Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-22 / 8. szám
f' ; (S' ^ í: « ' ' m. 5 ti híva A történészek, művészet- történészek, építészek és szociológusok „múzeumi robbanásról“ beszélnek. Egyebek között ezzel magyarázzák az emberek egyre növekvő érdeklődését a történelem, a régészet, elődeink, néha egészen távoli őseink életmódja és szokásai iránt. Ahhoz, hogy megérthessük a ma bonyolult kérdéseit, nem elég csupán korunk gondjaiban élnünk. Természetes, hogy meg akarjuk ismerni a többi embert és népet — ez korunk követelménye Is —, többet szeretnénk megtudni egymás művé.szetéről, történelméről, erkölcseiről és szokásairól. Oj múzeumok nyílnak, növekszik a kiállítások száma, egész városokat, területeket nyilváníttanak védetté. Ilyen Híva is, amely olyan történelmi városok közé tartozik, mint Szamarkand, Bu^ hara, Kunja-Urgencs. E város Üzbegisztában, a Horezml oázisban fekszik. A- rab tudósok már a X. században így írtak róla: „Szerfelett dicséretre méltó hely“. Híva alapítása azonban jóval régebbre tehető. A régészek bebizonyították, hogy Híva már a VI—VIII. században sajátos arcélű kulturális központ volt. Napjainkban Híva olyan, mint az Ezeregyéjszaka meséiből készült film díszlete. Icsankala, a város legrégibb része szürkéssárga ó- rlásként terül el. Hatalmas várfalak övezik. Valaha Itt éltek a Kánok és udvaroncaik; mecseteket, palotákat és háremeket építettek Ide. Fennmaradt a várpalota egy része, a fogadóterem és a ragyogó színekben pompázó, nem fakuló csempével borított nyári mecset. Kürönö- sen érdekes a sok faoszloppal díszített templom. Fara gásal a névtelen Uzbég és tadzslk mesterek művészetének becses emlékei. Még az egyszerű házak is magukon viselik e művészet jegyeit. Itt Is cifra faragás díszíti a kapukat, melyek mindegyt* ke múzeumi tárgy lehetne. Sok turistát vonz Hivába a mongol uralom Idejéből származó ritka emlék, a Szeld Alauddin Mauzóleum, a Pahlaván Mahmud Mauzó= leum, a Kalta->mlnar (Rövid torony) minaret és végül számtalan szobájával, udvaraival, alabástrom díszeivel és cifra farácsaival a teljes szépségében megmaradt Tes- -hauli {Kőpalota). Keleten egy mondás jár» ta: „Két zsák aranyat flze* tek, csak az egyik szemem lássa meg Hivát“. Ma az ősi város minden látnivalóját feltárja a látogatók ámuló tekintete előtt. 8 f -« Ä \ ; 63 NAP A VÉGTELENBEN VITAUJ SZEVASZTYANOV SZOVJET ÜRHAJOS KÉTSZER JART A VILÁGŰRBEN. FÖLD KÖRÜLI ÜTAZASAROL készített NAPLOJEGYZETEI ALAPJAN most könyvet Ír. At-ABB NEhANY részletet közlünk a NAPLOjAbOL. Gondolatban gyakran telidé- zem 1961. április 24-ét. Ott voltam az egyik állomáson, a- honnan az ember első űrrepülését Irányították. Mindenki roppant Izgatott volt. Néhány perccel az Indítás előtt Szer- ge] Koroljov, az űrhajók főkonstruktőre rádión hívta Ga- garlnt: „Cédrűsl (Ez volt Gagarin hívóneve.) Hogy érzed magad?“ ö így válaszolt: „Én jó vagyok, de ti hogy érzltek magatokat?“. Aztán elhangzott Gagarin szájából a híressé vált szó: „Indítsl“ Ettől fogva egészen más szemmel néztük a környező vllágotl Számomra és sok társam számára ez a nap jóval korábban kezdődött, hiszen részt vettünk a Vosztok építésében és az űrutazás előkészítésében. A munka során új meg új műszaki problémákat kel lett megoldanunk, új fogalmaknak kellett elnevezést ad nunk, amelyek azóta meghonosodtak az egész világon. Emlékszem, sokat vitatkoztunk azon, hogyan hívjuk az űrrepülésre szolgáló berendezést. Felvetődött az „űrrepülő“, a „bolygörepülő“ és a „cslllagrepülö“ szó. Szerge) Koroljov végül ezt a találó elnevezést javasolta: „Űrhajó“. Az Űrhajósokkal jóval az emlékezetes nap előtt megismerkedtem. Az