Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-04 / 40. szám

i

A Novogyevicse] kolostor udvarán a korbáccsal kény- szerftett nép könyörög Borisz- nak, hogy fogadja el a megár- vult cári koronát.

Ezzel 3 nagyszabású körus- Jelenettel kezdődik Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839— 1881) hatalmas népi zenedrámája. a Borisz Godunov, melyet a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata október elején újít fel a NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére.

A mű témájának gerincét maga a történelem szolgáltatta, mely szerint a XVI. és XVII. század fordulóján Rettegett Iván halálával az orosz történelem drámai eseménysora vette kezdetét. Ivánt a trónon Idősebb fia, Fjodor követte ' Ugyan, de mivel az Ifjú cár az államUgyek elől a vallásba menekült, a kormányzás feladata teljes egészében Iván egykori kegyencére, a tehetséges és törekvő bojárra, Borisz Godunovra szállt. A gyermektelen Fjodort trónon öccse Dl- mitrlj cárevlcs követte volna de mivel öt meggyilkolták, ha lála után Borisz Godunov lett a cár. A monda szerint azon ban a gyilkosság Borisz párán csára történt. Borisz uralkodó sónak hatodik évében egy trón követelő ál-Dlmltrlj jeíentke zett, akit a lengyelek haddal támogattak. A csatából ugyan Borisz került ki győztesen, de hirtelen halála megnyitotta az utat, s az ál-Dimltrl) cárként vonult be Moszkvába, s Borisz flát klvégeztette.

Ez a drámai töltésű hatásos és hálás téma nem egy kötő és zeneszerző fantáziáját megter mékenyftette, de az igazán nagy alkotás Alekszandr Szer gejevics Puskin (1799—1837)

tollából került ki, aki Borisz Godunovjával Igazi remekművet alkotott. A Borisz-tragédia egy másik vetületét, zenével kifejezett változatát pedig Muszorgszkij alkotása tette halhatatlanná.

Az orosz zenetörténet, a nemzeti zene megteremtője- ként Mihail Gllnkát tartja számon, akinek Ivan Szuszanyln című operája az első mű, melyben az orosz népdal és az

megkötött barátság hatására elhivatottságának tudatára ébredt. Szakítva hát a katonasággal, szerény közhivatalnoki állást vállalt,- s életét kizárólag a zenének szentelte. Hangszeres művek, operatöredékek előzték meg a Borisz témával való megismerkedést. Barátja Nyikolszkl), az orosz Irodalom és történelem professzora, hívta fel figyelmét Puskin drámájára, mely annyira megraBORISZ GODUNOV

orosz liturgikus zene egy kifejezetten népzenei alapon nyugvó műzene-stílussá ötvöződött. Glinka követője Alekszandr Dargomizsszkij volt, akinek a házában ismerkedett meg egymással és kötött barátságot az a fiatal muzsikus társaság, melyet a zenetörténet az Ötök vagy a Hatalmasok kis csoportja (a Mogucsaja kucska) néven tart számon. Az öt fiatal zenész nem más. mint Balakirev, Kjui, Muszorgszkij, Rimsz- klj-Korszakov és Borogyln. Közülük vitathatatlanul a leg zseniálisabb egyéniség Muszorgszkij.

Muszorgszkij földbirtokos család sarja, aki gyermekkorát falun, a nép körében népdalokkal, népi Játékokkal és népi mesékkel övezve élte le. Szülei a pétervárl hadapród Iskolába adták, s mint fiatal tiszt a Nagy Péter alapította híres Preobrazsenszklj testőr ezred zászlósa lett. Persze, ne veltetéséhez a zenetanulás is hozzátartozott, s így már 17 évesen pompás zongorista hírében állt. Aztán már csak egy ugrás volt a Balaklrevvei

