Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-22 / 8. szám

3

V

Józan Erzsébet

A terem kétharmadát férfiak töltik meg, egyharmada nő, s legalább a tele fiatal. Vajon ők hogyan, miképpen kerültek a szövetkezetbe? Letelepszem az egyik fiatal, csinos lány mellé. A neve Bar- takovics Zsuzsanna. A kertészetben dolgozik, 1972-től tagja a szövetkezetnek. Hogyan került ide, érdeklődöm tőle.

— Hogyan? Egyszerűen. A- mikor befejeztem az Iskolát, úgy határoztam, hogy a kertészetben fogok dolgozni. Je- lenlkeztem a szövetkezetben, s azt ajánlották, hogy adjak be kérvényt. £n be is adtam, ők pedig felvettek. Azóta itt dolgozom.

Zsuzsannán feszes, — a- hogy mondják — eredeti farmernadrág. A TUZEX-ban vette, átszámítva 600 koronába kSrült. A csizma, ami a lábán van 350.

X S &

Az egyesített szövetkezet elnöke, Horváth István képviselő, a Szlovák Nemzeti Tanács tagja Ismerteti a jelenlevőkkel a programot. Az e- melvényen sorra váltják egymást az Slöadök, Egy másik fiatal, még lánynak nézné az ember. Józan Istvánná máshonnan érkezett a szövetkezetbe. Azaz csak gondolatban, mert ö Is éppenséggel innen, az egySsItett szövetkezet községeinek egyikéből való, Tal- lósról, csakhogy előbb elvégezte Safarlkovón (Tornaiján) a mezőgazdasági szakközépiskolát, s utána kopogtatott a szövetkezetben. Jelenleg a szövetkezet szociális ügyelt Intézi.

— Emberekkel dolgozunk, s ez elég nehéz — mondja, majd hozzáteszi, tudja, nyugidíj, pénz. Az emberek a pénzkérdésben mindig is nagyon érzékenyek voltak és ma is azok. Nem könnyű a helyzetük, hiszen, mint tudjuk, a szövetkezetben több idős ember dolgozik. Állandóan fiSzolga Gusztáv

Novanszky Lászlöné

Paulovics László

láljak Szolga Guszti bácsinak, aki nemrég töltötte be a 60. életévét. Nyugdíjba ment, de reméljük, továbbra Is számíthatunk becsületes, jő munkájára. ..

Hát igen, szalad az Idő. Szolga Guszti bácál rég, 40 -45 évvel ezelőtt volt fiatal.

— Amikor csütörtökön szabad napunk volt, mart nem volt tanítás, már várt, az uradalom répaföldje, hogy gyűjtsük a répabogarakat. Aztán húsvét előtt is, amikor szünetünk volt, dolgozni jártunk. Akkor itt rengeteg volt a bogár, csakúgy hemzsegték. Tizenkilenc éves voltam, amikor először kaptam részaratást. Tizenöt holdat arattam le. A háború után az állami gazdaságban dogloztam. Sokat és mindig jól. Minden munkát megfogtam. Szedtünk krumplit, vállaltunk kukoricát, répát. Volt olyan év, hogy feleségemmel együtt öt hektár répát gondoztunk. Kétszáz- negyven kilogramm cukrot kaptunk egyszerre, .i

A szövetkezetbe akkor jöttem, amókoT végképp elfogytak mellőlem ott a régi cimborák. Hát ha ti, akkor én is, mondtam, és jelentkeztem a közösbe. Szívesen fogadtak, hiszen tudták, hogy nem áll félre a kezemtől a munka. E- lőbb a növénytermesztésben dolgoztam, majd állatgondozó lettem. Most, hogy már hatvan éves vagyok, nem akarok felelősséggel járó munkát, de azért dolgozni még fogok. Hiszen mindig is szerettem a munkát — megmondhatják az emberék. Igaz, a pénz Is kellett. Háromszor építkeztünk. Előbb a fiamnak, aztán magunknak, majd kibővítettük a házat, hogy a másik fiamnak is legyen tető a feje fölött.

Amikor a gyűlés másnapján meglátogattam Guszti bácsit, már az udvaron megcsapott a kocsonya ínycsiklandó illata. Guszti bácsit a nyári konyháEgybangúlag... Köszönöm...

gyelni kell a napjaik számát, jövedelmük alakulását.

