Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-11 / 41. szám

* zt hiszem, a rendszeres könyv» ** vásárló és olvasó között kevés olyan ember akad, “kkl ne ismerné a budapesti Magvető Könyvkiadó immár három éve rendszeresen meg­jelenő népszerű sorozatát, a Gyorsu­ló idő címen napvilágot látott köte­teit. Főleg olyanokra gondolok itt, akiknek a könyvtárában nemcsak szépirodalmi könyvek találhatók, akik nem zárkóznak el korunk — és persze a múlt — tudományos igény- nyél földolgozott, mégis élvezhető, olvasható problémái elől sem. Maga a cím. Gyorsuló idő is arra enged következtetni, hogy a sorozat szer- kesztój — Sík Csaba és Vekerdí László —, írói a mindennapok gyor­suló iramában igyekeznek rávilágí­tani az embereket legjobban érdeklő eseményekre, a legfontosabb köz­életi témákra, de visszanyúlva a múltba is, olyan eseményeket, „tör­ténelmet“ keresve, aminek tanulsá­ga sokatmondó, tapasztalatokkal teli ma is. NézzSnk végig általánosságban néhány könyvön. Hámori József: Mi a neurobioló- giap „Hogyan működik az agy, az idegrendszer? Kisebb részleteket már tudunk. Teljesebb választ a jö­vő kutatásaitól várhatunk.“ Kádár János: Internacionalizmus, nemzeti érdek „A dolgozók voltak azok, akik munkájukkal mindenkor előteremtették a kenyeret és vérük­kel védték a hazát. Dózsa, Esze Ta­más, Táncsics, majd a munkásosz­tály nagy fiainak vezetésével a sza­badság zászlóvivői, a haza igazi har­cosai voltak“. Antal László: A tartalomelemzés alapjai. „Tartalomelemzésnek nevez- ^ azt az eljárást, amelynek során OLVAS9 4mjMr GYORSIÖ D)0 közlemények törvényszerűen vissza­térő sajátságai alapján olyan követ­keztetéseket vonunk le, amelyek a közleményben nyíltan nincsenek. Például: a második világháború ide­jén végzett tartalomelemző munka feltárta, hogy a német propaganda bizonyos sajátságaiból nagy valószí­nűséggel lehet következtetni a néme­tek vártiató politikai-katonai lépései­re.“ Kolozsvári Graridpietre Emil: Négy­öt magyar összehajol... „Magyarul bes^lUnk. De valóban magyarul be­szélünk-e? Rontják vagy színesítik nyelvünket az argó kifejezések, ezek a nyelvi aszfaltvirágok? Használ­junk-e idegen szavakat, vagy ,magya rosítsunk“ minden áron?“ Darkó Jenő: Császárimádó Róma - képromboló Bizánc „Xenophanész .. mondja: „Ha az ökröknek, lovaknak és oroszlánoknak kezük volna, vagy festeni tudnának, mint az ember, úgy lovaknak ló alakú, az ökröknek ökör formájú' isteftalakokat kellene festeniük...“ Rövid fülszövegek ezek az apró könyvecskék hátlapjairól, amelyek szinte csábítják az olvasót: ezt a könyvet el kell olvasnll Az eddig megjelent közel ötven könyv minden felvetett témát alapos szakismeret» tel, tanulságos levonásával, a prob» lémák megoldásának útmutatójával tárgyal. Számomra az egyik legizgalma- sab olvasmányélmény Granasztói Pál: Városaink sorsa című könyve volt. Az ismert urbanisztika kűtató és szépíró ezt írja könyve elején: „összeszedni szeretném tehát azt, ml történik városainkkal, mit várha­tunk a jövőtől. S mert mélyen azo» nosultam velük, összeszedni volta» képpen magamat.“ S az író az egész könyv folyamán nem adja alább el­határozását; minden szavából érez­ni, hogy átérzi a városépítés s a vá­rosban élő ember minden keservét, égeti őt a toronyházakba kénysze­rült ember nem mindig családias, otthonos élete, izzik munkája a se­gíteni 'akaró, megoldást kereső vágy­tól, szándéktól. Foglalkozására néz» ve Granasztói várostervező. Nem fél azonban a beismeréstől, hogy a gyors fejlődés, építkezés folyamán a lakótelepek ridegekké, embertele­nekké válnak. Hiszen nem egyedüli magyar vagy csehszlovák jelenség ez — világméretű probléma. Ügy hiszem, ennek a remek könyv­nek rövid bemutatásával is eléggé érzékeltem, hogy mennyi érdekes­égető problémát ölelhet magába a Gyorsuló idő című sorozat minden kötete, amelyet épp azért, mert ne­künk, rólunk szól, az emberiség éle­tének és múltjának mindennapjait — kiemelve ezekből a fontos esemé­nyeket — tárgyalja, ismernünk, ol- vasnunK, tudatosítanunk kellí ZOLCZER JÁNOS----------fM « f oielob mxmairt Kosicén, a Szakszervezetek Házában zajlott le 1977. szép» tember 23—25-Ig a III. Országos Folklór Fesztivál, a nép­dal és népi táncok nagy seregszemléje. A kélet-szlováklal metropolisban megtartott fesztivál a legjobb műkedvelő csoportok bemutatkozása volt, melyek már a kerületi for­dulókban kiharcolták a döntőbe Jutásukat Fővárosunkat a Gymnlk, a Testnevelési Főiskola együtte­se és a Technik, a Műszaki Főiskola karának együttese képviselte. A nyugat-szlováklal kerületet a Trenőan és a myjavai Armaturka üzem tánccsoportja, a Kopaniőlar kép­viselte. A verseny tartama alatt leginkább az ifjúsági cso­portok keltették fel a figyelmet, hiszen az összes rész­vevőről nem Is lehetne beszámolni — túl nagy és terje­delmes munka lenne. Nagyon kedves volt a 30 perces „A gazda házatáján“ című műsor, amellyel a Gymnlk együttes mutatkozott be. Tagjai valamennyien a Testnevelési Főiskola hallgatói. Fő­ként a gálaesten bemutatott táncuk ragadott meg. A Mű­szaki Főiskola együttese „A fiatalság, szerelem, szépség“ című műsorral aratott nagy sikert a koSicel közönség előtt. Bár az együttes koreográfusa az Ifjúság életéből merítette témáját, mégis szóvá kell tennünk az egész 30 pérces mű­sort végigkísérő túlzott líraiságot. A nyugat-szlováklal kerület képviselője a KopanlClar e- gyüttes régebbi számait frissítette fel és gyúrta új komp­lett egészbe. Témája: vasárnapi szórakozás Vrbovcén. A legnagyobb örömet valamennyi együttes közül a Tren^ őan szerezte. Tagjai a trenőlni gimnázium diákjai — a Ku- bala-házaspár irányításával, akik 1974-ben Poprádon a 11. Országos Folklór Fesztivál győztesei lettek. A nézőknek „A szérűn“ című műsorral mutatkoztak be. Előadásuk, té­májuk mind a közönségre, mind a zsűrire mély benyomást tett. Műsorukkal elnyerték az SZSZK Kulturális Minisztériu­mának díját.’ Az értékelés befejezéséül elmondhatjuk, hogy Bratlsla- vát és a nyugat-szlovákiai kerületet képviselő együttesek átütő sikerrel szerepeltek a kosicei III. Országos Folklór Fesztiválon. Kívánjuk, hogy így folytassák továbbra isi Wimmer Stefan A CSEMADOK Központi Bizottságának SZŐTTES népművészeti csoportja tagfelvételt hirdet: 1. APRÓ SZŐTTES gyermek-táncegyüttesébe 10—15 éves korig. Tagfelvétel 1977. október 17-én 14.00-tól 19.00 óráig rhétfó). 2. TANCKAR UTANPOTLO-RBSZLEGÉBE 10—18 éves korig (lányok, fiák). Tagfelvétel 1977. október 18—19-6n, 15.00- .től 19.30 óráig (kedd, szerda). V a TANCKARABA (Mayok, fiák) 17—22 éves ko felvétel 1977. október 18—19—20-án IS.OO-töl (kedd, szerda, csütörtök). 4. RAJKÓ ZENEKARÁBA 15—23 éves korig, a következő hangszerekre: hegedű, klarinét, brácsa, cimbalom, cselló és bőgő. Tagfelvétel 1977. október 17—18-án 15.00-tól 19.30 áráig (hétfő, kedd). 5. NŐI énekkarába 17—23 éves korig. Tagfelvétel 1977. október 20-án 15.30-töI 19.30 áráig (csütörtök). B. FÉRFI SZÓLÓÉNEKESEKNEK 25 éves korig. Tagfelvé­tel 1977. október 20-án 15.30-tóI 19.30 óráig (csütörtök). Közelebbi tájékoztatás és a tagfelvétel a CSEMAOOK Központi Bizottsága épületében (a SZŐTTES irodájában), Bratislava, Námestie 1. mája 12 (Hviezde mozival szem- íisd). Telefon: 534-31. ták. Ekkor valaki Ismét lenyomta a kilincset, s erre azonnal mozgásba lendültek a kezek. Most már azon­ban gyorsan felsandltották, s abban a pillanatban abba Is hagyták, mert az ajtóban egy Ismeretlen fiú állt. A mazsola még így is meglátta, mit csinálnak, és őszinte undorral kér­dezte: — Ez így megy Itt? — Nem — ült fel Sofőr. — Csak tudtuk, hogy te Jösz. A te tisztele­tedre glancoltunk ki mindent. Felállt, odament az új fiú elé, gú­nyosan meghajolt előtte: — Parancsoljl Nézd meg! Az új fiú nem mozdult, mire So­főr karonfogta, és a szoba közepe fe­lé húzta: — Tessék, nézz körüli Ez mind a mi kezűnk munkájal Ekkor már Slmakezű Is ott állt, és az ágyakra mutatott: — Légy szives ezeket Is megtekín- tenil — Köszönöm —, vette a lapot a mazsola — mindennel nagyon meg vagyok elégedve, — Örülök neki — mondta Sofőr, és gyöngéden meglökte a jövevényt, aki mögött ekkor már ott térdelt Piaci Légy. Az új fiú átesett rajta, egyenesen Teve karjaiba. Az vissza- lökte és most Sofőr kapta el. A ma­zsola önkéntelenül átölelte. Sofőr még azzal a lendülettel hanyatt ve­tette magát, és átdobta a feje fölött. Az új ftú nagyot nyekkenve terült el a padlőn. Ott Is maradt, és csak lassan tápászkodott fel. Ekkor már mind a négy fiú ott állt fölötte. — Nem mondom |61 csináljátok — vlgyorodott el — Üres óráiiihDHíi «zi szoktuk gv« korolni — vigyorgott Simakezü, ami­ben volt ts némi igazság, mert szá­mos új fiúval eljátszották már ezt a figurát. — Ha akarod, bemutatjuk mégegyszer. — Köszönöm. Eltekintek tőle. — Ha nem, hát nem — kegyelme­zett meg neki Sofőr, akinek tetszet­tek a mazsola válaszai. — Ide küld­tek? — Ha ez a nyolcas, akkor Ide. — Hogy hívnak? — Ziegler. Ziegler Béla. A haver­jaim Cinkének. — Min buktál le. Cinke? — Vldlakés, gyémántacél... — Melóztál? — Úgy Is lehet mondani. Raktár­ban voltam segédmunkás. — Szóval csóró srác vagy — álla­pította meg Simaikezű. — Leginkább. Csak az volt a baj, hogy csupa menő sráccal voltam egy fedél alatt. És tartani akartam velük a nívót. — Sokba került? — Ezek szerint sok vidiakést kel­lett szajréznod. — Sajnos. — Föltűnt nekik? — Föl. — Idejében kellett volna leállni. — Éreztem én Is. — Mindenkinél van egy pillanat, a- mlkor érzi, hogy most kellene meg­állni. — Aztán még se áll meg. — Ezért vagyunk Itt. — Ezért. Te se tudtál leállni? — Ha tudtam volna, most nem ionnál^ — Mivel kellett volna leállnod? — Egy Polski Fiattal. — Gyorshajtás? — Jogtalan használat. — Hány rendbeli? — Sok. — Már maga a tény, hogy Sofőr ilyen hosszú beszélgetésre hajlandó volt leállni egy mazsolával, mutatta hogy Cinke elnyerte a 8-as régi lakói­nak rokonszenvét. A beszélgetésnek Furkós megjelenése vetett véget. Be jött, töviről hegyére megnézett min dent. — Megérte? — kérdezte végül. — Igenis, tanár úr — válaszolt Sofőr. — Ml mindennél többre be­csüljük a rendet és a tisztaságot. — Tudjuk, hogy a tisztaság tél e- gészség — tette hozzá Slmakezű. Sofőr gondolkodás nélkül folytat­ta: — £s ml egészségesek szeretnénk lenni. — Legalább félig — dörmögte Te­ve. Fupkós nyugodtan hallgatta őket, és az sem zavarta, hogy Teve meg­jegyzésén nevetni kezdtek. Megvárta, míg abbahagyják, és aztán válaszolt; — Helyes. De hogy ne csak így fé líg legyetek egészségesek, holnap számotokra fél órával korábban lesz ébresztő. És fél órával korábban kez­ditek a reggeli tornát. — Sajnálom, tanár úr, de figyel­meztetnem kell, hogy fiatalkorúak va­gyunk — vette át a szót Simakezű. — Biztosítani kell a minimum nyolc órai alvást. — Persze, fiam. Igazad van. Ná­latok ma egy órával korábban lesz takarodó. Kilenckor mindenki ágy­ban leszi — Hülye! Mit pofáztál bele — támadt Slmakezűre Sofőr, miután Furkós kiment, — Nem ismered még? — Legalább tudja meg ez a tetű, hogy tisztában vagyunk a jogainkkal. — Sokra megyünk vele. Kilenckor megint nézhetjük a pofáját. — Csak nem unod? — A, egész életemben Furkóst sze­retném nézni. Rács mögött. Az állat- kertben. — Biz’ isten én is mindennap el­mennék — élvezte a gondolatot Pia­ci Légy. — Odacsalogatnám a rács­hoz, aztán puff, nagyot ütnék az or­rára. — Képzeljétek el, ahogy a ketrec­ben járkál — fűzte tovább Simakezü — Hátratett kézzel, peckesen. Gyer­tek ide, Furkóska, gyere a bácslhozl Kapsz finom mogyorőtl Tátsd ki a szád, Furkóska. majd beledobja a bá­csi. Ügy, szép nagyra! HammI Jól van, Furkösra! Legyél jó kis állat, akkor máskor is kapszl Simakezü mindezt már el Is ját­szotta. Kezdetben csak egy szekrény előtt, de Piaci Légy hamarosan magá­ra vállalta Furkós szerepét. Féllábon táncolt, a képzeletbeli rácsba kapasz kodon, nagyra látott szájjal kapko dott a mogyoró után, s amikor sike­rült egyet elkapnia, fogát csattog­tatva sokáig rágta, aztán vakarózni kezdett, és bamba vigyorral várta az újabb mogyorót. — Előbb köszönd meg szépen, Fur- kóskal Addig nem kapsz másikat. Pia­ci Légy hajlonganl kezdett. — Nem így, Furkóskal Piaci pukkedlizett. — Nem jó, Furkóska. Gondolkozz csaki Nem vagy te olyan buta. Piaci Légy erre megcsókolta a saját kezét. Ez már kielégítette Simakezőt. — JÓI van Furkóska. Ogy tett, mintha újabb mogyorót dobna. Piaci Légy nem tudta elkap­ni a szájával, a mogyoró leesett a földre. Piaci vadul utánavetette ma­gát, először letérdelt, aztán lehasalt, úgy kereste mindenfelé. Végre meg­találta, megköpdöste, a szájába dob­ta, és rágni kezdte. Valami baj le­hetett azonban a mogyoróval, mert abbahagyta a rágást, tenyerébe köp­te, és szagolgatni kezdte. Elfintorí­totta az orrát, és úgy tett, mintha az egészet Simakezű arcába vágná. A produkclönak hatalmas sikere volt. Időközben visszajöttek Férték is, és együtt nevettek Sofőrrel, Te­vével és a harmadik fiúval, akit csak hátulról láttak. Amint azonban Piaci és Simakezű egy pillanatra abbahagyták a játé­kot, s az új fiú megfordult. Feri a- zonna! felismerte az egyik Orchlde- ást. Gabire pillantott, és az egy szem- villantással jelezte, hogy ö is meg­ismerte. Hasonlóképpen jelzett Miile is. Feri intett nekik, ne szóljanak: kíváncsi volt, hogy az új fiú fellsmo- ri-e Közben Simakezűék újra kezd­ték az arénázást, de Feri ekkor már csak az új fiút figyelte, s látta, hOgy az — miközben változatlanul nagyo­kat nevet — egy pillanatra megfor­dult. A tekintetük találkozott, és az új fiú nem tudta leplezni megdöbbe­nését — Szemtelen vagy, Furkóska — mondta ezalatt Simakezű. — Kérj bo­csánatot! Piaci hégy Ismét mélyen megha­jolt. — Nem így, Furkóska. emlékezz vissza, hogy tanítottalak? Piaci Légy térdre ereszkedett, ösz- szetette két kezét. — Látod, Furkóska, tudsz te bo­csánatot kérni. Na jól van, fölkel- betszi Furkösnak azonban ebhez már nem volt kedve, beintett Simakezűnek, és visszaváltozott Piaci Léggyé. S ezzel Sofőrnek figyelme Férték felé fordult. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents