Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-11 / 41. szám

8 NAGY OKTÓBER JEGYÉBEN Arról, hogyan készül a Nagy Októbert Szocialista Forradaiom 60. éviordiiiójénak megünneplésére a Nagykaposi (Veiké Ka* puiany) Városi Műveiődési Otthon, Stefan Töviénéi, a műveiődési ház fiatal igaz­gatójánál érdeklődtem. Többek között elmondotta, hogy a |u- biláris évforduló fontos szerepet kapott az 1977-es évre kidolgozott egységes kul­turális munkatervben. Ez természetes, hisz köztudott, hogy a világ haladó em­berisége elismeréssel adózik a szovjet nép­nek, mely elsőként mutatott rá a nagy le­hetőségek kiaknázására. A Szovjetunió Kommunista Pártja ezt a politikát, a lenini elvek alapján ma is eredményesen folytat­ja. Ezért nem véletlen a számottevő kö­telezettségvállalás, a lakosság odaadó munkája, alkotó kezdeményezése, mely a bizonyítani akarásban nyer megvalósulást. Hisz épp a békepolitika, valamint a világ­béke megvédéséért folytatott harc az alap­feltétele annak, hogy a szocialista társa­dalom virágozzék és továbbfejlődjék. Ez évben a propagációs tevékenységnek is fokozottabb figyelmet szentelnek. Ennek kapcsán megemlítendő a politikai-nevelő munka fokozódása, a példás dolgozók ga­lériájának időszerű feltOltése, valamint a transzparensek aktualizálása. A Nagy Oktober jegyében rendezték meg az ama­tőr képzőművészek kiállítását, amit a ke­rületi műszakba való bekapcsolódás köve­tett. Az aratási munkák megkezdésével be­kapcsolódtak az „Egy millió tonna termés­ért“ elnevezett országos akcióba. Ami a lakosság aktivitását, a választási program teljesítését, a NOSZF történelmi jelentősé­gét, valamint a Szovjetunió szocialista építésében elért eredményeit illeti, ezek­ről a város különböző részein feláilltotl propagációs panelokon keresztül tájékoz­tatják a lakosságot. A művelődési ház agltációs központjá ban talált otthonra a foto-újság kiállítás, mely „1317-től a máig" nevet kapja. November 1. és december 15. között a városi hangosanbeszélőn keresztül tájé­koztatják rendszeresen a lakosságot a tö­megszervezetek, intézmények, üzemek és iskolák kötelezettségvállalásairól, illetve eredményeiről. Két ízben tartanak előadást „A lenini program igazságos harca az általános bé­kéért", valamint „A NOSZF és népünk sorsa" témákra. Novemberre tervezik az „Ismerd meg barátaink országát" elméleti vetélkedőt, valamint „A Szovjetunió a gyer­mekek szemével" gyermekrajz-kiállltást. Ebben a hónapban lép fel a Thália Szín­ház Koéicei kirendeltsége a „Kiscsikö‘ című szovjet színművel. Az ünnepi akadémia keretén belül fut szóhoz a társasági táncok szekciójának csoportja is. De ezek a rendezvények már közvetlenül a manifesztációs ünnepnapon történnek. VARGA LASZLO M enodrámát írjatok n^em — kérte darabírö, sőt nem frö ismerőseit. Monodráma? Az igényesség legmagasabb foka. Csak az vállalkozhat rá, aki nagyon bízik magá­ban, s csak annak írhatnak, akiben meg­bíznak. Az igényesség mellett némi türel­metlenség is kell az ilyen kéréshez. Am akinek sokáig kellett várnia arra, hogy elismerjék a tehetségét, annak joga van a türelmetlenséghez. Középkorú, mint színész fiatal, tele becs­vággyal. Csak a szakáll öregiti, tekintete tiszta, ragyogó, van benne áhítat. Thália papjainak áhítata. — Gyermekkori álmom volt, hogy szí­nész lehessek — mondja a Magyar Terü­leti Színház művésze. Ha azok, mondják, akik közvetlenül az indulás után révbe érnek (nálánál gyakran jóval kevesebb te­hetséggel) banálisán hat a kijelentés. Nála nem. Ahogy mondja, van benne megszállottság. Már pendelyes gyerek ko­rában ott lábatlankodott a vereknyei tűz- oltéegylet műkedvelőinek próbáin. — Gyermekszerepeket bíztak rám, büsz­ke voltam — mondja, a csillogó szeme árulkodik: ma Is büszke. Akkor fogantak meg a gyermekálmok, melyek többnyire hamar elröppennek, szer­tefoszlanák, de Boráros Imréé megmarad­tak. Amikor beiratták az iskolába, annak örült B legjobban, hogy alkalma lesz sze­repelni. Tanulni? Azt kellett, de volt va­lami fontosabb. Legalább is az ö szemé­ben. ~ Bevitték bennünket a rádióba, ifjúsági és gyermekadásokban szerepeltünk. A gim­náziumban még inkább fokozódott a sze­replési vágyam. Volt ?gy igen lelkes, a kul- túrmunkát végző tanárnőnk, Medrlckiné, ő foglalkozott velünk. Megrendezte Afijenov Klsunoka című színjátékét. Ebben Is a ki­lencven éves öreg professzort játszottam. Ez volt az első igen komoly feladatom. Bekapcsolödtam a Déryné Színház tevé­kenységébe; ennek a színháznak a tagjai jelentős feladatokat vállalva komoly mun­kát végeztek. Eljátszottuk Hans Pfeiffer Lampionok ünnepe című darabját, Thurzó Gábor Hátsóajtaját, Madách remekművét. Az ember tragédiáját. Elég jó együttesünk volt, játszott Dráfi Mátyás (6 volt a Luci­fer), én az egyes képekben hat kis sze­repet játszottam. Holocsy István is szere­péit velünk néhány' darabban, jó kritikát kaptam, ez még inkább serkentett. Később aztán aránylag rövid ideig a Slovnaft mű­kedvelőivel is szerepeltem: kisebb esztrád- müsorokat adtunk elő. zenével, énekkel. S ha már itt tartunk megemlítem, hogy már akkor nagyon szerettem — és ma is szeretem — « könnyű zenét, a táncdalo­kat. Hova tovább egyre jobban tetszettek a népdalok, dalos műsorok. Régi titkos vá­gyam, Viogy egyszer önálló sanzonestet rendezhessek, például olyat, amilyent Hana Hegerová szokott, vagy a magyarok közül Zsolnai Hédi. A Zenével már régebben be­hatóan foglalkoztam, néhány francia san­zont magam Is átültettem magyarra. Eze­ket is szeretném előadni. Francia sanzo­nokból magyar szövöget már Kmeczko Mi­hály, a színházunk dramaturgja Is Irt, van már egy egész esti műsorra való sanzon­anyagunk. Hogy miért nincs önálló estem? A zene miatt. Egy nagyon Jó, és sanzono­kat szívesen játszó zongorista kellene, meg aztán valamilyen rendező szerv. Mindenkinek van egy álma, lám. Boráros Imrének kettő is van. BORÁROS IMRE — Ványa bácsit és a Hamletet sMret­ném eljátszani. Örkény őrnagyának eljátszásáig nem bíztak benne túlságosan a színházi embe­rek. Azóta bizonyított. Illetve előtte Is, de van az úgy néha, hogy valaki mellett el­mennek. Ezt más szóval úgy szokták kife­jezni: mellőzik. A korai rajt után buktató következett. A Déryné Színház után nem ugrott azonnal a csúcsra. Szereplése a Képzőművészeti Főiskolán sem tartott sokáig. — Sajnos, családi okok miatt egy év után ott kellett hagynom. A Slovnaftban dolgoztam. Melös szerep a finom műszerész-szakmá­ban. Nem kellett hozzá előtanulmány, a raktárbői adta ki a műszereket. Közben volt ideje gondolkodni.-— Nehéz év volt, mágneses erővel von­zott a színház világa. A kulisszákról ál­modtam. Az álom csodák-csodájára valóra vált. — Konrád jözset hívott Komáromba. Szívesen mentem. Ment? Repült. — Első szerepem az Ilyen nagy szere­lem-ben volt. Kis epizódszerep csupán, de szívesen vállaltam. A kritika jő volt, Jö­hetett a nagy szerep. Az első igaz! nagy Igor Rusfiák Rókáik jó éjszakát című darab­ja volt. Egy jelentéktelen, karrierista isko­laigazgató ügyködése. Ezt a szerepet kö­vette a Szent Péter esernyőjének Gyurija, majd a nagy közönségsikert hozó darab, A rejtélyes körülmények között című krimi, melyben én voltam a gyilkos. Még ellen­szenvesebb szerepem volt Lovicsek Béla Tüzvlrágában, ott egy SS őrnagyot alakí­tottam. Darab közben szidalmazott is az egyik néző, aminek én örültem, mert nyil­ván jól játszottam az ellenszenves figurát. 1971-ben átkerültem a Thálléhoz. Ott is szép szerepeket játszottam Örkény István Tóthék című darabjában az őrnagyot, Go­gol Leánynézőiében a házasságközvetltőt. Ottani utolsó szerepem, Osvald Zahradnlk Apróhirdetésében ‘ a börtönből szabadult Belánt- játsíottami:-■ Elég sok negatív hőst személyésltettem’meg, néha hálás szerepek, de azért szívesebben játszom pozitív hő­söket. A Tányában is például, vagy a Viz nagy szerelemben' a két balkezes ügyvéd­bojtárt, hálás szérep, zenés darab. Hogy mi volt eddigi legérdekesebb szerepem? Talán az önálló előadóestem, verses össze­állítás a hazai k-öltők műveiből, szavala­tok, népdalok. Csak az életben van ennél hálásabb szerepem, három éves Henrik fiamnak lelkes, odaadó apja vagyok. BÉKÉS JÓZSÉF Furkós egy pillanatig szótlanul me­redt Sofőrre. Aztán — jobb nem jut­hatott eszébe — lila arccal vigyázzt vezényelt. Nagynehezen telkecme- regtek, és vigyázzba álltak. Furkós 1- gyekezett félelmetes lenni, de meg­érezhette, egyetlen rossz szó, vagy akár csak rossz hangsúly elég le­het ahhoz, hogy kitörjön belőlük a röhögés. Ezért megelégedett annyi­val, hogy külön-külön végignézte mindnyájukat, mintha egy életremeg akarná jegyezni az arcukat. Aztán szó nélkül megfordult, és elindult az ajtó felé. Onnan vetette hátra: — Majd meglátjuk, hogyan juttok el az abszolút rendetlenségtől az ab­szolút rendtgl Addig nem hagyhatjá­tok el a szobát, míg engedélyt nem adok rá! Azzal kiment. Még be sem tette maga után az ajtót, amikor ismét felharsant a rö­högés. Lassan azonban belefáradtak, és egymás után leültek a csupasz sodronyú ágyakra. — Úgyis kikapunk — legyintett Ha­jó Gabi. — Miért éppen most győznénk — csatlakozott hozzá Simakezú. — Úgy se lesz jó meocs — jósolt# Kishajó. — Na, elég a lelki vigaszból állt fel sofőr. — Nyomás, — inteti fejévéi a kupac felé, és szokásától eltérően, elsőnek nyalábolt fel há­rom matracot. Nekiláttak valáfneny- nyien, és csak akkor áÜtak meg, a- mlkor alattuk pontosan fél ötkor Dombal szobájában bömbölni kezdett a rádiö. Ügy harsogott a Himnusz, mintha náluk szólna, s egy pillanat­ra megilletődötten húzták ki magu­kat. Aztán összenéVettök, BlWákeafl csőkot dobott az ablak félé, hvllVáh- valöan Oomhainak szánva, majd az ajfő felé fordult és karjelekkel fe­jezte ki, hogy mit küld Furkósnak. Végighallgatták az első félidőt, majd a szünetben befejezték a taka­rítást és rendcsinálást A második félidőt már az ágyakon fekve, ké­nyelmesen hallgátt^. Utána megiga­zították az ágyakat, és Sofőr javasla­tára a földön Ülve várták Furkós megjelenését, kezűkben egy-egy rongydarabbal, s lelkűkben azzal a szándékkal, hogy amint Furkós be­lép, vadul nekiesnek dörgölni a par­kettet. Tíz perc telhetett el csendes vára­kozásban, amikor hallották, hogy va­laki lenyomja a kilincset Valameny- nyien fflltérdeltek, és mánlkus bolon­dok módjára fényesíteni kezdték a padlót Egyikük sem nézett föl, sze­müket a parkettra szögezték, miköz­ben kezük villámgyorsan járt Nemsokára idétlen röhögést hal­lottak. Felnéztek, és