Erzsébet asszony egyébként szerény, csendes teremtés, öt éve van férjnél. Már házat é- pltettek. El is megyek megnézni, hogyan Is laknak. Hát. mit mondjak. Négy szoba, konyha, fürdőszoba, tágas folyosó. A kertben szépen gondozott almafák. A férje is a szövetkezetben dolgozik, villanyszerelő, karbantartó. E gyenesben az életük.

XXX

Az emelvényre Kürtössy Sándor, az egyesített szövet kezet pártszervezetének az el nöke lép. Azt mondja:

— Az évzáró gyűlésen sze repelnek kellemetlen, megöl dásra váró problémák, de van nak kellemes, szívet melegítő pillanatok is. Ilyen többek között, amikor a legjobb mun kásáinkat, a legbecsületesebb embereinket említjük vagy tüntetjük ki. Hát nekem ]u tott az a szerep, hogy gratubár kőművesként került vissza a szövetkezetbe, az első lehető alkalommal megpróbált az állatok mellé kerülni. Allat- szeretete gyorsan megmutatkozott. Ismeri az állatait, s ha szükséges, mindegyikkel külön-ikülön is foglalkozik. Pontosan jár munkába, nem siet haza.

— Tudja, mondja végül l.s a zootechnlkus, Paulovlcsnnk az volt a célja, hogy hazake rüljön, meg keressen pár ko rónát és felépíthesse a házát S ez sikerült neki.

Nem túlzók, de valóságo- emeletes „palotában“ lakik Paulovics László és felesége A gondjaikra bízott kis Szil vlával találom őket a tágas, tiszta konyhában. Paulovics most jött haza Galántáról, az

künk olyan vezetőségi tagokra van szükségünk, akik nemcsak tagok, hanem figyelemmel kísérik a gazdaság munkáját, értékelik az eredményeket, meglátják a hibákat, és ha kell felszólalnak. No- vanszkynét különben nem fog kelleni bíztatni. Biztosan közvetíteni fogja az asszonyok gondját-baját. És szükség is lesz rá; ő a vezetőség egyetlen női tagja.

XXX

Nos, így. Talán már látják, hogy egy évzáró gyűlés kapcsán sok mindenre tényt deríthet az ember. Ha az emberek révén is, de az egész gazdaságról szólhat. Egyelőre csak a pozitív dolgokat említettem, de bizonyosan vanletre, okosan, értelmesen, komolyan npegtárgyalják a problémát, csak éppen ►. elfelejtik aláírni a jelenléti Ivet. Hát aztán minek alapján számolja el a bérelszámoló a bérüket?

— Én a gabonajáradék fizetéséről szeretnék valamit mondani, — emelkedik szólásra Mészáros elvtárs. Nem találom helyénvalónak, hogy a gabona árát mindig karácsony előtt vonják le a fizetésünkből. Miért? Amikor karácsony előtt kell legjobban az embernek a pénz? Nem lehetne ezt folyamatosan, kisebb összegekben levonni?

— Miért ne, válaszolja Horváth István, — szerintem lehet. Az a javaslatom, hogy foglaljuk bele a határozati javaslatba, hogy ezentúl részletekben vonják le a gabona árát. Aki így gondolja, emelje fel a kezét.

Azt mondják, apró emberi ügyek ezek, miért is írok hát róluk. Lehet, hogy apró emberi dolgok, s lehet, hogy visszatetsző is, hogy csak róluk írok, de miért kellene csak nagy dolgokról beszélni? Különben az, hogy egy gazdaság milyen lesz holnap, már nem mindig csak a gyűlésen dől el. Legalább is itt azt tapasztaltam. Két-három éve már jártam ebben a szövetkezetben, s akkor felfigyeltem arra, hogy egy fiatalember Kaprlnay Imre mérnök nevét különös megbecsüléssel .ejtik a vezetők, de a tagok Is. Akkor, azt hiszem, az egyesített szövetkezet növénytermesztője volt. Azóta ez a megkülönböztetett megbán találtam, a kocsonyafőzés mindig is az ő feladata volt.

XXX

A szövetkezet Irodájában ü- lök. Indulnék Paulovics László fejőgulyás után, de előbb még megkérdem Huszár Árpádot, az egyesített szövetkezet zootechnlkusát, miért Ik tüntették ki. A zootechnlkus hirtelenjében nem érti a kérdésemet, mert Itt a szövetkezetben mindenki tej^mészetes nek találta a kitüntetését. El mond néhány jellemző dolgot a fejögulyásről. Annak eile nére, hogy Paulovics László eredetileg kőműves volt nagyszerűen ért az állatokhoz. Hogy miért? Talán mert szereti az állatokat. Valamikor még gyermekkorában volt egy üszőjük, s amikor azt beadták a szövetkezetbe, sokáig eljárt titokban a gazdaság istállójába, hogy megnézze, ml van a kedves állatával, nincs-e valami baja. Később,

állatgondozók iskolázásáról. A konyhában kellemes meleg, a kis Szilviával játszik. Szívesen vállalták a kislányt, akinek az anyja Prágában, az apja meg Batislavában tanul.

— Tudja, nem a pénzért vállaltuk, de valahogy megsajnáltuk. Meg aztán, nekünk három fiúnk van, ő pedig kislány.

A kislány aranyos és hálás. Mintha csak apja lenne, bújik hozzája, gagyog neki.

— Szép a ház, nagy; biztosan sokat dolgoztak rajta, — mondom.

— Hát ez igaz, elég sokat, öten voltunk a faluban kőművesek, aztán ml dolgoztunk mindenütt. Nem a pénzért, dehogy. Bátyámnak, nővéremnek, neked, nekem. Mindig megbeszéltük, hogy mikor, kinek, s mentünk. Éveken át, mindig volt programunk. ..

— Most már könnyebb.

— De jó is, hiszen már bele fáradtunk egy kicsit. Mert azért sok minden szombaton és vasárnap. Nem bírja a végtelenségig az ember.

— Az állatok nem sínylot tók meg? — kérdem tőle. Valahogy nem érti a kérdést, mert az állatoknál az a legfontosabb, hogy gondozójuk pontos és figyelmes legyen. Ha Ilyen, akkor meghálálják És neki meghálálták, mert mindig pontos volt.

X k X

javasoljuk, hogy Novanszky Lászlóné legyen a vezetőség tagja. Ki van mellette? Egyhangúlag. .. köszönöm... — Miért választották be a vezetőségbe, kérdem Kürtössy Sándors, a pártszervezet el- nöikét.

— Azért, mondja, mert nenak, —• miért is ne lennének — a hat község határára harminc kilométer széles földterületre kiterjedő gazdaságán gondjai is. Elég csak figyelni a vitát:

— Elvtársak, kezdi Paulovics László, furcsán jártam az idén. Szerettem volna, ha az én fiam is eljut a pionír- táborba. De mit gondolnak, mikor tudtam meg, hogy mehet? Az Indulás előtti napon. És ezekkel a dolgokkal, a pionírtáborral, kirándulásokkal, üdülésekkel mindig így vagyunk. Nem szólnak róla. vagy csak későn. Miért?

— Ez bizony meglep, mondja Horváth István, a szövetkezet elnöke.

— Nálunk sem mond senki semmit, — szólal meg Piroska Rozália Kosútról.

Az elnök pedig folytatja: Mondom, ez bizony meglep, mart már nem egyszer előfordult, hogy itt voltak az u- talványok, már-már majdnem vissza kellett őket adni, mert nem volt, kit elküldeni. S ugyanakkor maguk nem tudnak a dolgokról. Ez bizony így nincs rendjén. Most, nem tudom, ki a hibás, mert eddig úgy tudtam, hogy a vezetőségi tagok tájékoztatják ö nőket, vagy mégsem? Hát jó. a legközelebbi vezetőségi ü lésen újra szóba hozom a dolgot, s ígérem, intézkedünk, mert ez nem mehet így tovább.

— Nekem is lenne Ilyen személyes problémám, kezdi Bús elvtárs. — Már többször voltam termelési értekezleten, és nem kaptam meg az elesett bért. Miért?

—• Már tapasztaltuk — szól Ismét az elnök, — hogy önök eljönnek a termelési órtekezbecsülés a gyakorlati formában is érvényesült, a szövetkezet alelnöke lett. Az évzá rón ő Ismertette az elmúlt év eredményeit, s vázolta az I del év feladatait. És én úgy látom, hogy rajta, az 6 szak

— A föld megművelésében Is érvényesíteni lehet ezt?

— De mennyire!

Kaprlnay Imre mérnök egyébként munkásként kezdte, majd eljutott egészen a mér- ■ nökl diplomáig, jelenleg pedig az aspirantúránál tart A talajművelés minimallzácíóját tirtBtja.

XXX

Állok és csak mondom a magamét, adhatnám ennek a résznek ezt a címet. Mert ml történt tulajdonképpen. Belépek az évzáróra, az elnök ismerteti a programot, sorban mindenkinek jut valami feladat, csak éppen ő marad ki az egészből. Hát miért, kérdem azonnal. Milyen szerepet szánt magának az elnök?

Mint utóbb kiderült, nem a- kármilyent, a legnehezebbet. Hiszen láttuk, hogyan alakultak a dolgok már a vita során. Még a legkisebb panasz is fontos, ezért is orvosolja azonnal és gyorsan, s ügyel arra, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. De, és ez a legérdekesebb, ezzel még nem éri be. És számomra ez csak a gyűlés zárszavából derül ki. Horváth István ugyanis nemcsak a népszerű dolgokat vállalja, hanem a népszerűtleneket is. Mert ml történt? Semmi különös. Oda- állt az emelvény elé, kezében oldalnyi feljegyzés és valahogy így mondta.

— Itt van a gépek kihasználása — a papírján csak ennyi volt: gépek kihasználása. Nem használjuk ki eléggé az erőgépeinket. Kár, és így nem érdemes újakat vásárolni. Aztán még mindig megtörténik, hogy egyszer csak eltűnik egy akkumulátor, elvész valami alkatrész, szerszámgép stb. A takarmánnyal sem bánnak az emberek úgy, ahogy kellene. Aztán itt van a munkatermelékenység. Hogyan is lehet az, hogy a szövetkezetben mindenütt ugyanazt a takarmányt etetik, és az egyik helyen 11 liter tejet fejnek, » íTiásutf pedig csak hár- mat-négyet. Az egyik istállóban tizennyolc malacot választanak pl, a másikban tizenegyet. Ne csodálkozzanak aztán, ha valakinek felmondunk, esetleg elküldjük az állattenyésztésből. Nem hagyhatjuk ott, hiszen magunknak ártunk.

Mondom, áll Horváth István az emelvényen, előtte a mikrofon, az oldalnyi feljegyzés, és csak mondja. Kis idő múlva arra leszek figyelmes, hogy nemcsak én, hanem az egész terem feszült figyelemmel hallgatja kemény, de mindig helyén való szavait. Nos, azt hiszem, cwik így lehet jól dolgozni A vezető a- zért van, hogv irányítson, s

mai tudásán, és emberi tulaj donságaln is múlik, miképpen Jut előbbre ez a gazdaság. Milyen ember hát, megfelel nagy feladatnak. Egyáltalán, milyenek az elképzelései, mit hangsúlyoz?

— A beszámolóban több szőr is említette, hogy ki kell kapcsolni a termelési folya matból a szubjektumot. Miért" — kérdem tőle utólag.

— Egyszerű Ha azt aka

rom, hogy több legyen a tej, jobb legyen a takarmány, nem bízhatom az emberek kényé re-kedvére, hogy mikor, mit adnak az állatoknak, hanem tudományos pontossággal kell meghatároznunk a dolgokat. S arra kell törekednünk, hogy ez érvényesüljön is a termelésben. '

Bartakovics Zzsuzsannával beszélgetve ért tetten fotóriporterként közreműködő kollégám Palágyi Lajos.

ha kell meg Is fedheti azokat, akik nem úgy képzelik el a közös munkát, ahogyan kell.

Azt hiszem, érdekes volt végighallgatni ezt a gyűlést, ismerkedni az emberekkel. A fent említett hat község szövetkezeti tagjai ugyanis új útra léptek, s ez az út göröngyös és nehéz. Munkájuk csak abban az esetben lehet eredményes, ha továbbra ts i- gényesen fognak dolgozni.

NÉMETH ISTVÁN