Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-30 / 35. szám
5 Vizsgáljuk meg a művelődési rendszer helyét a bur- zsoá társadalom rendszerében, az osztályszempontból megosztott világban. Amíg a szocialista társadalomban a művelődés mindenekelőtt az embernek, mint a szocialista egyén helyes irányú fejlődésének Ugye, a komplex fejlődés részterülete és egyúttal a társadalom általános kvalifikáltsági struktúrájának fontos eleme, a burzsoá társadalomban ez teljesen másképpen van. A burzsoá társadalmakban a művelődési politika és a művelődés tényezője a haszonnak van alárendelve. Az iskolapolitika osztályjellege az adott társadalom osztályjellegéből adódik, így természetesen 6- rlásl különbség tapasztalható a szocialista és a kapitalista társadalom között. A burzsoá társadalom, a- mely a formális lehetőségekről, különböző ..jogokról“ híres, például az NSZK-ban elérte azt, hogy a munkás- családokbúl az 1971/72-es iskolai év téli szemeszterében 12 százalék volt a főiskolások száma, amíg a munkások aránya az fisszlakos- sághoz viszonyítva ugyanebben az időszakban 51,1 százalékot tett ki. A formális jog maga az anyagi és szociális feltételek megteremtése nélkül nem más, mint olyan jog, amelyet a valóságban csak a gazdagabb rétegek élvezhetnek. Milyen lehetőségeik vannak a fiataloknak Nyugaton, hogy a iközépiskola hálózatán keresztül eljussanak egy olyan vizsga letételéig, a- mely lehetővé teszi számukra a főiskolára jelentkezést? Ezt a tényt a burzsoá iskola propagálói ezen iskolák „demokratizmusával“ és „e- gyenlő lehetőségeivel“ kapcsolatban nem értékelik kellőképpen. Ez tulajdonképpen ar a döntő momentum, a- mely a továbbtanulási lehetőségekről dönt: a gyerekek igen nagy százaléka egyáltalán el sem jut odáig, hogy letegye az érettségi vizsgát (s éppen azokból a csalá dókból, ahol a családnak a- lacsony az anyagi forrása, rossz a szociális és pszichológiai körülménye). az a helyzet, amely megteremti a gazdagabb családokból származó gyermekek privilégiumát, és ezzel az uralkodó osztály privilégiumát is a műveltséget Illetően, ami teljesen ellentétben van a tömeges művelődés elvének biztosításával, ami a tudományos-technikai forradalomnak ezen a fokán az iparilag fejlett kapitalista országok érdokeinsk is megfelelne. Újra hangsúlyozni kell, hogy a tömeges művelődés bizonyos emelkedése a kapitalista országokban egyáltalán nem a valódi demokrácia Ismertetöjele, hanem a burzsoá társadalom bizonyos kényszerítő engedménye a tudományos-technikai fejlőolyan tanuló, akinek az apja vagy anyja alkalmazott, de nem állami alkalmazásban. Ez a réteg a lakosság számának 21,8 százalékát ké pezi. A 10. osztály tanulói nak 29,5 százaléka és a 13 osztály tanulóinak 30.5 szá zaléka olyan tanuló, akinek szülei „önállóak“ (vagyis vállalkozó vagy szabad fog lalkozású). Ez a réteg a la kosság 14,2 százalékát teszi ki. A 10. osztály tanulóinak 25.1 százaléka és a 13. osztály 27,6 százaléka állami alkalmazott családok gyermekei. Ez a réteg a lakos30,2 százaléka gazdasági-, lag független vagy vállalkozó családokból, valamint szabadfoglalkozású családokból stb. 5,3 százaléka pedig mún- káscsaládokból szárma zott.így válnak az alkotpiány- üan deklarált egyenlő feltételek értéktelen papírossá, frázissá, amelyek ellen a kapitalista ' országokban olyan emberek is harcolnak, akiknek különben sok helytelen nézetük van a szocializmussal szemben és a kapitallz nius illúzióiról. Művelődés a Német Szövetségi Köztársaságban Jogok és lehetőségek dés igényeivel szemben. A tanulók létszámának növekedése ismét csak a középrétegre jellemző, illetve a magánvállalkozókra, bár bizonyos elenyésző százalékkal emelkedett a munkáscsaládokból származó gyerekek száma is. Ehhez hoz zájárult a haladó erők moz galma, a dolgozók nyomása a politikai struktúrára, az életszínvonal bizonyos emelkedése, ami a háború utáni évek bizonyos relatív stabilizációjának a következménye volt. Egész más lett a helyzet 1974 után, amikor újra csökkenni kezd a munkáscsaládok reáljövedelme, amikor ismét növekszik a munkanélküliség. Nézzünk meg néhány adatot. Az adatokat az NSZK- ból vettük, olyan országból, ameiyii^ állandóan azt íiáng- súlyozza, hogy „demokratikus“ ország. Milyen a tanulók összetétele a gimnáziumok felsőbb osztályaiban, vagyis akkor, amikor lezárul a főiskolai jelentkezéshez szükséges fokozat, amely feltétele a főiskolára jelentkezésnek? A 10. osztályos tanulók 33,6 százaléka és a 13. osztályos tanulók 32 százaléka ság 6,9 százalékát képezi. S most figyeljük meg, milyen a helyzet a munkáscsa ládokból származó gyermekeknél azokban az osztályokban, amelyeknek elvégzése a főiskolára jelentkezés feltétele. A 10. osztályos ta nulóknak 10 százaléka, de a 13. >-osztályos tanulóknak már csak a 6,4 százaléka származik munkáscsaládból. £s ez megfelel annak a szá zaléknak, amelyet az NSZK- ban ugyanebben az Időben Kimutattak a munkáscsalá dókból származó főiskolások arányában. Ugyanakkor ez a szociális csoport a hatvanas évek közepén a lakosság 55,2 százalékát képezte. Ez az óriási aránytalanság a hatvanas évek második felében az ország becsületes embereit a rendszer bírálatára késztette. Ilyen megvilágításban már nem lehet meglepetés számunkra, hogy a tanulók szociális összetétele az 1964/ 65-ös Iskolai év téli szemeszterében összefüggésben volt azon tanulók összetételével, akiknek sikerült a gimnáziumot befejezniük; a tanulóknak 32,8 százaléka állami alkalmazott családokból, 30,3 százaléka más alkalmazottak családjából. Tegyük még hozzá, hogy az NSZK-ban a hatvanas é- vek közepén a 4. osztályba.-i a tanulók számának 45,4 százaléka volt munkásszármazású, s ezeknek a tanulóknak csupán 5 százaléka tanult tovább gimnáziumokban, hogy érettségit szerezzen, mely a főiskolára jelentkezéshez szükséges. A munkásgyerekek közül 8,2 százalék ment reáliskolába. S ml volt a többivel? A hatvanas évek közepén a munkáscsaládokból származó gyerekek csaknem 90 százaléka alapfokú műveltséggel lépett az életbe. S ezzel elérkeztünk a szelektálás kezdetéhez, amelyre az a jellemző, hogy miméi közelebb van az érett ségi, annál kevesebb a mun- kásgyerekfíkiszámfl.az. egyes, osztályokban. Ezzel széni ben emelkedik a középrétegek, az Intellektuál és a vállalkozó családokból származó gyerekek arányszáma. Egyes burzsoá pedagógusok ezt a tényt a természetes és örökölt Inteljektualltással és a gazdagabb családok gyermekeinek magasabb tudáskapacitásával magyarázzák. A pszichológusok és a pedagógusok többsége azonban igen jól tudja, hogy az öröklésnek ugyan van jelentősége, de e kérdésben éppen a szociális és anyagi feltételek egyenlőtlensége a döntő, olyan feltételeké, a- melyek valóban jellemzői a művelődés valódi demokratizmusának. Nem csoda, hogy az NSZK-ban és más nyugati államokban a felsoroltakhoz hasonló adatok következtében a 60-as évek végétől megindult a művelődési rendszer megreformálására irányuló mozgalom, mely azt tűzte ki célul, hogy több munkásszárma- zásü gyerek kerüljön a felsőbb osztályokba és ezzel biztosítva legyen ezeknek a tanulóknak a főiskolákban is a magasabb arányszámuk. Az anyagi feltételek osztályjellegét azonban nem képes megváltoztatni a legjobban szervezett mozgalom sem. A gazdasági egyenlőtlenség egyenlőtlenséget szül az emberek körében Is — s ami a legrosszabb, a gyermekek körében is. Milyen volt a helyzet az NSZK-ban 