Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-13 / 37. szám
panorama M ér a gimnáziumi évek alatt színésznek ké szült. Tizenkét éves- korában .Tartuff szerepét játszotta egy iskolai szinda rabban, A főiskolára csak bar madszorra vették fel, de nem panaszkodik. Rettentő sokat jelentettek . számára ezek az évek. Napközben nyomdagépek mellett dolgo zott, esténként pedig az E gyeteml Színpadon isinerke dett későbbi hivatása szabá lyalval. Schütz Ilával, Ada mis Annával és Jordán Ta mással megszállottként dől goztak. Itt tanulta meg a csapatmunka lényegét, színmég ezek után a pályától? — írták róla A Troilus és Cressida c. Jrámában Thersltes szere pét kapta. Bravúros játéká val érzékelni tudta a bölcset, ám a gyávaságát sem szégyellő nyomorékot. Ruszt József, a darab rendezője olyan ötvözetét adta a sha kespeare-1 bohócnak, amely ‘ben leginkább érvényesül tek Székhelyi József színé szí adottságai. Személyi problémák, családi gondok miatt egy 'időre megvált a szfnháziól. -Egy-egy évig a Bartók ' Gyecmekszinház és a Mikro- íkzkóp Színpad tagja volt, de József padi mozgást, beszédíechni kát gyakorolt. A főiskolán mindezt már csak kamatoz tatnia kellett. A Koldusopé rában és az Üvegfigurákban vizsgázott Első színészévé! a kecs kemőtl Katona József Szín házban töltötte. Mikor meg kapta Hamlet szerepét. Len gyelországba utazott, hogy megnézhesse Daniel 01 brychskit ugyanebben a sze repben. Meggyőző, szenvedélyes alakítását a kritikák is hűen tükrözték. „Mit várhat a múlt nyáron a Körszínhá: előadásán is fellépett. Első komoly filmszerepét a Szabad lélegzetben- kapta, taajd ezt követte az Állítsátok meg Arturo Ult és a Blanka című tévéjáték. Két év után ismét Kecs-i ketnét következett, Qallima co szerepe a Mandragorá- ban. Legújabb szerződését budapesti Madách Színházban írta alá, így feleségét. Egri Mértát is gyakrabban látja a Vígszínház színpa- dáh. Szabó László É.TSZAKA CHILE FELETT című film kapta meg a X. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál zsüridíját. A filmet Sebastian Alarcon huszonnyolc éves chilei rendező forgatta. Alarcon 1969-ben főtt Moszkvába, hogy az Állami Filmmü vészeli Intézet dokumentarisztikai szakán oklevelet szerezzen. Tanulmányai ideje alatt szorosan összebarátkozott Roman Karrnennal a dokumentum- film világhírű szovjet művelőjével. Közös munkájuk nyomán született meg az Éjszaka Chile jeleit A filmet tulajdonképpen Alarcon és a szovjet Ko- szarev rendezték, Karmen munkájuk művészeti ,;patrónusa-“ volt. Munkájuk eredménye figyelemreméltó. A néző nem is tudatosítja, hogy játszott filmet néz, a tragikus chilei események szemtanújává válik A film központi személye Manuel műépítész. Olyan ember aki addig egyáltalán nem törődött a politikával, és csak véletlen folytán kerül Pinochet kop'óinak a karmaiba. Amit maga körül lát, az egyik oldalon az emberek elszántságát a harcra, g másik oldalon a fasiszta szoldateszka emberségből kivetkőzi etett brutalitását, meghatározza további magatartását, állásfoglalását. Megjegyzendő. hogy Alarcon nem használ filmjében draszti- tws jeleneteket és túlzásokat. Nemcsak az érzelmekre akar hatni hanem az értelemre is. Gondolkodásra akarja bírni nézőit. A film legfonto^ sabb tényezője a tény. Így nyilatkozik Alarcon: „Nem volt jogom a fantáziára, mivel a chilei események túl közeliek, túl élőek még. A legkisebb ferdítés ellenünk szólt volna, gyengítette volna munkánk eszmei hatását.“ Már a forgatókönyv írásánál szigorúan ragaszkodott ehez az elvéhez. Tanácsadóul Carlos Osoriu chilei újságírót vette magához, aki másfél évet szenvedett a hírdedt santiágói stadionban, majd a chacabucói koncentrációs táborban. A filmet nem előre meghatározott séma szerint forgatták, nem mutatja a chilei eseményeket fékét én-fehéren, nem kíván együttérzést kiváltani. Olyan nézőknek szánták, akiket — a film főhőséhez hasonlóan — a tények gondolkodásra késztetnek. Csak ritkán sikerül egy fiatal rendező bemutatkozása ilyen eredménnyel, mint Sebastitn Alarconak sikerült. Demis Roussos „Őszinte vagyok“ Demis Roussos, az egyip tömi születésű, Párizsban élő, görög énekes a hatvanas években az Aphrodite’s Child nevű együttes énekeseként kezdte pályafutását. Mintegy nyolc éve önálló hangversenyeket ad, és azóta szédületes karriert futott be. Körülbelül 12 millió lemeze kelt el. Egyaránt népszerű Franciaországban. Nagy-Britanniában. Olaszországban, az Egyesült Álla mokban, Magyarországon és nálunk. Nálunk különösen a Barátom a szél kezdetű dalát kedvelte meg a közön ség. A zenei szakértők világ szerte igyekeznek megvilágítani az eredeti és sajátos hangszínezetű énekes sikerének a titkát. Vajon hogyan vélekedik erről ő, maga? „Összetett zenei tehetség vagyok — mondja magáról. — Amikor elhagytam az Aphrodite's Child nevű együttest, és a saját lábamra álltam, tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, hiszen külsőm nem tetszetős, legalább nem a klasszikus értelemben. Annyit tudtam, hogy tehetséges va gyök, de éreztem: egyéni jellegzetességeimet kell kidomborítanom, hogy felfi gyeljenek rám Ezért öltözékemül egzotikus országok népviseleti darabjait választottam, így azonnal szembetűnők mindenkinek. Sikerem titka egy cseppet sem titokzatos; modern dalokat —Sí— énekelek, de antik dalokból meritek. Már azzal is vádoltak, hogy számaim sziruposak. Ezt csakis az állíthat ja, aki nem ismeri az ógö- rök zenét, a görög népdalokat. Sokan kérdezik tőlem, kitől tanultam énekelni E- gyiptomban. Alexandriában születtem, ott nevelkedtem, naponta hallottam, amint a karcsú minaretből a müez zln imára hívta a hívőket Ez a hang elbűvölt, abba hagytam a játékot, és sza ladtam közelebb, hogy mi nél jobban halljam. Ha te hát valaki azt kérdezi tő lem, hogy ki az énekesi eszményképem, mindig azt válaszolom: az alexandriai müezzin, mert senki sem é- nekel, olyan őszintén, mint ő. Amikor tehát énekelni kezdtem, arra törekedtem, hogy minden dalomban teljesen őszinte legyek, s a zenekedvelők higgyenek nekem.“ Ipv) Az 0. P. névnek, amelyet a negyvenéves lírikus naplopó viselt; eredetileg a mozivásznon kellett volna megjelennie — de nem így történt. A rendöségl vizsgálatok következtében a tárgyalóteremben hangzott el. Fent nevezett tanult ember volt, és lelke mindig a magasabb régiókban járt, nem a munkahelyén. Legalábbis ezt mondta mindenkinek, aki kíváncsi volt rá. A legtöbben elhitték neki, mert íróasztala mellől merengő szemmel bámult ki az ablakon, és közben szórta a rímeket. Senki sem vette észre, hogy a legtöbb rím, Neruda, Mácha és Vrchlickí tollából került ki. — Oldrich úr, — szólt Boíenka leányzó — miért nem jelenteti meg a verseit? Hiszen igazán szépek, és sok pénzt is kereshetne velük ... Nem kellene a főnök morgását hallgatnia, hogy maga folyton csak költ, ahelyett, hogy a munkáját végezné .. Egyszóval senki sem Ismerte a lírai hajlamú férfiú igazi arcát. Egy szép napon sejtelmes mosollyal az ajkán kijelentette, hogy felmond, mert a filmnél kapott érvényesülési lehetőséget. Munkatársainak valaw árnyékában mi levelet mutogatott, amelyben felkérte a filmstúdió, hogy mutatkozzon be. Az üzemben futótűzként terjedt el a hír, hogy 0. P. egyik vigjátékát fogják forgatni, amelyben azonban tragikus fordulatok is lesznek. 0. P. felsóhajtott: „A rendező azt mondta, hogy már 30 éve nem került ilyen jó vígjáték a kezébe.“ K. L, az elvált kolléganő titokban odasúgta a befutott szerzőnek: — Nagyon sokat gondoltam magára. 0. P. visszasúgta, hogy az ö esze Is csak K. L.-en járt. De azt már természetesen elhallgatta, hogy mit gondol valójában, igaz mindig jó nőnek, szexbombának tartotta, de azt Is' tudta, hogy az elmúlt 20 éve alatt a pirotechnikusok már veszélytelenné tették. Ami vL szont egy cseppet sem zavarta. A lírikus szélhámos Ezért aztán elhagyta komor agglegény odúját és egy szép napon beállított K. L. elvált asszony lakására. Egyikét konyak megoldotta nyelvét, elpanaszolta minden fájdalmát, kiöntötte a szívét: — A film még csak kezdeti stádiumban van. Eddig még egy fillért sem kaptam. De három hónap múlva gazdag emberkéijt fogok nálad megjelenni. K. L. asszony szívesen rendelkezésére bocsátotta a takarékbetétikönyvét. Amint később a bíróságon vallotta, attól a perc- ' tői kezdve többé nem látta a szerzőt. Egyszer mégis véletlenül összefutottak az utcán, és akkor azzal magyarázta ki magát, hogy külső felvételeket készítenek. Az asszony pénze sem tartott sokáig. 0. P. ekkor a barátjához M. D.-hez fordult segítségért. Megkérte, hogy vegyen kölcsön a saját nevére egy írógépet a számára, hogy egy» újabb forgatókönyvén dolgozhasson. A naiv jóbarát- valóban kölcsön vette az írógépét, mert hát szegény Olda a saját személyazonosságiját valahol a forgatás közben elhagyta. — Mit csinált az írógéppel? — kérdezte a bíró. — Eladtam — válaszolt a lírikus naplopó tömören. És ez az eset nem volt egyedülálló. 0 P. két másik kollégájától Is kért írógépet Kölcsönvették a saját nevükre, és csak vár ták, mikor jelenik meg a filmvásznon a ba rátjuk neve... Végre kérdésükre a film stúdió azt válaszolta, hogy az 0. P. nevú férfiút csak pár sorból ismerik. Egy hlídetésre válaszolt, amelyben a stúdió portást keresett. Jelentkezése után felszólították, hogy Jöjjön el bemutatkozni. 0. P. a széplelkű szélhámos négy évet kapott. — Hiszen mondtam, hogy vígjátékot írok — tragikus fordulatokkal — szólt, mielőtt elvezették. fordította: —si—
