Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-18 / 42. szám
9 A napokban ker< a könyvpiacra a magyar Bsszehasonlftö irodalomkutatás egyik legrangosabb képviselőjének, Sziklay Lászlónak VISSZHANGOK című kötete, amely a tudós szerző sokéves munkásságának jelentős Írásait tartalmazza. A tanulmányoknak nagy szerepük volt a magyar irodalmi komparasztlka megalapozásában és fejlődésében. A kritikai írások, recenziók fontos megjegyzéseket, tényeket tartalmaznak, s így ezek Is ta- nulmányértékűek. Az elemző vitacikkekben mindig a megfontolt tudós érvel, nagyszerű felkészültséggel, szenvedélyesen. 0 maga vallja könyve megjelenésének kapcsán: „Mint a társadalmi problematikában, a nemzetiségi kérdés terén Is számos olyan sebe maradt meg bennünk a múltnak, a- mely, ha már — talán — nem Is éget, de mindenesetre sajog. Sokszor éreztem ügy, hogy operá- lókés van a kezemben, amikor vitatkoztam, amikor támadom a múlt előítéleteit, reakciós sovinizmusát feltámasztani akaró — baclllusokat. Turczel Lajos neve már közismert mind a csehszlovákiai, mind a magyarországi olvasók előtt. Eddig megjelent tanulmányköteteinek témája főleg a csehszlovákiai magyar Irodalom és kultúra. Mészáros Lászlé; NYITOTT TÉTEL című könyvének kiadásával új, fiatal kritikust a- vatott a Madách Könyvkiadó. Mészáros az Irodalmat a megszokottól eltérően, a természettudományokkal foglalkozó szakember szemszögéből köze lltl meg, és ezáltal új színeket. Izeket kever szé les körű Irodalmi tájékozottsággal megírt értékeléseibe. A kötet két részből áll. Az elsőben a szerző kritikus szemmel vizsgálja hazai Irodalmunk alkotásait egy-egy újonnan megjelent verskötet vagy prózagyűjtemény alapján. A második részben az egyetemes magyar és a világirodalom művelt elemzi, sosem feledkezve meg arról, hogy a tárgyalt problémákhoz kapcsolva elmondja saját kritikai és erkölcsi hitvallását. Már felszívódott a közönség tudatába, és főleg az Ifjúság körében örvend rendkívüli népszerűségnek, hogy a „Fiatal Előadóművészek Nemzetközi Fóruma“, francia eredetijében a „Tribune Internationale des Jennes Interpretes“, vagyis egyszerű közhasználati nevén a „Tizsi“, mindenkor szerves része a „Bratislava! Zenei Ünnep- ségek“-nek. Ezt a rendezvénysorozatot az UNESCO keretében működő Nemzetközi Zenei Tanács rendszeresítette fiatal előadóművészek nemzetközi fórumon való bemutatkozására, hogy így, az arra érdemes legjobb produkció megjutalmazásával, meg adja a kezdősebességet egy művészeti életút kibontakozásához. A tényen pedig, hogy a „Tizsi“ székhelyéül a választás éppen fővárosunkra esett, nincs semmi csodálkozni való, mert hiszen Bratislava gazdag zenei hagyományát nem kiseb nevek alapozták meg, mint maga Liszt Ferenc, aki számtalanszor hangversenyzett a városban. Itt született Jan Nepomuk Hummel; itt karmesterkedett és tanított Erkel Ferenc harmadik fia László; it formálódott zenei műveltsége, és születtek első kompozíciói a gimnazista Bartók Bélának is. így került sor idén, október első nap jalban a TIJI 4. évfolyamára, melyen tizenhárom fiatal előadóművész. Illetve kamaraegyüttes mutatkozott be produkciójával a nemzetközi zsűrinek és a szinte minden alkalommal nagyszámú közönségnek. A hallott produkciók alapján az a vélemény alakult ki, hogy a jelöltek technikai felkészültsége elérte a megkívánt szín vonalat. A játéktechnikai készségek azon ban nem minden esetben párosultak egyen lő arányban a stílusbeli és érzelmi köve telményekkel, melyek eredője aztán egy egy mű komplex művészi tolmácsolása Így nem Is csoda, hogy idén csupán négy produkció tolmácsolását jutalmazták lau reátusl címmel. A billentyűs hangszerek közül a zonBralislavai Zenei Ünnepségek gora nyert. A