Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-08 / 45. szám
INI I A DRAMATURG „Két és fél évtized kellett a felnőtté váláshoz, most a minőségi munka lépett előtérbe" — vallják a MATESZ színészei. A minőségi munka színvonala a színház művészi műhelyé- oen alakul ki elsősorban. A színház profiljának kialakításában jelentős szerepe van a dramaturgnak. Kmeczkó Mihály 1974. januárjában vette át ezt a felelősségteljes beosztást. Irodalmi működése régebbi keletű, 1971-ben a Mozdulatok című verseskötetével már felhívta magára a figyelmet, újságírói tevékenységet fejtett ki, és közben színházi életünk fejlődése mellett sem tudott tétlenül elhaladni. — Az 1971—75-ös évek irodalmi színpadi műsorán szerepelt néhány olyan darab, amelyet én adaptáltam, tehát tevékenységem inkább a dramaturgiai munkára irányult — vezette be beszélgetésünket Kmeczkó Mihály. — Ilyen darab Csokonai Dorottyája, a színpadi Dámadiadal és Madách Az ember tragédiája, melyet Íme az ember címmel állítottunk színpadra. Ez volt az én felkészülésem a dramaturgiai munkához és a darabíráshoz. Kmeczkó Mihály már az elején jelezte, hogy nemcsak dramaturgiát feladatköréről akar nyilatkozni, hanem egy újabb működési köréről, a drámaírásról is. S ha már belekezdett, 'ákérdeztem: — Aránylag későn kezdett a színdarabíráshoz, vajon miért? — Az a véleményem, hogy nemcsak én, hanem többen is voltunk így a szlovákiai magyar írótársadalomban. Nehezebben szánjuk rá magunkat a drámaírásra. Hogy ennek mt az oka? Elsősorban talán az, hogy kevés a színpadi ismeretünk, és ez némi bizonytalanságot okoz. Hosszú időbe telik, amíg levetkőzzük a bizonytalanság okozta félénkséget, s addig bizony a drámaírás szinte megvalósíthatatlan feladatnak látszik Az idén nyáron egyik fiatal Itazai írónőnkkel beszélgetve megtudtam, hogy ő is már régen akart drámát írni, és eddig csak azért írt novellákat — amelyeknek egyébként drámai a nyelvezetük —, mert nem tudta, hol kezdje el a színdarabírást. Mostanában már több fiatal írónk foglalkozik behatóbban a gondolattal, ezért gyakrabban látogatnak el hozzánk a színházba. Mikór én Idekerültem, első igazi dramaturgtat munkám Kopányl György Igazolatlan ősz című tragikomédiájának a gondozása volt. Ügy kezdtünk hozzá, hogy megnéztük együtt a budapesti ősbemutatót a Katona József Színházban. En előzőleg már három változatban olvastam a darabot. Mikor megtekintettük a bemutatót, úgy éreztük, hogy a darabban sokkal több van, mint amennyit az ■ előadással kihoztak belőle. Valahol elsikkadt a darab költőisége. Az a bemutató a második világháborút idézte fel a nézőben. Ml a Tháliában a csehszlovákiai magyarság történelmének néhány fordulópontját sűrítettük a játékba. , Kmeczkóéknak ezzel a változtatással többet sikerült kihozniuk a darabból. Ez volt első dramaturgiai sikere. — Ilyen munkák után jutottam el a drámaíráshoz. Darabom első változatát kétszer három nap alatt írtam meg, nyersen, fésületlenül, ahogy éppen születtek a gondolataim. A darabot rendezőinkkel is megtanácskoztam, de utána egy félévre eltettem, mondhatom úgy is: érni. Ojból elővéve, magam is tárgyilagosabban tudtam elbírálni; felfedeztem a gyengéit, nekiültem és átírtam. így született meg — legalább is akkor azt gondoltam. Elküldtem a Népművelődési Intézet pályázatára, és első díjat kaptam érte. A színház műsorára tűzte, közben én arra a véleményre jutottam, hogy a darab tulajdonképpen nem