Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-22 / 8. szám

4 M A szocialista országok gazdasági fej­lődését jól tükrözi, hogy 1971—1975 között a KGST-tagállamok nemzeti jö­vedelme 36 %-kal nőtt, kölcsönös áruforgalmuk pedig jóval megelőzte a termelés növekedési ütemét. Ezt a di­namikus fejlődést a mind sokoldalúbb ipari együttműködéssel és szakosítással lehet elérni. A termelésszakosítás és a kooperáció immár a szocialista orszá­gok közötti kapcsolatok nagyon fontos alkotórésze. . A csehszlovák-magyar termelési együttműködésben Is jó eredményeket értünk el. Az 1976— 80-as időszakban a kölcsönös szállítá­sok mintegy 20 százaléka termeléssza- kosltás és kooperáció alapján valósul meg Az egyes ágazatok közül igen figyelemreméltó a gépiparban fokozódó együttműködés, az áruszállítások több mint 50 százaléka gépszállítás. Szakosítási szerződések szabályozzák egyebek között egves szerszámgépek és szivattyúk gyártását, szállítását. A me­zőgazdasági gépek gyártásmegosztása keretében hazánk a Mepol Terra és az M 70-es kerti kisgépek gyártására sza- kosodoft, a magyar ipar több munka­gép szállítására vállalt kötelezettséget. Hasonló együttműködés Jött létre a cu^ korrépa- és takarmánybetakarító gépek gyártásában. A termelési együttműködés jól fejlő­dik, a lehetőségeket azonban még tá­volról sem merítettük ki. A legközeleb­bi években például csehszlovák gyárt­mányú villamosokkal újítják fel Buda­pest villamoshálózatát. Ezzel kapcsolat­ban látogattunk el a CKD Tatra smíchovt üzemébe. Az üzemet a történelmi Prágában 1852-ben alapították. Közép-Európa e^* gyik első gyára volt. Indulásától nap­jainkig 160 ezer vasúti személy-, teher= és szalonvagont, villamost gyártott. Centenáriumán, 1952-ben szakosították, akikor lett a városi közlekedést szolgá= ló villamosok Európa szintű nagyüzo' me. Kétezer dolgozója van. A kerület neve — ahol a gyár van — Smíchov, nagy múltú munkáskerület. — Évente ezer villamoskocsit gyár* tünk — mondja a gyárban Vojtech Sy» kora, a CKD Tatra smlchovl üzemének technikai igazgatója. — Az itthoni ren­delések teljesítésén túl sok kocsit kül dünk a Szovjetunióba, az NDK-ba, Ro­mániába, Jugoszláviába. Vevőink Egyip­tom, India, Olaszország, Kanada és még sok más ország. Mostantól partnerünk Magyarország is. Nemrégen írták alá az államközi s- gyezményt. A városi közlekedés javítá­sára — először Budapestnek — cseh­szlovák gyártmányú villamosokat vá­sárolnak, 1978-ban küldik Budapestre az első két szerelvényt, 1979-ben 80, majd 1980-ban további 100 érkezik. Ké­sőbb a mindenkori rendelések szerint küldik a kocsikat és a szükséges alkat­részeket. — Nem volt könnyű dolgunk — mondja Vojtech sykora —, amikor el­vállaltuk ezt a megrendelést. Magyar- országon más a villamosok közlekedé­si rendje, mint nálunk, vagy akárme­lyik más vevőnk városaiban. Eddig o- lyan kocsikat építettünk, amelyeknek csupán a jobb oldalon van ajtajuk. A magyar rendelés mindkét oldalra ajtó­kat kért. A vezető ülése a ml kocsi­jainkban bal oldalt van, a magyarok viszont azt kérték, helyezzük a közepé­re. Mindez természetesen gondol okozott i smíchoviaknak. De mint minden új feiadat megoldása — a magyar kíván­ságok teljesítésén túl — ez is újabb kapukat tárt fel. Az elvégzett módosí­tások után ugyanis ezentúl más rende­lők kérését is teljesíthetik, akiknek u- gyancsak ezek a feltételeik: mindkét oldalon ajtók, vezetőülés középen. Smí- chovban mondták: a kereskedelmi hasz­non túl, a magyar rendelés váltotta ki ezt a fontos technológiai eredményt. — A ml kocsijaink merőben mások, mint a ma használatos magyar villa­mosok. Nem elég tehát csak eladni, ar­ról is gondoskodni kell, hogy megfe­lelően használhassák majd. Az újra az irányító embereket is be kell tanítani. Éppen ezért megkezdtük a magyar vll» lamosvezető'k, szerelők és más szak­munkások kiképzését itt, Prágában. Amikor az Igazgatótól elbúcsúztunk, arra kért, hogy engedjük el a gyárka­puban várakozó autót s menjünk villa­moson. Javaslatát stilszerűnek találtuk, s elfogadtuk. A villamosban Ismételten meggyőződhetttem arról, hogy aki smí- chovl villamosokat vásárol, nem köt rossz üzletet. Ezek a kocsik szinte zaj­talanul suhannak a nagyváros forgal­mában, nagy ablakaikon át mindent látni, amit látni érdemes, gyorsulásuk az induláskor, fékezésük a megálláskor egyszerűen észrevehetetlen. (így! * Esi T" k. c ^ ’‘S i Bizonyára sokan elgondol­kodnak e cím felett — és ez a fő — elgondolkozni és fel­mérni, mi mindent, milyen tarka palettáin tevékenységet köszönhetünk honvédelmi ne velésünk egységes rendszeré nek. Gyakran szokatlan és Iz galmas történést mutat fel, a mely különösen fiataljainkat vonzza, akik a kevéssé Ismert, nagyon igényes, de talán épp azért még lenyűgözöbb dol­gokkal szeretnék bizonyítani bátorságukat, eszüket és sok­oldalú felkészültségüket. Nem könnyű kenyéri De föl tudjuk, hogy éppen ez izük néha a legjobban, éppen ez laktat a leginkább. Éppen az ilyen kenyéren nőnek fel a serdülő fiúk igazi férfiakká. Kemények, akár az acél, akik ismerik a természet szépsége it, de kegyetlenségét Is, akik nek mindegyikében egy adag egészséges romantika is meg található. Férfiak, akik már a pokolba is elmennének. Ha nagyanyáink láthatnák őket a tó partján, ahogyan a jeges havon lépkednek, majd hirtelen eltűnnek a föld fel­színéről — nekik is eszükbe jutna a pokol. Valószínűleg megmerevednének az ijedtség tői, és kezüket tördelve se­gítségért fohászkodnának Csakhogy ezek a férfiak nem a pokolba mennek, hanem a víz mélyén rejlő mesevilágba szállnak alá. Olyan világba, amely télen sem veszít sem­mit varázsából, olyan világba, amely - a kalandok, szokatlan élmények mágikus ígéretét rej­ti magában. Lekerülni ebbe a meseor­szágba nem is olyan egysze­rű. Elsősorban megköveteli a fital búvárosok igényes és rendszeres felkészítését a NESZ klubjaiban. Mind több és több tapasztalatot kíván; tanulni kell a szakoktatóktól, a fizikai erőnlétet sem lehet elhanyagolni. El kell jutni az önfegyelem legmagasabb fo­kára, és még sok más nagyon fontos és nélkülözhetetlen tu­lajdonságot kell elsajátítani. Így jutnak el végül is a befa­gyott tó partjára. — Add már ide azt a fű- résztl — szól türelmetlenül a baltát lóbálva egy a szakálla­sok közül. Eddig a jeget tör te. Közvetlenül ezután fel hangzik egy közönséges asz talosfürés metsző hangja, a- mely miközben a jeget vágja a dobhártyát sem