Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-22 / 8. szám

A FESTŐ

Még nem festőművész, ehhez hiányzik a paptria, a művészet már nem. A Képzőművészeti Főiskola negyedéves hallgatója.

— Két év múlva fejezem be a főiskolai tanulmányaimat.

— DrSkovcén, a rimaszombati járásban levő Deresken születtem. Kis falu ez, ezer lakosa sincs. Olyan falu, mint a többi. Apám kétkezi munkás volt, most már nyugdíjas. Az anyám betegeskedik, nem könnyen neveltek fel három gyereket.

Az öreg Dúdor rokkant, az asszony beteg. Csoda-e, ha az apa azon volt, hogy minél hamarább kenyérkeresők legyenek a gyerekek.

— Villanyszerelést tanultam a magnezit-művekben, két és fél esztendeig.

A villanyszerelés szakma.

— JÓ szakma, édes fiam, ezt kell kitanulnod, nem a rajzolgatást, festegetést. Csak pénzbe kerül a papír és a festék. Zsémbelődött az öreg, mert a rajzok, festmények csak nem tűntek el. Mágneses erővel vonzotta Pistát a piktorkodás.

— Sokat rajzolgattam gyermekkoromban, sajnos a tanítóim nem nagyon figyeltek fel rám. Szerencsémre ott tanított az iskolán Koncsol László, az Irodalmi Szemle, majd később a Madách Kiadó szerkesztője, műfordítója, és bár én nem voltam a tanítványa, egyre csak bíztatott a rajzolásra. 0 küldött el Bacskay Bélához Is, akt éppen akkor fejezte be a Képzőművészeti Főiskolát. Ö volt az első tanítómesterem. Az ő ösztökélésére jelentkeztem az iparművészeti Iskolábay de nem vettek fel. Tanultam hát a villanyszerelést, nem túlságosan nagy lelkesedéssel. Továbbra is eljártam Bacskay Bélához, 0 révén ismerkedtem meg Szabó Gyula bácsival, a kiváló művésszel. 0 Is foglalkozott velem, szívesen látott a műtermében Mondogatta, rajzolgassak csak szorgalmasan, a Bacskay nyomdokain haladhatok. Nagy szó volt ez, hiszen Szabó Gyula soha nem titkolta, hogy Bacskay a legkedvesebb tanítványa. Talán ez adott erőt ahhoz, hogy otthagytam a magnezitet, és felutaztam Bra- tlslavába. Mindent feltettem egy lapra, gondoltam, valahogyan csak lesz. Bacskay vitt el Milan Mravec festőművészhez. Mravec magához vett, felkarolt, támogatott, én meg segítettem a munkájában. Szívesen tettem^ hiszen közben sokat tanulhattam. Felvettek az iparművészeti Iskolába is, de csak egy évet jártam, pénzem nem volt, munkát kellett vállalnom. Kirakó lettem a jolsvat magnezit üzemben. Nehéz meló volt. Ürítettük a vagonokat, és gyakran fogcslkorgcUva. Egyre csak az járt az eszemben, milyen jó volna festeni szép, színes képeket, vászonra oljjal. Fogadkoztam, hogy azért Is festő leszek. Később gépolajozó lettem. Két év után Ismét elmentem Milan Mravechez. Ojból felkarolt, bíztatott, próbálkozzam újra. Jelentkeztem a képzőművészetire. Nem vettek fel. Elutaztam Budapestre. Bejutottam Barcsai! Jenőhöz, aki mikor meghallotta, hogy Szlovákiából jöttem, azzal engedett be: „Hát ha már Ilyen messziről jött, lépjen be“.

— Megnézte a rajzaimat, tetszettek a munkáim. „Jól van, csak csinálja tovább, ne csüggedjen — mondta. Ügy bánt velem, mint a saját fiával. Bernát Aurél Is látta alkotásaimat, 0 fel Is vett volna, de a felvételin kiderült, hogy nincsen érettségim. Jöhettem vissza. De ez nem keávetlenített el, az a tudat, hogy Barcsay és Bernát is buzdított, újabb erőt adott.

— Próbáld meg Prágában — mondta Mravec.

Elutaztam, de nem sok reménnyel. Es megtörtént a

csoda: Jiroudek tanárnak megtetszettek a munkáim és elintézte, hogy beiratkozhattam. Boldog voltam, teljesült az álmom. Szüleimtől nem várhattam anyagi támogatást.

Most a száztornyú Prága lakosa Dúdor Pista. Van hol és van kitől tanulnia, újat érdekeset. A rajt Jó volt, Bacskay, Szabó, Mravec után Jiroudek irányítja további fejlődését. De vajon kitől örökölte tehetségét a dereskel munkás fia?

— Talán a nagyapámtól, akt fazekas volt. Sajnos nem maradt utána semmi olyan, amiből megtudnám állapítani, milyen volt a kézügyessége. Nyilván értette a dolgát, hiszen a fazekasságból élt, és nevelte fel három gyermekét. Szüleimnek nincsen érzékük a rajz, a festészet tránt, nagyon is ellenezték, hogy festő legyek. A- pámmal komoly nézeteltéréseim voltak. El akarta égetni a rajzaimat.

— Mikor lesz rendes kereseted? — kérdezte szemrehányással. Szidta a könnyelműségemet, sehogy sem tudta megérteni, hogy engem valami belső erő kényszerít a rajzolásra, festésre. Azt sem érti meg, miért vagyok Prágában, nem hiszi él, hogy nekem ez az éltető elemem.

— Üzenjek valamit az Oj Ifjúság olvasóinak? Nem

Is tudom, üzenhetek-e? Tapasztalatlan vagyok, vannak erre elhivatottabbak. Igaz, tizenhét éves koromban az Üj Ifjúság hozta le először az egyik alkotásomat, egy fametszetét. Talán annyit üzennék a fiataloknak, a fiatalabbaknak és a velem egykorúaknak: akkor Is harcoljanak a kitűzött célért, ha nagy akadályokat kell leküzdeniük. —os.

IGÉNYES ESZTENDŐ

A ma embeire nem engedheti meg magának az elkényelmesedést. Aki nem tart lépést a fejlődéssel, nem törődik a tudomány, a technika és a művészet újabb és újabb csodáival, az olyan örömtele- nül él, mint az énekes madár aranyos kalitkájában. Jól tudják ezt közművelődésünk i- rányítói is, ezért mindent elkövetnek, hogy még a legkisebb települések lakosaiban is felébresszék a több tudás í- rántl vágyat, s a legegyszerűbb családok életét is örömtelibbé tegyék. Így tesz a Csehszlovákiai Magyar Dolgo- z6k Kulturális Szövetsége is, amelynek vezető titkárát. Varga Bélát arra kérem, ismertesse a szövetség ez évre elő irányzott tevékenységét.

— Varga elvtárs, mivel jel lemezhetné általánosságban az 1977 es esztendő célkitűzé seit?

— Azzal, hogy minden ren dezvényünket szebben, jobban és ünnepélyesebben szeretnénk lebonyolítani. Ebben az évben ünnepeljük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját, így természetesen az erre vonatkozó emlékezésnek kell tevékenységünket fémjelezni. Elsősorban a népnevelő és népművészeti munkánk kapcsolódik szorosan a nagy évfordulóhoz. Így például a zselízl Országos Népművészeti Fesztivált és a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyt kimondottan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében rendezzük meg. Kifejezi ezt az egyik ukrán együttes vendégfellépése is. Helyi szervezeteink természetesen külön-külön is megemlékeznek a jubileumról. Nemcsak ünnepségeikkel, hanem azzal is, hogy előadásokat tartanak a Szovjetunióról. A cél a nagy szövetséges még jobb megismerése.