is egy, hanem kettő, tovább érik, erre megírtam harmadszor. Ez kerül majd bemutatásra a közeljövőben. Ami megmaradt a régi darabból, abból egy új drámát írok. Sajnos, most nincsen rá időm, bár úgy érzem, bennem már beért teljesen. Nemcsak a drámaírás kezdett nehézséget akadályozzák Kmeczkó Mihály alkotóigyekezetét, hanem gyakorlati problémák is. — Eddig jóformán nyugodtan sohasem dolgozhattam — mondja keserűen. Az iskola elvégzése után vidéki pedagógus, Ide'^en helyen, ismeretlen környezetben. Aztán átmenetileg a Tábortűz szerkesztőségének riportere. Járja az országot. Sok utazás, majd újabb munkahely: a Népművelődési osztály szakelőadója, ismét falujárás. Ojabb állomáshely a színház. A két társulat között négyszáz kilométer, ráadásnak, a lakáshiány miatt lakóhelye Komáromtól hetven kilométerre volt. Hosszú kálvária után rendeződtek a dolgok, megkönnyebbülten sóhajthat fel: — Végre! Szép lakás a közelben, együtt a család, most talán majd gyakrabban születnek Kmeczkó-drámák. — Két drámaanyag érik bennem. A sok utazásnak annyi volt a haszna, hogy sokat láttam, sokat tapasztaltam. Sok embert ismertem meg, sok kettétört emberi sorsot vehettem szemUgyre. A kávéházi asztalok mellett nem lehet megismerni a falu életét, múltját, jelenét. A csehszlovákiai magyar falvakat járva találkoztam darabjaim hőseivel, megismertem múltjukat, jelenüket, és úgy érzem, megírhatom ennek a nemzetiségnek a felszabadulása utáni három évtizedes történetét. Visszaemlékezve a dráma átdolgozására, nem sajnálom a fáradtságot, az időt sem, amit az írásnak szenteltem, és azt az Igyekezetei sem, amit utazásaim során fordítottam arra, hogy megismerhessem az embereket, életüket, gondolkodásukat. Kmeczkó Mihály születése óta emberközelből figyelhette a falut. Buzitán (Buzlcaj született, apja folyamőr volt és ami nyilván, hatással volt Kmeczkó Mihály irodalmi fejlődésére, az öreg Kmeczkó is sokat olvasott, sőt színdarabokat is írt. Kíváncsian várjuk az első Kmeczkó-dráma bemutatóját. — Persze, nemcsak a saját darabom sorsa érdekel, hanem sorstársaim és kortársaim darabjai is. Egyik fontos feladatomnak tartom, hogy színházunk közvetlen kapcsolatot teremtsen új írókkal. Jelentkeznek a fiatalok. Balta György után Tóth László, Kovács Magda és Szigeti László is ígért darabot. Üj erjedés a hazai drámairodalomban? Ideje már jöjjenek a fiatalok! —os. 0^ iktóber 13-án és 14-én Ipoly ságott (Sahy) a Városi Nemzeti Bizottság ^ületében — az egykori megyeházban, ahol 1848-ban Jankó Král raboskodott — a Népművelési Intézet, a CSEMADOK KB, a SZTA Irodalomtörténeti Intézete, és a Városi Nemzeti Bizottság az SZSZK Kultűrálisügyl Minisztériumának a megbízásából Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából a költó életével és művével kapcsolatos konferenciát rendeztek. A konferencián dr. Rácz Olivér miniszterhelyettes; Milan Piäüt egyetemi tanár; dr. Rudolf Chmel és dr. Turczel Lajos Irodalomtörténészek; Ján PoniCan költő, valamint Ladislav Befio, a minisztérium osztályvezetője tartottak előadásokat. Míg a fenti névsor egy rendkívül komoly és tiszteletreméltó akcióra enged következtetni, addig maga a rendezvény .magán viselte a felületesen szervezett és nem egészen komolyan vett ren dezvények Jellegét. Ha csak kicsit is elgondolkodott az ember a rendezvény szervezetlenségén, níeglehetősen megkeseredett a szája íze Hogy csak néhány dolgot említsek; Hiába érdeklőd