kíméli. — Józsi, itt még egy lyukat kell vágni — olyan kisebbel — mormogja a félig beöltö­zött békaember, a legfiatalabb köztük. — Ml lesz azzal a meleg vízzel? — bosszankodik egy harmadik — Igor, ne állj ott akár a cöveki Döntsd ezt a központt fűtést a Péter nya­ka közé. . — Gyerünk már abba a meseországba — kiált ja türelmetlenül egy maga sabb szakállas. Szavak repkednek a befa gyott tO fölött. A jeges észa ki szél messzire viszi a han got, egészen a fákkal és ala csony bokrokkal benőtt par ton túlra. Mindenütt csak ko pasz ágak A téli természet meztelen testét mutatja, mint ha csak panaszkodna. A vl dám kis csapat mintha nem is érezné a tél hidegét. A meleg vizet nemcsak a nya­kuk közé töltik. Az első eset­ben a hőszigetelésről van szó, azaz a búvár „fűtéséről", amely a teste és a gumlöltözet kö­zötti részt tartja melegen, a második esetben, amikor a torkukba kerül a forró tea. A fűrész éles foga alatt fel­tűnik a kristálytiszta, áttet­sző víz. Még ki kell szedni egy darab jeget, meg néhány kisebb törmeléket, és már kö­zeledik is az első bebugyolált alak. Járása ingadozó, mintha minden percben le akarna csúszni a hatalmas uszo­nyokról. Megáll a víz mellett, majd egyszerre pluttyi Még látni a kapálódzó uszonyokat, de egy pillanat töredéke alatt eltűnik a víz és a fégkéreg alatt. — Hé, Péter! Ügy rángatja a zsinórt, mintha máris ki a- karna jönnt — ktáltfa az a búvár, aki a kötelet tartja. Fel is bukkan a fej, aztán a váll, majd a .Jbékaember" két keze. Odatámaszkodik a „ka­pu" jeges széléhez és kifújja magát. — Fiúk, ez gyönyörű — A halak aluszkálnak, akár meg is simogathatod Okét, — és már megint eltűnik. Csak a légbuborékok jelzik a víz feU színén, merre tűnt el Ismét. Micsoda élményben volt része, ha nem bírta ki, hogy feljöj­jön és elmesélje barátainak a látottakat?! Egy másik búvár merül jég alá. Megfontoltan, egészen más stílusban. Tudják ezek a fiúk ezt így is, meg amúgy is' — mindenféleképpen. Min­den úgy megy mint a karika- csapás. A sok tréfa és neve­lés még képes lenne az em­ber figyelmét elvonni a lé­nyegről. De nem! Mindenen meglátszik a pontos, gyakor­lott, céltudatos munka! Már esteledik és senkinek sincs kedve hazamenni. A for­ró tea kellemes meleget á- raszt a testben, de még en­nél Is jobban melegít az a tu­dat, hogy ilyen fiataljaink vannak. Örömmel tölt el a valóság, hogy honvédelmi szö­vetségünkben ilyen fiúk ne­velkednek bátor, erős férfiak­ká. Lelkesít a biztonságérzet, hogy majd a katonaságnál is megállják a helyüket, ahol bi­zonyára felelősségteljes és t- gényes feladatokat bíznak rá­juk, és nem csalódnak majd bennük. Akár szárazon, akár télen — akár nyáron, akár télen — mindig készen állnak hazánk védelmére ', amely any- nyl szépséget nyújt a számuk­ra, MILAN GARAZIA A MCM1ÄT BEMUTATJÁK A SAJTÓNAK MENNYIRE BETEG A HAIOTT? Beteg-e a halott — erről vitatkoznak az Atlanti-Óceán két partján a tudósok, alig né hány héttel azután, hogy Pá rizsben megkezdődött az il lusztris látogató gyógykezelé se. A „látogató“, II. Ramszesz egyiptomi fáraó múmiája, a­melynek gyógykezelését — mint jelentettfik —, Giscard df Estaing francia elnOk aján­latának megfelelően a francia egyiptológusok