Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-15 / 7. szám
Az oldalt írta és összeállította KULCSÁR FERENC 1977-et írunk: második évfolyamába lép az Oj HA)TASOK műhelyrovata. Milyennek Is találtatunk, ha megmérettetünk az 1976-os munka alapján? Egy gyors statisztika: tízszer jelentkezett az ÜJ HAjTASOK. tizennyolc fiatal ötvenegy versét és huszonnégy rajzát közölte, valamint bemutatta rövid arcképvázlattal a Jelentkezők három legérettebb fiatal költőjét: Kövesd! Károlyt, Kiss Péntek Józsefet és Mázik Istvánt. Csak ennyi? Vágy ilyen sok? Azt hiszem, egyik sem. A végleteket nyugodtan kizárhatjuk mérlegvetésünkből. Munkáról van szó, alkotásról, szellemi tevékenységről, ezért sem húzhatunk éles határvonalakat A művészet, az 1- rodalom jellegéből más adódik, jelesen a folytonosság, a megszakíthatatlanság. Szellemi munkáról van szó, Irodalomról, képző- művészetről, a fltalok alkotó tevékenységéről, elképzeléseikről, Igényeikről és Igényességükről, vagy éppen — mert ez Is kitetszik — igénytelenségükről, hiányosságaikról. így vált és válik az Üj HAJTÁSOK hónapról hónapra olyan tükörré, a- mely bizonyos módon és mértékben a csehszlovákiai magyar fiatalság „irodalmi arcát“ mutatja. Erről az arcról kell hát szólni, ezt a felmutatott arcot kell megvizsgálni: nem nagyon repedezett-e, nem homálycs-e a tükör, melyből ez az arc visszanéz. Mart ha Igen, javítgatni kell, gondos kézzel fényesíteni: minél teljesebb, egészebb és Igazabb arcot mutasson. Erre törekedtünk egész évben — az ÜJ HAJTÁSOK tíz megjelent rovatában. A rovatvezető örült, hogy a fiatalok örülnek az új rovatnak, örült, a- mikor jó írásokat, jó rajzokat küldtek a fiatalok, örült a — bár kis számú — vitaleveleknek, de nem örült az értelmetleneknek, a „titkolózók“-nak, a névtelenkedőknek, a hibáikat bosszantóan és makacsul Ismételgetőknek. Mert azok, akik az önképzés Igényével dolgoztak és dolgoznak, akik komolyan vették a rovatot és magukat, már eddig is — és ezt munkájukkal bizonyítják — sokat meg^ tudtak az irodalom történetiségéről, társadalmlsá= gáróí, esztétikumáról, nyelvéről, tartalmáról, for= máiról, etikájáról, erkölcséről, stb. Folyamatról beszéltünk fentebb, ami jelenti a fiatalok újabb és újabb, megszakíthatatlan vonulás sát, szerves beleépülését a társadalmi és azon beiül a szellemi, irodalmi életbe Is. És Itt már a csehszlovákiai magyar Irodalomról kell beszélni, 'jelesen arról, milyen szellemi képet vázol föl magáról az a nemzedék, amely 1970-ben jelentkezett „kllencek“ (Egyszemű éjszaka) után kezdett publikálni. Rövidesen, 1978-ban éppen ennek a nemzedéknek a fiatal költőit, íróit, képzőművészeit mutatja majd be a Madách Könyvkiadónál megjelenő antológia. S ebben a válogatásban helyet kap néhány olyan fiatal költő és képzőművész Is, akiket az Oj HAJTÁSOK műhelyében mutattunk be, vagy fogunk bemutatni. Vázlatosan ezt jelenti hát a jelzett folyamat — vonulás. Ami azt is sejteti, hogy a legfiatalabbak, akik a rovatunkban jelentkeznek. Indulnak, nagyjából mindig egy újabb nemzedék szellemi arcának első vonalait rajzolgatják. Nem mindegy hát, hogy milyen őszinteséggel, felelősséggel, műveltséggel tesszük a dolgunkat. Végezetül, ml más kívánsága lehet a rovatvezetőnek: az 1977-es év sok új tehetséggel gazdagítsa rovatunkat — Irodalmunkat. Legyen a célunk, Weöres Sándorral szólva: „Létrehozni a velem született s a szerzett képességtől telhető legjobbakat, ha cipőt szegelek, ha fát ültetek, ha verset írok...“ KENDI MÁRIA: ÖNVIZSGÁLAT L ki követ kőre rak én volnék az, s hisz a falban rendületlenül? felmutatni megújulásom nem lehet nincs mit bevallják — így hát kérdezek. ÖNVIZSGÁLAT II. Belül a gyötrelem kloldatlan csomója. Csak a visszavonhatatlan másnap reggelek kívülem, rajtam túlmutató visszhangban. Ahogy siratni lehet az el nem mulasztottat. M 9 TÍMÁR MÁRTA: Pillanatok TOMOVICS JÁNOS: Elősző emberek jönnek a szobámba van akit befogadok van akit kidobok szellőztetek öregasszony Szentté örölt az Idö. Arcod szűkszavú ráncai; új rajzokat az égrel Fakult kendőd alól kilátszik Ifjúságod büszkesége. Szabad lélegeznem? Akkor jé. Köizönöm. Pedig sétálhatnál Itt a tenyerem valamennyi gyalog- litján; rendeletet írt a szívem — neked. Dohányzóasztalomra lehull egy halk koppanás. Esik. Olyan furcsa, kuruttyoló éjszaka van. Már nem akarok nélküled hallgatóznl. A konyhában apró gömböket köpköd a felhevült zsír. Mér készül a bundáskenyér így az sem baj, ha közben elhervadnak a rózsák. Vagy közben egy egész hónap telik el. A másik szobában roppan egyet a szunnyadó bútor. Karjait már ma éjszaka tárja a karoszék. Nálam sátorozik a hajnal Csukott szányalt csak akkor tárja szét, ha érkezel. Kenyérbe dagasztott keserűség, most ginnel nyellek. Fáradt vagy, szem, elnyűtt vagy, gondolat. Pihenj! Csónakba szállók Két darab Sparta az evezőm. Hallod? Már két perce cseveg önmagában az érintetlen bundás- kenyér. Segít még az esői Lemossa az utat, melyen érkezel. KÓSA ÁRPÁD Leszállás megyek az útkereszteződések nyakamra erősített kőtelek kiszabadítom testemet miniatűr röptereden landol fáradt szivem IVANA KAFKOVA illusztrációi E. A. POE „Eldorádó“ című verséhez TOMOVICS JÁNOS Tél Kitárja karját s kiejti öléből minden vagyonát az ősz s belejehéredik a táj fenyegető karok merednek az égre a tél tejszlnködében lebeg a gőzmozdony TANYA: Vélt rímek, hamis elmúlás-tudások: rossz sláger — zene nélkül. Két Jő és szép gondolat után alkut köt a banalitással, megelégszik s elmondja prózában az x-szer hallott, unalmas frázisokat. Nem lehet elégszer leírni, a költészet akkor kezdődik, amikor megszűnnek a frázisok. A végtelenségen belül sok az új és eddig Ismeretlen variáció lehetősége, amely Izgalmat kelt, érzelmi és értelmi, Intellektuális Izgalmat, sőt örömöt, esetleg megnyugvást. Az alkotónak ezt tudomásul kell vennie. Illetve az alkotó ezt tudja. És mindig ebből a felismerésből Indul ki. Újat teremteni, a konkrétság, az Idő tudatában Is, Illetve éppen ezért. Fontos az Ismert frázis: Tanulni, tanulni, tanulni. T. J. DUNASZERDAHELY. Szabadság és fegyelem. Szabadosság és fegyelmezetlenség. Állást kell foglalni: a hamis valóságismeret és fegyelmezetlenség szabadosságot szül, rossz anarchiát; merevséget és görcsöt. Az írás, a szó, a költészet: szabadság és fegyelem: nyelvismeret, valóságismeret; esetünkben egészen konkrétan: verstanismeret Is. A technika helyet kaphat a költészetben, jó példa rá ezer is van, de: egy jó példa Is van rá. Ez a fura mondat annyit jelent, hogy nagy költők bizonyították már ennek