tem még közvetlenül az akadémia előtt is az est előadóinak a neve felől. Vagy; Míg Magyarországról neves művészek jöttek és lenyűgöző teljesítménnyel adóztak a költő emlékének addig a hazai előadók kö zUI készületlen amatőr elő adókat küldtek a pódiumra. Es a konferencia hallgató ságal Nem lehetett tudni, hogy most népművelőket vagy költészetet kedvelők esetleg Ady-verseket kedve lők szűkebb kis csoportját hívták-e meg? Egyáltalán kiket, és kik jöttek el? Hogyan jut el a konferencia után az itt elhangzott szó azokhoz, akikhez netán címezték? > De'" ;a fétitlek "ellenélje összefogíálá'sképpen; mégsem találorn rossznak. Már csak azért sem, mert az előadók. Milan PiSút, Ján Ponlőan, Turczel Lajos és Rudolf Chmel rendkívül nagy felelősségérzettel, komolyan vették a feladatukat. A munkájuknak meg is lett az eredménye. Olyan előadásokat, gondolatokat hallottunk, amelyek igazán méltóak Ady Endre költészetéhez és a két nagy költő; Ady Endre és Pavol OrAD¥-EONFEREM€IA szágh-Hvlezdoslav párbeszédéhez. A fentiek blzonyítá sára hadd idézzek itt két részletet Milan Piäüt előadá sából: „önmagában az a tény, hogy a soknemzetisé gü Magyarország teljes évezredig fennmaradt, arról tanúskodik, hogy megvoltak benne a különféle nemzetiségek kapcsolatának a lehetőségei és módjai. Különben Magyar- ország kisebb mértékben Európa tükörképe volt. Az emberek a pásztorkodás és földművelés korában a legelők, a föld, az erdők és folyók őrzői voltak és különféle alapelvekhez Igazodva, különböző zászlók alatt egyesültek a lehetsé ges ellenséggel szemben, hogy oltalmazzák létük erő forrásait. Az uralkodóházak és az egyházak érdekel nem egyszer ellentétesek voltak de amikor a tatárokkal, vagy a törökökkel szemben az állam védelme, az éltető föld védelme volt a tét, mindig közös nyelvre találtak.“ „ ... Néha — még a szo- plalizmus szakaszában is — előfordultak viták az 1948— 1849-es évekkel kapcsolatban, amikor Magyarország forradalmi mozgalmában nemzetiségi ellentétek nyilvánultak meg és amikor a szlovák nemzeti mozgalom vezetősége végül is politikailag a reakciós Bécshez hajlott, annak a reménységében, hogy valamilyen föderáció formájában megvalósítja a nemzetiségi jogokat. Ezzel kapcsolatosan mindkét félnél szükséges a kölcsönös megértés és a dolgokat a tárgyilagos marxista történelemtudomány szemszögéből kell hogy Kossuth forradalmi megítélni. Tény például az, seregében a szlovák nép sokkal nagyobb számban képviseltette magát, mint Cudovít Stür és Jozef M Húrban önkéntesei soraiban A másik oldalon viszont Igaz az, hogy Stür és Húr ban akkoriban a szlovák nemzetiség politikai és pol gárl jogait és kívánságait reprezentálták. Céljaikat át vették a következő nemze dékek, amelyek ezt a nem zetl mozgást fokozatosan mentesítették a hamis áb rándoktól és végül a mun kásmozgalomban feltárták osztályjellegét. De ugyan erre a folyamatra került sor a magyar etnikumban és irodalomban is.. " A konferencia alkalom volt arra, hogy folytassuk Ady és Hvlezdoslav által kezdeményezett párbeszédet és ilyen szempontból, mint ahogy fent már említettem, jelképes is volt, hogy épp abban a vármegyeházban hangzottak el ezek a szavak, ahol 1848-ban Jankó Král a szlovák értelmiségi legradikálisabb egyéniségét tartották fogva. Persze, változatlanul fenntartom és hangsúlyozom, ha a' következőkben sor kerül ilyen és hasonló rendezvényekre, érződjön a felelősségérzet, komolyság, s