Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-30 / 35. szám

M 9

anda Sándor ötven éves

I C — mondják és írják a la- pok, ezért aztán látoga töba Indulok hozzá, a csehszlová- Icial magyar írók egyik legsikeresebb egyéniségéhez.

Fiatal korában Jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar-szlovák kapcsolatai című munkája.

Értékelése, főleg a hazai, nem felhőtlen. Mintha a magyarországi és más külföldi elismeréseket nem tudnánk mindig elfogadni. Viszont vitathatatlan, hogy egyike volt azoknak, akik ott voltak az Ifjúsági szervezet és a kulturális, valamint tudományos életünk kezdő lépéseinél. Így többek között lapunk, az Oj Ifjúság indulásánál Is jelen volt. Vajon az irodalomtörténész kirándult az ifjúsági mozgalomba, vagy az Ifjúsági mozgalom aktív szervező egyéniségéből lett Irodalomtörténész? — indulok hozzá, hogy beszélgessünk ezekről a kérdésekről.

A szokásos panelházak szokásos lakása, az eltérés csak annyi, hogy itt elsősorban a könyvek dominálnak. Ami viszont természetes.

Az öregebb típusú irúasztalon néhány könyv, sok jegyzet. Előbb Kassák Lajosról, majd Fábry Zoltánról beszélgetünk. Fábry Zoltán levelezését gyűjtötte össze s dolgozta fel. A kézirat másolata itt fekszik az asztalon. Vaskos kötet, a kiadóra vár, hogy az olvasó kezébe vehesse Fábry Zoltán hagyatékának egyik legérdekesebb részét. Fábry közismerten nagy levelező volt.

— Nos, az irodalomtürtőnész kirándult az ifjfiségi mozgalomba vagy a mozgalmi emberből lett i- rodalomtőrténész? — teszem fel az elkészített kérdést.

— Azt hiszem inkább az utóbbi. De ha szabad, egy kicsit mesz- szsbbről kell kezdenem. Előbb u- gyanis a parasztgyerek indult el. Kisújfalun születtem. Szüleim kls- parasztok voltak, s úgy gondolták, hogy én az Orökükbe lépek, s egykeként megtartom azt, amit ők szereztek. Húsz éves koromig aztán úgy is látszott: parasztgyerek- annyi volt a különbség köztem és a többi hasonszőrű fiú között, hogy magánúton levizsgáztam a polgári iskolában, s hogy én a két tehenet hajtva is állandóan olvastam. De nemcsak a mezőre menve, mezőről jövet, hanem odahaza is mindig csak a könyveket bújtam. A legkülönfélébb helyeken: padláson, szérűn, cseresznye- fán. Szüleim hallani sem akartak róla, hogy iskolába Járjak. De vé- gülls megsajnáltak, és bár nehéz

Az irodalomtörténész kirándult az ifjúsági mozgalomba, vagy az ifjúsági mozgalom szervezőjéből

lett irodalomtörténész?

LÁTOGATÓBAN CSANDA SÁNDOR IRODALOMTÖRTÉNÉSZNÉL

Csanda Sándor Kisújfalun (Mold Vieskaj, az érsekújvári járásban született 1927-ben. Apja földmunkás, majd néhány holdon gazdálkodó ktspa- raszt volt. A földműves munkában már 13 éves korától segített a szüleinek. 1945—47 között az érsekújvári szlovák gimnáziumba járt, majd Budapestre ment tanulni. Egyetemi tanulmányait Bratislavában fejezte be, magyar-szlovák szakos tanár lett. 1951-ben Sas Andorral együtt, mint tanársegéd indította meg a magyar tanszék és a Pedagógiai Fakultás magyar tagozatának a munkáját. Az ötvenes évek elején tankönyveket és recenziókat írt. 1960-tól 1968-ig a Nyitrat Pedagógiai Fakultás docense és tanszékvezetője volt. Innen a Komensk^ Egyetem magyar tanszékére került, s ott 1975-től tanszékvezető professzor. Tagja a Csemadok KB-nak, a Szlovákiát írószövetségnek, s mint irodalmi és művelődéspolitikai témák előadója élénk közéleti tevékenységet fejt ki.

Könyvel: Magyar-szlovák kulturális kapcsolatok (1959j, A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar-szlovák kapcsolatai (Budapest 1961), Valóság és illúzió (1962), Hidak sorsa (1965), Első nemzedék (1968), Harmadik nemzedék (1971), Balassi Bálint költészete.

szívvel, elengedtek, hogy beiratkozzam az érsekújvári szlovák gimnáziumba. Amikor beiratkoztam, egy szót sem tudtam szlovákul, de a tanárok olyan szigorúak voltak, s nekem olyan jó volt a nyelvérzékem, és erős az akaratom, hogy három hónapon belül tökéletesen megtanultam szlovákul. Abban az Időben még így Is

elég nehéz volt a helyzetünk az iskolában, ezért egy szép napon fogtam magam és átmentem Budapestre. Éhesen, meggyötörtén jártam a város utcáit, amikor az egyik népi kollégium, a Misztótfa- lusi Kis Miklós Kollégium egyik tagja megszólított:

— Ml az, Plökém? — ez volt

az általános megszólítás a kollégiumban — te is be akarsz közénk állni?

— Beállni? — képedtem el, de ö biztatott, hogy csak egész nyugodtan. így hát bementem, adtak enni, és ott is maradtam. A kollégiumi életet a rengeteg vita ás a nyüzsgő mozgalmi élet jellemezte.

Énekeltünk, felléptünk, manifesztáltunk, ahol csak lehetétt. Éheztünk is persze, de a villamos ütközőjén is Marxot olvastuk. Így aztán sokan tagjai lettünk a Magyar Kommunista Pártnak. Én ebben az időben már elég komoly tisztséget töltöttem be: a Maxim Gorkij szláv szakos népi kollégium vezetője lettem, s mint Ilyennel, komoly szándékai, tervei voltak a magyarországi elvtársaknak. Az volt az elképzelés, hogy a magyarországi egyetemi szlávisták e- gyike leszek. Igen ám, de ekkorra rendeződtek a dolgok Idehaza, és én akárcsak a többi Magyarországon élő népi kollégista, haza akartam jönni. De az elvtársak nem akartak engedni. Végül mégiscsak hazajöttem. S akkor az Oj Szóban azt mondták, hogy nekem már tapasztalataim vannak a mozgalmi munkában, így hát szarkesz- szem a lap ifjúsági mellékleiét, amelyből később létrejött az Űj Ifjúság. Ebben az időben a CSISZ osztályvezetője voltam, s mint 1- lyen megfogalmaztam egy tizenkét soros beadványt, életem legjelentősebb írását, és ebben javasoltam a magyar pedagógiai oktatás megindítását, a Magyar Pedagógiai Főiskola felállítását, ami a javaslat s a velem való konzultálás u- tán meg is történt.

így aztán, bár az ifjúsági mozgalom aktív szervezője voltam, vé- gülis pedagógus, majd pedig irodalomtörténész lettem, hiszen tizenkét soros beadványom nyomán létrejött a Pedagógiai Főiskola magyar tagozata, majd később Nylt- rán a Pedagógiai Fakultás magyar tagozata, s én elindultam az irodalomtörténész útján.

— Az ötven éves ember leélte élete felét, és fgy lassan összegez: felméri az elvégzett munkát és vázolja, hogy mi az, amit még szeretne elvégezni Milyen munkán dolgozik, s mi az, amit még szeretne megfrni?

— Már a beszélgetésünk elején említettem, hogy feldolgoztam Fábry Zoltán levelezését Ezt előtanulmánynak tekintem, mint ahogy az Utunkról írt régebbi tanulmányom is annak tekinthető. Vagyis: az elkövetkezőkben szeretném megírni a Fábry Zoltánról szóló monográfiámat. Igaz ugyan, hogy tapasztalt irodalomtörténészek, komoly szakemberek intenek ettől a munkától, mondván, hogy még túl közeli és túlságosan eleven a téma. Én azonban úgy érzem, tartozunk ennyivel Fábry Zoltánnak és önmagunknak is, s hogy ezt csak ml végezhetjük el.

Köszönöm a beszélgetést.

Németh István

dúlt ismét az ablaknál álló nagy, lomha fiúhoz. — Jól megáldott velük a mélyen tisztelt Igazgatóság.

— Jól — hagyta rá Teve.

Az előbbi fiú, ekkor anélkül, hogy látták volna, nagy lendületet vett, o- lyan könnyedén, mintha súlya sem lenne, felugrott a legközelebbi ágyra. Innen átlépett a következőre, majd egy másikra, végül leugrott a között a két ágy között, melyet Feri és Mille foglalt le magának.

