Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-01 / 44. szám
IM 7-pl öldünkön évente 8000 milliárd KWh villamosenergiát I fogyasztunk. Bár egyelőre az energiahopozók készig letel fedezik ezt áz óriási fogyasztást,; <Í9 ezek is végesek, egyszer kimerülnek. A tudósok ezért már ma ú), még kihasználatlan energiaforrások után kutatnak. Az egyik Ilyen kiapadhatatlan forrása az energiának a Nap. A Napból kibocsátott energiának csak egymilliárdnyi része éri el Földünket. Óriási mennyiségről van szó, hiszen egy év alatt így is több energia kerül a Földre, mint amennyi egész energiakészletünk. Például a szovjetunióbeli Karakum-sivatagra, melynek kiterjedése tízezer négyzetkilométer, évente any- nyi napenergia „hull“, mint amennyi az egész Szovjetunió energiafogyasztása. Mindez, úgy mond, ingyen, házhoz szállítva. Nem csoda tehát, hogy a Szovjetunióban erőteljesen fejlődik egy új tudományágazat — a helioenergetika. Sőt már helloenergetikus iparról is beszélhetünk, hiszen sorozatban gyártják a „naphajtásos“ kemencéket, hűtőket, desztlllátoro- kat és klimatízációs-berendezéseket. Mindez napenergiával működik. Az első naperőművet a Kyzilkumi-sivatagban hozták üzembe, itt átlagosan évente háromszáz napig van derült idő. A következőt az örmény SzSzK-ban építik az Ararat völgyében. Évi teljesítménye több mint kétmillió kilowattóra energia lesz. A tudósok véleménye szerint tíz-tizenöt éven belül általánossá válik a naperőművek építése. Van azonban egy másik „földbéii“ energiaforrás Is, amelyet eddig nem nagyon használtak ki. A szakértők véleménye szerint tűzhányók kihasználásával félmillió MW elektromos energiát lehetne termelni. A Szovjetunióban meg vannak már a tervek a tűzhányóerőmü építésére. Elsőnek a Kamcsatkán levő Avacsinszkaja tűzhányót akarják kihasználni erre a célra. ' A, terv nagyon érdekes. A tűzhányót több helyen megfúrják és egy folyó vizét vezetik be a fúratokon a tűzhányó belsejébe. Másik túrátokon a felhevült víz gőz tormájában áramlik a tűzhányó belsejéből. így a hegy tulajdonképpen egy nagy katlanná változik. A kiáramló gőz bájtja majd a turbinákat. ENERGIAFORRÁSOK tnuci^niií a A legújabb kutatási eredmények fényében, úgy látszik, végleg megoldódott a Tunguz-meteor rejténye. Az 1908. június 30-án a Köves Tunguzka folyó vidékén a hajnali órákban bekövetkezett óriási robbanás eredetére egészen a legutóbbi időkig nem volt megnyugtató magyarázat. A robbanás ereje több tucat kilométer sugarú körben kidöntötte az erdő fáit, felperzselte a növényzetet, az epicentrumban azonban semmiféle olyan nyomot — meteoritkrátert vagy nagyobb meteorit- darabokat — nem találtak, amely kozmikus becsapódásra utalna. Ezért már ^a barnaincas évokbeiv többen, föltették -yf- így F. J., vil. Whipple angol meteorológus és I. S. Asztapovics szovjet csillagász —, hogy az óriási erejű robbanást Földünknek egy üstökösmaggal való összeütközése okozhatta. Megerősítették ezt a föltevést V. Eeszenkovnak 1966-ban végzett számításai a Tunguz- meteor pályájáról, amelyek azt mutatták, hogy a becsapódott test valószínűleg a Nap irányából érkezett Földünk közelébe — ezért nem láttak üstökösjelensé- . get, felfénylést — róbbaná,s előtt. Újabban számításokat végeztek, amelyekben megbecsülték a robbanás során felszabadult energia meny- nylségét s azt, hogy körülbelül mekkora magasságban történhetett a robbanás. Eszerint mintegy 12,5 mega- tonnányi energiát (a légkörben robbantott legnagyobb hidrogéribombák 4—5 megatbnnásák voltak) 8-t-9 ,km, magasságban végbement robbanás okozta a pusztítást.- ■ A Tomszkí Egyetem munkatársai az utóbbi években több komplex expedíciót indítottak a. helyszínre. A legutóbbi expedíció- eredményeit — amelynek célja mik-; roszkópikus agyagminták gyűjtése, és elemzése, volt — a kövétkezőkben foglalta össze Vaszlljev professzor: „Az Ukrán Tudo.mányos Akadémia, Ásványfizikai- és Geokémiai Intézetében végzett elemzések szerint a robbanás körzetében teklntélyés mennyiségű mikroszkopikus méretű szilfkátszemcse található. A pusztítás körzetében ezek összes mennyisége elérheti a több é’zer tonnát...