várva várt Karol Dnchoű nagylemez. Az idén Mongóliában, a Szovjetunióban és az NOK-ban szórakoztatta a közönséget. Ennyit előzetesként. Amire az említetteken kívül kíváncsiak vagytok, írjátok meg. Kérdései­teket levelezőlapon adjátok fel. Szerkesztőség T izennégy éves koromtól készültem erre a pá­lyára. Szüleim azt szeret­ték volna, ha én is orvos leszek, akárcsak a nővé­rem. Ezért is mentem egész­ségügyi szakközépiskolába. A műtéteket azonban vala­hogy nem szerettem. In­kább a Pinceszínházba Jár­tam. Anyuéknak persze, ez nem tetszett, féltettek. Ogysem vesznek majd fel, mondogatták. Még a barát­nőimmel is lebeszéltettek tervemről. Bánfalvi Agl azonban ki­tartott elképzelései mellett. Történjék bármi — ő szí­nésznő lesz. Csehov-mono- lőggal és József Attlla-ver- sekkel felvételizett a Szín­művészetire. Felvették. Szi- netár Miklós osztályában Saárossy Kinga, Fekete Gizi, Vándor Éva osztály­társa lett. — Nagyon szívesen gon­dolok a főiskolán .töltött négy évre Még ma Is nosz­talgiát érzek. Az utolsó év­ben döntöttük el, hogy min­den év december 6-án, Szl- netár tanár úr névnapján mindig összejön majd az egész osztály, és egymás helyzetgyakorlataival idéz­zük tel az együtt töltött éveket. Alig várom hogy újra találkozzunk. f Első nagy sikerét az Ödry Színpadon aratta. Tanárai, kritikusai már akkor meg­jósolták: ennek a lánynak nem kell majd vidékre menni, a fővárosban is ka­matoztathatja tudását. „Már most tökéletes színpadi biztonsággal mozog, kultu­ráltan énekel, és mindenek­előtt nagyon dekoratív“' ■— ‘rták róla a Kabaré bemu­tatása után. — Harmadéves voltam, amikor először hívtak a Vígszínházba. Játszottam a Popfesztiválban, a Harminc­éves vágyókban és a Nya­ralni mindenáron c. darab­ban. A diploma megszer­zése egyben Vígszínházi szerződést Jelentett. — Első szerepem Kati volt a Kedves bópeerben. Kedveltem ezt a kedves lányt, mégsem tudtam vele mit kezdeni. Ez volt tulaj-; donképpen az első Jelentős' szerepem n^y^^^jpadon, s én borzasztóén. fúÜem. Az idő is valahogy ke­vésnek bizonyult, így a prór búkat sem tudtam Igazán élvezni. Az erőmmel sem tudtam gazdálkodni. Tud­tam, hogy a bemutatóra nem leszek kész a szerep» pel. Pár hónap múltán azon' ban egyre inkább magamé­nak éreztem a figurát. A feloldódásom is őszintébb Játékot eredményezet. Bánfalvi Agl már végzős főiskolásként feltűnt a mo­Harmóniát zivásznon és a képernyőn. Zsombolyai János a Kengu­ruban, Bán Róbert pedig a Kísértet Lubkón c. alkotá­sában bízott rá szerepet. Ancsura, a csupaszív tót cselédlány már igazi fllm- sikernejc számított. A leg- pz^bh, 'fa/'.legnagyobb mégis Rózsa,' a" QsilTágók változá- sá-ban. — Amikor elolvastam a szerepet, rögtön tudtam: ez én vagyok. Bármilyen el­lentmondásosnak is tűnt a szerep, mégis azonnal me­gám előtt láttam. A film egyik Jelenetét, az építkezést több napig forgattuk. Lapátolnom kel­lett, vödröket cipelni, emel­getni.' Engem az élet nem kényszerltett hasonló fizi­kai munkára, mégsem érez­tem idegennek. Sok min­dent megtanultam a forga­tás idején. Szőnyi G. Sán­dor, a rendező nem egy te­nyeres-talpas parasztlány megformálását várta tőlem. „Nem baj, hogy nem vagy vidéki , —: mondótta. •— Játsszál csakT Én így talál­lak érdekesnek, ahogy vagy.