Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-04 / 40. szám
10 AFRIKAI NÉGER NÉPKÖLTÉSZET Messze esik Közép-Európátóí Afrika, s különö* sen Fekete-Aírlka tűnik nagyon is távolinak. A- mlkor azonban egy-egy ország kivívja a szabadságát, akkor ébredünk rá, hogy lakosai lélekben nem Is esnek olyan távol tőlünk. így volt ez Nigéria, így van ez Angola és Etiópia esetében Is. Dehát mit tudunk ezekről az országokról? Mit Ismerünk történelmükből, kultúrájukból? Sokszor csak annyit, hogy léteznek. S ha azután módunkban áll megismerkedni kultúrájuk egy részével, nem tudunk eléggé csodálkozni az előttünk feltáruló gazdagságon. És így vagyunk ezzel a költészetük, s különösen az ősi népköltészetük esetében Is. Ha csak néhány darabja is a kezünkbe kerül, nem tudunk betelni vele. Álljon hát ezért itt ízelítőül három vers ebből a beláthatatlan gazdagságból. A fametszetet Kondor Béla, az újabbkorl magyar képzőművészek egyik tragikusan elhunyt nagy e- gyénlsége készítette az Ébredő Afrika című né-^ ger költészetet tartalmazó antológiához. Joruha rokonszenv-igézo Nem csepOlbeted a patkánnyal az erdőt. Nem csepülheted a szavannát a bölénnyel. Nem csepülheted Olokure előtt az apja rangját. Nem Ingerelheted a kígyót. Nem pörgetheted a sáskát. Kiest gyeraek nem ütheti az anylát. öregembert nem bánt az ürüléke. Asszony nem nézhet férfi combközébe — csak örömébe, ha énrám nézel, öröm érnél A gyerekek eljátszanak a madarakkal. Ház gyerekei, ház öregei. férfiak, asszonyok, ifjak, vének, nem köszönthetitek az újszülöttet — csak vigadozva: én vagyok az újszülött csecsemő, hát gyertek ide, táncolni, hopsza. Etióp szerelmi dal Te őserdei citrus, méz a sziklák között, elfér a te farod a tenyeremben, kolostor citromfája, te szavannát szőlő, és mint a hangszer, gömbölyű a te combod, hátad énekeskönyve zsoltárral teleírva, gyorstüzelő szemed daliákra vadászik, és pókháló-gyönge a te köntösöd, és a te inged balzsamos gyógyír — szappan? 0, nem: Arábia illatszerébe mosdol, és a te lábikrádon ezüst ecsetvonások. Nem merlek megérinteni! Alig nézhetek hátra. Testemnek úrasszonya, te, ki többet érsz, mint a kezem vagy a lábam, te völgyemnek gyümölcse, paradicsomi forrás, égnek virága, isteni kézmíves-munka, izmos combjával akt a szívemre lépett, s kinek örökkévaló sarka megtiport — de mégse szánjatok: olyan az 6 keble, mint a színarany, és mikor megnyitja az 6 szívét, az Üdvözítő képmása az, s a szent város, Jeruzsálem kiáltoz: „Boldog! boldog!“ Gergely Agnes fordításai Fulani genezis Kezdetben volt egy hatalmas nagy tej. És lejött Doondarl. megcsinálta a követ. Hát 8 kö megcsinálta a vasat, a vas meg a tüzet, a tűz meg a vizet, a víz meg a levegőt. És Doondarl másodszor is lejött. Megfogta az öt elemet, emberré gyúrta őket. És az ember gőgös volt. Hát Doondarl vakságot csinált, a vakság legyűrte az embert. És amikor a vakság is gőgös lett, Doondarl megcsinálta az álmot, a vakságot legyűrte az álom, és amikor az álom is gőgös lett, Doondarl megcsinálta a gondot, a gond legyűrte az álmot, és amikor a gond is gőgös lett, Doondarl megcsinálta a halált. halál És akkor a halál is gőgös lett. És Doondarl harmadszor is lejött, de úgy. mint Gueno, az örökig élő. És Gueno legyűrte a halált. legyűrte a gondot. M egszólalt a telefon. A rendőrfőnök felemelte a kagylót. - Hallói — Itt Kflrzig őrmester. Főnök úr, jelentem, gyanús egyént láttam az 3lőbb a körzetemben. Szokásos kör- utamat végeztem, amikor valaki megállt előttem, először csodálkozva megbámult, aztán egyszerre gyűlölet villant a szemében, még egy megvető pillantást vetett rám, s azzal továbbállt. — Nem muszáj bedőlni — figyelmeztette a rendőrfőnök —, tudja, hogy van ez: ha valaki rendőrt lát, eszébe jut, hogy nem tiszta a lelkiismerete, s akkor nem meglepő, ha így néz. — Nem, nemi Mondom: tetőtől talpig végigmért, s az a minden kétséget eloszlató, megvető pillantás ... — Miért nem tartóztatta le? — Egyszerűen földbe gyökerezett a lábam a meglepetéstől. Rám még soha senki így nem nézetti Aztán mire úgy-ahogy magamhoz tértem, már hült helye volt. — Felismerné? — Természetesen. Feltűnő, vörös szakálla volt. — Nem érzi jől magát? — Elég nyomorultul vagyok. — Kitartás, küldök azonnal valakit. A rendőrfőnök bekapcsolta a mikrofont. Mentőt küldött Körzig őrmesterért, és elrendelte, hogy minden vörös szakállú egyént tartóztassanak le. A rádiókkal felszerelt Járőrüket a munka hevében érte a parancs. Ketten közülük azt próbálgatták, melyikük kocsija gyorsabb, ketten egy lebujjban ünnepelték a kocsmá- ros születésnapját, hárman egy bajtársuknak segédkeztek a költözködésben, s a többiek bevásárlási kör úton voltak. Halvány gőzük sem volt, miről is van szó tulajdonkép pen, s fejetlenül robogtak be a ko csikkal a város központjába. Egyik utcát a másik után zárták le, gondosan átfésültek mindent, s ha vörös szakállú emberre bukkan KURT KUSENBERG (AUSZTRIA) L( •' MEGVETŐ PttlANTÄS »4' tak, elhurcolták. A forgalom mindenfelé megrekedt. A szirénák bősz sivítása halálos pánikba ejtette a békés lakosságot, s már olyan hí rek kezdtek lábra kapni, hogy a hajtóvadászat egy tömeggyilkos ellen folyik. A körvadászat Igen eredményesnek bizonyult: néhány óra leforgása alatt mintegy ötvennyolc vörös szakállú férfit kísértek be. Kárzig őrmester, két ápolóra támaszkodva, sorra vizsgálta a gyanúsítottakat, de a tettest egyikben sem Ismerte fel. A rendőrfőnök megparancsolta, hogy ennek ellenére mindenkit ki kell hallgatni. — Hogyha önök — fejtette ki álláspontját — ebben a dologban ártatlanok is, biztosan akad egyéb a rovásukon. A kihallgatás sohasem árt. S ebben igaza volt. ők ugyan nem kínozták, vallatták a kihallgatotta- kat, annyira nem voltak durvák, de volt egy nagyon jól bevált módszerük. Már régóta megkezdődött a titkosrendőrök nagyarányú akciója: minden polgár rokonait, majd ellenségeit feltűnés nélkül kikérdezték, s az így nyert adatokat kartotékokra írták; ezek alapján meg lehe tett könnyen állapitant, ki mit utál: a rikító fényt, a karbidszagot, az é- szaki népdalokat, megnyúzott patkányok látványát, zsíros vicceket, kutyavonltást stb., stb. S ezen értékes adatokat okosan telhasznáiva mindenkiből ki tudták préselni' a vallomást (az persze nem számított, hogy a vallomás őszinte volt-e vagy sem). Aztán ha ez végre sikerült, ragyogott az arcuk a megelégedéstől. Nos, Ilyesmi várt az ötvennyolc vörös szakállú egyénre is. A férfi, akit tulajdonképpen üldöztek, már régóta a lakásán volt. Mikor a rendőrök becsengettek hozzá, épp vizet engedett a fürdőkádba, s így nem hallhatta meg a csengetést. Miután elkészítette a fürdővizet, a postás csengetett: táviratot hozott, örvendetes hír volt, kitűnő állást ajánlottak fel külföldön, egy feltétellel, ha azonnal odautazik. — Ez igen — bólogatott a férfi —, ez aztán Igent Csak addig még két dolgot kell elintézni: levágatni a szakállamat, mert így mégsem reprezentálhatok, s aztán minél hamarabb útlevelet szerezni. Megfürdött, aztán gondosan felöltözött. Az ünnepi alkalomra a leg- cslnosabb nyakkendőjét választotta fcl. Megérdeklődte, mikor indul a repülőgép. Elhagyta a lakását, átvágott néhány, a bajtóvadászat után lecsendesedett utcán, s betért a legelső borbélyüzletbe. Miután a borbély megszabadította vörös szakállától. ösztönösen a rendőrség felé vette útját. Tudta, hogy legrövidebb időn belül csak ott kaphat útlevelet. Itt egy kis kitérőre van szükségünk, s meg kell jegyeznünk, hogy a férfi csakugyan megvető pillan tást vetett a rendőrörmesterre. meri Körzig a megszólalásig hasonlított Egon nevű unokaöccsére, aki sem mirekelló fickó volt, komoly összeggel tartozott neki, s ezért valósággal gyűlölte. Ez volt tehát az igazi oka annak a megvető pillantásnak, amelyről Körzig őrmester hűségesen beszámolt a rendőrfőnöknek. A véletlen játéka volt, hogy a- mint belépett a rendőrségre, tekintete ugyanarra a rendőrre esett, aki Egonra emlékeztette. Ezúttal a- zonban, nehogy a másikat megsértse, elkapta a tekintetét. Szegény pára egyébként Is siralmasan nézett ki: két ápoló kísérte ki a mentő- kocsihoz. Az útlevél megszerzése mégsem ment olyan könnyen, amint a férfi elképzelte. Még az sem segített, hogy egy csomó iratot klterítgetett, hogy megmutatta a táviratot: a kissé vakmerő sietség megijesztette a tisztviselőt. — Egy útlevél — kezdte magyarázni — nagyon fontos dokumentum. Sok időbe kerül az előkészité se. A férfi türelmetlenül bólogatott. — Persze, ez a szabály. De minden szabály alól van kivétel. — Én sajnos nem hatáiozhatok — mentegetőzött a tisztviselő —, ezt csak a rendőrség teheti meg. — Jó. akkor határozzon ö. A tisztviselő ősszeseperte a papírokat és felállt — Rövidítünk — mondta —, a szolgálati szobákon át megyünk. Három vagy négy termen haladtak át, mindegyikben vörös szakái lú egyének szorongtak ... Mint minden valamire való zsarnok, a rendőrfőnök is szerette adni a világfit. Miután a tisztviselő előadta az ügyét, a főnök elbocsátotta, aztán hellyel kínálta a látogatót. De az, szegény, e szívélyesfség honoráriumaként alig tudott kicsalni magából egy ferde mosolyt, mert a rendőrfőnök a megszólalásig hasonlított az Artur nevű unokaöccse re, akit szintén szívből utált. — A tisztviselők — mondta a rcn dörfőnök — nagyon gyámoltalanok és sosem mernek határozni. Persze ön azonnal megkapja az útlevelet Isztambuli kiküldetése csak növelt városunk tekintélyét. Gratulálok — s azzal lepecsételte és aláírta a pa pírokat. — Gyönyörű nyakkendője van — jegyezte meg —, egy város térképe, nem? — Igen — válaszolta a térti —, Isztambul. — Elragadó ötlet. Kellemes utat. — Barátságos fejbiccentéssel búcsú zott, s átment a szolgálati szobák egyikébe, ahol a vörös szakállúakai fagatták. — Csak így tovább — rendelke zett, s elment ebédelni. Visszatértekor egy borbély jelent kezett, aki elmondta, hogy a déle lőtt folyamán leborotválta egy vö rös férfi szakállát. Azt ugyan nem tudná elmondani, hogyan nézett ki az Illető, csak annyira emlékszik, nagyon furcsa nyakkendőt viselt, talán egy város térképe volt rajta. — 0, én baromi — ütött a fejére a rendőrfőnök. Lerohant a lép csőkön, kettesével vette a lépcsőfo kokat. A kocsija aZ udvaron állt. — Nyomás a repülőtérre — ordított rá a sofőrre, s bevágta magát a hátsó ülésre. A sofőr teljesítette a parancsot, útközben elgázolt két kutyát, két galambot, egy macskát, megkarcolt egy villamost elütött egy pléh szeméttartót, a járókelők százait ejtette rémületbe Mikor beszáguldottak a repülőtérre, még látták, amint az Isztambulba induló repülőgép elhagyta a röptér betonsávját, és a levegőbe emelke dett. Száz-Mthályké Attila tordítSsa
