Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-01 / 44. szám
: K ÜJSÄGIEÖT í\ SOK ORSZÁGOT bejártam már életemben, de kevés helyen találkoztam olyan szívélyes vendéglátással, mint a Szovjetunióban. Vonatkozik ez különösen Sza- ratovra, a Volga-parti „kisvárosra“ Persze, a kisvárost szovjet viszonylatban kell értelmezni, mert Sza- ratovnak is „mindössze“ 700 ezer lakosa, néhány egyeteme és főiskolája, jó- néhány színháza, hatalmas vegyipari üzeme és repülőgépgyára, kikötője, no meg olyan szülötte van, mint például Csernlsevszkij. Hogy miért éreztem magam kfilöndsen |6I Szara- tovban? Mindenekelőtt azért, mert e város körzete baráti kapcsolatot tart fenn a nyugatszlovákiai kerülettel és ezért megkülönböztetett figyelmességgel fogadtak bennünket. Akár a vegyi üzemben, akár a hihetetlen méretű áruházban, amelyet vasárnap reggel a tiszteletünkre külön kinyitották, különben az üzlet csak tízkor nyit. Ogy látszik — velünk ellentétben —, a szovjet kereskedelemben még van egy kis üzleti szellem, vagy egyszerűen csak normálisabb a viszony a vevővel szemben. Nagyszerű élmény volt látni egy akkora folyót, mint a Volga. Minólunk az ember a Dunánál nagyobbat aligha tud elképzelni. Volgának a Duna pedig legfeljebb a klsöccse lehet. Elvittek bennünket a Volga túlsó oldalán arra a helyre, ahol földet ért űrhajójával a világ első űrhajósa, Juri] Gagarin. Államfőnek kijáró tisztelettel fogadtak bennünket a vegyi üzem Igazgatóságán, és államfőnek kijáró kísérettel utaztunk mindenütt a városban. Külön élményt jelentett számomra az egyetemen Ojságirék vidéki körúton tett látogatás. Már korábban is tudtam, hogy a szovjet fiatalok tudásszomjtól hevítettek, mert a metrón és az autóbuszban ts mindenütt olvasó emberekkel találkoztam, de a szaratovi egyetem természettudományi karán őszintén fájlaltam, hogy nem lehetek a hallgatója. Ritkán láttam olyan rendkívül jól felszerelt és mindennel ellátott főiskolát, mint a szaratovi. Itt készítették velem életem első Interjúját. Máig is sajnálom az egyetemi lap szerkesztőnőjét, aki sehogy sem tudta leírni a szép magyaros nevemet. De ezt már megszoktam, mert itthon Is épp eleget kell magyarázkodnom, míg a lágy meg a kemény i-ket felsorolom. Es csöppet sem túloztam, amikor azt mondtam az interjúban, hogy Szaratovban úgy érzem magam, mint otthon. A Szovjetunió területe a világ szárazföldjének egyhatodát teszi ki. Merészség lenne azt állítani, hogy bejártuk azt a hatalmas országot és láttuk valamennyi szépségét. Fejlődését is csak az ott élők illetékesek felmérni, vagy azok, akik már sok évvel ezelőtt is jártak a Szovjetunióban. Ezért szovjetuniói találkozásaink, élményeink elenyésző részét, vetettük papírra és adjuk közre olvasóinknak, ezzel is arra emlékezve, hogy 60 évvel ezelőtt az Auróra ágyúlö- vései a mi sorsunkat is eldöntötték. TALALKOZASAI K'^ZFIREN SOKSZOR jártam már azon a földön, a szovjet emberek hazájában, ahol az új kor nyitányát az Auróra ágyúinak sortüze harsogta el. Minden út mély élményeket hagyott bennem. Beutaztam az országot keresztül-kasul, megcsodáltam néhányszor Leningrá- dot, jártam a Kizll-Kum-1 sivatagban, láttam a földrengés után újjáépült Tas- kentet, Közép-Azsia gyöngyszemét: Szamarkandot és még számos várost, valamint kisebb-nagyobb települést, ennek ellenére az ez évi moszkvai találkozásaim élnek a legelevenebben emlékezetemben. A csehszlovák újságírók 25-tagú csoportjának tagjaként voltam a Lomonoszov Egyetem Djságirúi Fakultásának „vendége“. A vendég szót csupán azért tettem idézőjelbe, mert ugyan min két vendégként fogadtak, de nem szórakozni jöttünk ide, hanem három héten keresztül mindennap a leg- szakavatottabbak magyarázták a szovjet bei- és külpolitikát, a népgazdaság fejlődését, és nem utolsó sorban a sajtó szerepét a fejlett szocialista társadalomban. Említettem már, hogy többször jártam a Szovjetunióban, de ennyire emberközelbe még nem kerültem a szovjet fiatalokkal, a szovjet emberekkel. Őszinte és bátor hangon beszéltek a problémáikról, büszkeséggel vallottak országos és világra szóló sikereikről. Bennük láttam a nagy célok megvalósítóit, ők az életre készülnek, ők lesznek a ' 2000. év tudósai, mérnökei, orvosai. Találkoztam a többmilliós példányszámban megjelenő lapok vezetőszerkesztöivel, akik üzsgorodtól Vlagyivosztokig járják az orszá- • got, hogy a szovjet földről, a szovjet emberekről adjanak hírt. Csoportokba verődve egyetemisták vitáit hallgattam az alkotmánytervezetről. Ott ültem velük együtt az előadóteremben, velük együtt örültem egy-esy vizsga sikerének. Számukra a béke nem frázis, hanem életszükséglet, nagy céljaik megvalósításának alapfeltétele. Szása, aki ott tartózkodásunk alatt kísérőnk volt, búcsúzóul a repülőtéren ezt mondta: Ha az ember nagyon akar valamit, azt sikeresen véghez is viszi. Ehhez pedig nem kell kommentár. CSIKMAK IMRE AZ Ü.F VILÄG BOLCSO.JE LENINGRAD az új világ bölcsője. 1917. novembef(7-én az Auróra cirkáló ágyújának tüze jelezte ennek az új világnak Q születését Leningrád a forradalom városa. Utcáinak, köz épületeinek egész sora emlékeztet a felejthetetlen Nagy Ok tóber napjaira De a dicső múltat felidéző helyek között is külön varázsa van az Aurórának. Elképzelhetetlennek tartom megtekinteni Leningrádot és nem látni az Aurórát. 1955-ben jártam először a csatahajó fedélzetén. Abban az időben a parancsnok még Lipatov kapitány volt, az októberi harcok aktív résztvevője. Az egykori 570-tagú legénységből akkor már csak alig hatvanan voltak életben. Sokan még a polgárháborúban, mások a Nagy Honvédő Háborúban haltak meg a proletárhatalomért, híven forradalmi esküjükhöz. Hat évvel később Ismét az Aurórán lehettem, és a véletlen jószerencse összehozott Alekszander Viktorovics Belisevvel, az Auróra első politikai biztosával, azzal az emberrel, akinek döntő szerepe volt az Auróra 1917. november 7-1 megmozdulásában. Belisev élettörténete egy kicsit a forradalom története Is. Huszonegy éves volt, amikor kitört az első világháború, így érthető, hogy az elsők között kapta el a cári hadigépezet transzmissziója. A fiatal vasmunkás, az Auróra cirkálón kapott beosztást. Ebben az időben a hajó a cári haditengerészet egyik legkorszerűbb és legjobban felszerelt csatahajójának számított. Sok tengeri ütközetben vett részt, néhányszor megsérült, ezért a pétervári kikötőbe vezényelték. Itt érte az Aurórát az 1917-es februári forradalom. A bosszú háború, éhség és nyomor kirobbantotta a forradalmat, az