Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-11-15 / 46. szám

.7-T-* Késő ősz van, de még zöl­déi! az Inter-pálya gyepsző­nyege, amely estefelé álta­lában kihalt. Nem fgy a pá­lyát övező vörös tartán — itt futók „tapossák a pe­dált“, nagyjából 1 perc kö­rüli iramban körönként. Köztük egy „öreg harcos“ is, — az edző — az idei Vág menti maraton győzte­se, azaz Szlovákia ez évi maratoni futóbajnoka: Pe- tőcz Károly... Másnap délelőtt a Rádió koncerttermében a Cseh­szlovák Rádió Szimfónikus Zenekara próbál. A hegedű­sök között egy ismerős arc, tekintete a kottába mélyed. A hegedűs Petőcz Károly... — Melyik szerelem a régebbi keletüPI — Régebbi a zene Iránti vonzalmam, hiszen tíz éves voltam, mikor hegedaini kezdtem, futni viszont csak 17 éves koromban . .. — Futkároznl azonban nagyon korán kezd el valaki, amikor még nem tndni kiből lesz Intő.. . — Hát Igen, csakhogy én 7 éves koromban nagyon beteg voltam a szivemre Is, a tüdőmre Is, tél évet feküdtem, úgyhogy az én gyerekkori futkározásom jöcskán megrOvl dilit, és talán éppen ezért Örültem sokkal Inkább a futás nak a későbbi évek során ... Itt érdemes megállni egy pillanatra. Mégpedig azért, mert ha sportról szólunk — sportágra való tekintet nélkül — ez a példa Is bizonyltja, hogy nemcsak szórakozás és haszontalan időtöltés a sportolás, hanem gyakran szinte ,.csodatevő“ hatása van. Nem egy nagy sportolö, olimpiai vagy világbajnok volt kiskorában rossz egészségi állapot ban, vajmi kevés reménnyel arra, hogy valaha egyáltalán csinálhatja azt, amit később — hála a sportnak — meg­tanult, és mindenkinél tökéletesebben művelt. A természet pedig éppen akkor bánt vele mostohán, amikor a legna- gvobb szüksége lett volna rá. Talán éppen ezért .. . — Akkor vegyük Időrendi sorrendben: a zenélés hogy kezdődött? — Egyszerűen... A papám vett egy hegedűt és tízéves koromban beíratott a zeneiskolába. Mivel én mindennel úgy voltam, hogy több volt bennem a szorgalom, mint a te­hetség, így szorgalmasan gyakoroltam és 15 éves korom­ban bekerültem a konzervatóriumba. Hatvanegyben fejez­tem be a konzervatóriumot, elmentem katonának. Két évig csak szombat-vasárnap hegedültem, így aztán amikor lesze­reltem, szinte mindent elölről kellett kezdenem. Az Ifjú Szivekben voltam előszOr, 1859-től mint második hegedűs, majd első hegedűs, később koncertmester, 66-tól 68-lg pe­dig karmester. Ezután kerültem a Rádió-zenekarba. — Zenész vagy és atléta. Hogyan lehet ezt a kettőt összeegyeztetni? Volt már ügy, hogy zenélés helyett futot­tál és futás helyett hegedültél? — Nagyon gyakran. Persze, az Is volt, hogy évekig Inkább zenésznek, máskor meg Inkább atlétának tartottam magam. A teljes összhang csak ritkán sikerült. — Mi kell ahhoz, hogy valaki Jé hosszűtávfuté legyen? — Magamból Indulok ki: 30 százalék tehetség, 70 száza­lék szorgalom. .. — ... és ahhoz, hogy valaki jé maratonfnté legyen? — Az Iménti két dolog, aztán persze nagyon sok külső körülmény Is közrejátszik. Elég pl. hogy a cipő nyomjon, és már a táv felénél „be kell dobni a törülközőt...“ — Ez utébbi kissé már edzői vélemény, hiszen akikkel rovod a körüket a pályán, azok a tanítványaid. Nem unal­mas mindez közönség nélkül? — Megszoktuk. Az atléták nálunk versenyen Is üresen „ásftozó“ lelátók előtt futnak, edzésen ez természetes. Meg aztán az edzések Jelentős részét terepen, erdőben futjuk, az kevésbé unalmas... Persze, valamikor ez nem Így volt. Elgy-sgy nagy egyéniség mindig ezreket vonzott ki a stadio­nokba. — Az Inter atlétacsapata „féloldalas“. A futók nagyon Jók, tőlük jóval elmaradnak az ügyességi számok művelői, A futók eredméuye a te munkádat dicsérik... — 1973. őszén 12 futóval kezdtünk. Közülük LenöéS 3,39-et tud 1500-on, ebből a generációból maradt még Beőka, Ku- rucz. Ásványi, és új tehetségek Is Jöttek, mint Slmeőka, Katona és Stancel. Ok valamennyien szlovákiai Ifjúsági bajnokok. Most az ügyességi számokat Is a futók színvona­lára szeretnénk emelni... — A jó edző „fanatizálni“ tudja a tanítványait. Te est hogyan csinálod? — Szinte a teljes edzésadagot lefutom velük. Szinte mind­egyikkel baráti viszonyban vagyok, hibáikra felhívom a fi­gyelmüket. Látják, hogy nem kímélem magam, és ők Is úgy tesznek. Ma már lassúbb vagyok, mint valamikor, így aztán valamirevaló eredményt elsősorban a maratonon tudok el­érni. Ez sem gyerekjáték, mert egy maratoni verseny után 8—8 hét kell a regenerációra.,. Persze, 40 kilométert így is gyakran futok naponta, akár egyszerre, akár két „tétel­ben“, reggel és délután, egy maratoni verseny előtt hat hé­ten keresztül heti 200 km az „adagom“ ... — Edzés, edzések irányítása, zenekari teendők... Hegy tér bele mindez egy napba? — Legkésőbb fél hatkor kelek — ez egy zenésznek na­gyon korai... — ekkor futok, majd beülök a kocsiba, 1- rány a bölcsőde, a Duna utcai Iskolá, ahová elviszem a gyerekeket, aztán a rádió, délben 20 km — gyakran ebéd helyett — délután edzés a stadionban, hazaszállítom a gye­rekeket, este edzésterveket írok a futóimnak... Ha külföl­di útra megyek a zenekarral, akkor még nehezebb. A bő­röndbe bekerül a melegítő és a futóclpő Is, de sajnos Ilyen- kor „csak 8—10 kilométert tudok naponta lefutni, gyakran ebéd helyett, mert a hanversenyeken nem remeghet a kéz... Mindez nem mese, hanem — bár nem mindennapi, de — Igaz történet. Mégis, ha valaki futó, edző és zenész egy személyben. Indokolt a beszélgetés végére a meséhez hason­ló befejezés hármas kívánsággal: — Mit kívánnál magadnak, hogy teljesüljön ai elkövetke­ző években ...? — Erre a legnehezebb válaszolni. Talán azt, hogy a há­rom gyerekem egészségben felnőjön. Ma még nem tudni, lesz-e közülük valamelyikből zenész vagy atléta. Aztán ta­lán azt, hogy bírjam még én Is pár évig a futást, és a har­madik kívánságom az lenne, hogy az atlétáim közül valaki eljusson a Jövő évi prágai Eurőpa-bajnokségra. Erre a leg­nagyobb esélye Lenőéánek van, aki 20 évesen futott már 3 perc 39 mp-et 1500 méteren. Ha valami közbe nem Jön és ha továbbra is így fejlődik, akkor biztosan ott is lesz... Egyelőre talán ennyi lenne . Mészáros János lörő“ a magyar labdarúgás egyik legnagyobb felfedezettje, az Újpesti Dózsa legnépszerűbb labdarúgója Mindent tud, amit egy nagy lab­darúgónak tudnia kell, sőt olyan dolgokra is képes, a- mire csak a klasszisfocisták, idősebb, tapasztaltabb „ró­kák“ képesek. Válogatott. Baráti Lajos szövetségi kapi­tány bizalmát élvezi. Már 1976. szeptemberében, a Svédország elleni válogatott mérkőzésen is pályára lép­hetett volna, de előtte az MTK VM elleni bajnoki mér­kőzésen eltörött a keze. Szeptember 13-án aztán ma­gára húzta a válogatott mezt a bécsi Práter-stadionban. Bár gólt nem sikerült szereznie, nem okozott csaló­dást. Az olvasók nagy része bizonyára rájött, hogy Törő- csik Andrásról, a lila-fehérek szőke középcsaiáráról van szó, aki május elsején ünnepelte 22. születésnapját „Törő“ — így becézik játékostársai — 172 cm magas, 67 kg. A BVSC-bfil került a sokszoros magyar bajnok­csapathoz. Az Újpesti Dózsa a közelmúltban Zsellzen (Zeliezov- ce) lépett pályára, s megragadva az alkalmat néhány mondatat váltottam a játékossal, aki készségesen vála­szolt kérdéseimre. — Hogy is kezdődött? — Lassan három éve, hogy anyaegyesületemböl a Dózsába igazoltam. Eleinte az is megtiszteltetés volt számomra, hogy a klspadröl szemlélhettem Benéék Játé­kát. Nagyon sokat tanultam tőlük. Legnagyobb élmé­nyem volt, mikor telölthet- tem a Illa-fehér, majd ké­sőbb a címeres mezt. — Az utóbbi időben ren­geteget vagy sérült... — Az igazság az, hogy nem félek a közelharctól, nem féltem a lábamat. Így