török származású NSZK-beli ikrek Güher és Süher Penikel duója szerezte a legtöretlenebb művészi élményt Mozart két zongorára írott Esz-dúr zongoraversenyének tolmácsolásával. A másik zongorista laureátus a már sok nemzetközi babérral ékesített francia Cyprien Katsaris volt, aki Brahms B-dúr zongoraversenyét tolmácsolta, játékára jellemző volt a pontosság, s mégis úgy éreztem, hogy a Brahms-mű harmadik tételének költői mélységeit még nem tudja maradéktalanul visszaadni. A zongora közvetlen elődjét, a csemballól — melynek egyik XVIII, századbeli francia típusának mai változatát egyenesen Párizsból szállította ide a hangszert gyártó cég — Couperin és Bach műveit tolmácsolva a svájci Michel Kiener szólaltatta meg ízlésesen, de némi profesz- szoros aprólékossággal. Nagyon izgalmas összehasonlításra adott alkalmat Paganini hangszerének két jelöltje azzal, hogy mindketten Bach egy-egy hegedűversenyét szólaltatták meg. Míg az NDK-beli Wold Dieter Batzdorf az A-moll versenyművet játszotta virtuozitásra tőre kedve, de kifejezéstelenül, szürkén és rutí nosan — addig a bűbájos svéd Nllla Pier rou gyönyörű hangú .Stradivárián az E-dúr versenyművet szólaltatta meg olyan szépen hogy laureátusi címéhez egy percig sem fért kétség. A vonósok családjába tartozó, bársonyos hangú csellóval hárman is dobogóra lép :ek. A svájci Thomas Demenga Haydn C dúr versenyművét, az NSZK-beli Maria Kliegel Boccherini népszerű B-dúr verse nyét, míg a bolgár Seta Baltajanova ugyan csak Haydn művét, de a népszerű és rop pant igényes D-dúr versenyt játszotta. Mindhármuk színvonalas produkciójából a Boccherini tolmácsolás tűnt a legmegol- dottabbnak. A magyar „Ifjúsági fúvósötös“ — Kovács Imre, fuvola, Gábor Dénes oboa. Berkes Kálmán klarinét Zemplényi Tamás vadászkürt, Hortobágy György fagott — összeállításban lépett pódiumra, s játékukat a fiatalos hév és lendület jellemezte, de játéktechnikájuk kiművelésén még sok csiszolni való akad. Ezzel szemben a „Bratislava! fúvósötös“ — Vojtecb Sames fuvola, Vladimír Mall^ oboa, jozef Luptáílk klarinét, jozef Illés vadászkürt. Frantiäek Machats fagott — akik Franz Danzi G-moll fúvósötösének virtuóz megszólaltatásával megérdemelten nyerték el a negyedik laureátusi címet. Az NDK beli Michael Simm, aki FrantiSek Kramáf Krommer 11759—1831] Esz dúr klarlnétversenyével egészítette ki a fúvós hangszerek képviseletét. Különösen az ifjúság körében nyert lelkes visszhangra a brazil Dagoberte Linfia- res, aki a nálunk alig Ismert, spanyol kortárs joaquln Rodrigo (Conclerto de Aran- juez) címet viselő gitárversenyét játszotta el. Számomra a legnagyobb meglepetést a három norvég fiatalember — jéns Harald Brätle zongora, Stlg Nilsson hegedű és Aoge Kvalbeln cselló — szereplése jelentette aki a ,Trio Oslo" néven léptek a közönség elé, és olyan tűzzel és robbanó •ízenvedéllyel szólaltatták meg Felix Men- lelssohn-Bartoldy és Dimitrlj Sosztakovtes így-sgy trióját, hogy csak sajnálni lehetett, hogy számukra már nem volt a zsűri tarsolyában még egy laureátus! cím, VARGA jöZSEF A CSEMADOK Központi Bizottságának SZŐTTES népművészeti csoportja tagfelvételt hirdet: 1. APRÓ SZŐTTES gyermek-táncegyüttesébe 10—15 éves korig. Tagfelvétel 1977. október 17-én 14.00-tóI 19.00 éráig (hétfő). 2. TANCKAR UTANPOTLO-RÉSZLEGEBE 16—18 éves korig (lányok, fiúk). Tagfelvétel 1977. október 18—19-én, 15.00- tól 19.30 óráig (kedd, szerda). 3. TANCKARABA (lányok, fiúk) 17—22 éves korig. Tagfelvétel 1977. október 18—19—20-án 15.00-tóI 19.30-ig (kedd, szerda, csütörtök). 4. RAJKÓ ZENEKARÁBA 15—23 éves korig, a következő hangszerekre: hegedű, klarinét, brácsa, cimbalom, cselló és bőgő. Tagfelvétel 1977. október 17—18-án 15.00-tól 19.30 óráig (hétfő, kedd). 