— Lesz azonban egy „családi“ ünnep^günk is, amely szintén rányomja bélyegét az évi tevékenységünkre — folytatja a CSEMADOK KB vezető titkára. — Ez év májusában rendezzük meg a CSEMADOK XII. országos közgyűlését. Ez szintén arra kötelez bennün két, hogy emeljük munkánk színvonalát, magyar nemzeti ségű dolgozóink kulturális te vékenységének minőségét.

— Milyen előbbre lépés, e setleg újdonság szerepel ez évi programjukban?

— Azt szeretnénk, hogy tagjaink minden tevékenysége e- lőre lépés legyen. A sok újdonság közül csupán néhányat említek. Itt van mindjárt a képzőművészet. Amint tudja falvalnkon és városainkban I- gen sok amatőr képzőművész tevékenykedik. Ezt bizonyította az érsekújvári járás a- matőr képzőművészeinek 'tavaly megrendeaett tárlata. Mintegy negyven festő és szobrász állította ki alkotásait Érsekújvárott. Nos, idén lehetővé tesszük, hogy a többi járás amatőr művészeti is bemutassák szobraikat, festményeiket és egyéb műveiket. S ami nagyon lényeges, neves művészektől kapnak majd szaktanácsot.

— De további visszük az i- rodalom népszerűsítését és a könyv megszerettetését — folytatja a vezető titkár. — Így például Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából helyi, járási és központi rendezvényeinken megemlékezünk a nagy költő életéről és költészetéről. Ugyancsak megemlékezünk Mikszáth Kálmán munkásságáról. Ezenkívül tovább népszerűsítjük a szlovák, cseh, magyar és a csehszlovákiai magyar í- rók és költők jelesebb alkotásait. Csupán az első félévben hat irodalmi előadást rendezünk a járásokban, sőt keretműsorokkal is színesítjük őket. Rendezünk továbbá irodalomelméleti előadásokat, a népkönyvtárakkal karöltve pedig író-olvasó találkozókat szervezünk. Természetesen nem feledkezünk meg e népnevelő munka, az iskolánkí- vüll nevelés, a szemináriumok és Iskolázások, a honismereti mozgalom, a nyelvművelés, a néprajzi gyűjtés és feldolgozó munka, az amatőr színjátszás, a tánc- és énekkari mozgalom továbbfejlesztéséről, valamint a Szőttes népművészeti csoport, a CSMTKÉ énekkar, és a Hét képesújság színvonalának e- meléséről sem. Örömmel említhetem meg például, hogy a Szőttes egyik szólőénSk számát hanglemezen Is megjelentetjük, a CSMTKÉ kollektívája pedig mindjárt az év első felében fellép a rádióban.

— Egy dologról nem siél- tiink eddig. Gyarapodott-e a CSEMADOK tagjainak száma az utóbbi időben?

— Természetesen — válaszolta a CSEMADOK agilis fő- tikára felcsillanó szemeikkel, mintegy 2000 taggal. A májusi országos közgyűlésig azonban szeretnénk teljesíteni a XI. közgyűlésien tett kötelezettségvállalást; éspedig azt, hogy 70 000-re növeljük a taglétszámot.

Neumann János

Zenés randevú a hallgatóval

Néhány héttel ezelőtt kö- zöltiink egy írást a Csehszlo vák Rádió magyar adásának új műsoráról, az Ifjúsági Magazinról, amely az oly közkedvelt Kontaktus helyébe lépett. Most a másik „utódról“, a Vasárnapi Randevúról szeretnék valamit elmondani.

Kérdéseinkkel a Vasárnapi randevú szerkesztőjéhez, Papp Sándorhoz fordultunk.

— Hogyan tudná néhány mondatban jellemezni az új adást?

