Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-11 / 41. szám

2 A SZOCIALISTA HAZAFISÄG TARTALMA A bazafiságnak minden korban tontog eleme a szülőföld szeretető, amibe bele­tartozik mind az ország természeti szép­ségeinek. mind pedig az emberi kéz nagy alkotásainak szeretete és megbecsülése. Hazaszeretetünk tartalmazza történelmi máltunk megbecsülését, haladó hagyomá­nyaink ápolását. Jogosan lehetünk büsz­kék népünk történelmében mindarra, ami elősegítette Csehszlovákiában és nem egy! esetben nemzetközi méretekben is a hala- { dás ügyét. Számunkra, a szocialista haza építői számára e hagyományok között is különösen becsesek a forradalmi mun­kásmozgalom hagyományai, amelyekben a legkövetkezetesebben Jelentkezik az osz­tályharc és a nemzeti függetlenségért folyó harc szerves egysége. Szfiklátókörűség lenoe azonban, ha ha­ladó hagyományaink sorából kizárnánk azokat a hagyományokat, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a dolgozó nép harcához, munkájához. A marxisták soha­sem voltak e tekintetben sem szűkkeblü- ek. Marx mindig nagy tisztelettel emléke­zett meg azokról, akik bármely korban előrevitték a haladás ügyét, függetlenül attól, hogy milyen osztályhoz tartoztak. Lenin pedig így írt: „Nem lehet marxista az, aki nem tekint a legnagyobb tisztelet­tel a nagy bnrzsoá forradalmárokra, akik­nek világtörténelmi Joguk volt a burzsoá „haza“ nevében beszélni, akik új nemzetek tagjainak tíz meg tízmillióit emelték fel a civilizált élet színvonalára a feudalizmus ellen folytatott harcban.“ Szocialista hazafiságunk tehát nem a semmire épül, hanem mindarra, ami múl­tunkban haladó, előre mutató volt. E ha­gyományok megbecsülése nem Jelenti azt, hogy megrekedtünk a korábbi évszázadok gondolatainál. Megbecsülésük többek kö­zött abban is kifejezésre jut, hogy a meg­előző korok hazafiságát túlhaladjuk, to­vább fejlesztjük. Ezért bármennyire is be­csüljük múltunk haladó hagyományait, a mai kor emberének hazafisága nem élhet meg pusztán a „régi dicsőségből“, vagyis pontosabban szólva; a haladó hagyomá­nyokból. A mi hazafiságunk elsősorban nem hátra­felé néz, hanem előre tekint. Ezért haza­szeretetünk legfontosabb jellemzője az or­szág népének szeretete, s e nép érdekei­nek következetes védelme, képviselete és annak a társadalmi rendnek a szeretete, amelyet a dolgozó nép hozott létre. A ha- zafiság a mi viszonyaink között a szülő­föld szeretetén túl, a haladó hagyomá­nyok ápolásán és megbecsülésén túl, te­vékeny részvételt jelent a nemzet jövőjé­nek megformálásában, vagyis a szocializ­mus építésében. Ezért a mi hazafiságunk szocialista hazatiság. A hazafiság tehát nem pusztán érzelem, nem is csupán a gondolkodásmód egyik jellemzője, hanem mindenekelőtt tett a haza, a nép érdeké­ben. Aki igazán szereti a hazáját, az ezt nemcsak szavakban mutatja ki, hanem egyszerű hétköznapi tettekben is. A haza­fiság nemcsak az ünnepnapok sajátja, ha­nem megszabja gondolkodásunkat, tettein­ket, átfogja egész életünket. Fel szokott vetődni az a kérdés, milyen szerepe van a bazafiságban az érzelem­nek? Amint látjuk, hazafiságunk nem pusztán érzelmeken nyugszik, annak na­gyon is konkrét eszmei-politikai, társadal­mi tartalma van. Más szavakkal; mi nem­csak érezzük, hogy szeretjük hazánkat, hanem tudjuk is, hogy mit szeretünk és miért. Hazaszeretetünk tudatossága persze nem zárja ki az érzelmi elemeket. A szo­cialista hazafiság azonban több a puszta érzeiemnél. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy hazánkban az emberek a tudatosság kü­lönböző fokain állnak. Van olyan ember, akiben él a hazaszeretet érzése, s ezt min­dennapi becsületes munkával bizonyltja is, de mégsem öntudatos szocialista. Szá­munkra kommunisták, marxisták számára természetes dolog, hogy amikor azt mond­juk; építjük a szocializmust — ugyan­akkor azt is tudjuk, hogy ezzei tesszük a legnagyobb szolgálatot hazánknak. Vagy fordítva; amikor azt mondjuk, hogy szol­gáljuk a hazát, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a háza ügyének a legjobb szolgála­tot azzal tesszük, hogy a szocializmust építjük. Ez az összefüggés azonban még nem mindenki számára ilyen egyértelműen világos. Mit tegyünk azokkal, akik nem tudatosan, hanem inkább csak ösztönösen érzelmi alapon segítenek a szocializmus építésében? Kizárjuk őket a szocializmust építő hazafiak sorából? Ezeket az embere­ket úgy kell tekintenünk, mint akik úton vannak a szocializmus tudatos vállalása felé, s ezért nem taszítani kell őket, ha­nem segíteni. I Folytatás az 1. oldalról | A prágai Strahov diákváros már bizó- hyára megélt számtalan reggelt. Fagyosat és melengetőt, színeset és szürkét, de — olyan csodálatosan kéket talán még nem, mint szepteniber utolsó és október első napjaiban. Ugyanis négy napon át itt volt az otthona a kongresszusi küldötteknek. — Mutassam meg, hol álltam a stadion­ban a spartakiádon? — kérdi tőlünk ján Kováiéin, a kélet-szlovákial kerület Kül­dötte pénteken reggel, a tanácskozás má­sodik napján. Mindenki szívesen viszontlátná azt a helyet, ahol a tűző napon tízszer, hússzor is megismételte ugyanazt a gyakorlatot, de nincs idő erre, az autóbusz két perc múlva indul, visz bennünket a lúlius Fuélk Kultúra és Pihenés Parkjába, ahoi másfél órával a tanácskozás kezdete előtt már körben ropják a táncot a fázósahhak és a temperamentumosabbak. Kilenc óra előtt tíz perccel Ján Húsúk­nak, a SZISZ KB titkárának hangja hívja a kongresszusi terembe a fiatalokat. — Tanácstalan vagyok; amit itt látunk, tapasztalunk, minden nagyon érdekes és igazán nem tudom, miről is számolok be majd az otthoniaknak mindenekelőtt, mi az, ami a legfontosabb — töri a fejét Bar- tal Imre, a dunaszerdahelyl fDunajská Streda) Agrostav SZISZ-elnöke. — Kezdjed talán a „kevésbé“ fontos eseményekkel... — Ilyen talán nem is volt. Nagy hatás­sal voltak rám a személyes találkozások olyan emberekkel, akiket tisztelek és aki­ket eddig legfeljebb csak a tv-képernyöjén láttam. Beszélgettünk hazánk kormány­elnökével, a külföldi testvérszervBzetek küldöttségeinek tagjaival, a Szocialista Munka Hőse érdemrend fiatal viselőivel, népszerű művészekkel, sportolókkal, szov Jet űrhajósakkal — hirtelen tel sem lu dóm sorolni valaménnyiüket. Termesze tesen az volt a legnagyszerűbb, hogy ml KONGRESSZUSON VOLTUNK ■lllflillff Mindenfelé jókedv áradt SZlSZ-esek együtt voltunk és nagyon fon­tos kérdésekben döntöttünk. Még sokáig fog élni bennünk a kongresszus jellegzetes légköre, a felszólalások, amelyek elgondol­koztattak bennünket. Észrevétlenül a hátam mögé került, be­fogta a szemem és hibátlan szlováksággal tette fel a szónoki kérdést: „Na, ki va­gyok?“ Ekkora tenyere csak a bányászok­nak és a kohászoknak van — gondolom. Hocko. Mlchal Hocko — csak 6 lehet. A dunaszerdahelyl küldöttség a kongresszus szünetében Andrössy Sándor Ezt a rokonszentás, szerény fiataletu- bert öt évvel ezelőtt a SZISZ I. kongresszu­sán még alig Ismertük. Ma a Szoctalistá Munka Hőse érdemrend viselője. — Milyen volt ez. a két kongresszus közötti öt. éved? : — Félek, hogy kiábrándulsz, ha elmon­dom. Rekordokat vársz, ugye? Nem? Akkor jó. Tudod, nehéz megdöntenl a régi kö- hászatl rekordokat. "Nagyobb teljesítményt és kitűnő munkát Csak az ideális körülmé­nyek fantasztikus összjátékával lehetné elérni. Persze, nem emberfeletti erőről van sző, inkább erőé akaratrőt és önfel- áldozásről. Nehéz dió. . Most például az egyik tandem-kohö rékonstrukclőját végez­zük anélkül, hogy a termelést leállftottuk volna. Emiatt a kohászok állandó bélső feszültségben dolgoí*vak, jobban ügyeinek a lavítómunkások biztonságára, mint a sa­játjukra. A magánéletem Is megváltozott kissé aí öt év alatt: a bányaipari főiskola hallga- tóta lettem, és pár napja egy másik Hocko, nálam sokkal fiatalabb Is beköltözött a lakásunkba. Ráadásul 6 ts Mlchal. Megszü­letett a család második fia. Érthetetlen a feleségem tiltakozása emiatt a „férfiura­lom“ miatt... Andrássy Sándor mérnök, a SZISZ I. kongresszusa évében lett a békéi (Mieró- vo) szövetkezet elnöke. Akkor harmincegy éves volt. — Folytatni a megkezdett munkát, ha­ladni azon az úton, amelyen elindultunk. A SZISZ II. kongresszusa nem mérföldkő az ifjúsági mozgalomban, hanem annak az útnak a megvitatása, amelyet a SZISZ eddig megtett. Vitafórum, amely a tanács­kozás szüneteiben bontakozott ki Igazán és a késő esti órákba nyúlt. Azt nlszem van mivel dicsekednünk. Én ugyan nem vagyok elégedett, mert a szövetkezetem a mostoha éghajlati viszonyok miatt 40 mázsa gabonát termel hoktáronként és ez jóval a járási átlag alatt van. Most azon törjük a fejünket, hogy milyen gazdasági növényekkel, esetleg gyümölcsfélékkel tud­nánk a legtöbbet „kicsikarni“ a táj kavicsos földjéből. Intarkozmosz — együttműködés az őr­ben. De ml köze ennek a SZISZ kong­resszushoz? Az, hogy *tt tudtuk meg, még­hozzá Alekszej LeOnov szovjet flrhajőstól, hogy az Interkozmosz programba kiválasí- tott két csehszlovák űrhajősjelölt sikere­sen elvégezte az előkészítő tanfolyam el­méleti részét, minden vizsgájuk egyesrt sikerült, és jelenleg a gyakorlati feladatok­kal ismerkednek. Leonov űrhajós — tekin­tettel az őt körülvevő csinos lányokra — még tréfásan megjegyezte, hogy a két je­lölt egvlke nőtlen és nagyon vonzö kül­sejű. A másik csehszlovák Űrhajósjelölt 27 éves és egy kisfiú édesapja. — Kit, vagy mit vinnének magukkal a légszívesebben az űrbe?, -r Réfdefltük^. é.sl a három szovjet űrhajós közül VitallJ Szevasztvanov válaszolt a leggyorsabban — A feleségemeti Zácsek Erzsébet Szlovákia-Ukrajna elneve­zéssel nemzetközi bélyeg­kiállítással köszöntik a bra- tislaval bélyeggyűjtők a NOSZF 60. évfordulóját. A Szlovák Bélyeggyűjtők Szö­vetségének megbízásából a legjobb szlováikal és ukraj­nai bélyeggyűjtők gyűjte­ményéből nyílik kiállítás október 10-én a CSSZBSZ székházában. A kiállítás al­kalmából a helyszínen al­kalmi bélyegzővel látják el a küldeményeket. A „Bé- lyeggyfljtésseí a népek kö­zötti közeledésért“ jelszó jegyében sorra kerülő kiál­lítást október 25-ig tekint­hetik meg a2í érdeklődök. V. P. J SZISZ dunaszerdahelyl (Dunajská Stredaj járási bízott- ykJ sága értékelte a SZISZ II. kongresszusa, a NOSZF 60. -^-•■évfordulója és a XI, VIT tiszteletére indított munka­verseny első félévi eredményeit. A legjobb tíz falusi és üze­mi szervezet 47 tagja balatoni jutalorakiránduláson vett részt. A Medve/Vámosszabadi átkelőhelyen a KISZ győri járási bi­zottságának titkára fogadott bennünket. A két járási szerve­zetet már évek óta baráti kapcsolatok fűzik egymáshoz. Egy hetet töltöttünk a balatonszárszói ifjúsági táborban a győri járás fiataljaival. Jobbára fürödtünk, de sportversenyeket is rendeztünk. JUTALOMKIRÄNDULÄS Kispályás labdarúgásban a dunaszerdahelyl Bohuä, Székács, Horváth Árpád, Szakái, Horváth László, Bancs és Mondok (a ]b slDöke egyíjen a csapat kapitánya) összeállítású csapat nagyarányú győzelmet aratott a győriek válogatottja felett. Női fociban lányaink a ceglédi tábor lányaival mérték össze erejüket. Lányaink 3:1 arányban biztosan győztek. Cőllövésben is a lányok mezőnyében dunaszerdahelyl győ­zelem született. Sorrend; 1. KUrtby Zsuzsa, Dunaszerdahely, 2. Gányovics Malvin, Csallóközkürt (Ohrady), 3. Hlubík Mária, Szép (PalkovíCovo). Fiúk; 1. Pozsgal Balázs, Kisalföldi ÄG, 2. Molnár József, Szap, 3. Pongrácz Imre, a tábor gondnoka. Vendéglátóink a szórakozásról is gondoskodtak. Balaton- fbldvárra jártunk táncolni, discó-klubban is voltunk, és ha­jókirándulást rendeztek számunkra Tihanyba. Horváth János r A nitrát Honismereti Mú­zeumnak a közelmúltban érde­kes látványosság volt az ud­varban; egy különleges sas, amelynek sok csodálőfa akadt. Mi is felkerestük a zoológiái osztály vezetőjét. Babó Tibort, hogy mondfon valamit a meg­csodált állatról. — Hosszabb Idű óta foglal­kozunk azzal, hogy felnevel­jük azokat az értékesebb ma­darakat, melyek különben el­pusztulnának. Tavaly három egészen kicsi gólyafiókát ne­veltünk fel, melyek Maié Cbyn- dice község határában elvesz­tették szüleiket flelkilsmeret- len emberek lőtték le őket). Egyhónapi nevelés után kivit­tük őket autón a Nyitra folyó távolabbi parifára, és az autó tetejéről visszaszállták a ter­mészetbe. Ezt a különleges sast Leonard ürbanec Polny Kesov-i vadász hozta be nekünk, a ré­ten találta. Annyira kimerült volt. hogy néhány szárnycsa­pás után leszállt a földre, és <tzabad kézzel meg lehelen Állatbarátok fogni. A réti sas (Agullla ra- pax) ritka példány nedűnk, tudomásom szerint mindössze ötször találtak, Szlovákiában kétszer. Először Bretefovee PreSov melletti községben, most pedig itt. Igazi hazája Ukrajna, Szibéria, a Duna-delta vagy Észak-Afrika, ide csak akkor kerül el, ha erre téved. A tel­jesen kimerült madarat, mint látja, meggyógyítottuk. Három­éves, pompás példány, termé­szetes, hogy csodálói vannak az udvaron is. Ha teljesen megerősödött, visszaadjuk az anyatermészetnek, akár a to oalyi gólyákat. Beszélgetés közben lépett be a szobába Marta Vozárová ta­nárnő, a természettudományi osztály vezetője, aki elmondot­ta, hogy szívesen végzik ezt a munkát, jóllehet nem tartozik a múzeum munkakörébe. Vál­lalják addig, amíg Nltrán ts kiépülnek a természetvédelmi szervek. Áldozatvállalásukén dicséret illeti őket. Időközben a sas ts felépült, és azóta már talán el is szállt messzire. Mártonvölgyi László A SZISZ n. kongresszusának A Szlovák Műszaki Főiskola Vegyé­szeti Kara a SZISZ II. konferenciájá­nak tiszteletére a múlt év szeptem­berében szocialista munkaversenyt hirdetett. A versenybe 33 SZISZ-alap- szervezet több mint 80 tanulócsoport­ja kapcsolódott be. A fakultási SZISZ- szervezet elnöke Milan Sedlik elmon­dotta, hogy a szocialista munkaver­senynek a Vegyészeti Karon sokéves hagyományai vannak, s döntő szere­pet Játszik a kötelezettségvállalások teljesítéséban, a tanulmányi eredmé­nyek javításában. Az idei verseny ér­tékét növelte az is, hogy a SZISZ II. konferenciája és a NOSZF 80. évfor­dulójának évébe esett. A legjobb ■- redményeket a harmadik évfolyam 18. számú — fizikális kémia — tanu­lócsoportja érte el. mely kötelezett­ségvállalását túlteljesítette, s így a szocialista mnnkaversenyben több mint 80 pont előnnyel az első helyre került. Kveta Snpalovő elnőknő sza­vai szerint a csoport minden tagja példás mánkét végzett. Nézzük a kötelezettségvállalásaikat és az elért eredményeiket: 1,4 tanul­mányi átlag helyett a valóságban 1,1- et értek el, 8 tudnményos-műszaki diákmunka helvett mind a tizenegyen Bdtak le munkát, a 10 brigádóra he­lyett 13 őrál dolgoztak le személyen­ként a raCai efsz-ben, továbbá kirán­dulást szerveztek a Devinská Kobylá- ra, beszélgetést a kar (unkcionUriu- saival a fakultás megalapításáról és történetéről, ezenkívül több mozi- és szfnházelőadást, kiállítást és teaestet láloyattak meg közösen. Odaadó mun­kájuknak meg is lett a gyümölcse, elnyerték a SZISZ ti. konferenciájá­nak Innulórsonortja címet, s nevük bekerült a SZISZ íl, kongresszusának dicsöségkrinyvébe. T Oláh Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents