Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-01 / 9. szám

Idősebbek és fiatalok a képviseleti szervekben Megválasztottuk a képviselőket, aztán a szerveket és tisztségvlse- i6ket Is útnak indítottuk az ötéves választól időszakra. Több mint 1800 napon át fogják szervezni a munkát, Irányítani a közügyeket, intézni a lakosság ügyes-bajos dol­gait. Munkaidejük után, szomba­ton és vasárnap, kora reggel és késő este egyaránt — szabad Ide­jük és családjuk rovására — a társadalom érdekében Ingyen, hol dicséretet, hol bírálatot kapva ér­te. Ilyen az élet, akik dolgoznak — hibát Is vétenek, akik a fejle­ményeken kívül állnak, azok tét-^ lenkedve jobban nézhetik a dol-^ got, van Idejük bírálni Is. A végső célok megvalósításához azonban a nehézségek és bírálatok ellenére is évről évre közelebb kerülünk, s ez az a hajtóerő, amely a képvi­selőket és tisztségviselőket ösztön­zi. Hogyan is alakult a helyi nem­zeti bizottság összetétele Turnlan- ske Podhradle (Tornaváralja) köz­ségben, 8 Koglce-vtdékl Járásban? Kik azok, akik kiérdemelték a bi­zalmat? Huszonöt képviselőt választottak meg, akiknek az átlagos életkoruk 37,2 esztendő. Jobbat nem kíván­hatnak. Közöttük van például Sztupák János, az állami gazdaság gépjavítója, aki az Idén ünnepli képviselővé választásának husza­dik évfordulóját. Jelenleg a HNB tanácsának tagja Juhász Ferenc, a szövetkezet tagja és számvivöje szintén ezelőtt húsz évvel tette le először a képviselői fogadalmat, s azóta a jelenlegi választások után már negyedszer Ismételte meg. Úgymond, már könyv nélkül Is tudja. Egyúttal a HNB pénzügyi állandó bizottságának az elnöke. Igen, húsz esztendő — az idő el­jár. Pontosan fele ez a termelé­keny éveinek. Mennyi kitartás, ön-t megtagadás, álmatlan éjszaka —, ' senki se számolja. Évtizedes ta- , pasztalatalk, munkamódszereik,, hozzáállásuk, kommunista becsüle-^ tűk bizonyára erkölcsi erőt önte­nek a fiatalokba. Farkas Rózsa nevével gyakran, találkozunk az újságok hasábjain. Sokan ismerik őt, mint levelezőt, de kevesen mint a HNB egyik leg-j tevékenyebb képviselőjét. Fiatal' kora ellenére már öt is harmad-, szór választották meg, pontosani egy tucat eredményes év van mö götte.. Most az eddigi legnagyobb, megtiszteltetés érte; megválasztot-i ták a HNB alelnökévé Is. Gratu lálunk. Bár egészség! állapota nem a legjobb, rokkant, a közélet Irá-j nyitásából és szervezéséből alapo-; san kiveszi a részét. Igyekszik ml-: nél többet adni, agitál a szocialis-l ta eszmékért, mozgósítja az asszo­nyokat és a fiatalokat, szervezi a kulturális életet. S a fiatalos lendület? Martinové Pál, 26 éves tanító és Hegedűs Magda, a 25 éves elárusftónő a HNB tanácsának tagjai lettek. Nem- vitás, ÚJ szelet hoznak a tanács munkájába. OndernlOká Erzsébet munkásnő szintén 25 éves, és a HNB ifjúsági és testnevelési állan­dó bizottságának a titkárnője. Ki­rály Mária, 25 éves munkásnő a HNB építési és szállítási állandó bizottságának a titkárnője. Kulcsár Károly 23 éves gépjavító pedig a HNB ifjúsági és testnevelési állan-, dó bizottságának alelnőke lett. \ ‘ Idősebbek és fiatalok, a képvi­seleti szervekben. Tapasztalat és lendület, párttagok és pártonkívü- llek, férfiak és nők egyaránt meg kezdték. Illetve folytatják azt az utat, amely fejlett szocialista tár­sadalmunk felépítéséhez vezet. Iván Sándor Az expedíció rimaszombati résztvevői a kiállítás előtti vitadélutánon (balról jobbra) Svorefl Jarosiav, a Gömöri Múzeum igazgatója. Karol Our- űik, Oufiek (aroslav, Gaál Lajos és Gaál józsef a területi csoport vezetője melyre nagy szükség volt a kes­keny, vízesésekkel nehezített folyo­sókon. A Juta Dvür Králové-1 üzeme az 1400 méter hegymászókötelet bo­csátotta rendelkezésükre. Érdekes­ségként említem meg, hogy öt és fél mázsa konzervet vittek maguk­kal. Mindent pontosan kiszámítot­tak, nehogy fölösleges terhet cipel­jenek. Az időjárás esősre változott, fgy az első leszállást csak szeptember 2-án valósíthatták meg. Tábort ver­tek a föld alatt. A nagy mennyiség­ben felgyülemlett talajvíz miatt a- zonban kétnapos kényszerpihenő következett, amit filmezéssel, kő­zetminták gyűjtésével töltöttek el. A Hlpman, Gaál József, Patek, Ste- fanovsky és Venger összetételű cso­port elindult meghódítani a bar­langfenéket. Kllencórás megfeszí­tett munka után, szeptember 6-án 17 órakor útjuk végére értek s ki­tűzték a csehszlovák zászlót és a Szlovákiai Barlangkutatók Társasá­gának a jelvényét. — Ml fokozatosan vesszük a ne­hezebb barlangokat. Nem rekordok felállítására törekszünk, hanem mi­nél több tapasztalat gyűjtésére, mert egy vérbeli barlangkutatónak kozni, majd 1972-ben lettek a Szlo­vákiai Barlangkutatók ' Társaságá­nak tagjai. Eleinte a tis^olci egye­sület alcsoportjaként működtek, s három évvel ezelőtt Gaál József ve­zetésével önállósultak. Tíz aktív tagjuk van, ebből kilenc magyar. A dereúcsérl karsztvidéken, Sllzské, Jablonov (SzádalmásJ - DrienCany (Derencsényj és Spanle Pole (Is- pánmezőj környékén kutatnak kitű­nő eredménnyel. Szlovákiai méret­ben is előkelő helyen állnak. — Mindig szorongással gondolunk a leereszkedés pillanatára, de mi­helyt ráakasztjuk magunkat a lee­reszkedő csigára, mindez megszű­nik. Elfeledjük a világot, amelyet a nap világít be, mert egy új világba lépünk, abba, amelyet a fejünkön lévő lámpa világít be. — Mindig ellenőriznünk kell a lelki és fizikai felkészültségünket. Leereszkedünk, de marad-e elég e- rönk a visszatérésre? Minden lépé­sért meg kell küzdenünk, mint a Grande Meandre-ban a csúszós a- gyaggal borított falakon. Lefelé a kaland és a megismerés vágya fűt, fölfelé már csak az, hogy ismét meglássuk a napot, amely olyan csodálatosan bevilágítja a Földet. Fiatalok. Életerősek. Veszélyt kedvelők. Barlangokat felkutatni, minél na­gyobb mélységbe lejutni — ez az életük. Nem kérem, nem hivatásos barlangkutatók. A Szlovákiai Bar­langkutatók Társaságának a tagjai. A munka, a tanulás mellett ez tölti ki szabad idejük nagy részét. Itt nyer tartalmat életük, így tesznek szert felejthetetlen élményekre, a- melyekre öregkorukban is szívesen emlékeznek vissza. XXX Az ősszel bejárta a hír Csehszlo vákiát: tizennégy fiatal barlangku tató új csehszlovák rekordot állí­tott fel; az olaszországi Monte Ca nln masszívumban 920 méter mély ségben ereszkedett le az Abisslo Michele Gortaní barlangban. A Szlo vákial Barlangkutatók Társaságának a Monte Canln 76 elnevezésű expe dlcló volt a legnagyobb külföldi ku tató akciója. Kik azok a fiatalok, miért csinál ják, hoigyan kerültek Olaszország­ba, miért éppen ők mentek?... foly­tathatnánk a kérdések hosszú so­rát. Gaál József, 26 éves, civilben e- lektromechanlkus a Benzina a ropo- vod cégnél, ö a rimaszombati terü­let barlangászainak a vezetője. — Közel két éve született meg az expedíció megszervezésének a gon­dolata. Mivel az Észak-Olaszország- ban található Abisslo Michele Gór­ta ni a világ legmélyebb barlanviat Akik két viláébait élnek közé tartozik, tudtuk, nem kis fela­dat vár rápk. Szlovákia legjobb tizennégy szpe- leológusát választották ki e nagy feladatra. Az expedíció tagjainak ki­jelölésénél az eddig elért szpeleo lógial eredményeiken kívül a fizi­kai, műszaki és lélektani felkészült­ségét vették figyelembe. Ezután megkezdődött a másfél évig tartó felkészülés. Mivel a 920 méteres mély barlangban nagyon alacsony a hőmérséklet — csupán két fok — téli gyakorlatozásra összpontosi tottunk. Eddigi eredményeink alap ján megvolt az előfeltételünk az Abisslo Michele Gortani barlang le küzdésére. A ruíomberokl és a zvo- leni csoport Magyarország legmé­lyebb és legnehezebben hozzáférhe­tő szakadékjába, mi pedig az Ist- vánlámplba ereszkedtünk le. Ter­mészetesen jó eredményeket értünk el Bulgáriában és Lengyelország­ban Is. 1976 augusztus 27-én Indultak az expedíció tagjai Olaszországba, Há­rom nappal az Indulás után már tábort vertek a barlang mellett. Persze, amíg ide elértek 23 intéz­mény anyagi és erkölcsi támogatá­sára volt Wükségük. Például a bfeclavl Gumotex adta az anyagot a vízhatlan ruhák elkészítéséhez, a­p . ;: í:!. ís; '■; ; A barlangászok kiállítása a Gömbrl Múzeumban. A filmvetítéssel egybekötött vitádé lutánen A nnak idején csak rövid újság- llr közölte, leégett a legna­gyobb prágai antikvárium. A félóvezredes, csodás ornamentumok- kal díszített mennyezetű házban mintegy 50 ezernyi könyv vált a lángok martalékává. Vajon, most hol állnak sorban a nyugdíjasok, fenntartva a helyet az antikvárium nyitásáig diáklsmetöse- iknek? — ötlött fel bennem a gon­dolat, amik-or nemrég arra jártam. Egyelőre a közeli Zitná utcában, a volt jelmezkölcsönzöben sorakoznak a könyvek. A falon — prágai le- zserséggel vagy a tréfa kedvéért? — otthagyott pántllkás cilinder dí­szeleg, aranyozott marsall! vállsza­lag, egy-két hímzett kötény és ódon álszakállak társaságában. Könyvolvasó nép él Prágában. Az egymilliós főváros kereken ötven közkönyvtárából tavaly ötmillió könyvet vitt ki a 140 ezer beiratko­zott olvasó. S hogy mit? Az ötmillió nagy része szakkönyv, a többi re­gény. Köztük sok magyar mű. Ki a legnépszerűbb? Az első pillantásra: Szabó Magda, Örkény István és — a mai napig Jókai. sokrétűnek keli lennie. Barlang ne­veli a kutatóját. Hazánk barlangjai eléggé egyoldalúak. Az Ablssio Mi­chele Gortani barlangot főleg a szűk folyosói és a gyakori vízaka­dályok (patakok, vízesések) miatt választottuk és azért, mert a Monte Canini fennsíkon van a legjobban kifejlődve a hegyvidéki karszt. — Egy újságíró is volt veletek Nem gátolt a munkátokban? — Egyáltalán nem, nagyon ren­des volt, 0 azonban csak negyven méter mélységig ereszkedett le a szükséges fotók elkészítéséhez. So­kat köszönhettünk neki a nyelvi ne­hézségek leküzdésében. Az expedíció fő célja a barlang lanulmányozása, a geológiai leletek gyűjtése, valamint gazdag fotó és filmanyag készítése volt. Az anyag nagy