Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-01 / 44. szám
IM 5 tJ KOR NYITÁNYA Unokáink megkérdik; Mi az. hogy kapitalista? Mint most a gyerekek: Mi az, hogy p-o-r-k-o-l-á-b? (Ma|akovszkiil John Reed. amerikai szocialista újságíró (később kommunista lett, Szovjet-Orosz- országban telepedett le, ott halt meg tífuszban a polgárháború alatt), aki az Októberi Foradalomról Tíz nap, amely megrengette a világot címmel a legkitűnőbb történelmi riportot írja, így írja le a város és a Szmolnlj hangulatát 1917. október 24-én este: „ ... Felfelé haladtam a Nyevszkijen. A rosszul megvilágított utcán az emberek közelharcot vívtak a legújabb lapokért, és a felhívások, proklamációk előtt nagy csődület volt... Egy tülkölő páncélautó lassan fel-alá hajtott az úton. Minden utcasarkon, téren sűrű embertOmeg, vitatkozó katonák meg diákok. Korán, hirtelen sötétedett, kigyúltak a lámpák. De a tömeg hullámzása nem szűnt meg. Petro- grádban mindig Így van ez vihar előtt... A város robbanásig telt feszültséggel. Minden élesebb hangra összerezzent. De a bolsevlkok nem mutatkoztak: a katonák a kaszárnyákban maradtak, a munkások a gyárakban ... A Szmolnfjba siettem. A 10. számú szobában állandóan ülésezett a Forradalmi Katonai Tanács, egy Lazlmlr nevű tizennyolc éves Ifjú elnökletével. Amikor elmentem mellette, szinte félénken szorított velem kezet. De a hangjában öröm csengett: — A Péter-Pál-eröd őrsége átállt hozzánk. És éppen most kaptuk a hírt: átpártolt hozzánk egy Petrográdba rendelt ezred is... Elmondta, hogy (a Kerenszklj-kormány utasítására) az összes telefonvonalat elvágták. A kaszárnyákkal és a gyárakkal tábori telefon útján tartják fenn az összeköttetést. Futárok és komisszárok szakadatlan áradata. Az ajtó előtt vagy egy tucat önkéntes vállalkozó álldogált, készen arra, hogy a híreket, parancsokat eljuttassák akár a város legtávolabbi pontjaira Is. Az egyik közülük, egy cigányképű hadnagy, franciául S iondta: minden készen .$ll.,.^sak egy ombnyomásra van . szüksőg.'l^"^'-'" * Láttam Podvojszkljt, a felkelés stratégáját, ezt a sovány, szakállas, cívllruhés férfit; Autonovot, borostás állal, piszkos gallérban, szinte részegen a sok virrasztástól; Krilenkót, a mosolygós, széles arcú, folyton beszélő hevesen-gesztikuláló katonát; Dlbenkót, az óriás termetű, nyugodt, széles vállú matrózt, ök voltak a jelen és a jövő emberei. Lent, az üzemi bizottságok helyiségében Szeratov egyre-másra líta alá az állami fegyvergyáraknak szóló kiutalásokat: minden gyárnak százötven puskát... Vagy negyven küldött várt a kiutalásokra ... Az előcsarnokban összetalálkoztam néhány, a második garnitúrából való bolsevik vezetővel. Az egyik revolverére mutatott. — Kezdődik a játék — mondta sápadtan —, akár akarjuk, akár nem. A másik tábor tudja; vagy ök végeznek velünk, vagy ml velük. Lenin ezalatt Sztálinnal és Trockíjjal, majd a Forradalmi Katonai Bizottság vezetőivel és tagjaival* tanácskozott. Éjjel kettőkör megkezdődött az offen- zlva. Gyurkú László a Lenin, október című, könyvében óráról órára összeállította a világtörténelmi huszonnégy óra eseményeit október 2S-én (november 7-én) éjszaka két órától 2B-án két óráig: Október 25. 2 óra: Elfoglalják a Nylkolajevszkij és a Balti pályaudvart, több hidat és az erőművet. 3 óra 30 perc: Az Auróra lehorgonyoz a Nylkolajevszkij-hldnól, szemben a Téli Palotával. A matrózok elfoglalják a hidat. Hajnalban Helsingforsból torpedónaszádok hajóznak be a Névára. 6 óra; Elfoglalják az Állami Bankot. 7 óra: Megszállják a telefonközpontot. Elfoglalják a Palota-hidat. B óra: Elfoglalják a Varsói-hidat. 10 óra; Kerenszkij elhagyja a fővárost. A Forradalmi Katonai Bizottság bejelenti, hogy az Ideiglenes Kormányt megdöntötték 12 óra: Elfoglalják a Mária-palotát, és feloszlatják az elöparlamentet. 13 óra; Megszállják a Nyevszkij-proszpektet, a környező ntcákat, a főváros szivét. 14 óra; Kronstadtból hadihajók érkeznek ötezer matrózzal. A hajók lehorgonyoznak az Auróra mellett. 14 óra 35 perc: Megkezdődik a Petrográdi Szovjet rendkívüli ülése. Trockij és Lenin bejelenti az Ideiglenes Kormány bukását, a forradalom győzelmét. 17 óra: Elfoglalják a hadügyminisztériumot. 18 óra: A Téli Palota körül bezárul az ostromgyürű. IB óra 30 perc: Ultimátumot küldenek a palota védőinek; adják meg magukat. 21 óra: A Péter-Pál-erödből és az Auróráról vaktölténnyel figyelmeztető lövéseket adnak le. Puskával és géppuskával lövik a Téli Palotát. 22 óra 40 perc: Megnyílik a II. szovjetkongresszus. 23 óra: A Péter-Pál-erőd ütegei lövik a Téli Palotát. Október 26. 2 óra 4 perc: Elfoglalják a Téli Palotát. 2 óra 10 perc: Letartóztatják az Ideiglenes Kormányt. — E felsorolásból látható, hogy a felkelés első napja lényegében az Egy kívülálló tanácsaiban kidolgozott lenini terv szerint zajlott: „Törekedni kell arra, hogy naponta (ha egy városról van szó, mondhatnánk, óránként) újabb sikereket érjünk el, ha mégoly csekélyeket is, mindenáron megőrizve az „erkölcsi fölényt“. Pedig ezt a tervet a Forradalmi Katonai Bizottságban olyan bolsevikok konkretizálták, akiknek jó része sohasem volt katona, más részük közkatona volt a cári hadseregben; a forradalom katonai vezetői között ekkor még egy sem akadt, akinek hadnagynál magasabb rangja lett volna. A lenini terv mellett csak saját elszántságukra, helyismeretükre és — ami a legfontosabb — a munkások, a matrózok, a katonák elszántságára, kezdeményezőképességére támaszkodhattak. A felkelés jól megválasztott pillanata és kitűnő előrehaladása t^tte lehetővé, hogy Lenin már 25-e kora délutánján a Petrográdi Szovjet rendkívüli ülésén bejelenthette: „ElvtársakI A munkás- és parasztforradalom, melynek szükségességét a bolsevikok mindig hangsúlyozták, végbement.“ Koroknál Zsuzsa (részlet) Az emberiség legszebb korszaka (...) Szeretek egy apró, kevéssé Ismert fényképet. Moszkvában készült 1921- ben, a Komintern III. kongresszusán, Lenin a lépcsőre kuporodva ír, jegyzetfüzete a térdén, homlokát bal tenyerébe támasztja, sapkája mellette fekszik a földön. Valahol a háta mögött morajlik a terqm, s?l;ite hallani a szóneii'éles-hangját, a tapsot, de 6 csak kuporog a lépcsőn és dolgozik, munkájára összpontosítva minden gondolatát, mit sem törődve zajjal, hamis tekintéllyel, ostoba etikettel. (...) A cári titkosrendőrség jelentése szerint 186 centiméter magas volt: zömök, erőteljes testalkatú. A haja vöröses, ifjúkorától bajuszt és szakállt viselt. Korán kopaszodott, ami csak kiemelte hatalmas, szokraté- szl homlokát. Erős álla, kiugró arccsontja, eleven, barna, mongolos szeme volt. Szívesen tréfált és nevetett: ilyenkor összehúzta ferde vágású szemét, s hamisan pislogott. Különösen a gúnyt kedvelte, de tudott felszabadultan Is nevetni, mint a gyerekek. Enyhén raccsolt, s kissé hadart. Folyékonyan beszélt németül, angolul, franciául, s értett lengyelül, csehül, svédül, olaszul, görög és latin nyelven. Pihenésnek nyelvkönyveket és szótárakat böngészett. Egyszerűen öltözködött, ruháit sokáig hordta, de mindig ügyelt, hogy az öltözéke rendes legyen. A rendhez, a rendszerességhez nagyon ragaszkodott: gyűlölte a pontatlanságot, a megbízhatatlanságot. Minden percére szüksége volt, minden percét beosztotta, de az apró részfeladatokra ugyanolyan figyelmet fordított, mint a nagy célokra. Nem volt hangulatember, annak ellenére, hogy a szenvedélyesség legalább annyira jellemezte, mint a józanság, a logika. Érzékenynek és Ingerlékenynek Ismerték: ha felizgatták, minden vér kifutott az arcából. Nagy viták után rendszerint hallgatag és rosszkedvű volt. Köny- nyen dühbe jött, de haragja éppolyan gyorsan lecsillapodott. Nem Ivott és nem dohányzqtt. Hihetetlenül gyorsan dolgozott és olvasott. Naponta húsz, harminc oldalt is megírt,, a könyveket habzsolta, félper» cenként . lapozott; mégis minden„ zett, tetósspel'végezte el, jea^egye- temet fele annyi idő alaft, mint társai. Szerette a gyerekeket, a száguldást, a kutyákat és macskákat, a természetet; szenvedélyesen bár nem sok sikerrel vadászott, szívesen kerékpározott, úszott, kirándult. Nyolcéves kora óta sakkozott, már Ifjúkorában neves mesterekkel mérkőzött, ' de később abbahagyta, mert elvonta az idejét az egyetlen céltól, amelyre egész életét összpontosította. ( ... ) Nem az egyszerűség Lenin lényege, hanem hogy felvillantott és megtestesített egy lehetőséget, melyről a világ addig csak álmodott. A hazugság nélküli élet lehetőségét, a szerep- játszás nélküli élet lehetőségét, a szerepjátszás kiküszöbölésének lehetőségét, az egyéniség torzulás nélküli kiteljesedésének lehetőségét. Hogy az ember az lehessen, aki valójában: önmaga. Hogy feladatát úgy is végrehajthassa, hogy közben ne kelljen tőle idegen szerepet vállalnia. Hogy még aki a legmagasabbra jutott, az Is öntörvényei szerint élhessen, s a világ ráfUggesztett szeme ne kényszerítse önmaga megtagadására. A jövő társadalma, melyet Marx fölvázolt, ezt a lehetőséget hivatótt beteljesíteni. Csakhogy ehhez soha nem látott jólét kell, örök béke, mindenfajta elnyomás megszűnése, a világ valamennyi népének összeolvadása. Oroszországban 1917-ben nyomor volt, patakokban folyt a vér, az egész világon harcoltak: nemzet nemzet ellen, osztály osztály ellen. S Leninnek mégis sikerült megvalósítania az elképzelt eszményt, mintegy jelezve, hogy az ideál nem megvalósíthatatlan utópia." Leninnek sikerült?' A forradalom' teremtett'- ilyen helyzetet. Mert volt egy kor a világtörténelemben, amikor a kongresszusi küldöttek, jiem mutogattak uj- jai*!á'»fépcsöft kúpőrgó ve'zér- re, nem "nevettek a markukba, vagy nem Igyekeztek zavartan elfordítani, a tekintetüket, mintha c észre • sem vennék. Ha a forrada» lom nem terémt ilyen lég-: kört, az önmagához hűséges Leifin legfeljebb- csodabogár jehetett volíia, s a' különcök rokonszenves eiiiT berek, de. népi népyezérek., Vagy zsarnok, aki a maga egyéniségét kényszeríti rá a korába.’ Hogy nem lett zsarnok, sem különc, de a tőle Idegen szerepet sém kellett vállalnia, nemcsak rajta múlott; elsősorban a koron, mely nem kényszerítette szerepjátszásra, Mely éppúgy-megtagadta a látszatot, mint Lenin. Nem volt ez paradicsomi kor; mag« volt a pokol, hisz százezrek estek el a csatatéren., mllli-. ók vesztek éhen, tízmilliók éltek hihetetlen nyomorban. De az, őszinteség kora volt, mely nem akart másnak látszani, mint a lényege. S ezért volt ez- a pokoli kor az ' emberiség legszebb korszaka. Vagyis, Lenin nem tett mást, mint amit a kora elvárt tőle? De hisz minden szerepjátszásnak ez az alapja. Csakhogy Lenin nem ezért élt így, mert elvárták tőle, hanem mert ilyen volt: benne fejeződött ki a kor, ezért lehetett a kor megtestesítője. Mások, ha megakarták őrizni egyéniségüket, csak koruk ellenére tehették; Lenin a kor segítségével. Ezért, hogy aki élete krónikásává szegődik, csak úgy teljesítheti feladatát, ha a forradalom krónikása is. (...) GYÜRKÖ LÄSZL0