hitelességét, de az úgynevezett költők az ellenkezőjét bizonyították. A költészet, a művészet, húsevő virágként szinte, elnyeli, megemészti a tudományt és a maga törvényei szerint adja vissza, zavartalanul, ha költő vállalkozik rá. Mint általában a kezdők, maga sem ellenöíkl eléggé leírt gondolatait, érzéseit, így nyelvi vétségeket és képzavarokat hagy írásaiban, sőt, a vers szerkezete is nehézkes, félrecsű- szott néha: így teljes érvényűvé válik a kevesebb több lett volna elv. Várom újabb jelentkezését. HIDAK. Nem lenne baj, ha a mitológiára építve (vagy önálló rendszert teremtve}, száz testű, ezer kezű, millió szemű szerelmesek „történülnének“ verseiben. A baj az, hogy nyelvi vétségek szülik e „varázsalakokat“. A szenvedély, az őszinteség nevében teljesen képtelen, non sens dolgokat ír: „...6 akkor a szélbe vésem e betűket / telltorok- bóril! JUPITER-3. Nem sikerül szerves egységbe fognia se képeit, se gondolatait, se érzéseit. Mindenekelőtt azért, mert kívülről szemléli a dolgokat, és „duzzadt“ Jelzői még dagályosabbá teszik hol naiv, hol primitív, hol banális mondanivalóját. Így roppant elhatározása, hogy „segít“ a költészeten mely túl „elvont“ lett, egyelőre csak naiv elhatározás maradt. Nem hiszem, hogy a költészet lehet ünnepélyes vagy hétköznapi — a sző eredeti értelmében. Inkább igaz, jő, szép költészetről kellene beszélni. És ez egyet jelent az érthetőséggel, a modernnel, a maival Is — egyet az örökkévalóval Is. ^ D. J. ROZSNYÓ: Írásaival nem tudok mit kezdeni. Hajmeresztőén „modern“, azaz kt- kényszerltett, verset-muszáj-lrnom ízű. Nem tudom elhinni, illetve hát nem tudja elhitetni velem, hogy van mondanivalója, amíg ilyen zavaros, képtelen dolgokat ír. Maga nem olvassa el a saját verselt? EGY KIS PORSZEM. Gyermeknevelési módszereibe nincsen jogom beleavatkozni, de ezerszer jobb szolgálatot tenne a gyerekeknek, ha népi mondőkákat, gyermekjátékszövegeket, népmeséket, népköltészetet s legjobb magyar költők gyermekverseit Ismertetné meg velük: a fantázia-gazdagítás, a képi és nyelvi tisztaság, a szép és igaz dallam, ritmus, sőt rím kedvéért. És azért, mert: anyanyelvűnk az anyajagyttnk. Könyveket is ajánlhatok: Clnl, clni muzsika. Cinege, cinege, kismadár, Micimackó, stb. BpNTETfiS. Az az érzésem, hogy valakinek diktálja az eszébe jutó „gondolatokat“, miközben autót szerel vagy képet test, e- setleg a tengerben gyönyörködik. így amolyan leltár-szerű jegyzék születik: egymás mellett és alatt szavak, sorok — hidegen, a vers, a költészet teljes kizárásával. Nem érződik írásaiban a pont, a mag, melyből kiindulva épülhetne, nőhetne a szavakba fogott érzelem és gondolat. VONATON. Az Esti dal majdnem sikerült. Egy két rltmustörése bántó, s a kilencedik sor képMvara Is. Többi írása alapján nem tudom biztatni. Több gondot kellene fordítania a nyelvre Is, a képekre, a logikára — a versre, mint egészre. Körvonalaznia kellene, hogy végül Is mit akar, mit érhet el a költészettel. Irányt adnia — eddigi tapasztalatai és Ismeretei alapján — a verseinek. SÁRGA RÓZSA. Kíváncsi lennék, hogyan értelmezi azt a kijelentését, hogy Arany János a kedTenc költője. A bajusza tetszik vagy a költészete? Ha alaposabban ismerné Aranyt, nem hiszem, hogy Ilyen írással jelentkezett volna.
