Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-05 / 27. szám

3

Nyár eleje van. A kukorica térdig ér; lassan újra kaszálható a lucerna, és aránylik már a gabona is. Ezért nem csoda, ha ebben az időben már kevés helyen található szántásra alkalmas hely. Esetleg a vasutak mentén a nad- rágszíjparcellákon, mert hiszen a lekaszált zöld takarmány helyére gyorsan vetnek, s mire újra arra jár az ember, már ismét zöld minden.

így hát most- ebben az aranyat érlelő nyáridőben elég nehéz volt o- lyan helyet találni, ahol elő lehetett készíteni, s megrendezni egy szántóversenyt.

KMETYÚ MIHÁLY tizennyolc évig szántott gőzekével, igazán tudja, milyen is a jó szántás.

A SZISZ komáromi járási bizottsága végülis a Bajcsl Állami Gazdaság fiatal szakembereinek a segítségével jelölte ki Bajő (Bajcs) előtt, az országút és a vasútállomás között, a Zsilva partján azt a helyet, ahol sor kerül a járás egyik hagyományos versenyére, a fiatal traktorosok szántó- és ügyességi versenyére. A szántóversenyben tizenhatan, az ügyességi versenyben pedig tizenegyen vettek részt. Amikor eldördült az Indulást jelző pisztolylövés, az egész öt-hat hektárnyi tábla olyan volt, mint egy hangyaboiy, vagy mint egy jókora mezőgazdasági üzem gépállomása reggel munkakezdés idején: ötven. -nyolcvan, százhúsz és száznyolcvan lóerős traktorok négy, öt, hat e- kevasas lüggesztett vagy hidraulikus ekékkel maguk mögött indultak a járás legjobb traktorosai, hogy megmutathassák, mit tudnak.

Kelemen László, a Hadovcei (gadó- cij Mezőgazdasági Szaktanintézet tanulója láthatólag erre az alkalomra készített mozgatható mérő léccel méri Cservenák Béla, az első számú-versenyző után a barázda mélységét. Mit mutat a léc? kérdem tőle.

— Huszonegy centimétert — mondja— Ez Jó vagy rossz?

— Jó. Huszonegynek kell lennie mondja, de siet tovább, hogy a többi vieKertyzOriei ‘is 'megmérheáse a barázda mélységét.' Amikor Cservenák Béla újabb kerülője után visszatér már nemcsak a barázda mélységére, a szántás minőségére is kíváncsi vagyok. Szűkszavúan csak ennyit mond: — Elég csak ránézni, látszik, hogy jó, egyenletes munkát végeznek.

Cservenák Béla közben újra fordul.

és most már Csütörtöki Jánossal, Béla segédjével figyeljük a közeledő traktort. A nyolcvan lóerős úgynevezett Kristály-traktor egyenletesen, de meglehetős lihegéssel közeledik felénk. A traktor elülső kereke negyed- nyi fordulattal kapaszkodik a barázda szélébe. Valami szünteien befelé, a friss szántásra húzza a gépet. Csütörtöki János a kezével mutatja, hogy most jobbra, majd balra vegye a kormányt, s amikor az végre kiér a föld végére, csak annyit mond a társának:

— Elég jó volt.

Kmetyó Mihály, a Bajcsi Állami Gazdaság idős, hetven év körüli nyug- díjhs dolgozója is kijött megnézni a szántóversenyt. Tizennyolc évig dolgozott gőzekével. Látástól vakulásig mentek, tudja mi a jó szántás, ezért azt mondja:

— Ha én mondom, nekem aztán igazán elhiheti, hogy ez a jó szántás. Pedig nehéz, kötött itt a talaj és feszülten figyeli a gépet, mintha valamelyik fia ülne a kormány kerék mögött.

— Nehéz volt? kérdem Cservenák Bélától, amikor megáll és kiszáll a gépéből.-— Nem is! — mondja. Az odase- reglett fiúkkal a különböző típusú traktorok munkabírásáról és az ekék minőségéről beszélünk. Közben pedig «litórdül az újabb - pisztolylövés,- vége .£ji versenynek, összeiij a bíráló bizottság, majd kihirdetik az eredményt. Jó verseny volt, jöhet a tarlóhántás, majd az őszi mélyszántás. Azok, , a- klk részt vettek a versenyen, az itt szerzett tapasztalatokkal gazdagodva, indulhatnak a tarlókra.

Németh István

KELEMEN LASZLÚ mérőléccel a kezében ellenőrzi Cservenák Béla munkáját.

CSERvENAK EeLA az első számú versenyző befejezte a versenyt.

A szerző felvételei

Mi közöd

a más bajához?