gadta a fantáziáját, hogy azonnal hozzálátott müve meg- komponólásához. Puskin művét pontosan követve az egyes Jelenetekben maga írta zenedrámája szövegkönyvét Is, s egyéves intenzív munka után mű ve készen volt. Éz a pillanat az „opera regényének“ még csupán csak a kezdete. A mai Borisz Godunov cím ugyanis négy különböző operát jelent. A már említeti elkészült mű, mely ma az űs Borisz címen ismeretes, Muszorgszkij baráti körében nagy tetszést aratott ugyan, de a cári színházak igazgatósága eltutasította és Rlőadhatatlannak minősítette Az elkedvetlenedett szerző azonban barátai unszolására újra munkához látott, s meg alkotta az Eredeti Borisz né ven Ismert változatot, mely az elsővel szemben lényegesen bővebb, több jelenetet tártál máz, és már van női szerep lője Is, Marina a lengyel szán domíri vajda lánya, aki az úgy nevezett ..lengyel kép“ köz pontjában áll. Először ezt a változatot Is elutasították, de aztán 1874 januárjában elkö

vetkezett a bemutató dátuma, mely után a mű tíz évig volt műsoron, de több-kevesebb kihagyással.

A harmadik változathoz már Rlmszkij-Korszakov neve és munkássága is hozzákapcsolódik, aki a szérző halála után meg akarta menteni a művet a feledéstől, és saját elképzelése szerint módosította. . Főleg csillogóbbá és tetszetősebbé

tette a mű hangszerelését. A kortársi vélemény ugyanis Muszorgszkij harmóniáit elviselhetetlennek. ritmikáját ön- j kényesnek. szólamvezetését ügyetlennek minősítette, s ezért vélte szükségesnek a művet egy bizonyos hangszerelési kozmetikai kezelés alá venni, mely művészi szempontból

ugyan problematikus, de meg volt az az előnye, hogy ez a ,,megszelídített“ változat már Moszkvában Is előadásra került, mégpedig olyan szerencsés körülmények között, hogy a címszerepet maga Saljapin énekelte, aki aztán a világ összes jelentős operaszínpadán meghonosította a művet.

Az elmúlt két évtizedben azonban egyre több operaház nyúl Muszorgszkij eredetijéhez, mely ugyan kevésbé pompás és csillogó, de mint azt a tavalyi budapesti bemutató Is bizonyította, ez az őserejű zene gaz dagabb, hatalmasabb s a maga egyszerűségében ienyügözőbb. mint a jószándékú átdolgozás.

A másik átdolgozás, tehát a negyedik változat már Soszta- kovics nevéhez fűződik, aki '940-ben hangszerelte újra, de munkájával nem tudta gyengíteni a Rlmszkij-Korszakov féle változat hegemóniáját.

Varga József

petróleumlámpák

egy csúnya, de érdekes ellentétekből összegyúrt nő belső fejlődését, örömeit és fájdalmait, reményeit és csalódásait, álmait és kiábrándulásait követi gondos, elemző figyelemmel megszületése pillanatától furcsa házasságának kényszerű befejezéséig. A hősnő viszontagságos életén át élesen kirajzolódik a cseh századforduló mintegy harminc esztendejének világa, az 1870-től 1905- ig terjedő évek gondos és lebilincselő realizmussal megrajzolt története, egy valóban létező cseh kisváros és egy közeli tanya mindennapjaiban. A regény Ironikus, mély lélekrajza feledhetetlenül emlékezetünkbe lopja a hősnő és a többi szereplő alakját.

A Szovjet Irodalom Könyvtára sorozatban jelent meg Alekszej Tolsztoj regénytrilógiája, a GOLGOTA. Az író így jellemzi regénye cselekményének színhelyét: „Pétervár fergeteges, dőzsölő, éjféli é- letut élt. Tébolyodon vlllódzó, kéjes nyári éjszakák és télen a zöld asztalnál átvirrasztott éjjelek, aranycsengés, zene, keringő párok az ablakok fénykeretében, veszett kocsikázások, cigányok, hajnali párbajok a süvöltő jeges szélben — és katonai parádék rézfúvók rivalgá- sábaii, a cár bizánci vágású szemének hátborzongató tekintete előtt... így élt a város.“ Ebből a kaotikus, szennyes kavargásból indulnak el Alekszej Tolsztoj regényének hősei. Ebből a reménytelen, sötét világból remélnek, hisznek egy új, szebb, boldogabb életet. Kerülő utakon, szenvedéseken, megpróbáltatásokon, vérözönön át harcolják ki a nyugodt jövő ígéretét. Dása és Tye- legin Kátya és Roscsin sorsa az orosz értelmiség sorsa: „Három vízben áztunk, három vérben fürödtünk, három lúgban főttünk. Tisztábbak vagyunk a tisztánál." — fogalmazzák meg életük tevékenységét 1

A CSEMADOK Központi Bizottságának SZŐTTES

népművészeti csoportja tagfelvételt hirdet;

1. APRÓ SZŐTTES gyermek-táncegyüttesébe 10—15 éves korig. Tagfelvétel 1977. október 17-én 14.00-tól 19.00 óráig (hétfő).

2. TANCKAR UTANPOTLO-RESZLEGEBE 16—18 éves korig (lányok, fiúk).' Tagfelvétel 1977. október 18—19-én, 15.00-tól

19.30- óráig (kedd, szerda).

3. TANCKARABA (lányok, fiúk) 17—22 éves korig. Tagfelvétel 1977. október 18—19—20-án IS.OO-tól 19.30-ig (kedd. szerda, csütörtök).

4. RAIKO zenekarába 15—23 éves korig, a következő hangszerekre: hegedű, klarinét, brácsa, cimbalom, cselló és bőgő. Tagfelvétel 1977. október 17—18-án 15.00-tól 19.30 óráig (héttő, kedd).

5. NOf Énekkarába 17—23 éves korig. Tagfelvétel 1977. október 20-án 15,30-tól 19,30 óráig (csütörtök).

8. FÉRFI szólóénekeseknek 25 éves korig. Tagfelvétel, 1977. október 20-án 15,30-tól 19,30 óráig (csütörtök).

Közelebbi tájékoztatás és a tagfeivétel a CSEMADOK Központi Bizottsága épületében (a SZŐTTES irodájában), Bratislava, Námestie 1. mája 12. (Hviezda mozival szemben). Telefon: 534—31.

menni?

— Dehát hová sietsz? — kérdezte a kicsi, akit a többiek Zsuzsának szólítottak.

— Nem érzed itt jól magad?

— Nem elég válogatott a társaság?

— Ugyan márl Nem erről van szó

— válaszolt nekik a negyedik lány. Jutkához fordult. — Csak az Időd, ugye szívem, az meglehetősen drága.

— Ezer forint óránként — fejezte be a Zsunak szólított lány.

— Na, most már elegem van ebből

— hagyta el Jutkát a türelme. — Lesztek szívesek utamra engedni?

— Eleged van? Halljátok? Még neki van elegei

— Nem elég, hogy ezek után még volt képed ide Jönni, de még neked áll feljebb?

— Higgyétek el... — próbálkozott Jutka, de ekkor meg a magas szőke lány vágott közbe:

— Mit higgyünk el? Talán azt, hogy a Jó édes anyukád segélyezésére kellett az a pénz? Vagy az öcsl- kédet küldted belőle üdülni!

— Értsétek meg...

Nem tudta folytatni, mert most meg Zsu szakította félbe:

— Értünk ml téged, nagyon Is értünk.

— Jobban, mint gondolnád — toldotta meg a harmadik lány.

— Csak azt szeretnénk, ha te Is megértenél egyet-mást — folytatta Ismét Zsu. Töbek között azt, hogy milyen srácokat vittél jégre. Például Ferit... Aki azonkívül, hogy tanul, időnként puszta szórakozásból kidob egy-egy vagont a teherpályaudvaron. Mivel az anyja többet van betegállományban, mint melóban. Pedig marhamód imádja, amit csinál. Nagyobb gyönyöiűséget el sem tud képzelni, mint nyolr órán át szaladgálni egyik orsótól a másikig.

— És Dezső? — vette át Ismét a szőke a szót. — Tudod mit melózik a benzinkútnál egy ezresért? Amit te csak úgy, elegánsan ...

— Ha tudni akarod, én — próbálkozott újra Jutka, de most sem hagyták, hogy befejezze.

— És Gabi, meg az öccse? Ha tudnád, milyen piszokul kikészült az anyjuk! Mert a bátyjuk link vagány, de ez a két srác tisztességes. És az anyjuk most azt hiszi, hogy ők Is olyanok lesznek.

— Na, érted már — kérdezte meglepően halkan a magas szőke lány.

— Értem — válaszolt Jutka.

— Akkor elmehetsz — mondta Zsu, és mind a négyen visszamentek a pádhoz.

Jutka pedig elindult, és Ismét arra gondolt, nem szabad lett volna Idejönnie. A tér szélén mégis úgy érezte, hogy ha most vissza fordulna, megtalálná velük a közös nyelvet. De tovább ment, miközben azzal vigasztalta magát, fog ő még meglepe tést okozni ezeknek a lányoknak.

Szerda volt: nemzetközi mérkőzés a televízióban. Napok óta készültek rá, és az igazgató is hozzájárult, hogy úgy osszák be a munkát, a foglalkozást, hogy minden csoport szabad legyen fél ötre. Ezen a napon azonban Furkósbot, az Igazgató- helyettes volt az ügyeletes, és Fur- kós híres volt arról, hogy időnként a legváratlanabb ötletekkel keserítette meg az otthon lakóinak életét.

— Olyan, mint az istencsapás — jellemezte az első napokban Slmake- zű, amikor Ferlék érdeklődtek, talán verekszik, azért kapta a Furkósbot nevet. — Nem, azt nem merné megtenni — mondta Sofőr.

— Képzeljétek el, ha például Tevét megütnél Nem hiszem, hogy az orvosi szobában megfelelő ápolásban tudnák részesíteni.

— De mégis üt — folytatta Simakezű. — Mindig kitalál valamit, amivel lecsap rád. Szabályosan kiüt az ütlegeivel. Furkós olyan, mint az istencsapás — foglalta össze véleményét.

Valóban Furkós ezen a napon is hű maradt önmagához. Délután négykor sorra Járta a szobákat, és majdnem mindegyikben kijelentette, piszok van és rendetlenség. S addig nem mehetnek tévét nézni, míg ki nem takarítják a szobát, és rendet nem csinálnak.

Ez a szöveg hangzott el a nyolcasban is.

Furkóssal senki sem mert ellenkezni, legendák keringtek az otthonban, hogyan tolt ki néhány sráccal, aki megpróbált szembe szállni vele. Ennek ellenére Sofőr elordította magát;

— Rendet!?

— Mi bajod van, édes fiam?

Furkós az ajtóból fordult vissza.

Kihúzta magát — az átlagosnál alacsonyabb, vékony, de erős, inas ember volt, enyhén őszülő kefefrizurával, amit még külön utáltak a fiúk — és átható tekintettel nézte Sofőrt: — Nem tetszik valami?

— Nekem? El vagyok ragadtatva.

— Mintha mondtál volna valamit.

— Persze. Továbbadtam a parancsot.

— Továbbadtad.

— Tovább.

— Mit?

— Hogy rendet kell csinálni.

— És tisztaságot. Ezt is továbbadhatod.

— Tisztaságot! — ordította el magát Sofőr.

— És rendet.

— Rendet és tisztaságotl — üvöltötte Sofőr.

— Helyes — fordult meg Furkós, és kilépett az ajtón. Sofőr azonban tudta, szokása szerint megáll az ajtó

előtt. Ezért Ismét elordítottta magát:

— Értettétek, mit kell csinálni?

— Rendet — üvöltötte Teve, Sima kezű és Piaci Légy.

— És még mit?

— Tisztaságot — ordították a ré glek, de ekkor már Kishajó és MílU is velük tartott.

— Tehát mit kell csinálni?

— Rendet és tisztaságot — kiáltoi iák most már valamennyien.

Ferinek csak annyi Ideje maradi hogy megállapítsa, önkéntelenül is a többiekkel tart, ugyanúgy klabűi mint a többiek, mert megfulladna ha nem engedné ki a hangját. Ekko> ugyanis már mindenki összevlssz; kiabált.

— Rend — ordította Sofőr.

— Tisztaság — üvöltötte Mllle.

— Rend, rend, rend — kiabálták a többiek Is.

■— Ügyeljünk a tisztaságra — sivJ tóttá a Piaci Légy hangja.

— A tűre lépni tilos — recsegte Simakezű.

— Rend! — kontrázott Teve.

— 18 éven aluliakat szeszes Itallal kiszolgálni tilos — kiáltotta Hajó Gabi.

— Rend a lelke mindennek — hallotta Feri saját hangját. Aztán a Sofőrét:

— Rendnek muszáj lennii

— Rend — dörniögött Teve.

— Tisztaság — visított Kishajó.

Rend — ordította Sofőr, és lekapta a legközelebbi ágyról a sár kosán összehajtogatott takarót, és a földhöz vágta.

— Rend! — ordították valameny- nylen, és a földre szórták, ami éppen a kezük ügyében volt.

— Rend, rend, rend — kiabáltak, üvöltöttek, visítottak mindnyájan és már a matracokat hajigárták a szó lia közepére.

Feri ugyanúgy ordított, ahogy a

többiek, és ugyanolyan ádáz dühvei dobála a matracokat a földre..

Aztán egyik pillanatról a másikra abbahagyták a dobálózást és a kia- lálást Is. Csend lett. És a csendben megszólalt Teve. Napok óta most nondta ki a leghosszabb mondatot:

— Jól kitoltunk Furkóssall

Mindenkit meglepett, hogy Teve

iyen bőven kommentálja az esemé- lyeket. Piaci Légy rikoltozva fel- levetett, nevetése átragadt a többiekre, és most már nevettek mind i nyolcon. Közben Teve egyetlen mozdulattal a kupac közepébe vágta Piacit, s erre mindnyájan lökdösnl, taszlgálnl kezdték egymást, míg csak valamennyien ott nem hevertek egymás begyén hátán a matracok, lepedők, pokrócok tetején.

Ekkor lépett be Furkós. Egy pillanat alatt elhagyta hagyományos nyugalma, és üvöltenl kezdett. A fiúk, ha akarnak sem tudtak volna felállni, úgy össze voltak gabalyodva. Így hát egy darabig csak hallgatták Furkós üvöltését, melynek lényege az volt, hogy most már még akkor sem ülhetnek le a tévé elé, ha készen lennének tél ötig. Amikor abbahagyta. Sofőr egy erőteljes rúgással eltávolította magáról Slmakezüt, és felállt:

— Tanár úr, tisztelettel Jelentem, ml lemondunk a tévénézésről. Úgy értékeljük a helyzetet, hogy a rend és a tisztaság fontosabb, mint egy válogatott mérkőzés.

— Azért csináltátok ezt a disznóólát.

— Igenis, tanár úr — válaszolt Sofőr. A szeme meg se rebbent, nyugodtan állta Furkós tekintetét. — Úgy gondoltuk, ahhoz, hogy igazi rendet és tisztaságot csináljunk, mindent el kell mozdítanunk a helyéről.

(FolyiatjukJ