1972-ben, pár évvel később? A tanulók 34,4 százaléka hivatalnokcsaládokból, 25,8 százaléka vállalkozó, szabadfoglalkozású stb. családokból, 24,7 százaléka állami alkalmazottak családjaiból és 12,5 százaléka munkáscsaládokból származott. Ha emelkedett is a mun- káscsaládokbúl származó tanulók száma, még mindig mély a szakadék a gazdaságilag tevékeny lakosság szá mát illetően a munkások a- rányszáma (1972-ben 51,1 százalék] és a munkáscsaládokból származó főiskolai hallgatók arányszáma között. Az 1973-as évben az NSZK egyetemein és főiskoláin 11,5 százalék munkás- . származású gyermek tanult, akik azonban tanulmányaikat sokkal nagyobb arányban fejezik be az alsóbb osztályokban, mint más rétegek gyerekei, legtöbb e- setben azért, mert képtelenek biztosítani az egyre e- raelkedő anyagiakat. Így például a kiéli egyetemen a munkáscsaládokból származó tanulóknak 40 százaléka nem fejezte be tanulmányait. 1917 augusztusának eseményei — különösen a Kornyllov tábornok köré csoportosult tisztek lázadása — 1- gazolták a bolsevikok nézeteit, amelyek szerint a burzsoázia katonai diktatúra útján kívánta visszaállítani a cári rendet. Az Ideiglenes Kormány vezetői a szovjetek jobboldali garnitúrája támogatásával Moszkvában összehívták az ún. állami tanácskozást, amelyben főleg a Kadét- (alkotmányos-demokrata) párt tagjai, a nagyburzsoázia, a tábórnokl kar képviselői Is jelen voltak. összesen 2500 delegátus hallgatta meg a bolsevik pártnak a tanácskozás ellenforradalmi jellegét leplező nv'.latkozatát. S hogy mennyire i- gaz Oolt ez, bizonyítja: a szónokok közöl többen nyíltan követelték a kettős hatalom felszámolását és Lavr Kornyllov hadseregfőparancsnok felruházását a diktátort hatalommal. A tanácskozás színhelye sem volt véletlen. A résztvevők azt remélték, hogy az „ősi“, „patriarchális" Moszkvában, távol a pétervári munkásnegyedektől és a krohstadtl matrózoktól, könnyebb lesz egy jobboldali fordulat keresztülvitele. Tévedtek: Moszkva és a környékbeli városok közel félmillió dolgozója sztrájkokkal és utcai tüntetésekkel tiltakozott az állami tanácskozás ellen. Az állami tanácskozáson a jobboldali katonai vezetők örömmel állapították meg, hogy a burzsoázia in kább bennük bízik, mint Kerenszki- jékben. A befolyásuk alatt álló sajtó szüntelenül arról tudósított, hogy a bolsevikok hatalomátvételre készülnek.« A belpolitikai válságot tetézte GY0ZEIEMIG II. Vilmos német császár csapatainak bevonulása Rigába. Kik álltak a hatalomátvétell kísérlet élén? A tisztikar jelentős része, köztük a polgárháború majdani kezdeményezői: Alekszejev és Gyenyikin tábornokok, valamint Kalegyin, a doni kozákok főatamánja (képeinken). A végrehajtást Krlmov tábornok harmadik lovashadosztályára és a kaukázusi, ún. vad alakulatokra akarták bízni. Mindkét egység kétes hírnévre tett szert az 1905—1907-es polgári-demokratikus forradalom elfojtása során. A cári rendszer, majd az Ideiglenes Kormány biztos támaszának számító lovasság augusztus 25-én Péter- vár alá vonult. A tisztikar jobbszárnyának ellenséges magatartása és Kornyllov fenyegető ultimátuma meglepetésként érte a Kerenszkij-kormány egy részét. Az átalakított kormány határozatban í- télte el a lázadókat, és elrendelte a vezetők letartóztatását. Még sem ezeknek az intézkedéseknek, hanem a félig illegalitásba kényszerített bolsevik agitátorok szívós munkájának volt kö szönhetö a puccskísérlet gyors, vér- telen felszámolása. Képünkön a kozákokhoz érkezett pétervári küldöttek tolmácsolják a fővárosi helyőrség és munkásság üzenetét; „Megvédjük a forradalom vívmányaltl“ Végső soron ez ő^ntötte el a lázadás kimenetelét. A szervezők közül Krlmov főbelötte magát, Kornyllovot