vállalták el. A kételkedők viszont az angol és amerikai szakértők, akik­nek le kellett mondaniuk az illusztris tetemről: szerintük a fáraó földi maradványainak állapota nem adott okot aggo­dalomra, és a franciák csu­pán diplomáciai okokból, a francia—egyiptomi viszony ja­vítása és a Ramszesz-kiállitás kiegészítése végett ajánlották fel a „gyógykezelést“. A gyanúsításra, amely az International Herald Tribune hasábjain is helyet kapott, Lionel Balout professzor a múmia „orvosa“ válaszolt. A párizsi Musée de I Homme la­boratóriumainak eddigi vizs­gálatai azt mutatják, hogy a fáraót többféle kór is sújtja. Egyfelől „mechanikai változó sok“ történtek rajta, másrészt mikroszkóplkus gombák fal­ják a múmia anyagát, sőt kü­lönböző rovarok és baktériu­mok nyomát is megtaiálták a háromezer éves nralkodó ma­radványaiban. A múmia tehát igenis beteg, sőt állapota ag­godalomra ad okot — írják a féltékeny tengerentúli kollé­gákat cáfolva a francia újság­írók. A múmiát a közeli na­pokban bemutatják a sajtó uak, hogy mindenki iáthassa, mennyire megviselte ezt a lát­ványos „látogatót“ az elmúlt három évezred. (bcs) Cl ILJUSIN # GÉPEI A napokban életének nyolc vanbarmadik évében elhunyt Szergej Vlagyimirovics Iljusin akadémikus, repülőgép főtér vező, a Szocialista Munka há romszoros hőse, a Lenin-dij és állami dijak tulajdonosa, számos repülőgépek tervező je. A N£V rangja A Vologda környéki Gyiljal- jevo falnban született. Sze­gényparaszt család tizenegye­dik gyermeke volt. Az első világháborúban repülögép-me chanikusként szolgált, majd letette a pilótavizsgát. 1919- -ben belépett a Vörös Hadse regbe. 1921-től 1926-ig élvé gezte a Zsukovszkij Repülő mérnöki Akadémiát, 1931-től Önálló konstruktőr. 0 tervez te azt a repülőgépet, amely lyel V. KokkinakI szovjet pi lóta 1939-ben 22 óra 58 perc alatt repült Moszkvából az E- gyesUlt Államokba. Az első kétmotoros nagy hatósugarú — később 11—4 néven Ismert — bombázó a második világ háborúban kitünően bevált. Ezzel bombázták 1945-ben a fasiszta csapatt^at Berlinnél (Azl II: Iljusin családi névé nek első két betűje.) REPÜLŐ TANK A tervező remek munkája az II—2-es: a „repülő tank“ E típusból 1941-től 1945-ig több mint 40 ezer készült. Ra kétalndftó szerkezete volt. páncélzata pedig — itt alkal mázták először a repülőipar- ban — biztosítotatta a terhe­lés és a gép élettartamának növelését. Óránként 400 kilo méteres sebességgel, 500 kiló bombateherrel repült. S való­ságos páncélfallal védte a pi­lótát az éllenséges lövedékek­től. A német katonák, Gude- rian tankistái — okkal — fé- kete halálnak nevezték. ÚRIAS LEGIBUSZ A háború után Szergej Ilju­sin a lökhajtásos repülés mes­terének bizonyult. Az II—22- es kísérleti bombázóból ala­kította ki az újabb II—28-as típust. E gép 900 kilométeres óránkénti sebességet ért el, mazimális repülési magassága 12 ezer méter volt. S 194B-tól kezdték gyártani az II—12-es, majd az II—14 es személy­szállító gépeket. Jól sikerült konstrukció a turbolégcsava- ros II—18-as, a turboreaktfv motoros 11—62 es. legutolsó munkája a 350 utas szállítá­sára alkalmas II—8ú-os légi- busz. Próbaútját a közelmúlt­ban tartották meg. • • •

Next

/
Thumbnails
Contents