“ — Határozatlan típusú volt ez a lány, az biztos. Az idősebbeket a tapaszta­lat segíti át az élet kriti­kus helyzetein, de mikor egy ilyen fiatal lány kerül választás elé, nem tud még kellőképpen dönteni. És arra sincs módja, hogy ki­törjön környezetéből. Ró­zsának senkije sincs, min­denkitől eltávolodott, és aa a fajta ember, akt a maga kárán tanul — még as ilyen kényes kérdésekben is. Végül is magától jön rá, hogy melyik úton kell mennie. Hogy kit tart ideális ren­dezőnek? Azt, akiben hinni lehet, aki bizalmat áraszt magából. Ilyenkor aztán mindenre képes. Mert ér­dekelve van. Bizonyítani tud. Élményt nyíjjtanl. Még az egymondatos szerepeket is elvállalja, ha tudja, hogy szükség van rá. Az utóbbi Időben egyre gyakrabban fordul meg a filmgyárban és a tévéstú­diókban. — Mindkét műfájt nagyon szeretem, legalább annyira, mint a színházat. Talán azért is, mert a filmben percek alatt kell megolda­ni mindazt, amit a színház­ban hetekig . próbálunk. Tényleg sokat forgattam az elmúlt hónapokban. A Ka­tonákban egy polgárlányt alakítok, aki egyre maga­sabbra kerül a társadalmi ranglétrán, míg végül egy grófhé lesz az ellenfele. Az Abigélben Piroskát Játszom, a Jóindulatú, intézetben ne­velkedő árvalányt. Egy kém­kedő titkárnő szerepével bíztak meg a Sasnak Jelen­tem c. filmben. A Ki látott engem c. alkotásban, amely Ady Endre korának szelle­mét idézi Pataky Imre utol­só szerelme vagyok, a Dóra Jelentiben pedig egy olasz nőt alakítok. S a színházban? Bánfalvi Agl nyugodtan rábízhatja magát a rendezőkre. Sandra a Kakukkfészekben, Tini a Rezeda Kázmérban, Lalda a Valancla bolondjaiban, gyü­mölcsáruslány a Jó estét, nyár. Jó estét, szerelemben. — A közérzetem? Remek. Nehéz volt az első év, de most már sikerült talpra állnom, és szeretném azt hinni, hogy minden rajtam múlik. Persze, ezt a pályát sok külső tényező befolyá­solja. Harmóniát kell talál­ni az élet és, Jómagam kö­zött. Sok mindenről szó esett még beszélgetésünk során: a Léva környéki rokonok­ról, a festői Garam-vidék- ről, Tatyiról, á nagypapá­ról, aki színesebbé tette Ági gyermekkorát, Jana Pllchtováról. akit a Kenyér és cigarettában szinkroni­zált, és a moszkvai filmfesz­tiválon szerzett élményei­ről. : Fiatal, tehetséges színész­nő. Bíznak benne, hiszen már eddig életteli alakítá­sokkal bizonyította be, hogy neki mégis ‘színésznőnek kellett lennie, SZABÚ LASZLÚ A SZOMORÜ SZEMC VIZI TÜNDÉR Kicsit fáradtan és szomorúan fölt el a találkozóra. — Ne haragudjon, fárasztó volt a próba. De majd igyekszem — mondta mosolyogva, ám mosolyán is át­sugárzott a szomorúság. Ilyen szomorúan néz Dvorák Rusalka operájának címszereplője is a már közölt fényképeken. A címszerepet az én szomorú szemű vízi tündérem, Magda VáSáryová, az Oj Színpad művész­nője játssza. Talán ezt a szerepet is azért kapta, mert szomorú a tekintete és szőke a haja? — A Rusalka harmadik filmem Peter Weigl rendező­vel, a Faust és Margit volt az