Ahogy emelkedik a hőmérő higanyszála, úgy erősödik az ' emberekben a szomiüságérzel. 'Igenkor nincs már választás, •e kell térni a legelső söntés- » egy pohár üdítő Italra. Nőim ez leggyakrabban egy kor só sör.

A minap is utolért ez a torokszárító érzés, s nem sokáig haboztam, győzött bennem a habos sör utáni vágy. Hléggé forgalmas kisvendéglőbe tértem be. Három fiatal pincérnő szolgálta ki a vendégeket, s azok akik sietlek — mint például én is — odaálltak a pulthoz, hogy hamarább hozzájussanak az áhított italhoz.

Talán vagy hatan álltak e- lőttem; nem baj, beálltam a sorba, mert a szomjúságom e- rősebb volt, mint az elintézésre váró dolgaim sürgetése. Las san ment a kiszolgálás, ped'g a pult mögött erőteljes, fiatal csapos állt. A sor végén állva nézelődtem. Elég rendes kiskocsmának látszott, ráadásul a személyzet is fiatal. Éppen e- zért akarom elmondani, azt a- mlre egy-két perces várakozás után felfigyeltem.

Az egyik asztalka mellett hetven év körüli bácsika üldögélt, erősen ittas állapotban. Nem mondhatnám, hogy csendesen, mert állandóan mormolt valamit, amiből én csak annyit vettem ki, hogy elégedetlen a kiszolgálással. Egyszer csak hangos felháborodással egy marék papírpénzt rántott elő a zsebéből mondván: „Van itt pénz bőven, miért nem szolgálnak kl?“ Az egyik pincérnő megjegyezte: „ügy látszik ma fizették a nyugdíjakat. Nagyon részeg o bácsika, nem viszek már neki többet.“ A csapos felkapta a fejét. „Ml az, hogy nem viszel neki többet? Mit törődsz te azzal, hogy elissza az egész nyugdíját? Mi közöd, neked a más bajához?“ Zúdult a pincér- nőre a szemrehányások áradata. Erre ó fogta a négy féldecit és a négy sört, s már vitte is a bácsikának, akt természetesen rendelt az asztaltársainak is egy kört.

Meglepődtem mindezen. Ezek a fiatal pincérek, alig egy-két éve kerültek ki az iskolából, s már elfelejtették az ott tanultakat. Ez még nem is lenne o- lyan nagy baj, hiszen ott függ a csapos feje fölött a hivatalos rendeletet hirdető tábla, miszerint fiatalokat, gépkocsi- vezetőket és ittas egyéneket nem szolgálnak ki.

Nem hiszem, hogy olvasni ts elfelejtettek volna már ezek a fiatal pincérek. Inkább lelket- lenségeí és haszon utáni vágyat láttam embertelen megnyilvánulásuk mögött.

Kamocsal Imre

A

Horná Potöú-i (felsőpatonyij efsz-ben csaknem két hektár területen fóliasátrak alatt termesztik a korai zöldséget. Varga Mihály kertész tájékoztatása szerint még húsvét előtt mintegy 120 ezer fej korai salátát küldtek piacra.

Azóta további vitamindús zöldséggel gazdagították asztalunkat. Ez nagyrészt a Bódis Erzsébet vezette ifjúsági szocialista munkabrigád érdeme, mely még 1969-ben megalakult, de az átlagos életkoruk még ma is csak húsz év körül mozog. Varga Mihály kertész dlcsérőleg beszél róluk. A brigád érdekessége, hogy egyik tagja már jóval túlhaladta az Ifjúsági kort: Csóka Pista bácsi 60 éves, de szemmel láthatóan jól érzi magát a fiatalok között. Tapasztalataira különben is nagy szükség van. Immár 27 éve dolgozik a szövetkezetben, és a virágtermesztés kiváló szakembere.

A brigád tagjai nevükhöz méltóan a NOSZF 60. évfordulóját is kiváló munkával akarják köszönten!. Vállalták, hogy a tervezettnél 51 500 korona értékű zöldséggel többet termesztenek, ledolgoznak 250 brigádórát, ebből 100 órát a községfejlesztésben, és kiültetnek SCO Bódis Erzsébet brigádvezető facsemetét.

Legközelebbi feladatuk: 7 vagon zöldpaprika termelése. A növények jól fejlődnek, s termesztőiknek minden esélyük megvan arra, hogy teljesítik a tervet. Ha tehát az asztalunkra zöldpaprika kerül, gondoljunk a felsőpatonyl ifjúsági szocialista munkabrigádra

Kép és szöveg: Csordás Béla

HÉT VAGON ZÖLDPAPRIKA

Csóka István, aki egymaga Munkában a brigád, balról: Sidó Zsuzsa, Bódis Erzsébet, idősebb három brigádtagnál Renezés Edit, Burányi Borbála, Gálffy Ibolya és Burányi a kertészet szegfűerdejében Erzsébet.