“ A szemcsék mérete 8G0 mikrontól' néhány mikronig terjedt. A. mikrokémial vizsgálatok jóval nagyobb mennyiségben mutattak ki bennük ritka- üyd- féméket és nehéz elemeket, mint amilyen arányban, a gyakori meteorttokban elöfordűlnaíL Az 1908-as 'éVek- biSI származó fözegláp-mínták mikroszkópikus , méretű, olvadt ásványgömböcskéiben és a robbanásban elégett , fák hamujában már korábban hasonló anyageloszláso- kát találtak A szilikátdarabkák között most is volt több parányi megolvadt, majd megszilárdult „üveg- gömböcske“, hasonló jellegzetes összetétellel. Mindezek alapján az eseményeket. G. I. Petrov szovjet akadémikus nyomán a következőképpen rekonstruálhatjuk: 1908. június végén egy tékintélyes méretű, de nem túl nagy tömegű kozmikus eretfi^ű test — ilyenek az üstökösök magjai — ütközött Földünknek. A test a felső .légkörben lefékeződött, mozgási energiája hőenergiává alakult, s ez az óriási energiamennyiség . pillanatok alatt elpárologtatta a kozmikus jövevény anyagát. Óriási lökéshullám keletkezett, s amikor a gőz az üstökös magja előtt összesürfeödött, a tűzgolyó felrobbant, s a- robbanás után lehűlő gőz- és gázfelhőből lassan kicsapódtak a mikroszkópikus méretű maradványok. Ezek sokáig lebegtek a levegőben, majd 1—2 óra, illetőleg nap után a felszínre hullattak, ahol elsősorban a tajga tőzeglápnövényei építették be őket a testükbe, s ott, illetőleg a keletkező tőzegrétegben időben és térben jól azonosíthatóan mindmáig megmaradtak. A többi — nem a tőzegben felhalmozódott — maradványt is figyelembe véve, a kozmikus test össztömegét néhány tízezer tonnára becsülhetjük, s ez éppen egy kisebb Ustökösmag feltételezett tömegének a nagyságrendjébe esik. A test már a magasban felizzott, elpárolgott, szétrobbant, tehát a felülete viszonylag nagy volt. így a sűrűsége kicsi, akárcsak a jégből, ammóniából, szénből, szilikárkőzetekből összeötvözött üstökösmagoké. —st— I Ahhoz, hogy törés után ]61 és erősen forrjanak össze a csontok, gyakran szükség van műtétre, utána pedig hónapokig gipszkötésre. A műtétet, ha nem sikerűi, meg kell ismételni, de még így sem mindig biztos a teljes gyógyulás. Előfordul, hogy a törés helyén álízület alakul ki. Kfsanypvl kutatók olyan mód szert javasoltak az efféle elváltó zások kezelésére, amely fölösle gessé teszi a műtéti beavatkozást. Amikor Viktor Belouszov, a Ki- sonyovl Orvostudományi Egyetem professzora meghívott bennünket a műtétre, a megszokott képre számítottunk — altatásra, a szövetek átmetszésére, a sebészeti műszerek tompa csengésére. Műtő helyett azonban a professzor egy kötözöhelylségbe vezetett bennünket. Ezután is csak annyi történt, hogy, az áltzttlet helyén vas- tajg -Üreges tűt szúrtak a beteg testébe, aki ezt kővetően mankóval. bicegett át a röntgenszobába. Néhány perc múlva az öt kísérő orvos közölte:. — Folytathatjuk. A tű pontosan a törés helyén van. A professzor kezébe vett egy öt köbcentis fecskendőt, tűt erősített'- rá, .és vöröses folyadékot lutta- tott a lábszárba. — Kész — mondta, miközben kihúzta a tűt. — A - lábat tegyék gipszbe, a beteget küldjék hpza. Két hónap múlva jelentkezzen, el' .lenőrzésrel — majd csodálkozó arcunkra pillantott. —. Igen, Igen — lolytáttá. Két-három hónap múlva - levesszük a gipszet, s aztán akár táncolhat' is. Semmiféle műtétre nincs szükség. Bizonyára sok orvos álraqdik róla: ügy segítsen a betegen, hogy ne kelljen a sebészkéshez nyúlni, ■ne roncsolja tovább az amúgy is , sérült szöveteket. Npm volt ez másképp a klsonyoví orvosokkal sem. Először egy súlyos és hosz- szadalmas betegséget, ag álízületet kezelték ezzel a gyógymóddal, 'Túdva'levőe'n sokszor ' megesik, hogy a csont a legkülönfélébb o- kokból nem forr össze A tört végek Ilyenkor olyhnok,' mintha „tyúkszem“' nőné be őket, s' az meggátolja összeforrásukat. Ezek a képződmények voltaképpen gyulladás utáni hegek, amelyek löb- bé-kevéshé ,,szigetelik“ a tört végeket. Emiatt a beteg lábát vagy á kezét képtelen rendeltetésszerűen használni, mert