aztán rengeteg rúgást ka­pok, megsérülök, s kényte­len vagyok edzéseket ki hagyni, ami aztán szükség szerűen megmutatkozik tel jesítményemen. A mérkózé sek előtt sokszor úgy kell az orvosnak „összepotozni“ a lábamat. — Hogyan emlékezel visz- sza az elmúlt idényre? — Annak ellenére, hogy az elmúlt idényben gyakran voltam sérült, a Népsport osztályzatai alapján a bé­késcsabai Pásztor után a legjobb középcsatárnak bi­zonyultam Ezenkívül kiér demeltem a Dózsa legjobb előkészítő játékosa címet, ugyanis 10 gólt készítettem elő. Ugyancsak a Népsport szerint négy alkalommal voltam tagja a forduló A -csapatának és háromszor n B-csapatnak. Szakítsuk meg a beszél­getést és hallgassuk meg Várhidi Pél vezetőedző véle­ményét Törőcsikről: — Gyakori sérülései na­gyon sújtották, hiszen 6 ma már meghatározója a Dózsa játékának Ha ereje teljébet- van, akkor gyors, szellemes és sziporkázó a csapatjáték Ha Törőcslk halványan Ját szik, vagy hiányzik a csa patból, akkor az egész csa pat játéka akadozik. Másik Törőcslk pedig nincs. Szá mos kritika érte öt. Való ban rengeteget kell vele foglalkozni a pályán kívül is. Bohém típus. Nem min dig érzi a játék felelőssé gét, nem mindig veszi tu domásul,,hogy nem a grun dón játszik. Az utóbbi Idő ben azonban örvendetes. hogy magánéletében kezd komolyodni, fegyelmezet­tebb. — Bene helyére kerültél a csapatba. .. ' — Igen. én ezt tudatosí­tom is és igyekszem úgy ját­szani, hogy valamikor a nyomdokaiba léphessek, s elérjem, amit 6 elért. — Köztudott, hogy Ebedll nagy barátja vagy ... — Zolival néha összejö­vünk, elbeszélgetünk, szé­lük a terveket a labdarú­gás területén. Nagyon meg­értjük egymást a pályán kí­vül is, a játéktéren pedig senki sem tudja úgy elém tenni a labdát, mint ö. — Kedveled a kemény munkát? — Mindig azon vagyok, hogy az adagot, amit ed­zőm előír, „legyúrjam“, A mai korszerű labdarúgásban csak fgy lehet valamit el­érni.! András 47 alkalommal ju­tott szóhoz NB f-es küzdel­mekben, s összesen 20 gólt rúgott. Igyekszik is úgy szerepelni, hogy mindenki elégedett le­gyen játékával. Természete­sen vannak olyan mérkőzé­sek, amikor nem jön ki a tépés. Az akarat azonban megvan részéről. Közvetle­nül az elbúcsúzá* előtt még valamire megkér: — Légy szíves, add át üd­vözletemet az Új Ifjúság valamenny olvasójának, s azt kívánom neKik, hogy a lövőben minél több sportél­ményben legyen részük. -Mindig szívesen lövök Cseh­szlováklába. Az üdvözletei szívesen tol­mácsolom Mi pedig jó já­tékot és minél több irála- gatottságot kfváunnk Törő- esik Andrásnak. Ábel Gábor Úgy mondják — ezt több helyen is olvastam —, hogy ő Albert Flórián utódja. Nemcsak a Ferencvárosban, hanem a válogatottban is. Valóban, testalkatra, mozgásban, játékfelfogásban és harcmodorban is igen hasonlít a nagy elődhöz, aki minden idők egyik legjobb labdarúgójákéiit ment át a köztudatba, s aki egyszer kiérdemelte a legnagyobb elismerést is, amit európai labdarúgó kaphat — a France Football Aranylabdáját. Kissé nehezen hoztuk össze „randevúnkat", mivel nem éppen bővelkedik az időben. Annál inkább, mert bizonyos, a szokványos kérdéseket nem lehet elkerülni, rájuk meg már ki tudja hányadszor megadta a refrén­szerű választ. Mivel a mi beszélgetésünk is a „kitaposott úton" in­dult, egyből jöttek a válaszok, s csak amikor rázó­sabb kérdésekkel leptem meg, következett rövidebb gondolkodás, időnként a szemén átsuhanó egy-egy rosszalló pillantás kíséretében. Oe azért egyik kérdése­met sem hagyta megváloszalatlanul, fgy az olvasó már­is kezdheti az ismerkedést a magyar futball egyik nagy reménységével. Baróti szövetségi kapltány­V árpalotán születtem tói, s elutazhattam a válo- 1955-ben, de mégis gatottal az iráni portyára, pestinek érzem ma- — Nem is olyan régen gam, mivel 1957. óta a fö- rengeteg