Szöcske, egy hosszú csupa kéz, csupa láb fiú, a jobb hí­ján Való futbalíkájiüs és aznapi ügye­letes vigyorgő álcát látták. Bosszú­san hagyták abbé a padló fényesité- sét, érezték, eléggé hülye látványt nyújthattak. Sofőr azonban most is löltalálta magát. ~ Hogy mersz kopogás nélkül be­lépni rlHállt Szöcskére. — Napós vágyok — mentegetőzött á fiü, és már egyáltalán nem vigyor­gott. — Azt üzeni Dombal... — Nem érdekeli Azonnal klmész, kopogsz, és majd ha hallod, hogy fé<isék, bejösz. Utána elmondhatod, a- mit akarsz. — A napos... — Még mindig itt vagy?l — sza- klföfté félbe Sofőr - Ideflgyeljl Há- róWfg száfflolók. Közlőm veled, mire a hármat kimondom, Teve már kar­nyújtásnyira lesz tőled. Szöcske, amikor látta, hogy Teve máris tápászkodik, az egyet sem vár­ta meg, sőt mire Sofőr egyáltalán számolhatott volna, már kint is volt az ajtón. Gyorsablmn mozgott, mint a legutóbbi meccsen, amikor bárom dugót beszedett. Nemsokára halk, diszkrét kopogta­tás hallatszott. Sofőr nem reagált. A kopogtatás erősödött, de Sofőr még most sem szólt. Szöcske most már teljes erőből verte az ajtót. Sofőr, si­ma, nesztelen lépteivel az ajtóhoz ment. Felrántotta, Szöcske beesett a szobába, és Sofőr elkapta mellén az inget. — Mit dörömbölsz, te állati Nem tudsz tisztességesen kopogni? Mit gondolsz, hol vagy? A tanyán? Na, mars ki — lökött rajta egyet. -— Kezdd elölről. Majd csak megtenulod az illemeti Szöcske becsukta maga után az aj­tót, aztán ismét kopogott. — Tessék — mondta Sofőr. — Azt üzeni Dombal — lépett be Szöcske, de nem tudta folytatni. — Köszönés, kisfiam — szakította félbe Sofőr. — Ha valahová belépsz, köszönni kell. Nem tanított meg rá az anyukád? Na, kezdjük elölről. Szegény Szöcske alaposan megbún- hödött azért, hogy akaratlanul komi­kus helyzetben látta Sofőrt, Kiment, ismét kopogott, belépett, köszönt, és végre elmondhatta, hogy Dombal hi­vatja Kászont, Műiét és a két Hajót. — Mondd meg neki, Furkós megr tiltotta, hogy elhagyjuk a szobát. — Tudja — válaszolt Szöcske. — Furkós erre az Időre felmentette ö­ket. — Mi az, hogy erre az időre — csattant fel Sofőr, — Meddig akar még az a barom Itt tartani bennün­ket?! — Szadista állat — jegyezte meg halkan Simakezú. — Vérszopó görény — mondta Pia­ci Légy. — Segg — fejezte ki Teve is a véleményét. — Mondd meg neki, hogy készen vagyunk — intézkedett Sofőr. - És tisztelettel várjuk a látogatását. — Komolyan gondolod? — Mit? — Hogy szóljak neki? — Idefigyelj. Szöcske! .Még egy i- lyet ké-dés, és .,.-- Én megmondom — hátrált ijed­ten Szöcske. — A ti dolgotok. Én csak napos vagyok. De azért tlgyér- tek — nézett Ferire. — Jól van. Mindjárt megyünk. Szöcske kitárolt a szobából. Arcán látszott, boldog, hogy végre kiszaba­dult a nyolcasból. Ferlók pedig fcé- .szülődnl kezdtek. Inget vettek fel, nadrágot húztak, megfésülték a ha­jukat. — Aztán most észnél legyetek — hallották csöndben Sofőr hangját. Két nappal a tárgyalás előtt nem le­het marháskodnl. — Vigyázzatok, most Dombal mes- próbál a szívetekre beszélni — ok­tatta őket Simakezú. — Piszok nagy szöveg lesz az őszinteségről! Ha nem lesztek észen, pillanatok alatt bemen­tek a csőbe, és bekOpltek azt is, a- mlről hallgatni akartok. — Jő, majd vigyázunk — mondta Fari, és kimentek. A többiek, ott maradtak a földön ülv#^ és kezükben a ronggyal, vár­ták Purkőst. Tíz perc telt el így, mi­közben csendesen beszélgettek: Doxa és a másik hé»m srác esélyeit latolgat-

Next

/
Thumbnails
Contents