részét a rimaszombati Gömö­ri Múzeumban állították ki, de az­tán végleges helyére kerül a Llp- tovsky Mlkulá§-1 Karsztmúzeum a- nyagát fogja gazdagítani. XXX A rimaszombati fiúk 1968-69-ben kezdtek barlangkutatással foglal­Foto: Borzi László XXX Két különböző világban élnek a barlangkutatók: a napfény és a kar­bidlámpa fényének a világában. Az elért eredmények után tudják csak értékelni a rengeteg befektetett 1- dót és energiát. Valaki megkérdez­te tőlük: Miért csinálják? önkén­telenül is a következő történet Ju­tott az eszembe: „Tárás KusCinskij cseh fotómű­vész, a Magas-Tátra szerelmese két hatalmas fotóstáskával Indult a Chopokra, Közben eleredt az eső, s mire felért a csúcsra bőrig ázott. Ott gubbasztott egy másik fotós is, hasonló totósgépekkel. Az eső el­állt, megszárította ruháját mindkét fotós. Négy órán át ültek egymás mellett — szótlanul. Majd elindult ki-ki a maga dolgára. Fél évvel később ismét találko­zott ismeretlen kollégájával az e- gylk prágai útkereszteződésen. Zöld egyenruhában, fehér sapkában a forgalmat irányította. BORZI LÄSZLÖ rTS3TT."rr.r ji ", m Könyvritkaságok kösött Prágában LÁTOGATÁS AZ ANTIKVARU MBA.\ — öt a mai napig viszik tőlünk is — mondja Antonín Kovanda, az antikvárium vezetője. — Nagy a forgalmunk, sok a munkánk. A mo­dern Irodalommal persze nincs kü­lönösebb gond. De hozzánk gyak­ran hoznak be több száz éves köte­teket, ősnyomtatványokat, kézirato­kat, Idegen nyelvű könyveket, ősré­gi grafikákat. Került ide már nem egy 1596-os példánya a krállcel blb llának, vagy például az 1594-es „Oj krónika a török nemzetről“. Munka társaimnak nemcsak a blbllográfiá ban hanem a latin nyelvben is ki kell Ismerniök magukat. Én magam nemrég kénytelen voltam ismerked­ni a héber és arameus nyelv alap­jaival, amikor egy rendkívül érté­kes szállítmány, ezerötszáz talmud érkezett. — Bizonyára érdekli önt, -hogy nem is oly ritkán, a kezünkbe ke­rül a hungarlcák egy-egy szép pél­dánya a XVI.-XVII. századból. Talán érdekesek lehetnének a magyar ku­tatók számára, ámbár nem is emléik szem, hogy mikor érdeklődtek ltt\ utoljára magyarok... , Kis keresgélés után vékony füze­tet emel le a polcról. Leporolja és ideadja. A „Casopls Ceského Mu- sea“ — a „Cseh Múzeum Folyóira­ta“ című füzet egy 1905-ös példá­nya. Benne a Magyarországot elsi­rató XVI. századi cseh krónikás' éneke a mohácsi vészről. Ezt iro­dalmár- és történészkörökben már nálunk is Ismerik, de mennyi min­den lappanghat még itt, amit ér demes volna felkutatnunk. — Naponta ezerkétszáz vevő jön be hozzánk, s még több a böngész- getők száma — mutat szerte az üz­letben a főnök. — Elég szűkén va­gyunk, de már készül az új helyi­ség, amely Csehszlovákia legna­gyobb antikváriuma lesz., Sőt, azt hiszem építészeti szempontból Is u- nikumnak számít majd. Közvetlenül a metrócsarnokböl nyílik. Mond­hatnám, mozgólépcső vezet majd hozzánk. Mindenesetre érdekes kon­trasztnak ígérkezik a modern met­rócsarnok sima, csupa fény síkjai­val, benne az antikváriummal, ahol a kötetek — témakörönként — más­fél kilométer hosszan sorakoznak egymás mellett. A múlt és a jelen ad itt egymásnak randevút. Az an­tikváriumban olvasóterem is várja a vevőket. 1988. februárjában nyi­tunk. (fn)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents