Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-27 / 39. szám
pádén. Persze a rendezvényekben azelőtt sem volt hiány. Nem egészen ennek köszönhetjük, hogy kevesebb rendbon’ás történik mostanában, mint valaha. Néhány megszorító tntézke dést is tettünk Például, ma már semmilyen rendez vényre sem engedünk be több nézőt, mint amennyi eljér a kultúrházban. — A fí-talok hogyan fo- gudták ezeket a megszorító, de szerintem inkább ésszerű intézkedéseket? — Vannak, akik helyeslik, de akadnak olyanok is, akik zúgolódnak — mondja az ifjúsági szervezet elnöke. Megértem, hogy bosszantó, ha valaki csak azért nem nézheti meg. mondjuk a Bó di Magdi fellépését, mert megtelt a kultúrház, de azt már nem egészen értem, hogy a saját rendezvényeinkbe miért olyan nehéz bekapcsolni a fiatalokat. Nem egyszer előfordul, hogy a rendezvény kezdetén csak a szereplők vannak jelen Egyszer mérgemben elmentem a vendéglőbe, hívtam a fiatalokat, de hiába magyaráztam nekik, hogy közöttünk is szórakozhatnának. Mit kaptam válaszul? Azt felelte az egyik „szóvtvőlük“, hogy ott nincsen bor. Így aztán nehéz dolgozni. Azért ez sem tör le minket. Eredményeink már vannak, s továbbra is a megkezdett úton akarunk haladni. — A fiataloknak és a kultúrház vezetőségének minden támogatást megadunk — egészíti ki az elhangzottakat Tóth Miklós, a helyi nemzeti bizottság elnöke. Egyetértünk azokkal, akik változtatni akarnak a múlt hibás szemléletén. A rendbontókkal szemben a lövőben is erélyesek leszünk. Célunk az, hogy a kultúrház otthona legyen mindazoknak, akik kulturáltan akarnak szórakozni. Lehetőségeink eléggé korlátozottak, de tudjuk, hogy közös erővel, a tömegszervezetek segítségével képesek vagyunk a problémák megoldására. A folytatás csak tőlünk függ. KAMOCSAI IMRE ÜJ KÖNTÖSBEN VÁRJA A LÁTOGATÓKAT BRATISLAVA EGYKORI ŐRTORNYA Néhány esztendővel ezelőtt már nehezményeztem, hogy Bratislava egyik nevezetessége, a város központját díszítő XV. századbeli őrtorony, amelyet a Városi Múzeum vezetői 1962-ben tegyvermúzeumnak rendeztek be, viszonylag gyér látogatottságnak örvend. Főképp a bratislavalkat Illeti szemrehányás, akiknek többsége még sohasem lépte át ennek a több mint ötszáz éves épületnek a küszöbét, sőt sokan azt sem tudják, milyen érdekességeket rejtenek a torony szobái. Pedig bát a Vá rosl Múzeum vezetősége, élén dr. Simon lanCo igazgatóval mindent megtett és megtesz azért, hogy minél kultűráltabb környezetben tárhassák szemünk elé Szlovákia fövárosá nak páratlanul érdekes fegyvergyűjteményét. Három év munkájával kívül-belül restau- ráltatták a tornyot, és az áprilisban újból megnyitott termeket még látványosabban rendezték be. Milyen ma ez a felújított tegyvermúzeum, nőtt-e a látogatottsága, erről szeretnék most beszélni fiatal olvasóinkkal. Am ugyanakkor azoknak a közönyösöknek az érdeklődését is szeretném felkelteni, akik tudják, milyenek a bratlslavai mulatók belül, de érdeklődés nélkül sétálnak el az Európa hírű Mihály-torony alatt MOLT ÉS JELEN A Mlhály-toronynak nemcsak a belsó helyiségei szépültek meg, a múzeum személyzete Is a látogatók elő nyére cserélődött ki. Plachy Ferenc, a múzeum dolgozóinak doyenje például tökéletesen beszél magyarul és németül is, a három csinos lektornő pedig Lubica Gembická, Judita Sándorévá és Márta Ziláková teljesen otthonos a történelemben és a múzeolőglában. Nem kellett a prospektusokat böngésznem, tehát a három leánytól közvetlenül is megtudhattam a következő érdekességeket: a XV. században a várba négy kapun át — a Vödrlc-, Halász-, Lőrinc- és Mihály- kapiin keresztül — lehetett belépni. E kapuk mindegyikét egy-egy őrtorony őrizte, ilyen torony volt a ma is épségben--------------------------------- Íl«l 9 Fegyverek a Mihály ■ toronyban Több mint 900 éves a Mihály-torony álló Mlhály-őrtorony. Persze, ez a torony sem ilyen volt hajdanában. Mária Terézia osztrák császárnő és magyar királynő helyreálllttatta és kissé át is építtette a XVIII. században. Ebben az időben építették a toronyra az ötödik szintet. Az épület egyébként jelenleg 60 méter magas, öt emelete van és 113 lépcső vezet fel az ötödik szintre. További érdekessége, hogy régen a torony négyszögletes volt, egy-egy oldala egy-egy városrészre nézett, s már a XV. században bárom hatalmas órájáról olvashatták le a város polgárai az időt. Azért csak három őráről, mert ezeknek a szerkezeteknek a karbantartása akkor igen sok pénzbe került. Például, hogy be ne fagyjanak, alulról melegítették, s mert az egyik városrész lakossága nem fizette meg a karbantartási adót, e városrész felé nem építettek órát. Nevezetessége a mai Mlhály-toronynak az a 40 méter magasságban épült körerkély is, amelyen a látogató körOlsétálhat és amelyen a város csodálatosan szép panorámájában gyönyörködhet. A toronyban levő fegyvermúzeum egyébként hétfő kivételével 10—17 óráig tekinthető meg mindennap, s a belépődíj a felnőtt látogatőnak mindössze 2 koronába kerül. A rokkantaknak a múzeumlátogatás IngyeA Slavin-emlékmű kicsinyített fegyverei között. Múzeum Mihály-toronyi részlegében megszemlélhet az ember. Némi ízelítővel azonban megpróbálom felkelteni a ked vés olvasö érdeklődését. Az első emeleten a huszita Idők ormótlan fegyvereit csodálhatjuk meg. Itt látható többek között az az egy méter hetven centi nagyságú kürt Is, amely- lyel a torony egykori legénysége tűz és más elemi csapás esetén riasztotta a város lakosságát. A második emeleten a XVII— XVIII. század kardjait, szúró- fegyvereit láthatjuk, továbbá azokat a kézzel festett díszes táblákat, amelyeket a XIX. század jómódú polgárai lö- mása a világháború vészversenyeiken céltábláknak Foto: Prandl Sándor használtak. Némelyiken még ma is láthatók a golyók nyo< mai. A harmadik emeleten a hadi öltözeteket szemlélhetjük meg. Részint a középkor vitézeinek páncélos „ruhadarabjait“, részint azokat az egyenruhákat, amelyeket a XVIII. századtól a második világháború végéig viseltek a harcosok. A negyedik emeletet a puskák tárházának is nevezhetnénk. Itt láthatjuk többek között azt a „klságyút“, amely- lyel a Mihály-torony őrsége rémítgette az ellenséges szándékú jövevényeket. Vannak itt még olyan puskák is, amelyeknek a cipelésébe talán még egy óriás is beleizzadt volna. Az ötödik emelet kiállítási tárgyai a második világháború kisebb fegyverei. Láthatunk itt golyószórót, karabélyt s egyéb divatjamúlt fegyvert. Mert hát hol vannak már ezek a rettegett ölő szerszámok is az azóta kitalált újabb fegyverektől? Van azonban ennek a szobának két mementója: az egyik a szoba közepén, a fegyverek fölött elhelyezett slavínl emlékmű kicsinyített mása, amely arra figyelmeztet, menynyi ártatlan ember esett áldozatul csak a legutóbbi világégésnek. A másik gondolkodásra késztető élményt az e szobából nyíló körerkély adja. Aki végigtekint innen a békésen fejlődő szép városon, nem igen kívánja, hogy újabb háború gyllokjaival bővüljön az ősi Mihály-torony fegyver- gyűjteménye. NÉZZÉTEK MEG MINÉL TÖBBEN Sajnos, amint már a cikk elején Is említettem, a Mihály- torony fegyvergyűjteményét még mindig nem tekintik meg elég sokan. Átlagos látogatottsága eléri ugyan a napi 200 főt, e látogatók többsége azonban (nyáron 70—80 százalék) külföldi. Ml ennek az oka? A közöny, vagy sokan még ma sem tudják, milyen nagyszerű élményt kínál a Mi- hály-őrtorony? Én azt hiszem, hogy mindkét ok helytálló. Főképp azonban az, hogy a Bratislavába látogató vidékiek nagy részének fogalma sincs a fővárosunkban található történelmi és egyéb nevezetességekről NEUMANN JÁNOS réshez, melynek során többen gratuláltak Simakezűnek védőbeszédéhez. — Csak egy bökkenő van. A rendőrségen — kivéve azt, ami az Orchideában történt, mindent beismertünk. Ezt te is tudod. — Persze, hogy tudom. — Akkor meg? — Kis csacsil A rendőrségi vallomást bármikor vissza lehet vonni. Dehát milyen alapon vonnánk visz sza? — Például: féltetek. — Féltünk? Kitől? — Például attól, aki a kihallgatást vezette. — Nem fenyegetett semmivel. — Szavakban mondjuk nem. De úgy nézett rátok. — Hogyan? — Ogy! Hogy borsózott a hátatok. — Nem borsózott. — De borsózhatott volna. KI tudja azt ellenőrizni, hogy borsózott-e. Két hónappal később. — Hülyeség. Rendes fej volt. — Idefigyel], Doxal Ha te mindenáron be akarod csukatnl magad, meg a haverjaidat, akkor még én se tudok rajtatok segíteni. — Dehát értsd meg, ha egyszer már elmondtuk az Igazat, nem állhatunk elő egy ilyen zavaros mesével. — ZavarosI Hallottátok? Ez neki zavarosi Kész, Doxa befejeztük. Leveszem rólatok a kezem. — jól van. Sima, azért nem kell megsértődnll — Sértődés? Nem erről van szó. De hetek munkája vész kárba. Na jó. mondjuk napoké. Órákig törtem a fejem, míg ezt a ragyogó elméletet kidolgoztam Kilencvenkilenc százalék, hogy felmentenek benneteket De a legrosszabb esel is. két hónap fel függesztett. — Sajnálom Sima . — Én sajnállak benneteket. — Tudom. Sima, hogy csak jót a karsz... — Egy pillanatig se hidd — szólt közbe Sofőr. — Azt hiszed érdekli, mennyit kaptok? Egy frászt! Neki csak az a fontos, hogy kidolgozhassa elméletét, és elmondhassa a védőbeszédet. Fütyül a tényekre, lényeg, hogy a védöbeszéd szépen szóljon. — Miért, talán nem szólt szépen? — Ezt senki nem mondta. — Édesapám, ha újra kezdeném, csak jogász lennék. Nincs szebb dolog, mint amikor feláll a védő, benyal az elnöknek, az esküdteknek, az egész tisztelt bíróságnak, aztán hátulról belelő két-három nyilat az ü- gyész fenekébe, végül pedig megrí- katja a termet. Akár hiszitek, akár nem, én a saját tárgyalásomon kívül is voltam már egy csomószor a Markéban. Mit akarsz itt fiam, kérdezte a teremőr. KISZ-aktíva — mondtam, társadalmi munka, ifjúságvédelem, erkölcsi őrizet. Ogy éljek, volt amelyik szalutált, amikor bementem. — Állati — sóhajtotta Kishajó mélységes elragadtatással. Aztán Sofőrhöz fordult: — Ügyész úr, helyezzen szabadlábra! — Hallottátok? Ügyész úr.,. — mondta Slmakezű bánatos hangon. Sofőr Is szomorúan csőválta a fejét. — Kisfiam, te mindent összekeversz. Slmakezű tízéves korában többet tudott a peres eljárásról. — Így bizony. Szabadlábat csak az elnök rendelhet el. — Nem is az elnök — lódította Piaci Légy. — Még annyira sem az ügyész. — Jó, hogy nem a védőtől kéri! — Vagy a teremőrtől — röpködtek a megjegyzések. Slmakezű nagyot sóhajtott: — Sajnos, te még az alapfogalmakkal se vagy tisztában. — Szomorúan vigasztalta Kishajót. — Mindent elölről kell kezdenünk. Óvodás fokon. Kishajó ragyogó szemmel nézett rá, készen arra, hogy elsajátítsa Si- makezü tudományát. — Szóval, hogyan tanulnak az ó- vodások? — Nem tudom. Már elfelejtettem. — Na jó, akkor emlékeztetlek rá. Versikében, kisfiam. Versikében. Például: „Ha a lámpa piros Altalmenni tilos Mikor zöldet mutat Szabad lesz az utad“ — Remélem, erre még emlékszel? Ezt kell ugyanis tudni a közlekedésről — óvodás fokon. Na, a legalapvetőbbeket ugyanis versikében fogod megtanulni. Figyel) rám, aztán próbáld utánam mondani. Figyelsz? — Piszokul. — Rendben. Akkor kezdem: „A rendőr: az elkap A nyomozó: vallat Az ügyész: a vádat Képviseli, te állati“ Ez az első brosúra. Na, mondd u- tánam: „A rendőr ...“ Kishajó nevetett, mintha csiklandoznák, de buzgón mondta Simakezfl után: „A rendőr: az elkap...“ A többiek úgy tettek, mintha nem nagyon figyelnének, de amikor Kishajó ott tartott, hogy ........Az ügyész a vádat — képviseli...“ — kórusban ordították: — Te állat! Amikor Kishajó már hibátlanul fújta a verset, Slmakezű rátért a következő szakaszra, mely az elnökkel és a védővel foglalkozik. Kishajó ezt is megtanulta. Simakezű — most már prózában —- a tárgyalás rendjét is .el akarta magyarázni, de Sofőr leintette. — Elég volt Sima. Hagyjál valamit holnapra Is. Slmakezű nem tiltakozott, fgy aztán mindnyájan magukra húzták a takarót, és öt perc múlva mindenki aludt a nyolcasban. Az a lány, akinek az Orchideában is legnagyobb hangja volt, a legkisebb, a legfiatalabb, fenyegetően közeledett feléje, és Jutka érezte, ostobaság volt ide jönni, ezeket a lányokat csak még jobban maga ellen ingerll, ha eliöondja nekik az igazságot. Azt pedig, hogy segíteni szeretne azon a fiún, Ferin, és a többleken, hiába bizonygatná, nem hinnék el neki. Már megbánta, hogy Idejött. Tulajdonképpen nem is volt sok értelme az egésznek, hiszen Géza bácsitól egy-két napon belül úgyis megtud mindent. Géza bácsi irtó rendes volt, nem hiába szerette annyira kis gyerek korában is. Türelmesen végighallgatta, nem nevette ki, és nem tartott prédikációt sem. Megígérte, utánanéz az ügynek, kideríti, mikor lesz a tárgyalás, mindössze annyit kérdezett meg a végén: — Te Jutka, nem vagy te szerelmes ebbe a fiúba? Nem jött zavarba; ő is többször feltette már magának ugyanezt a kérdést. S mint ahogy magának, most Géza bácsinak sem tudott határozott választ adni. — Nem tudom, Géza bácsi. Géza bácsi halványan elmosolyodott. — Ne tessék kinevetni! — Szó sincs rólal Miért nevetnélek ki? *- Tessék elhinni, csakugyan nem tudom. Néha úgy érzem, igen. Néha meg teljesen képtelenségnek tartom az egészet. Hiszen csak egyszer lét tam, egyszer beszéltem vele. — Szerelem az első látásra ... Lehet, hogy kissé ódivatúnak fogsz tartani, de én hiszek benne. — Nemcsak az ösztönök játéka az, Géza bácsi? — Nézd, aki azt mondja, hogy a szerelemben az ösztön nem játszik komoly szerepet, az hazudik. Legalább akkorát, mint aki csak az ösztönökre akarja redukálni a szerelmet. — Géza bácsi, engem akkor is nyugtalanítana ez az egész, és akkor is megpróbálnék segíteni rajtuk, ha az a srác nem tetszene. — Szóval tetszik. — Azt hiszem. — No, ezt azért már eldöntötted. Igen, vagy nem? — Igen. — Helyes srác? — Nagyon. De tessék elhinni, nem ez a lényeg. — Hanem? — Volt benne valami, ami... szóval, ami nagyon megfogott. Ne tessék félreérteni, nem az, hogy azt az ostobaságot csinálta. Az csak dühíteni tud. És valahogy úgy érzem, hogy az nem is ő volt. De miért csinálta... szóval, ahogy kiállt azokért a lányokért, meg ahogy egymaga le tudott égetni olyan fejeket, mint István, meg Tamás. — Ami azt Illeti ehhez te is kellettél. Ha te nem mész vele, ő égett volna le. — Persze, Géza bácsi. De azért, a téren ... Tessék belegondolni, hány féle lehetőség volt arra, hogy mindent elrontson. — Tehát már volt mit elrontani. — Gézuka, ha nem tudnád, nem egy gyanúsítottal beszélsz, hanem a keresztlányoddal váltott át Jutka te- gezésre. — És ne akard mindenáron rám bizonyítani a bűnösségem! (Folytatjuk)
