Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-11-01 / 44. szám

3 m ina három kilométerre fék szik a magyar határtól es> hu'izonkettöre Kosicétöl. Ezt 6 falut — a krónika szerint — előbb emelték városi rangra mint Kosicét már IV. Béla király idejében A két ezer lakosú falu roppant érdekes nép rajzi szempontból Is; a hosszúkás tornácos, tagerendás házak még áll nak, de mögöttük, az udvar végében már épülnek a modern emeletes há zak Ogy épült fel az új falu, hog> természetes eredetiségében megma radt a régi is. A falu határának földje nehéz a gyagos talaj itt mindig nehéz volt a megélhetés, kemény parasztokat ne veit ez a föld. 1748 ban még a kole ra is .rácsapott“ a falura. Tizenhét házban csak egy két élő ember ma radt A falu szívósságra nevelt lakó sál azonban minden bajt kihevertek Sok esetben csodálatos, hogy az élet ösztön mennyire erős így maradha tott meg a faluban a magyar iskola és ilyen öntudatos emberek alkotják ma a tánccsoportot Is, Példát talál hatunk másutt Is — az ilyenfajta in ternaclonalista egymás mellett élés ről, a jó szándékú boldogulásról. Es a baráti szovjet kolhoz, a szov jet falu? Nagykaponya a szovjet-ma gyar-román határon fekszik, a Tisza mellett Magyar és szovjet nemzetisé gü emberek dolgoznak ott is, egy cél eléréséért. Kováőik július mondja: — Szövetkezetünk 1965-ben, negye diknek az országban vette föl a Cseh szlovák-szovjet Baráti Szövetség ne vet. Még abban az évben barátokra találtunk a nagykaponyat kolhozban Azóta rendszeresen, minden évben két alkalommal cserelátogatást szerve­zünk. Kováőik mérnök, a szövetkezet el­nöke feledi (Jesenskéj ezért jól be­szél magyarul. Felesége is a kör­nyékről származik, tgy került előbb KoSicére, majd négy évvel ezelőtt a szövetkezet élére. A színál efsz 3750 hektáron gazdálkodik Sajnos a szö­vetkezet gépparkja és állattenyésztési berendezései már teljesen elavultak. Az előző vezetők nem törődtek a korszerűsítéssel, sőt még adósságot is hagytak az utódra. 1970-ben még egy főiskolai végzettségű fiatal sem dol­gozott a szövetkezetben, a középis­kolát végzettek száma Is csupán öt volt. Ma már tizenöt mérnököt és hu­szonöt érettségizett fiatalt tartanak számon Több fiú és lány tanul a gaz­daság pénzén közép- és főiskolákon Az új szakképzett vezetőség és ter­mészetesen a dolgozók szorgalma és munkakedve mellett az eredmények sem maradtak el. A hét évvel ezelőt­ti tlzenkllencmllliő koronás bevétel helyett ma már negyvenmilliós nye­reséggel dicsekedhet az elnök A biztató eredmények ellenére még­is munkaerőhiánnyal küzd a szövet­kezet. — Sajnos, csak 378 dolgozónk van — mondja az elnök. Több, sokkal több munkás kézre lenne szükségünk, de a közeli koSicei vasgyár és az egyre növekvő város elszippantja a fiata­lokat. Amikor átvettem az irányítást, láttam, hogy nehéz lesz új munkáso­kat toborozni Ezért elhatároztuk, hogy gépekkel gyarapítjuk a gazda­ságot, hiszen a szövetkezet főleg mag- termesztéssel foglalkozik, és a földet csak korszerű gépekkel lehet gyorsan és jól megmunkálni Az elnök még hosszan beszél a termelésről majd hirtelen más té­mára vált; gondolatban Nagykaponya határát járjuk és szemléltetésképpen az iroda falára felfüggesztett hatal­mas festményen velem is érzékelteti gondolatmenetét. — Itt, ez a hegy már Romániához tartozik. A hegy lábánál folyik a Ti­sza. Jobbra a gazdasági udvar, balol­dalt, ahol a képen még iákat látunk, már egy 500 hektáros gyümölcsös van, és a közepén egy gyönyörű tó. Utolsó látogatásom alkalmával hitet­lenkedve néztem a gyors változást. Ez jellemző orosz barátainkra mert a- kárhányan megyünk hozzájuk, min­dig meglepnek valami újdonsággal Nyugtalan természetű emberek, ál­landóan újat, korszerűbbet akarnak. Náluk a propaganda Is egészen más, mint nálunk. Nemcsak a munkások heti vagy havi teljesítményét értéke­lik, hanem az aznapi munkát is. Ezt ml is szeretnénk megvalósítani. A földieper termesztésének titkát tőlünk tanulták Űk még a hagyományos mó­don termesztették az epret. Nálunk látták, hogy ezt fóliázással Is lehet, ami sokkal kevesebb munkát Igfinvni % Az udvar végében már épülnek az emeletes, modern házak. A szövetkezet elnöke a vendégkönyv­ben lapoz Barátság. Mit jelent ez a szó Szinán? (Sena). Varga Mihály, raktárnok: — Ha igazi a barát, akkor több, mint testvér. Kovácik Július, szövetkezeti elnök: — Igaz barátság mindig volt és lesz is, mert az ember barátok nélkül nem élhet. Labanc János, gépjavító: — A barátság kimondhatatlan jó érzés. Miért faggatom én az embereket éppen Szinán a barátságról? Mert a falu földművesszövetkezete már tizenkét éve viseli a Csehszlovák-Szovjet Ba­ráti Szövetség nevet, és baráti kapcsolatok fűzik a szovjetunióbeli Velikaja Kopanya-i kolhozhoz. Amikor nálunk jártak két évvel ez­előtt, meglepődtek azon, hogy mi az orosz búzafajták termesztésében jobb eredményeket érünk el, mint ők. Ná­lunk 50 mázsát arattunk le egy hek­tárról, míg náluk csak 36 mázsa volt az átlag. Elmagyaráztuk nekik a ter­melés agrotechnika! titkait. A követ­kező évben már náluk Is 43 mázsás termést takarítottak be egy hektár­ról. — Eddig a két szövetkezet gazda­sági kapcsolatairól beszélgettünk. E- zek sem lebecsülendők, de milyenek az emberi kapcsolatok? — A találkozás számunkra ünnep, ők is azt mondják, ml is így érez­zük. Alig érünk oda, máris gyerme­kek lépnek hozzánk, virágokkal kö­szöntének, mindenütt szíves szóval fogadnak bennünket. Ismerjük egy­más sikereit és őszintén örülünk Is nekik. Hadd említsem meg itt a ma­gyarországi baktakéki gazdaságot is, amelynek dolgozói mindig szívesen látott vendégek Szinán, ha a szov­jet elvtársak Is nálunk vannak. így a barátságunkat, tapasztalatainkat még egy harmadiknak is tovább ad­juk — az országhatáron túlra. így lett Szinából — bátran mondhatom — egy internacionalista központ, a- hol egymásra talál a magyar, a szov­jet és a szlovák szövetkezeti dolgo­zó. LabBEic jános: „Ötször voltam már a Szovjetunióban“ ' ,s. Labanc János gépjavító már öt al­kalommal járt a Szovjetunióban. Igaz, Nagykaponyán még egyszer sem. de amikor a baráti gazdaság munkásai ellátogatnak Szinára 6 is találkozik velük. Munkács, Kljev, Jalta — ezek utazásainak főbb állomásai. János fényképet vesz elő, hosszan elnéze­get egy-egy színes fotót, majd kom­mentálja is azokat. Főleg a tengeri hajöutakra emlékszik szívesen, ahol feleségével együtt lubickolt a hajó hatalmas uszodájában. A szövetkezet legjobb munkásait küldi a Szovjetu­nióba nyaralni. Labanc jános leg­utóbb a barátságvonat utasaként járt Kljevhén. Első lett az aratási ver­senyben, ezzel érdemelte ki a juta- lomutat. Hatvannégy vagon gabonát vágott le. Sokat, részletesen mesél utairól. Mondja, látták azt a helyet, ahol a II. világháború Idején vplt a front, a pazar metrót, Kljev új városnegye­dét .., Aztán a mindennapi munkára tere­lődik a szó, a gépjavításra. Ha egy- -egy gép délután meghibásodik este tízig is a műhelyben vannak, hogy másnapra már indulhasson a földek­re. János huszonkilenc éves Egyike a- zoknak a fiataloknak, akik az iskola elvégzése Után a szövetkezetbe jöttek dolgozni és Itt szeretnék továbbra Is megkeresni a kenyerüket. A falu főutcája Varga Mihály, a szövetkezet alapító tagja, negyvenhattól párttag. Elme­sélte, hogy negyvenkilencben tizenö­ten alakították meg a szövetkezetét. Azóta sokféle beosztásban dolgozott. Jelenleg raktáros. Ű Is járt már a Szovjetunióban, nevezetes napon: 1975. május 1-én Moszkvában részt vett a felvonuláson. — Óriási fölvonulás volt az — am- lékezlk. — A Vörös téren egy tű^ sem lehetett volna leejteni, olyan so­kan voltak. £n csak bámultam az él­jenző, vidám tömeget, a hatalmas ti­zenhat sávos utakat. Hát ilyet én, ké­rem, még nem láttam nálunk. Per­sze kihasználtam az alkalmat, meg­néztem Lenin sírját is a Kremlben, meg az őrségváltást. Ötvenöt éves va­gyok, de azért legalább még egyszer szeretnék eljutni a Szovjetunióba, ha lehet Nagykaponyára. Amikor nálunk jártak ottani barátaink nagyszerűen elbeszélgettünk és meghívtak, ha te­hetem, menjek el hozzájuk. Megnézni, hogyan élnek, hogyan dolgoznak. Zolczer János fotó: a szerző ItfUriiyMUBSIIflHM

Next

/
Thumbnails
Contents