5. Ndf Énekkarába 17—23 éves korig. Tagfelvétel 1977. október 20-án 15.30-tól 19.30 óráig (csütörtök). 6. FEFRf szólóénekeseknek 25 éves korig. Tagfelvétel 1977. október 20-án 15.30-tóI 19.30 óráig (csütörtök). Közelebbi tájékoztatás és a tagfelvétel a CSEMADOK Központi Bizottsága épületében (a SZŐTTES irodájábani, Bratislava, Námestie 1. mája 12 (Hviezda mozival szemben). Telefon; 534-31. hitetlenkedést, az értetlenséget. A következő pillanatban pedig a tehetetlen dühöt, amint ráförmedt Zlegler- re: — Miért nem a saját ágyadban fekszel?! Nem kérdésként mondta, nem is várhatott rá választ, mert most már sokkal halkabban Ismételte: — Kászon Feri? Teljesen megőrült? Egy nappal a tárgyalás előtt? — Épp ez az, tanár úri Jutka holnap ... Kishajó hirtelen hagyta abba a mondatot, s Dombalnak volt füle hozzá, hogy ezt az alig hallható, elfojtott szisszenést is meghallja, mely az utolsó szót követte. Gyorsan arra fordult: — Beszélj! Ki az a Jutka? Miféle Jutka? Kishajó lesütötte a szemét, nem válaszolt. — Nem hallod?! Ki az a Jutka? — Nem mondhatom meg, tanár úr — nyögte Kishajó. — Rendben van Tehát elment egy lányhoz. Miért? Kishajó nem válaszolt, továbbra is lesütött szemmel ült. Gombai Gabi á- gyához lépett: — Megmondanád végre értelmesen, mi történt? — Ne tessék haragudni, tanár úr, de csak annyit mondhatok: úgy é- rezte, nincs más lehetősége. — Mire? — Hogy valamit elintézzen. — Mit? Mit akar elintézni? Gabi kegyetlenül kínlódott. Legszívesebben azonnal elmondott volna mindent Dombéinak. — Ne tessék haragudni, tanár úr, nem mondhatom meg. Azt üzeni, sajnálja, hogy éppen a tanár úrtól kellett lelépnie. — Sajnálja?! — Igen..., hogy esetleg a tanár úrnak valami kellemetlensége lesz miatta. Dombai néhány pillanatig nézte Gabit, akart valamit mondani, aztán csak dühösen legyintett. Zieglerhez fordult: — Te hoztál róla hírt? — Így is lehet mondani — hagyta rá Ziegler. — Hol lakik az a lány? Ziegler nem válaszolt. — Halljam, hol lakik az a lány, — emelte tel a hangját Dombai. Ziegler, aki időközben visszafeküdt, most ismét feltápászkodott. — Jó adomái vannak a tanár úrnak. — Ne szőrakozzl Hol lakik? Dombai hangja élesen csattant, de Ziegler nem zavartatta magát. Széles mozdulattal körbe mutatott a szobában: — Legyen szíves körüljártatnl az optikáit, tanár úr! Nézze meg ezeket a pofákatl Mit gondol, mekkora ruhát szakitok le én abban a pillanatban, ahogy kitette innen a lábát, ha most kinyitom a számat? Dombai néhány másodpercen belül már másodszorra is dühösen legyintett, és Slmakezűhöz fordult: — Idetlgyeljl Neked van már gyakorlatod az Ilyesmiben. Hogy úgy mondjam, rendelkezel némi tapasztalattal. Tudod, mit jelent az, ha holnap nem lesz ott a tárgyaláson. — Tudom. — Akkor meg? — Legyen nyugodt, tanár úr, Doxa ott lesz a tárgyaláson. — Ott... — Tessék elhinni, ott lesz — kezdte bizonygatni Gabi Is, bár maga sem volt meggyőződve, hogy minden úgy fog történni, ahogy Feri elképzelte. — Még mindig nem vagy hajlandó megmondani, miért szökött iki — fordult ismét feléje Dombai. — El kell rendeznie valamit. — Értelek. Azzal a lánnyal. Hol lakik az a lány? Dombai Zieglerhez Intézte a kér dést, de utána végigjártatta tekintetét valamennyi fiún. Aztán, hogy e- gyiktöl sem kapott választ, türelmet lenül csattant föl: — Nem értitek? Csak akkor tudtok segíteni rajta, ha ismerem a lány címét. Nos? Most sem válaszolt senki. Dombai mélyet sóhajtott, aztán egészen hal kan folytatta: — Hajlandók lennétek egészen ki csit gondolkozni? Ha tudom a címet, telefonálok az ifjúságvédelmire, ki mennek a ház elé, s egy órán belül behozzák. Normális fejek, megbeszé lem velük, hogy az egész köztünk marad. De ha