első, azt követte a Radúz és Mahuliena és most Dvofák Rusalkája. Magda VáSáryová gyakran volt gyermekmesék tün­dére, hableánya, sellője. Peter Weigl filmjében is ilyen szerepet kapott. A Rusalka magyarul hableány, vízi tündér, felbukkan a habokból, hogy aztán végigálmod­ja a kislányt álmokat, vágyakat. A vízi tündér szomorú szerelme tölti ki a dvofáki zenés mesét. A szerep óta talán még egy árnyalattal' szomorúbb lett a tündér te­kintete, selymes haja töretlen fénnyel csillog. Színész­női karrierjét tulajdonképpen szőke hajának' köszön­heti. — A barrandoviak gyermek filmekhez kerestek sze­replőket. Elküldtem a fényképemet, mikor a filmesek meglátták, nyomban meghívást kaptam Prágába. Előzőleg is volt már kapcsolata a filmesekkel, bár akkor az ezüst vásznon még nem jutott szóhoz. Milka nővére (Emília VáSáryová) akkor már különböző fil­mekben játszott, és amikor a Szent Péter esernyőjét forgatták, elvitte magával a kis Magdát ts. — Tizenegy esztendős voltam akkor, és roppant nagy élményem volt, hogy beszélhettem az akkor már nagy színésznővel, TörOcsik Marival. Magda rajtja nem sokáig váratott magára. Szeme kék, haja szőke, minden adottsága megvan, hogy tündért, hableányt játszhasson. Nem csoda, hogy most is rá esett Peter Weigl rendező választása. Antonín Dvorák operája hálás téma. Peter Weigl ügyes kézzel nyúl a filmben kifejezendő gondolatok áb­rázolásához, így valószínűleg a Rusalka kiváltja majd a nézők elismerését. A müncheni Bavaria és a prágai Barrandov koprodukciás filmjét, az NSZK-ban lévő Herrenchiensee és a nymphenburgl kastély parkjában forgatták, illetve egy részét, a többit Prágában és egyéb csehországi városokban. Olyan helyeken is, ahol máskor a lélek sem jár, elrejtett tavacska körüli vörös sziklák és fehér fák közölt. A film nemzetközi együtt­működéssel született meg, a nyugat-német, rendező ol­dalán cseh operatőr (fin Kadaákaj. a főszerepben szlovák hableány (Magda VáSáryová), a cseh szöveget Gabriela Behaéková énekli, németül a kanadai Lilian Sukis, a férfi főszerepet Milan Kiíalko játssza, szöve­gét csehül Peter Dvorskg énekli, némeiül Peter Hoff­mann, de énekel az NDK-beli Theo Adam és az ame­rikai Judith Beckmann is, továbbá Ondrej Malachovskg, és a további szereplők között találjuk Boiidara Turzo- novovát is. A szereposztással kapcsolatban . így nyi­latkozott Peter Weigl: — Régen köztudott tény nálunk is (mármint az NSZK-ban), hogy önöknél sok kitűnő színész van, já­tékuk természetes. Ezért szerepeltettem filmjeimben már azelőtt is több színészüket és ezért kapott fontos szerepeket Dvorák operájának filmre írt változatában is kiváló színészi gárdájuk náhány jeles képviselője. Sok olyan típust találtam, amelyeket alkalmasnak ta­láltam elgondolásom megvalósítására. Néhányukkal már előzőleg is együtt dolgoztam, így a Rusalka 'meg­személyesítőjével, Magda VáSáryovával is. — Fárasztó volt a sok utazás, de azért örülök, hogy eljátszhattam ezt a szerepet — mondja a szomorú szemű hableány. Rövidesen láthatjuk ebben az alakítá­sit an is. „iéjatiKTT“" —a

Next

/
Thumbnails
Contents