— Na, Ide figyeljetek — mondta barátságos hangon. — Engem Sofőrnek hívnak. Hogy miért, idővel azt Is meg fogjátok tudni. És még sok mindent, mert úgy látom, meglehetősen tanulatlanok vagytok. Mondhatnám úgy Is, hogy zöldek. Na mindegy, majd meglátjuk, hogy fog-e rajtatok a nevelés. Szóval, jól jegyezzétek meg engem Sofőrnek hívnak. Azért mon dóm másodszor is, mert szeretem, ha a nevemen szólítanak. És idege sít, ha másként, ö például — mutatott a félig ülő, félig fekvő lányos arcú fiúra, — egyszer, még Ismeret ségünk kezdetén azt mondta nekem, „Te, öregem“ és csodálkozott, hogy kapott egy egészen megfelelő méretű pofont. Meg Is kérdezte: „Ezt miért kaptam. Sofőr?“ „Látod, — világosi tottam föl — ha előbb is azt mondtad volna, hogy Sofőr, nem pedig: öregem, ezt a pofont megspórolhattad volna“. No, ezt csak azért meséltem el, hogy tudjátok magatokat mihez tartani: könnyed mozdulattal kis fordulatot tett, és az ablaknál álló .fiúra mutatott:

— Az ö nevét már hallottátok. Ha nem figyeltetek volna eléggé, megmondom még egyszer: — Teve. Tehát őt Tevének hívják. Hogy miért azt ő se tudja Azt se hogy ki akasztotta rá ezt a nevet. De azért van benne valami pedig ha így elnézitek, azt gondoit'HM ^'ok a iaihár név jobban illene rá. Melegen ajánlom, ne

tévesszen meg benneteket a látszat.

Ismét fordult egy kicsit, és az á- gyon ülő fiúra mutatott:

— Az ott Slmakezű. ö azt hiszi, nagystílű hamiskártyás, pedig csak kis ligeti ötászos. Mentségére szóljon, nem rajta múlik, hanem a körülményeken, hogy nem tudja magát kinőni igazi frakkos, szmokingos hamis- kártyássá. Dehát ebhez kaszinó kellene, vagy útlevél. És nem hiszem, hogy a kedvéért kaszinót fognak é- píteni a Margitszigeten. Az meg egészen biztos, hogy míg el nem törlik az országhatárokat, amire azt hiszem, élete végéig várhat, ahogy a dolgok itt kinéznek, nem jut el külföldre. Ha csak egyszer nem sikerül egy útlevelet kilopnia valaki zsebéből. Ez pedig — Sofőr néhány lépéssel a sarokba ment — Piaci Légy. A neve pontosan ráillik: szemtelen kis tolvaj, semmi több. Ne tévesszen meg benneteket, hogy ha szóltok hozzá, nem válaszol. Nem néma. De ma hallgatásra van ítélve. Ugyanis még a szokásosnál Is szemteleoebbül viselkedett, s ezért kénytelen voltam megbüntetni. Hallgatásra ítéltem. Ma este csak az én engedélyemmel szólalhat meg. Különben akkora fülest kap. hogy kiveri a rácsot.

Sofőr ekkor már közvetlenül Piaci Légy előtt állt.

— így van? — fordult feléje hirtelen.

— Így — ugrott be neki Piaci Légy, és abban a pillanatban már kapott Is egy pofont.

— Adtam engedélyt a pofázásra?

Piaci Légy némán megrázta a fejét.

— Megmondtam, ha beszélni akarsz, kézfeltartással kérhetsz engedélyt. Na. akarsz valamit mondani?

Piaci Légy elvigyorodott és feltartotta a kezét. Sofőr kegyesen bólintott.

— Nem szólalt meg Piaci Légy.

Sofőr elnevette magát és Ferlék- hez fordult:

— Na, máris bemutatkozott. De legalább láthattátok, hogy ennél szemtelenebb fickót nem szült még anya Budapesten.

Néhány lépést tett feléjük, és megállt Feri és Mille előtt.

— Nagyjából most már tudhatjátok, kikkel van dolgotok. Ami a részleteket Illeti, legyetek nyugodtak, azok sem fognak elmaradni. Itt ugyanis, ha még nem tudnátok, az a szokás, hogy mindenki elmondja, miért kell elvinnie a balhét. De nem úgy, ahogy az Ifjúságvédelmln mesélte, úgy sem, a- hogyan a mélyen tisztelt igazgatóságon előadta, legkevésbé pedig úgy, ahogy majd a tárgyaláson ki akarja magyarázni. Hanem úgy, ahogyan valóban történt.

Leült az egyik ágyra. Intett a többieknek Is, jöjjenek közelebb.

— Akkor hát, halljuk, miért vittétek el a balhét?

— Egy kicsit bementünk a csStre — válaszolt Feri.

— Miféle csőbe?

— Azt hiszem, a sajátunkba.

— Értem. Van ez így. Na, akkor halljuk élőiről az egészeti Hogy történt?