a végtag nem ott hajlik, ahol kell. Az 1- lyen ember állandóan mankóra, vagy újabb, nem mindig eredmé-' nyes. műtétre szorul. De egy másik komplikáció Is gyakran okoz gondot a sebészeknek: ' az úgvne- vezett lassú, elhúzódó konszolidálódás.; Pedig- látszólag minden oendben -ment, - gyulladás sem éli fenn, ám mégis hónapok, sőt é- vek, telnek eL s a csont , nem forr össze. Pável Csobanu, az orvostudományi egyetem sebészeti tanszékén dolgozó sebész csaknem minden nap találkozott álízületekkel és lassú konszolidálódással, minthogy tudományos témája a regenerálódás (újraképződés) vizsgálata volt. Az elmélet és a gyakor- ,iat Ismeretében, a következő ötlete támadt: még fiatal, teljesen ki nem alakult csontszövettel regenerálni a törött csontot. Az elveszett szen/ek vagy szövetek pótlásának kérdése régóta foglalkoztatja a tudósokat. A kutatások azonban hosszú ideig csupán azt a. közismert tényt. igazolták, hogy csak az alacsonyabb rendű állatok rendelkeznek nagy regenerációs képességgel. Klasszikus példa erre a gylk, amelynek újra. kinő a farka, vagy , a közép- amerikai axolotl (Ambystoma mexlcanumj —, amely új .lábakat tud növeszteni. Az ez Irányú, világszerte folyó kutatőmunka előkészítette a talajt az utóbbi évek számos fontos felfedezéséhez. Bebizonyosodott, hogy hasonló szerv- regenerációra a magasabb rendű állatok, sőt az ember Is képes. A moldaval orvosoknak ezt a klinikai gyakorlatban Is sikerült Igazolniuk. Csobanu méltó segítőtárssal, Nylkolá] Cseressel, a Klsonyovi Orvostudományi Egyetem szövettani tanszékének docensével látott munkához. Cseres doktor régóta foglalkozik emberi szervezetből származó szövetek tenyésztésével. A két kutató együtt dolgozta ki az oszteoblasztok (csontképzö sejtek) tenyésztésének módsz,erét. E sejtekből később rendes csont fejlődik ki. Nyulakon végzett kísérletek százál mutatták, hogy ha a sérült csontrészbe Ilyen sejttenyészetet juttatnak, az számottevően meggyorsítja a regenerálódást. Egymást követték a kísérletek, az ellenőrzések, a megfigyelések, majd eljött a klinikai kipróbálás Ideje Is. —1 A legelején — kezdte Belouszov professzor, akinek az Irányításával sor került az új módszer alkalmazására — saját kis laboratóriumot rendeztünk be, ahol sejt- tenyészeteket készítettünk. A módszerünk pedig egyszerű. Fecskendő, tű és egy röntgenkészülék a teljes felszerelésünk. A tanszéken több mint ■ ötszáz ,,műtétet“ végeztünk,,s ezek szerint e gyógyHELYETT INJEKCIÓ? ~ mód eredményessége elég nagyra becsülhető. Gondoljuk csak meg: az álizületes beteget körülbelül Á három hőnap alatt gyógyítjuk ■i meg, míg a szokásos kezeléssel a .- gyógyulás a legjobb esetben Is csaknem fél évet vesz Igénybel A í sejttenyészét előnyei Is nyllvén- b valóak: egy betegnél sem tapasz- ^ taltunk Immunológiai, vagyis biológiai összeférhetetlenségi reakciót. A tenyészetek befertőződé- séf pedig a hozzájuk adott antibiotikumokkal előzzük meg. Az ű] gyógymód már kivívta számos szakember elismerését. A kutatók azonban úgy vélik, hogy a .munka dandárja még hátra van.- Ezzel kapcsolatban Pável Csobanu, aki ma már tanszékvezető tanár a klsonyovi egyetemen, a következőket mondta:-r—A-vlegfontosabb feladat -módszerünk elmüréti megalapozás®. E- gyelöre, ugyanis sok tekintetben csupán a tapasztalatokra támaszkodva dolgozunk. A sejttenyészat jó .eredménnyel jár az álízületek és az elhúzódó konszolidáció kezelésében, és néha a friss csont- sérüléseknél Is. De arra Is vannak adatok, hogy hatékony lehet a csontvelőgyulladás, a csőntgO- mőkór és a csontátültetés esetén is. Kétségtelen, hogy e gyógymód előtt nagy jövő áll. Ezzel magyarázható, hogy az ország különböző városaiból jönnek orvosok . . u, . „ , . Klslnyovba, hogy elsajátítsák az Az oszteoblaszt mikroszkópos eljárást. Levelék százai Is ér- ,, keznek klinikánkra. Eljön az Ide- - Rdntgenkesziilékes ellen- je_ hogy sok sebész gyógyítja őrzés mellett lut szúrnak a törés- ........ b e; három hénap múltán a tört geit. végek teljesen összeforrnak. majd 'ézzei az új módszerrel bete-
