Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-18 / 42. szám

XXVI. ÉVFOLYAM - 1977

N|=ípP

V>ÍS“'1 i ' -.' '.'’'í .'.■•^ liSS

l- N ^e.;-í íé,'^

;';

.*' í:V"c.

Bail“

A SZOCIALISTA IFfOSAGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA'

OKTÓBER 18.

ARA — 1 K£s

't' í '«A e '

•V i.

WW--/ %'''''' >

. ^ *'-r

■i

., usz, a legnagyobb piktor ezernyi színt mrázsolt a nagymagyart (Zlaté Klasyj egyesített szövetkezet csenkei (Cenkovcel gyümölcsöskertjébe. A zöld és a rozsdabarna mellett a piros dominál. Piroslik az ágakról fürtökben lógó alma, és ptroslik az alma- szedő lányok orcája.

A Dunaszerdahelyt fDunajská Stredaj Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulóinak vidám csevegésétől hangos az 58-hektáros almáskerí. A létra tetején Kovács Beáta (balra fent) hallgatja a többiek ugrálását. üehát nem is lenne almaszedés, az almaszedés egy kis móka, vidámság nélkül. Régi hagyomány ez. Valamikor kötelező volt a csevegés, nehogy sokat fogyasszanak az ízletes gyümölcsből. A fotóriporternek is bizarr ötlete támad és egy álmaképbe fűzi Szakái Ilonát, Szamaránszky Marikát és Boráros Dórát.

Jó kedve van Mikóczl fózsefnek, a kertészet technikusának is. Örül a gazdag termésnek. A Jonatán 300 mázsával, a Golden Delícius 200 mázsával fizetett hektáronként. A Starkingból és a Steymayerből kevesebb lesz.

A csilizközl egyesített szövetkezet patasi (Pastuchyj határában kissé prózaibb foglalatoskodás közben érjük Csidai Jánost és Soós Lacit (lenti képünk/. A hatsoros cukorrépakombájnnal róják a földei A termés itt is kiváló, egykettőre megtelik Szilárd József traktoros pótkocsija.

Minden répafej megannyi kocka cukor.

Kép és szöveg: Csordás Béla

„Az állam — mi vagyunk“. A törvényerőre emelt szovjet alkotmány parlamenti vitájában mondotta ezt Gallna Jeliszeje- va képviselő,- szmolenszki tex- tilmunkásnő. A mondat egyébként abban a palotában hangzott el .amely — a Nagy Ok tóberi Szocialista Forradalom jubileumának közeledtével nem felesleges erre emlékeztetni! — a század elején még a cári család Moszkvába látogató tagjai nak állandó rezidenciája volt.

Ez a többes szám első sze mély egyszerre utalt a terem ben helyet foglaló többi képviselőre: orosz építőmunkásra, örmény csillagászra, ukrán földművelőre, dageszUáni költőre, és a hozzájuk hasonló milliókra, akik együtt valóban: a földkerekség egyhatodán elterülő hatalmas és gazdag ország valódi birtokosai. S mert ők az állam, ml sem természetesebb, mint az, hogy e minden idők legnagyobb társadalmi forradalmában született össznépi hatalom alkotmányában a béke, a munka, a jólét; a tényleges jogegyenlőség, a szocialista demokrácia világának hat évtizede óta elért, korszakos vívmányait és további haladásának világos távlatait foglalja össze.

„Az állam — mi vagyunk“ Vajon elképzelhető-e tőkésország, amelynek parlamentjében egy munkásnő — a dolgozó emberek tágabb közösségét is beleértve — elmondhassa ezt magáról, magukról? Bármily százados hagyományai is vannak a polgári parlamentarizmus történetének, szocializmus nélkül nincs igazi demokrácia, nincs az, amit e szó eredetileg jelent: néphatalom. De — és erre éppen az új szovjet alkotmány egésze hívja fel nagy erővel a figyelmet — a szocializmus, a kommunizmus felé tartó fejlett szocialista társadalom sem képzelhető el a deA NÉP ÁLLAMA

mokrácia szüntelen mélyülése nélkül.

Azt, hogy ez a folyamat mennyire szerves része a mai szovjet társadalmi gyakorlatnak, nemcsak az alkotmány tartalmi elemei jelzik, hanem már maga az a mód is, ahogyan az ország új alaptörvényének tervezetét a lakosság egészének bevonásával tízmilliók részvételével (gyűléseken, a lapok, a rádió, a televízió, levelezés útján) valóban össznépi vitában vetették alá a szovjet emberek, vagyis az állampolgárok előzetes ellenőrzésének. S a több szem valóban többet látott: az alaptörvény végleges szövegében a 174 cikkelybe másfél száz módosítás került.

Történetesen éppen a polgári laptudósító — a japán Malni= chi munkatársa — volt az, aki

felfigyelt rá, hogy az elvi okokból elfogadhatatlannak minősített javaslatok ismertetéséből az is kiolvosható: mennyire valóságos, szabad, és átfogó volt ez a vita, amelyben minden felmerült vélemény mérlegre került. Az, hogy az alaptörvény megalkotói visszautasították például az egyenlősdit vagy a nemzetiségek „összevonását“, egyszersmind azt is megvilágítja, hogy munkájuk közben mindvégig a társadalmi fejlődés realitásaiból, nem pedig vágyálmokból indultak ki.

Napjainkban, amikor különböző előjellel annyi szó esik a szocializmusról és a demokráciáról, a Szovetunió társadalmi gyakorlata és alkotmánya mész- szire világítóén, mutatja: szocializmus és demokrácia elválaszthatatlan.

S. P.