hiányozzon belőle a felelőtlenség. Ezt nemcsak Ady Endre érdemli meg, hanem az előadók is, akik eljöttek és felszólaltak az Ady-konfe- rencián. Németh István Foto: Benyók József BEFEJEZETLEN KÖLTEMÉNY Vladimír Bahna nemzeti művész emlékére Élete teljében, hatvan- három éves korában elhunyt Vladimír Bahna filmrendező, nemzeti művész, és mostmár nyugodtan kimondhatjuk — amit korábban is kimondhattunk volna — a fiatal szlovák filmgyártás klasszikusa. Olyan nagyszerű filmek alkotója, mint a Töretlen föld. Az utolsó boszorkány. Földesúri becsület, A Szent Erzsébet tér. Nyomok a Szitnón, Ház a keresztúton. Tavaszelő, Rejtett forrás. Hosszú volt az iparművészeti iskola nyomdász és grafikus tanulójának az útja, mfg eljutott odáig, hogy a celluloid szalagra rögzített képek kifejező erejével örökítse meg a szlovák falu, a szlovák történelem és a szlovák jelen alakulását. Hosszú, de nem volt hiábavaló. Gazdag élettapasztalatot hozott magával életének minden állomásáról. Húszéves korában nyomdászként kezdte, hogy aztán filmújságíróként folytassa életcélja megvalósítását; szolgálni az embereket, az emberiség javát. Innen a rövidfilm-gyárba viszi örökké nyugtalan, mindig újat keresni, felfedezni vágyó természete. A rövidfilmek dramaturgiájától már csak egy lépés a rendezés. Akkori munkásságának alkotásai, mint a Pukancci kerékgyártók. Varázsvessző, Az ifjúság völgye (bájos rövidfilm az Ifjúsági Vasútvonal építőiről). Fekete művészet (szeretettel átitatott pillanatképek a művész eredeti szakmájáról), egytől egyig a rövidfilm remekművei. Mint a címük is elárulja,’ az alkotó mindegyikben emlékművet állít a munkának a dolgozó embernek. Rövidfilmes pályafutásának csúcsa volt az 1952-ben készült színes, egész estét betöltő dokumentumfilm, a Szivárvány Szlovákia felett. Már ez a film, de az előző rövidfilmek is sejttették. hogy a művész többre képes, mint amit a rövidfilm bizonyos mértékben korlátozott lehetőségei nyújtanak, és természetszerűleg az egész estét betöltő játékfilmeknél kötött ki. Itt is hű maradt azonban önmagához. Filmjeinek hősei többnyire továbbra is egyszerű emberek, az ellenállás hősei, partizánok, gyermekükért, férjükért aggódó asszonyok. Életszemléletével akkor sem szakított, amikor a politikai válság éveiben az alkotók közül sokan a maguk megálmodta hamis avantgardizmus útjára léptek. Hű maradt önmagához, népéhez. Munkásságának legszebb állomása a Peter jilemnick^ regényéből készült Töretlen föld. Bár ő maga más vidékről, a Banská Stiavnica melletti Pukanecről származott, baráti körben üldögélve, meghitt pillanataiban legszívesebben Árva vidékéről, a Kysucáról beszélt. ahol a regény és a film cselekménye is lejátszódik. Jilemnicky után talán nem is volt e vidéknek olyan kiváló ismerője, mint ő. Csakis így születhetett meg e klasszikus alkotás. Élete végén sok feladatot vállalt. Utolsó, illetve utolsó előtti filmje, a Lőcsei Pál mester életéről készült, Rejtett forrás forgatása mellett egy ideig a Koliba filmgyár igazgatója, s élete végéig 8 'Szlovák Drámai Művészek Szövetségének al- elnöke, és egyúttal e szövetség filmművészeti szekciójának elnöke. Utolsó leheletéig dolgozott. A halál éppen a Karol Smidke életéről szóló film, a Befejezetlen költemény forgatása közben érte. A költemény tehát befejezetlen maradt Vagy talán mégsem, mert bizonyára lesznek majd, akik befejezik, de a veszteség így is pótolhatatlan. P. V.