első csoport részére, amelynek Jurlj Gagarin Is tagja volt, előadásokat tartottam az űrrepülés mechanikájáról. . Tisztában voltunk-e akkor azzal, hogy az emberiség egy minőségileg űj fejlődési szakasz küszöbén áll? Azt hiszem nem. Egy-egy jelenség történelmi jelentőségét csak bizonyos távlatból lehet megítélni. Ma már tudjuk, hogy a kozmosz az embernek ál landó munkaterülete lesz. Az első repülést azonban másokkal együtt én Is csak kísérletnek tekintettem. Túlságosan el voltunk foglalva a rendkívül bonyolult technikai feladatokkal, s az esemény nagy- szerűségét csak később értettük meg. És a távlatokat is csak akkor fogtuk fel. Az űrhajózás napjainkban a tudományos-műszaki forradalom legfelső szintjét jelenti. Vitathatatlanul nagy szerepet játszik az alapkutatások, az elméleti és az alkalmazott tudományok fejlődésében. Az űrhajózás sokkal több új tudományos Információ megszerzését tette lehetővé, jóval rövidebb Idő alatt, mint amit a megismerés hagyományos, földi módszereivel lehet elérni. Kétszáz évig tartott például, míg a tudomány tisztázta a Föld geometriájának néhány problémáját; a mesterséges holdak segítségével néhány ésr alatt sikerült megoldani a feladatot. A Föld mágneses terének kutatásában hasonló a helyzet. Egyetlen geofizikai műhold gyakran több adatot szolgáltat, mint a földi eszközökkel végzett évtizedes kutatómunka. A kozmikus technikával tíz nap a- latt annyi geológiai feltárás végezhető el, amennyire repülőgéppel csak több év alatt lennénk képesek. De ez csak az érem egyik oldala. Az űrhajózás Igényel serkentően hatottak sok alkalmazott tudomány — az e- lektronika, a telemechanika, a kémia, és a polimer-fizika (az órlásinolekulákból álló a- nyagok tulajonságatt vizsgáló tudományok) — fejlődésére. Kezdetben az űrhajózási technika vette át a tudományok eredményeit. Azután az űrrepülésben bevált módszerek fokozatosan „visszatértek“ a Földre, és több Iparágban alkalmazták őket. A tudomány és a technika „kozmizálódá- sa“, vagyis az űrtechnikával való „ötvöződése“ bonyolult folyamat. De minél gyorsabb ütemben halad előre a világűr meghódítása, annál bőkezűbben adja. .majd vissza a kozmosz a Földnek a tudomány és a technika újdonságait. Az embernek a jövőben aktívan kell tevékenykednie a világűrben. Hogyan hat ez majd lelkivilágára, érzelmi é- letére? Milyen érzések fogják el az űrhajóst a Föld körüli pályán? Amikor a kisgyermek első ízben lép ki a házból, a- lighanem ügy csodálkozik rá a környező világra, mint az űrhajós a Földre. „Látom a Földet. Egyszerre az egészet. Mindenestül“. Először szinte elszorul a szívünk: milyen kicsi, milyen magányos a ml 8- gitestünk a világmindenségben. De rögtön rádöbben az űrhajós arra Is, hogy milyen nagy az ember, aki véghez tudta vinni ezen a kis bolygón azt, amit véghezvitt.. ^ A szervezetnek az űrrepülés alatt nemcsak fiziológiai tekintetben kelL átállnla, amíg megszokja a súlytalanságot, hanem lelkileg Is. Az űrhajós például elfelejti a földi szagokat és színeket. Megpróbálja visszaidézni, hogyan morajlik a tenger, hogyan zizegnek a levelek... Ha elszunnyad a súlytalanság állapotában, földi dolgok kavarognak az a- gyában: erdőben vágyik barangolni, fűben szeretne járkálni mezítláb, kínlódva próbálja emlékezetébe idézni a friss uborka Illatát. Valószínűleg hasonló érzések kerítik hatalmukba a tengerészt is, aki már fél éve nem tette a lábát száraföldre. Tekintélyes nehézség jelentkezett azzal, hogy a huzamos űrrepülés Idején az űrhajós elveszti földi kapcsolatait. Mi találkoztunk először ezzel a problémával. Minél messzebb jutnak majd el az űrhajók, annál keményebben teszik próbára az emberi pszichikumot a hosszan tartó űrutazás következményei. 1975 május-júliusában Pjotr Klimuk társaságában másodszor tartózkodtam huzamosabb ideig — 63 napig — az űrben, a Szaljut—4 űrállomáson és a Szojuz—18 űrhajón. Széles körű program alapján különféle tudományos kutatásokat és kísérleteket végeztünk, a népgazdaság szempontjából fontos -feladatokat oldottunk meg, országunk természeti erőforrásainak tanulmányozásával kapcsolatban folytattunk vizsgálódásokat. A repülés folyamán naplót vezettem, feljegyeztem mit végeztünk a „munkanapokon“, vázoltam megfigyeléseimet, néha pedig egyszerűen csak tűnődéseimet az életről. A naplóírásra nem sok idő maradt. A kozmoszban sebtében odavetett megjegyzéseket a Földön egészítettem ki... (Folytatjuk) McCurdy a szellemvasúton Híva ősi művészetének és történelmének megújult em‘ lékei Egy ismeretlen halottról, akt egy „kivégzett“ vélt vtaszftgurájaként az egyik a- merlkai vidám park szellem- vasütján az akasztóján him- bálódzott, s akit véletlenül a tévéfelvételek alkalmával fedeztek fel, kiderült, hogy nem más. mint Elmer McCurdy, akit 1911-ben a serifek Pawhuska (Egyesült Államok Oklahoma állam} közelében uasütrablóként agyonlőttek, miután megesküdött, hogy élve soha sem kerül kézre. Ezt állapította meg a boncolás és a rendőrség utólagos nyomozása Los Angelesben, illetőleg Oklahomában. A rejtélyes halottnak, akt először viaszfigurának tekintettek, a napokban az egyik tévétechnikus bukkant a nyomára, aki véletlenül erősen nekiütődött az akasztóján csüngő „kivégzettnek", és közben a rikító vörösre festett férfi egyik karját letörte. Amikor a technikus a letört kart vissza a- karta ragasztani, megállapította, hogy a törzsből emberi csont és bebalzsamozott emberi szövetek állnak kt. A rendőrség megállapította, hogy mielőtt a Los Angeles-i szellemvasúton felbukkant, a bebalzsamozott holttestet koporsóba fektetve mint „ezeréves embert" mutogatták az embereknek. Azután a „látványosság" nyilván hosszabb i- deig a raktárban feküdt, végül egy vlaszmüzeum, majd a szóban forgó szellemvasút megvette. jóllehet a rendőrség bizonyosra veszi, hogy az ismeretlen halott azonos a legendás Elmer McCurdyval, a ható Ságok tovább akarnak nyomozni, hogy a feltevést a lehetőség szerint minden kétséget kizáróan tisztázzák. Ezért még egy fogorvosi vizsgálni- tot is elrendeltek. Az államügyészség jelentése szerint a legutóbbi boncolás során kiderült, hogy a halott testében még egy régi divatú, rézzel bevont golyó található; nyilvánvalóan ez ölte meg a rablót. A hírhedt McCurdy a század elején olyan banda tagja volt, amely Oklahomában vonatokat támadott meg, és az utazókat kirabolta. A banda többi tagját elfogták, de McCurdy esküjéhez híven utolsó leheletéig küzdött. 1911. októberében végül szembekerült a seriffel és annak a helyettesével. Ok, mint a hivatalos bizonylatokból kitűnik, a rablót félórás gyilkos harc után agyonlőtték. Miután McCurdy holttestét bebalzsamozták, az egyik serif Oklahomában valamelyik vidám park mutatványosának eladta. „Akkoriban ez mindennapos dolog volt", f jelentette kt Gave Friedmann, annak a Los Angeles-t mutatványos üzemnek az igazgatója, amely 1921-ben a holttestet egy 500 dolláros kölcsön biztosítéka fejében megszerezte. A halott McCurdy a mutatványosokkal egészen a negyvenes évekig végigutazta az E- gyesült Államokat, azután Los Angelesben a mutatványos ü- zem raktárába került. A cég a tetemet később egy hollywoodi vlaslmüzeumnak adta el. Ennek tulajdonosa a rendőrség kutatásai szerint azt soha ki nem állította, hanem bizonyos idő múlva továbbadta a szellemvasút tulajdonosának.