nem tudom a címet, kénytelen vagyok jelenteni a szökési, és akkor elindul a gépezet, elrende llk a körözést, elhalasztják a tárgya lást, és, amit akartok ... Nos? — Ha elrendezte a dolgát Jutkával, visszajön. Dombai Műiére zúdította tehetetlen mérgét: — Visszajön! Mert ezt ti így szépen elterveztétek. Kimegy, aztán visszajön. Mintha kimenőn lenne. És, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint a- hogy gondolta? Ha például nem tud vele beszélni? Akkor mi lesz? Ismét járkálni kezdett, kezében zseblámpájával, és sorra rávilágított valamennyi fiúra. Azo'k vagy elfordították fejüket, vagy lesütötték szemüket. Dombai megállt. — Válaszoljatok! Akkor ml lesz? No, ha senki nem mondja meg, akkor megmondom én — folytatta kis szünet után. — Akkor kint marad. Pénze nincs, haza nem mehet, munkát nem vállalhat. Jön a csavargás Csövezés. Várótermek, víkendházak. Holnapután már nem lát az éhségtől. Az pedig rossz tanácsadó. És a kármit csinál, akármiért kapják le, már visszaesőként kerül a bíróság elé! Értitek már végre, miről van sző? — Értjük — mondta Gabi. — Csak ... — Csak? — Hiába értjük, tanár úr, akkoi se mondhatunk semmu Ha Ferit visszahozzák, mielőtt Jutkával beszél ne, és megtudná, hogy ebben mi se gédkeztünk .,. Gabi abbahagyta a mondatot. Való ban, mi lenne akkor? Megharagud na? Legfeljebb dühöngene, de később biztosan megértené. És Feri nem ha ragtartó. Előbb-utóbh elfelejtené Ak kor mégis, miért nem tudja meg mondani Gombainak az Igazat? Hl szén Dombai segíteni szeretne! Nem akarja őket csőbe húzni, ennyire már ismerik. Látszik, őszintén aggódik Feriért. És Feri tulajdonképpen nem ígértette meg velük, hogy hallgatni fognak. Semmiféle hallgatási fogadalom nem hangzott el, mielőtt a beáztatott törülközőket a rácsra hurkolták, s a közéjük dugott erős botot Mille és Teve forgatni kezdte míg csak a vas lassan meg nem hajlott, annyira, hogy nemsokára annyi hely volt kö zépen, hogy Feri kifért rajta. — Szóval nem vagytok hajlandók segíteni — foglalta össze Dombai a helyzetet. — És ebben látszólag mindnyájan nagyon szépen egyetér telek. — Nemcsak látszólag — javította ki Simakezű. — Nem vagyok én ebben Ilyen biz tos. Egyáltalán nem vagyok meggyő zödve, hogy a valóságban is ilyen nagy az egység. — Kipróbálhatjuk! Dombai Sofőr felé fordult, aztán néhány lépéssel közelebb ment hozzá. — No, te is megszólaltál? Azt hittem, méltóságodon alulinak tartod, hogy erről az ügyrö tárgyalj. — Nincs ezen mit bc.szélni. De ha már itt tartunk, könnyen meggyőződhet, van e köztünk valaki, aki hajlandó elárulni Doxát Piacit Adjál mindenkinek egy szál gyufát! Gyufásdobozt dobott Piaci Légynek, aki elkapta, kiugrott az ágyból, és máris kezdte kiosztani a gyufaszála- kat. — Titkosan szavazunk — folytatta Sofőr. — Ép gyufa: tartom a pofám. Ha valaki eltöri, azt jelenti, beszélni akar, — Dombaihoz fordult. — Ha csak egy is eltöri közülünk, maga nyert Pofázni fogunk. Söl, én leszek az első, aki mindent elmond. A szavazás további módját nem kellett ismertetni a szoba lakóival, volt rá eset. hogy Sofőr hasonló módon tartott közvéleménykntatást. Simakezű leterltett egy törülközőt Feri ágyára — Zieeler közben átment a sajátjára — s a gyufát zárt öklükben tartva, egymás után benyúltak a törülköző alá. Utolsónak Sofőr szavazott, majd felemelte a törülközőt. Ekkor már valamennyien körülállták az ágyat, csak Dombai maradt kissé távolabb. Sofőr széttolta a fiúkat. — Tessék! Győződjön meg saját szemével. Mind a nyolc ép. Dombai nem ment közelebb. — Gondolom, tudatában vagytok, hogy ezzel aláírtátok Kászon ítéletét. Elindult az ajtó felé, de ott megfordult; — Értsétek meg, nincs más lehetőségem. Jelentem a szökést (Folytatjuk)