— Mint már emlitette, a Kontaktus két műsortípus elegye volt: egyrészt publicisztika, másrészt a könnyűzenei kívánságok teijesíté- se. Mivel az adás e kettős tartalomnak szűknek bizonyult, ketté osztottuk. Nos a Vasárnapi Randevú a másodiknak az örököse. Természetesen többről van itt szó, mint a kívánságműsor önállósításáról. Az új műsor gerince továbbra is a beérkezett levelek alapján összeállított köny- nyűzenei kívánsághangverseny lesz, az önállósítás azonban lehetőséget ad a továbblépésre. Szeretnénk a Randevúból egy átfogóbb, Izig-vérig köny- nyfizenei műsort csinálni. E- zért a kívánságokon túl más összetevők is helyet kapnak benne.

Gondolok itt elsősorban a könnyűzene életéből szóló hírekre. Kik, hol mivel léptek fel. Ismertetni kívánjuk az egyes produkciókról elhangzott vagy megírt kritikákat. Szeretnénk bemutatni — ha lehet élő szóval, interjú for mában — a hazai és kUIföidi jeles énekeseket. Megismertetni hallgatóinkat a pop-zene legfrissebb újdonságaival.

Rengeteg fiatal rendelkezik ma gramofonnal, s ezért nagy az érdeklődés a hanglemezek iránt. Itt is szeretnénk segítséget nyújtani. Eimondjuk, mi, újság a hanglemezpiacon és milyen lemezek kiadására ké- sziiinek a bel- és külföldi hanglemezgyárak.

Nagyon sok már a magnós fiatal is, akik szeretnének egy-egy dalt hangszalagra- rögzíteni. A Kontaktusban ez nem volt lehetséges, mivel időhiány miatt a dalokat sokszor a felénél „le kellett húzni". Az új adás viszont erra is lehetőséget ad. És ami még szerintünk fontos: megismertetjük hallgatóinkkal a kiváló hazai együtteseinket. Van ugyanis egy hamis közhiedelem, hogy a pop-zhne terén csak a külföldi együttesek a „menők". Es nem igaz. Nálunk is van számos kiváló e- gyUttes, csak éppen nem ismerjük őket.

— Ez lemne az új adás tartalmi oldala. Van-e valami új a kivitelezésben is?

— Igen. Szeretnénk a műsort olyan módon Is attraktívabbá tenni, hogy kihasználjuk a korszerű hangtechnika minden elérhető módszerét. Itt szeretném megjegyezni, hogy ebben nagy segítséget nyújt Szabó Zoltán hangtechnikus kollégám, aki „átúszta- tásokat", „visszhangokat" és sok egyéb hangtrükköt varázsol elő az irányító pultnál,

— Egy műsor hallgatottságának legjobb fokmérője a hallgatők reagálása. Hogyan állunk ezen a téren?

— Jól. A Randevú rövid é- lete alatt a beérkezett levelek száma már jóval meghaladta az ezret, és mindennap több lesz. Természetesen a legtöbb levél zenei kívánságot tartalmaz, de ezen felül sok levélben közük a hallgatók a műsorral kapcsolatos észrevételeiket, javaslatokat tesznek, és hadd legyek egy kicsit szerénytelen, dicsérnek is. És nemcsak belföldi levelekben. Sokan írnak Magyar- országról, de jelentkeztek már szovjetnnlóbeli és romániai hallgatók is. Persze nem lehet letagadni, hogy itt-ott kritika is van bennük. De ez érthető, hiszen egy új műsorról van szó, és ilyenkor becsúszik néha még hiba is. Ezt a lehetőséget Is szeretném felhasználni arra, hogy köszönetét mondjak a levelekért, és kérem hallgatóinkat, hogy Írjanak továbbra is. Az adminisztráció megkönnyítése végett, ha lehet, géppel írjanak, és a címüket ne csak a borítékra, hanem a levélre is írják rá.

— Utolsó kérdés. Minden kívánt dalt megkap a hallgató?

— Igen. Persze, mivel nagyon sok a kívánság, előfordulhat, hogy nem azonnal. De türelmet kérünk, egyetlen levél sem került olvasatlanul a szemétkosárba.

— Köszönjük a beszélgetést.

—hr—