— Feri nem válaszolt, és hallgattak a többiek is.

— Halljuk, kisfiam, miért vittétek el a balhét?

Sofőr hangjában még most sem érződött semmi türelmetlenség.

— Nem mindegy az? — kérdezte Feri kis szünet után.

— Nemi

Sofőr hangja most már valamivel keményebben csattant. Feri azonban nem törődött vele. Rosszkedvűen le gyintett.

— Hagyjuk. Hülyeség volt.

Sofőr ekkor felállt, és egy lépés

sei közelebb ment hozzá.

— Ide figyelj, kisfiami Itt nem

szeretjük a bintáti Se a módszert. Ezt tartogasd az irodára. Szóval?!

— Felesleges erről ennyit beszélni.

— Értelek. Felesleges.

Megfordult.

— Hallod, Teve? Felesleges.

Visszafordult Feri felé.

— Hát Idefigyelj, kisfiam. Azt, hogy ml felesleges, és ml nem, azt ebben a szobában egyedül én döntöm el. E- setleg meg-kon-zul-tálom vele — intett fejével Teve felé. — Mint például most. Teve! Szerinted felesleges?

— Nemi — hangzott azonnal a válasz.

— Na, látjátok. Teve is azt mondja, nem felesleges. De, ha akarjátok, megkérdezhetjük Slmakezűt is. Sima kezű, ml a véleményed?

— Jobbat tesz az egészségünknek, ha nem tartjuk feleslegesnek — válaszolt a fiú, miközben egészen fel- dlt, és maga alá húzta a lábát.

— Ne fenyegetőzz. Simakezű! Csak a véleményedet kértem. Piaci, szerln- ‘ 0 felesleges?

Piaci Légy hevesen megrázta fejét.

— Látjátok, Piaci szerint sem felesleges. Így hát utoljára kérdem: hajlandók vagytok-e elmondani, miért vittétek el & balhét?

— Majd... máskor. Talán később — próbált Feri kompromisszumra jutni.

— Helyes. Később — mondta Sofőr, és mint akit nem érdekel tovább a dolog hátat fordított nekik. A következő pillanatban azonban villámgyorsan megfordult, és teljes lendületből gyomorszájon vágta Műiét. Slmakezű ugyanakkor hátulról ráugrott Ferire, és ott volt már Teve és Piaci Légy Is.

Sofőr és társai profi módon verekedtek, együttesük úgy működött, mint egy jól olajozott gépezet. Teve először is egyetlen ütéssel kikapcsolta Kishajót a további küzdelmekből, és máris négyen voltak három ellen. Ezután Gabi következett, és miután ő is kinyúlt az egyik ágyon, már gyerekjáték volt Ferit és Miliőt elin- tézniök.

Az egész alig tartott tovább két-há- rom percnél, és amikor Feri zúgó fejjel magához tért. Sofőr barátságos arcát látta maga előtt.

— Nem szeretném, ha ebből azt a következtetést vonnátok le, hogy haragszunk rátok — hallotta a fiú hangját. — Az egészen másként fest. És jobban jártok, ha nem tapasztaljátok ki. Ez kizárólag arra volt jó, hogy gondolkozzatok egy kicsit. Főleg te — nézett Ferire, akinek minden erejét össze kellett szednie, hogy ne fordítsa el tekintetét az acélkék szemekből sugárzó fenyegetés elől.

Ekkor a csöndbe belehasított a takarodó! jelző csengő. Sofőr felegyenesedett és könnyed léptekkel az á- gyához ment.

— Nyomás az ágyba — mondta. — És nem történt semmi. Remélem, értitek!

Mire levetkőztek és ágyba bújtak, kialudt a villany, csak az ajtó felett világított egy halvány kékfényű égő. Nemsokára Dombai — az a nevelőtanár, aki fogadta őket — jött ellenőrizni a takaródét Zseblámpájának sugara véglgsiklotf az ágyakon. A tény egy kicsit hosszabban Időzött az új fiúk ágyán, aztán kialudt. Hallották, hogy léptei alatt megcsikordul a padló, s később, hogy becsukta maga után az ajtót.

Feri nyomorultul érezte magát. Az ütések helye nem fájt különösképpen, annál Inkább kínozta a megalázOtt- ság és a kiszolgáltatottság. Szeméből, bármennyire is küzdött ellene szivárogni kezdtek a könnyek. Nemsokára, két ággyal messzebbről meghallotta Kishajó hüppögését. Fkkrr már csak arra vigyázott, hogy vai.'mi hangot ki ne adjon. (FolytatjukJ