vicc, élcelődés városban élek. Tízéves ko- hangzott el a magyar csa- romban kerültem a Fradi- patok edzésmódszereiről, ba, a serdülők közé, majd Változott-e valami e tekin- 1967—70-ben a sportiskolá- tetben? ban tanultam. Azóta létől- — Nem tudom pontosan töttem 18 hónapos katonai hogyan, mennyit edzenek a szolgálatomat is, s jelenleg nyugati profi csapatok, en- a vendéglátóipari iskola nek ellenére majdnem biz- harmadlk osztályának tanú- tos vágyóik benne, hogy ml lója vagyok. elvégezzük ugyanazt, vagy — Mióta állandó tagja a megközelítőleg ugyanazt a Ferencváros első tizenegyé- munkát. Mert: hétfőn két nek? edzésünk van a MLSZ elO­— Három éve harcoltam írásai szellemében, kedden ki helyemet a zöld-fehérek délelőtt ismét a pályán va- csapatában, de bemutatko- gyünk, szerdán pedig bajno zásomra már egy évvel ko- ki meccset Játszunk. Csütör rábban sor került. Budapes- tökön Dalnoki mester két ten a Komló ellen játszót- „MLSZ-edzést“ tart velünk, tunk, s bevallom, akkor pénteken ismét elvár ben­lámpalázas voltam. nünket, majd szombaton új­— Milyen receptet kell ra bajnoki találkozó van. A követni, hogy egy ilyen fia- vasárnap az egyedüli sza- tal labdarúgó szinte máról badnapunk. Akkor „lazftha holnapra válogatott legyen? tunk“ egy kicsit. Jómagam — A recept a sok mun- moziba vagy lemezklubba ka, a kemény edzések, me- megyek a legszívesebben. lyek műsorát sokan a MLSZ követelményrendszere hatá­— Régen a focit mintha Jobban szerették volna azok. rozza meg. Azt kell végig- akik játszották, ma viszont csinálni, ikibíml, meg azt, a- a jó pénz reményében vá- mit Dalnoki edző még hoz- lasztják a srácok. Nemde? zátesz, s azután hát... so- — Nem tudom, hogy álta- rozatban jól Is kell játsza- Iában fgy van-e ez, de ha ni. Nagyon boldog voltam, rám gondolt és társaimra, a amikor meghívást kaptam Fradiban, Illetve a váloga­tottban, akkor téved. Ml vu lóban szeretjük a futballt, és sokat áldozunk érte. Itt van egy példa; Fazekas La ci egyáltalán nincs rászo rulva arra, hogy labdarúgó ként keresse kenyerét, még is példásan végigcsinál min dent, amit követelnek tőle Higgye el, nemcsak ő, ha­nem mi többiek is becsüle tes munkát végzünk azért a pénzért, amit ellenértékkém kapunk. — Hol játsszák Európá ban a legjobb futballt? — Úgy gondolom, az NSZK-ban, habár nekem job ban tetszik a holland játék- felfogás, az a foci, amelyet néhány évvel • ezelőtt az Ajax játszott. A legutóbbi VB-n a hollandoknak szur­koltam, s kissé sajnáltam, hogy a végén nem Cruyffék nyerték a világbajnoki cí­met. — Biztos helye van a vá­logatottban? — Baróti mesternél erről sző sem lehet. Minden mécs­esén nagyon kell hajtani, akarni és nyújtani Is vala­mit, különben legközelebb már elmarad a meghívás. Közülünk senki sem dicse­kedhet azzal, hogy előfize­tett valamelyik posztra a vá­logatottban és ez fgy van rendjén. — Milyennek látja önma gát a pályán? — Kellemetlen kérdés, nem szokásom dicsérni ma gam, ha jól játszom, meg mondják azt mérvadó he­lyen. Inkább bevallom, tiii « kifogásolható nálam El sősorban talán az, hogy nem tudom végigrohanni a 90 percet és nem vagyok vala ml villámgyors Szeretek cselezgetni, helyzetbe hozni a társaimat de néha azon kapom magam, hogy túlzás­ba vittem a cselezgetést. Sajnos, ami az első két .hi­bámat“ Illeti, nem sokat le­het „javítani“ rajtuk, s e- gyensúlyozásukra kénytelen vagyok eredeti megoldáso­kat keresni a pályán. Igen. Nyilasi Tibor erede­ti ötletekkel próbálkozik, s lényegében sikeres, eredmé­nyes kivitelezésükkel hfvta fel magára a figyelmet. Kö­zéppályásról lévén szó, nem alapvető feladata — lega­lábbis a válogatottban — a góllövés, a legutóbbi nem­zetek közötti találkozókon mégis több kapussal megje­gyeztette a nevét. V. T. Nagy László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents