Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-29 / 48. szám
77 48 A SZOCIALISTA IFJÜSÄGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA NOVEMBER 29. XXVI ÉVFOLYAM — 1977 Ara — 1 Kds meg „csempeszel Gondolt már valaki arra ka rársonyfa-dlsrtteskor, hogy hol is késíiUnek « knrái-.sonyfadl- szek? Talán . .. AZ mindanklnöl termé.sz8tes, hogy iái’ía az (Izle leket, ajándékot,r szaloncUkrji és különféle üvegből készült di székét, figurákat vá.séroljon a lenyöre Az ünnepi vásárlási lázban mellékes körülmény, hogy hol és kik készítik a fenyőt karácsonyfává varázsoló díszeket. Még Bratislava Dúb- ravka nevű negyedének lakói sem nagyon tudják, hogy a kopott, valamikori malom épületében ma közel ötven nő az év minden napján a karácsonyra készül; Róluk SZÓI riportunk a negyedik oldalon. fotó: zolczer Ezerarcú Moszkva Kevés város van a világon, amelynek olyan különös a va- idzsa, mint Szovjetunió fővárosának, Moszkvának. Érdekes módon ötvöződik itt a múlt a jelennel, s csodák csodájára nagyon jól megférnek egymás mellett a különböző korok alkotásai, a meghökkentő kontrasztok nem hatnak zavarólag 1 városképben. talán ezért is nevezte fényképkiállítását „Ezerarcú Moszkva“ nak Molnár (ános. A kiállítás december 18-ig, hétfő kivételével, minden nap megtekinthető Dunaszerdahelyen (Du- najská Streda] a Csallóközi Múzeum kiállítási termeiben. Molnár [ános a királyhelmeci (Kráfovsky Chlmec] gimnázium Mzika-politechnika szakos tanára, szenvedélyes fényképész. \evével, fényképeivel a hazai magyar sajtó hasábjain is gyakran találkozunk. Nem fotóművész — vallja magáról —, nkább riporter, habár fotóinak műszaki és esztétikai színvonala a legtöbb esetben megüti a művészfotó eléggé vitatható mércéjét. E kiállításon sem művésztotókat állított a látogatók elé, hanem riportfotókat. A hetven nagyméretű fényképen megismerteti Moszkvát azokkal is, akiknek halvány elképzelésük sincs e városról. Legnagyobb erénye — s talán Itt kezdődik valahol a ftiűvészet —, hogy ő azt is meglátja, ami egy közönséges halandónak esetleg elkerülné a figyelmét. Nem lesz talán érdektelen, hogyan vélekedik kiállításáról maga a szerző: „Moszkvában a múlt, jelen és jövő egyszerre mutatja magát. Láthatunk egymás mellett hagymakupolás apró templomokat és felhőkarcolókat, a Kreml középkori falai szomszédságában szupermodern épületcsodákat. Moszkva nem egynemű város. Nem egyetlen korszak mába átmentett „múzeumvárosa“. Köntösén minden évszázad rajta hagyta keze nyomát. Sokféle stílus, sokféle ízlés alakította, formálta. A különböző korok alkotásai nagyon jól megtérnek egymás mellett, kiemelik egymás jellegzetességeit, sajátos szépségeit. Ezt a jellegzetes orosz levegőt igyekeztem érzékeltetni, felvételeimen megpróbáltam Moszkva tengernyi látnivalójából kiválogatni a legérdekesebbet, a múlt századok és a ma építészetének legjellemzőbb alkotásait.“ A látottakból ítélve ez sikerült is neki. Hogy Is mondta a kiállítás megnyitóján Mag Gyula, a Csallóközi Múzeum Igazgatója? „Aki látta Moszkvát, abban ez a kiállítás kellemes emlékeket ébreszt, aki viszont még nem látta, az ezután bizonyára vágyat érez, hogy egyszer megláthassa “ E kiállítás megrendezése méltó hozzájárulás a NOSZF 60 évfordulójának megünnepléséhez. Dicséret illeti a múzeum dolgozóin kívül a CSSZBSZ járási bizottságát, és az ekecsi (Okoöj szövetkezet vezetőségét, már eddig is több tárlat lelkes támogatóit. Végül még szeretnénk felhívni a közönség figyelmét, hogy a királyhelmeci művelődési otthonban Nagy kezdet címmel Molnár János további kiállítását tekinthetik meg, amely korabeli rajzok és fényképek nagyméretű reprodukcióin keresztül bemutatja az orosz proletárforradalom fejlődését 1905-től, a forradalom győzelmét és a Szovjetunió nagyszabású, semmihez sem hasonlítható fejlődését. PALAGYI LAJOS Csordás felvétele fii o iaklnt hangosan, erélyesen kopogtak. Az elegáns házi kön! ősbe öltözött, kopaszodó férfi kicsoszogott, s aftót nyi tóit. Hatóan éo körüli, fejkendős néni állt odakint, oál Ián hatalmas batyuval. — ]o <ístél kívánok, édes fiam. — lő estét Mit óhajt? A néni nagyot sóhajtott: — Hada fújom ki magam beteszem a lakásba ezt a ba yút. A pályaudvaron nagy ne hezen találtam egy hordárt, megemelt. Azt mondja, ez neki nehéz, cipelje csak maga, ma- muskám... Na, nézzen csak rám. Nem vagyok egy kicsit ismerős? — Lehet, hogy valahol már találkoztunk. Egy távolt rokon talán? — Nem is közeli. En csak az anyád vagyok, édes fiam — jelentette be a néni, és csup oanós csákót adott a férfinak, aki csak egy pillanatig volt zavarban. — Persze, a mama. Igazán ne haragudjon, hogy olyan elfoglalt, szórakozott ember vagyok. — Te jóégi Hány esztendeje annak, hogy lent jártál nálam. — Tessék csak leülni. Mama, higgye el, annyi bajom van. A feleségem ... — Rosszul viselkedik az Ibolya? — Hol van már az Ibolya? Négy éve, hogy elváltunk. — Es akkor feleségül vetted a Sárit? — Nem. A Sári csak az Olga után jött. Attól van az unokája, mama. — Nekem unokám van? Nagymamát csináltál belőlem, te gazember. Aztán mondd csak: fiú vagy lány? — En egy elfoglalt ember vagyok. Még nem volt időm, megnézni. — Es hol az unokám? — Sétálni ment az anyjával. — Mennyi évi Csak vártam, hogy lejössz, vagy legalább írni fogsz. — Drága mama. Az én társa dalml helyzetem, a pozícióm nagy elfoglaltsággal jár. Nem tudom széttépni magam ... A néni csak sóhajtott egyet, aztán vállára vette a batyut. — Na, te elfoglalt ember Nem is tartalak fel tovább. Megártott neked az a nagy pozíció. Az a nagy társadalmi elfoglaltság. Okos ember vagy, fiam. Eszed az van, de szíved ... A férfi idegesen nézegeite az órájtft. — Mama, azért megkínálnám valamivel. — Nem. En hoztam neked egy kis hazait. Tessék. Egy kis disznótoros. Elég zsíros, fűszeres. Vigyázz, el ne rontsd a gyomrod. Kisfiú korodban is mindig olyan kényes voltál. Megyek. Indul a vonatom. A mozdonyvezető már bizonyosan ideges, hogy hol vagyok. Igazán örülök, hogy láttalak. Kicsit már kopaszodsz. De azért szép ember vagy. Az unokámat csókold meg helyettem. Szervusz, fiam... VENDÍC lAlDRÖL