alapjaiban korhadt cárizmus megbukott. A nép ugyan megbuktatta a zsarnoki rendszert, de tapasztalatlan volt még az ország vezetésében, ezért kaparinthatták magukhoz a hatalmat a polgári réteg képviselői. Az Auróra matrózai Is elkeseredetten tapasz talták, hogy nem sok változott életükben. „Így érkezett el a döntő pillanat az én életemben is“ — folytatta Belisev. Október 24-én (azaz november 6-án j a kora reggeli órákban Jakov Mibajlovics Szverdlov, Lenin egyik leg közelebbi munkatársa, magához rendelte Bellsevet a Szmol nfjba, a forradalmi vezérkar székhelyére. Szverdlov itt Ismertette vele a Központi Bizottság döntését, mely szerint a fegy veres forradalmat nem lehet tovább halasztgatnl, Kerenszklj kormányát még aznap, de legkésőbb az éjszaka folyamán meg kell dönteni. Az Auróra azt a parancsot kapta, hogy az éjsza ka folyamán hagyja el a kikötőt, hajózzon a Téli Palota elé és fordítsa ágyúit a kormány székhelye irányába. Az ezután következő eseményeket már mindannyian jól Ismerjük a történelemből. Az Ismert események kiegészítésére csak annyit, hogy november 7-én 21.45 órakor kapta meg az Auróra a jelt az ágyú elsütésére. Viktor Szergejevics Belisev kiadta a parancsot. A „TŰZ“ szó után eldördült az ágyú és hatalmas „hurrá“-val megindult a Téli Palota ostroma. Az utóbbi években nem hallottam Belisev elvtársról. Csak remélni merem, hogy az élők sorában van még, és a 60. év fordulón ismét odaáll majd az Auróra parancsnoki hídjára. Strasser György A. V. Belisev 1917-ben mint az Auróra politikai biztosa 9S 44 évvel később cseh- izlovák vendégeivel a hajó fedélzetén BORSCSKÖSTOLÓ PALAGYI LAJOS _ poi;OK233.na H3M 0 I SonbUiOM opraHHsauHOHHOM pa- öoie, HOTopyto Beaei HOMMieT I KOHCDMona rexHMKyMa. nAJiArMH moflOBMfl — ^ Be«rp, HQ WMBer h paőÓTae'T b * HExocnoBaKMM. Oh — pegaKiop oTgena aapyöewHoii MHijiopMa UHM eweHeAenbHHKa «Hoea» MonoaEHtb», HSflaeaeMaro. CCM HexocnoeaMM^M abb eeHrpos. npowHBaHiuiÄx b 3toíí CTpane. JItOAOBMA no6i>iBan b lOrocna- BMH, BeHrpuH, Ha Bcbmmpho»! ijiecTHBane b Bepnune. B Hauieü ctpaHe oh anep- Bbie. «B CaparoBe, h MyBCTBym ceöfl, KaK AOHa, — tobopht Jlio- AObha. — Hac BCTpeTMAM aaecu OMBHb renno h cepapHO. AUGUSZTUS végén egy barátságvonat engem is a Szovjetunióba vitt. Először jártam ebben a hatalmas országban és mondhatom, lenyűgözött. Nem a nagysága, hanem az embe rek, akik ott élnek, dolgoznak, alkotnak: oroszok, ukránok tatárok, Ozbégek stb., stb. Utazásunk utolsó állomásaként Moszkvát látogattuk meg. Ismerőseim elbeszéléséből és a televízió képernyőjéről már Ismert város szinte megbabonázott bennünket szépségévé'. Türelmesen várakoztunk vagy két őrát a Lenln-mauzöleum előtt, jártunk a világhírű Tretyakov-képtárban, a Kremlben, a Marx-Engles Múzeumban. Megtekintettük a Szovjetunió nemzeteinek állandó kiállítását és az épülő olimpiai falut is. Moszkvai diákokkal is találkoztunk, akik felvittek ben nünket a Lomonoszov Egyetem huszonnegyedik emeletére. Utazásunk végén a szenei Poör Évit kértem meg, hogy rö vlden foglalja össze élményeit. — Életemben először utaztam Ilyen messzire. A két hét élményekkel telt el, hiszen jártunk Ázsiában, az Azovl-ten- ger partján, láttuk az Elbruszt, fürödtünk a Donban. Érdekesek