Tanuljunk meg i^akációzni

M héten bezárulnak az isko- Mm Iák kapui és megkezdődik a " * hőn óhajtott vakáció. A tíz hónap kemény tanulás után a pihenés, a gondtalanság, az édes semmittevés ideje, az izgalmas két hónap. Vagyis kinek ez, kinek az.

Sokan — merem ámítani — azt sem tudják, mihez kezdjenek. Erre vall egyik olvasónk levele, akt mindjárt az elején felteszi a hamleti kérdést: Hová menjünk?

Ebből is látszik, hogy nem mindenki tud vakációzni. Ezért írtam le a címben azt a borzasztó szót, amelynek hallatán valakinek még most, a vakáció előtt is borsózik a háta. Mert a jelek szerint nem mindenki tud jól vakációzni, s talán ezt is tanulni kellene.

Őszintén megvallom, olvasónk levele azért még így is meglepett, s nem akartam elhinni, hogy valakinek csak ennyire működne a fantáziája. Hiszen annyi sok érdekes lehetőség kínálkozik a vakáció eltöltésére, hogy felsorolni is nehéz lenne.

Ha közelebbről szemügyre vesz- szük a problémát, akkor viszont igazat kell neki adnom, mert mégsem olyan egyszerű úgy intézni a dolgokat, hogy hasznosan, testet, lelket gyarapító tettekkel — vagy ha úgy tetszik játékkal — töltsük a szünidőt. Sokan — ahelyett, hogy kissé megerőltetnék az agyukat — inkább édes vagy inkább haszontalan semmittevéssel töltik a nyarat. Vagy éppen unatkoznak. Mint az a ditäc, aki ezt írta a dolgozatába: „Fexem a fűben és bámulom a zeget“. így: Iksszel és zével. De ez nem lényeges. Ennél is elgondolkodtatóbb, hogy mennyi fásultságról és kiábrándultságról árulkodik ez az egy mondat. Hát így jár, akt haszontalanul tölti az idejét.

A vakáció alatt rendszerint megbénul az iskolai SZlSZ-szerve- zetek munkája. Csak tudnám, hogy miért. Etvégre éppen a vakáció az az idő, amikor a legteljesebb SZISZ-éteSet lehet élni. Közös kirándulásokon, túrákon megismerhetjük hazánk természeti szépségeit és egymást. Az élő és élettelen természet tanulmányozásával a gyakorlatban ellenőrizhetjük a tanultakat.

Furcsa, de való igaz, hogy nyáron a sportpályák is népteleneb- bek, mint máskor. Pedig mikor jut idő a késhegyre menő mérkőzésekre, izgalmas versenyekre, mikor erősíthetjük úgy izmainkat, szervezetünket, mint éppen most.

Máskülönben az elején említett olvasónk főleg azért fogott tollat, mert mint írja — több társával együtt — munkával szeretné tölteni a vakáció egy részét, hogy a keresetből egy tartalmas kirándulásra menjenek. Sajnos, tanácstalanok abban, hogy kihez forduljanak.

Módfelett furcsállom a levélíró tanácstalanságát, mivel nálunk az ifjúsági mozgalomban immár szép hagyománya van a „nyári aktivitásnak“, hogy a nem éppen magyaros, de legmegfelelőbb kifejezéssel éljek. Minden évben a diákok ezrei töltik munkával a nyarat. A népgazdaság különböző á- gazatalban, a mezőgazdaságban, az iparban, gyárakban, az építőiparban, a környezetfejlesztésben dolgoznak.

S hogy mihez kezdjen az, aki válarriilyen oknál fogva nem vesz részt a nyári aktivitásban, hot keressen munkál, kihez forduljon? Olvasónknak erre a kérdésére személyes tapásztalattal válaszolhatok. Három vagy négy évvel ezelőtt. amikor jó őszibarack termés volt, és ráadásul a szokottnál korábban érett be, az egyik csallóközi szövetkezet elnöke összetett kézzel rimánkodott, hogy szerezzek neki brigádosokat, mert tönkremegy a termés. Az iskolákhoz hasztalan fordult volna, mert javában tartott a szünidő. A SZISZ járási bizottságán sem járt volna sikerrel, elvégre a járási bizottság dolgozóinak sincs arra -idejük, hogy egyenként .fogdossák“ ösz- sze a brigádosokat.

Ezért jó szervezetten folyamodni munkáért. De szerintem az sem marad munka nélkül, aki valamilyen oknál fogva kimarad a szervezett brigádmozgalomból. Csak egy kicsit körül kell nézni. Mert nálunk a dolgos kezekre mindig szükség van. Palágyi Lajos