letartóztatták, A- lekszejevet viszont a közvélemény nem kis megrökönyödésére az új főparancsnok, Kerenszklj vezérkara élére nevezte ki. K. M. Alekszejev Gyenyikin Kalegyin Kornyllov A KEIET-NYÜGATI KAPCSOLATOK, közelebbről a Szovjet- uniú és az Egyesült Allamsk együttműködésének alakulásé- rél közölt összeállítást a TASZSZ. A hírügynökség ért:- snlése szerint az amerikai kongresszus közvélemény-kutatásának adatai szerint a nagy gazdasági cégek és a tudományos körök döntő többsége sik- raszállt azért, hogy terjesszék ki a legnagyobb kedvezmény elvét a Szovjetnntöval és más szocialista országgal folytatott kereskedelemre. Ugyanennek a felmérésnek a kongresszusi jelentése rámutat, a megkérdezettek elutasították azokat a kísérleteket, amelyek azt célozzák, hogy a gazdasági e- gyüttmüködést a szocialista országokban levő ,,politikai rendszerben végrehajtandé médosi- tásoktől tegyék függővé.“ WASHINGTON GS TEL AVIV KÖZÖTT érezhető feszültséget Idézett elő az, hogy Carter elnök levélben fejezte ki aggodalmát Begin kormányfőnek a Ciszjordánia területén három újabb zsldő település tervezett felépítése miatt.' Az izraeli kabinet tévéinterjúban bírálta az amerikai állásfoglalást, s azt hangoztatta: elfogadhatatlan, hogy bármilyen mődon korlátozzák a zsldő letelepedést ,.Izrael bibliai földjének bármely részén“. Egyúttal megismételte azt az érvet, hogy a most felépítendő településeket még a Kabin vezette munkáspárti kormány jelölte ki. Az üggyel foglalkozott a Palesztinái Felszabadftási Szervezet végrehajtó bizottsága is. Mint a PFSZ hetilapja közölte, az ülésen a fegyveres harc fokozásárúi hozlak döntést. Ez a válasz a megszállt területek bekebelezésére Iránynió izraeli intézkedésekre. A Tel Aviv-i lépéssel összefüggően Fahmi egyiptomi külügyminiszter kijelentette, hogy az intézkedés a közel-keleti konfliktus elmélyüléséhez vezet, és megmutatja Izrael valódi szándékát: meg akarja hiúsítani az Igazságos rendezést. A PFSZ Idégett végrehajtő bizottsági ülésén egyébként elmarasztalták Vance amerikai külügyminiszter nemrégiben . tett közel-keleti kőrútján elhangzott javaslatait. A tanács- kozásről kiadott közleményben összefoglalták a washingtoni kezdeményezés hiányosságait, ugyanakkor hírek szerint a PFSZ jövő héten összeülő központi irányítő szervezetei e- gyüttesen megvizsgálják annak lehetőségét, hogy bizonyos módosításokkal esetleg elfogadha- tő lenne a Biztonsági Tanács 242-es határozata. A PFSZ a- zért utasította el a BT-nek ezt a paragrafusát, mivel az a palesztinokat csak menekültként kezeli. OLASZORSZÁGBAN politikai botránnyá fajult a náci háborús bűnös megszöktetése. Kappler náci háborús bűnös megszöktetésében — a jelek szerint — összejátszott az o- lasz és a nyugatnémet titkos- szolgálat. Foscolo tábornok, a katonai főügyész is annak a véleményének adott hangot, hogy a nyugatnémet titkosszolgálat is segített Kappler feleségének férje megszöktetésében. Az olasz hatőságok cinkosságára ntal az is, hogy Andreotti miniszterelnök utasítására elmozdították tisztségéből a csendőrség egyik dandártábornokát, egy ezredest és a fegyenekúrház őrzésével megbízott parancsnokot. Az olasz köztársasági és a szocialista párt Lattanzío hadügyminiszter lemondását követeli az ügy miatt. A kommunista párt parlamenti csoportja felszólította Andreottit, tájékoztassa a képviselőket a szökés pontos körülményeiről. és példásan vonják felelősségre a felelőseket. A milánői II Giorno azzal gyanúsította az olasz kabinetet, hogy a nyugatnémet kormány politikai és anyagi támogatása fejében adta be derekát és bocsátotta szabadon Kapplert. A lap emlékeztet rá. hogy Bonn már többször sürgette a háborús bűnös kiadatását.