voltak az ételkőstolőlnk is. Most már tudom, hogy milyen Ízű a borsos, a szoljanka, sasllk, langet, guszljas és a Ijulja-kebab. Csehszlovák útikalauzunk Nagy Agl Így vélekedett a ba rátságvonat utasainak élményeiről. —Köztünk és a szovjet fiatalok között Igazi barátságok szövődtek. Én például nagyon sokat köszönhetek Olga Jego rlcsovának, akt mindenhová elkísért bennünket -és segítsé günkre volt. A barátságvonat 6200 kilométert tett meg, az utazás fárasztó volt, az Igaz, de az élmények kárpótoltak bennünket a fáradtságért. Kántor Mária BARATSAGVONATTAL utaztunk most vettük észre, bogy milyen Sőt, nemcsak a szerelvény lesz a Szovjetuniöba. A zlmankós kora- szép rend és tisztaság van a ku- ugyanaz, de a szolgálatban lévő reggelben lekászálódtunk a cseh péban. Kljevlg azután gyakran it- Idős asszony Is, s így nyugodtan szlovák szerelvényről, s átszáll- tunk teát. Megérkeztünk a város a kocsiban hagyhatnánk nemcsak tunk a hálókocsikból álló széles pályaudvarára, összeszedtük a a demizsont, de akár a kofferain- nyomtávú szerelvénybe. Mire az cuccunkat, és beköltöztünk az If- egész művelet végbement, elszö- júságl utazási iroda szállodájába, kött az álom a szemünkből, és kát is. veszettül vacogtak a fogaink — De jő tenne most egy kis pálinka! — fohászkodtunk. — Jő forró orosz tea Is megtenné! — vélte valaki. — Tea? — emelte fel prágai újságíró barátom a fejét. Nem ez volt az első szovjetunióbeli utazása, Ismerte a barátságvonatok szokásait, s tudta, hogy a legtöbb kocsikísérő — a „gyezsurna- ja“ —, ahogy ml neveztük, nem csak a kocsik takarításával, fűtésével törődik, de olykor, ha az szédalnk, a borászati szakembe- utasok megkérik, teát is főz szá- ® kocsiban felejtették az 0 mukra. Ezért aztán a barátunk demizsont. “ondott: - Várjatok, _ ^ demlzsonl mindjárt hozokl — és valóban pár szóltam utánuk. De ók csak mo- plllanat múlva már hozta Is az solyogtak, mert akárcsak .GYEZSIRNAJA“ Leszálláskor, látom, hogy szomAmikor négy nap múlva megérkeztünk a kijevi pályaudvarra, s kerestük a szerelvényben a helyünket, nem a számokat ás a kocsi sorrendjét figyeltük, hanem Ismerősünket, a „gyezsurnajót“ £s ő már várt is. Állt a lépcsőn és intett felénk. Mielőtt még felszálltunk volna a kocsiba, még egyszer letörölte a fogantyút és kedves szóval üdvözölt. Később u- gyanlgy volt ez Moszkvában majd pedig Ogyesszában Is. múlva már hozta is eredeti, szamovárban főtt orosz teát. A „gyezsurnaja“ sem elő szőr kísért barátságvonatot, tudta hogy hajnalonként még a leged zettebbeket ts megrázza a hideg — Zseni vagyi — méltányoltuk barátunk szemffllességét, s csak újsági rö barátom, ők sem most jöttek először a Szovjetuniöba s így tudták, hogy ugyanaz i vár majd ránk négy a pályaudvaron, s ezzel folytat juk majd az utunkat Moszkvába, Ogyesszába, s vissza a határig. — Voltam én Is otthon — mondta szűkszavúan, de jött velünk e- g: ízen a határig. A kocsiban természetesen minden ragyogott a tisztaságtól, ágyneműt cserélt és fölséges meleg volt. Olykor három éjszaka zakatolt velünk a vo nat, ennek ellenére egyszer sem ébredtünk tel arra, hogy talán szerelvény elaludt, és nem égett a kocsi ka nap múlva zánjában a tűz. Egy csésze forró teája Is mindig akadt. Németh István
