Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-15 / 7. szám

ül 5 A BABIJ.JARI EMLÉKMŰ Ezt a mélységes gyászt kijelező emlékművet Kijev régi városnegyedében, a Babtj-járban emelték. Kijev felszabadítása után. amikor lelepleződtek a fasizmus bűntettet, Bablj jár tragédiálának híre bejárta a világot. Férfiak, nők, gyermekek teteme, akiket a fasiszták meg­kínoztak, hatalmas sírgOdrOt töltött meg. Az emlékmű azon a helyen áll, ahol százezernél több ártatlanul le­gyilkolt ember holttestét borítja a föld. A szoborcsoport egy nagy n/^nyszögletes park köze­pén, a dombormű legmagasabb pontján emelkedik. M. Llszenko, V. Szuhenko, A. Vetrlk szobrászok és A. Ig- natyenko, M. Ivancsenko, V. Ivancsenkov építészek 16 méteres monumentális emlékműve minden irányból jól látható, A több alakból álló kompozíció szoborba öntött rekviem azokért, akik szembenéztek a halállal. A szo­borcsoport fő alakja az anya, akt saját testével védel­mezi gyerekét. Ez a nőalak az életet, a jövőt jelképezi. Foto; N. Bobrov Jetuniőba mentem szülőfa­lumban nem volt mozi, de lett is volna, kinek volt ak­kor pénze a belépőjegyre. Édesapám többet volt mun­ka nélkül, mint alkalma­zásban. Itt, ebben a mozlte- remben hallottam először, hogy az új Csehszlovákiá­ban igazságosabb rendszer lesz, amely mindenki számá ra munkát és megélhetést biztosit. MI, egykori frontharcosok felkerestük a régi kaszár­nyákat Is, „Amint látják — mondotta Csarlkov elvtárs — a kaszárnyát lakóházak­ká építettük át. Ezekre most nagyobb szükség van. A korszerűsítés ellenére valamennyien felismertük, melyik szoba ablakából néz­tük az ébredező természe tét, hol tartottuk a reggeli tornát, hol volt a konyha stb. A kaszárnya udvarán visszaemlékeztünk egy fe­lejthetett n eseményre, a csehszlovák-szovjet barátsá­gi és segélynyújtási szerző­dés megkötésére. 1943. de­cember 12-én Itt hallgattuk a moszkvai rádiót, amely bejelentette a számunkra rendkívül jelentős hírt. „Győzött a józan ész“ — je gyezte meg akkor Turjanlca politikai tiszt és a legény­ség nfgy üdvrivalgással fo­gadta a hírt. „A parancsnokság épüle­tében egészségügyi iskolát nyitottunk — közölt.^ velünk Csarikov elvtárs — de Lúd- vik Svoboda alezredes iro­dáját meghagytuk eredeti állapotában. Otakar Jaroä százados irodája, aki hősi ttelát halt Szokolovnál szin­tén megmaradt eredeti ál­lapotában. Emlékszobákat nyitottunk bennük, amelye­ket sokan megtekintenek:“ Utunk ezután a Szamara folyó jobb partjára vezetett, hogy megnézzük az egyko­ri gyakorlóteret. A valami­kori elhagyott sztyeppét széles, modern autóút szeli át. A gyaloglótér egy részén a buzuluklak vagy húsz éve erdőt telepítettek, a másik részén hétvégi házak és ker­tek állnak. A lövészárkok­ból és lövöldékből már csak vajmi kevés maradt meg. Véglghajtottunk a város új negyedének sugárütján, a- melyet nyírfasor szegélyez. Ezeket a nyírfákat a Barát­ságvonat 1872-ben itt járt utasat ültették, s az utat azóta a Barátság sugárútjá­nak nevezik. A saját sze műnkkel láthattuk, milyen fejlődésen ment át Buzuluk. A Nagy Honvédő Háború e- lőtt mindössze 25 ezer lako­sa volt, ma 80 ezren lakják, gépipar és a kőolajtermelés központja. A megbonthatatlan cseh­szlovák-szovjet barátság jel­képe, s ezt lépten-nyomon éreztük. ANTONiN POPOVIC ezredes-mérnök ár nyomdában volt a kétmillió példány­számban megjelenő szovjet hetilap, a Llteratur- naja Gazeta újévi száma, a- mikor a szerkesztőség négy és fél ezer szavas tudósítást kapott New Yorkból. A fő­szerkesztő átfutotta a ripor­tot, amelyet I. Andronnyikov küldött telexen, majd hala­déktalanul utasítást adott, hogy a készülő lapszám egy teljes oldalát cseréljék ki és azonnal közöljék „Az Al­fa az Omega és a többiek“ című anyagot. A szerkesztő­ség ezzel nemcsak a riportot akarta mielőbb a világ elé ■tárni: a sürgős megjelenés­től függőt a szovjet tudósí­tó élete Is. New Jersey államban, a Hudson folyó jobb partján fekszik Union City. Jelenték­telen kisváros, szűk utcács­kákkal, egy-két emeletes ház­zal. A lakosság nagy ré­sze spanyolul beszél: Puerto Rico-1 bevándoroltak és ku­bai emigránsok. Viszonylag sok közöttük a munkanélkü­li, a bűnöző; éppen ezen ke­resztül fogják meg és szer­vezik be őket a „gusanók“ (magyarul férgek — így ne­vezik a kubai ellenforra­dalmi maffia tagjait). Union Cityben, a New York Avenue 4417. számú, egyemeletes házban találha­tó az egyik kubai ellenfor­radalmi terrorszervezet, az Omega-7 konspirativ lakása. Az a két férfi, aki négy egymást követő napon és éj­szaka szüntelenül figyelte a közelben parkoló gépkocsi­ból a házat, megállapította, hogy annak a kapuján csak nappal lóg a lakat, éjfél kö­rül fény gyűl az egyik ab­lakban. A kaput — a meg­felelő számú és hosszúságú kopogás után — sűrűn ki­nyitják a bebocsátást kérők­nek. Az Egyesült Államokban működő kubai terroristák fészkét figyelő két férfi kö­zül az egyik Andronnyikov szo'Vjet újságíró volt. Mi in­dította öt a gusanók nyomá­ba? Az 1976. szeptember 16-ra virradó éjszaka egy ismeret­len békaember időzített bombát „ragasztott“ a New York-1 kikö-tőben horgonyzó Ivan Sepetkov szovjet teher­hajó fenekéb z, A műveletre véletlenül lett figyelmes az egyik steward. A kapitány rádión azonnal értesítette az amerikai parti őrséget, ám amikor látta, hogy hiába várja őket, meglndlttatta a hajócsavart. Nem sokkal ez­után az időzített bomba fel­robbant. Szerencsére a ha­jócsavar támasztotta hullá­mok kissé elsodorták a po­kolgépet, ezért csupán a hajótest sérült meg. Egy óra negyven perccel az értesítés után érkeztek a helyszínre a parti őrség és a Szövetsé­gi Nyomozó Iroda (FBI) képviselői, tűzoltók és bú­várok társasagában, akik meg Is találták az elektro­mágneses robbanószerkezet maradványait. Ojabb fél óra múlva isme­retlen telefonáló közölte, a New York-l lapok szerkesztő­ségeivel, hogy az Omega-7 nevű szervezet vállalja a fe­lelősséget a robbanásért, a- melynek célja az Ivan Se­petkov elsüllyesztése lett volna. Az ezt megelőző néhány hónapban az Omega számos terrorakciót hajtott végre az USA területén. Három terroristát a tett színhelyén fogott el a rendőrség. Egyi­kük a „férgek“ fegyveres bandáinak élén álló Guller- mo Novo testőre volt. Ez keltette fel a New Yorkban dolgozó szovjet tu­dósító érdeklődését a kubai terrorszervezetek és vezé­rük Novo iránt. Ezért kísér­letezett riporteri magánnyo­mozással az Omega főhadi­szállása előtt. Andronnyikov archívum- anyagok, az emigránsokat jól ismerr személyek elbe­szélései és más források nyomán lépésről lépésre ál­lította össze Guilermo Novo bünllstáját. 1964. december 11-én, a- mikor Kuba képviseletében Ernesto Che Guevara szólalt fel az ENSZ közgyűlésén, a CIA által kiképzett Guilermo Novo egy harckocsl-elhárító fegyverből tűzet nyitott a közgyűlés épületére. A lőve­Orlando Letellert. Október 6-án bombát helyeztek el a kubai légitársaság repülőgé­pén, amely Barbados közelé­ben a levegőben felrobbant: itt 73-an haltak meg. A nyomozás szálai Cara- casba vezettek. A venezuelai hatóságok letartóztatták dr. Orlando Bosch kubai terro­rista vezért, aki bevallotta, hogy • Letellert a Novo testvérek gyilkolták meg. A szovjet hetilap tudósító­ja ekkor elhatározta, hogy felkutatja magát Guilermo Novót. Első támpontjául az a cím szolgált, amelyet még a régi bírósági iratokban ta­lált: North Bergen (New jersey) 91. utca. Ott azon­ban közölték vele, hogy a hajdani lakó már régebben elköltözött. Kérdésére, hová költözött hát Novo, Andron­„ALFA-OMEGA ÉS A TÖBBIEK“ dók szerencsére célt tévesz­tett. A lövés pillanatában az eredeti terveknek megfele­lően fegyveres kubai ellen- forradalmárok törtek be az épületbe, hogy megöljék Gu- evárát, de az ENSZ-őrség le- fegyverezte őket. Guilermo Novot és társait letartóztat­ták. Am kisvártatva Ismét szabadlábra helyezték őket — az ügyész szaval szerint — „figyelembe vették haza­fias felbuzdulásukat“. A következő években No- vóék '-"'ntetlenül követtek el merényletet merénylet után, többször őrizetbe is vették őket, de „felsőbb utasítás­ra“ mindig hamarosan kien­gedték. Andronnyikov ténymegál­lapító kutatása idején, 1976. őszén követték el a „férgek“ legnagyobb port felvert bűn- cselekményeiket. Alig öt nappal az Ivan Sepetkov te- herhajón végrehajtott robba­nás után, szeptember 21-én a chilei fasiszta titkosszol­gálattal együttműködő kubai ellenforradalmárok az ame­rikai főváros szívében meg­ölték a Népi Egység kormá­nyának volt nagykövetét. nylkov ezt a választ kapta a rémült háziasszonytól: „Az Istenre kérem, hogy távoz­zék és soha többé ne mu­tatkozzék Itt.“ A riporter ezután a környékbeli posta­hivatalokban érdeklődött Novo címe után (az Egye­sült Államokban nincs be­jelentkezés, és Így clmhlva- tal sem), de mindhiába. Chilei emigránsok Andron­nyikov rendelkezésére bo­csátották viszont Guilermo Novo fényképét, amely Ma­rio Arnelőnak, a Plnochet- junta ENSZ-képviselete mun­katársának társaságában áb­rázolta a kubai ellenforra- dalmárt. A szovjet újságíró azt Is kinyomozta, hogy No­vo még egy chilei ügynök­kel tart fenn kapcsolatot: Eduardo Sepulveda ezredes­sel. Ö a DINA (a chilei tit­kosszolgálat) rezidense Mia­miban. A közös ellenség, a Letelier elleni merényletben azonban ez utóbbin kívül benne volt a CIA keze is — közölték a riporterrel meg­bízható források. Éppen ezen a szálon to­vábbhaladva jutott végül Is Andronnyikov Novo nyomá­ba. Sikerült megtudnia az Abdala nevű, a DINA-val ugyancsak együttműködő és az Egyesült Államok katonai raktáraiból rendszeresen robbanóanyagot vételező ku­bai terrorszervezet egyik Irodájának címét; Union City, 43. utca, a tűzoltóság épülete mellett, a Fldel Cas­tro elleni merényleteket megkísérelt másik kubai emigráns banda, az Alfa-66 főhadiszállásával szemben. Ebédszünet lévén, Andron­nyikov csak a takarítónőt találta a helyiségben, Gui­lermo Novo barátjának mondta magát, és a vezér címe után érdeklődött. „A címét nem közölhetem, de keresse a Ford autósza­lonban, a Kennedy sugár­úton — hangzott a válasz. Onnan a szovjet riporter a 36. utca sarkán levő Chev­rolet üzletbe küldték to­vább, ahol valóban megta­lálta, és a fénykép alapján felismerte a terrorista ve­zért, Meglengette tudósítói igazolványát. Guilermo ame­rikai riporternek vélte a szovjet újságírót és be­szélt ... — Mr. Novo, önt Letelier meggyilkolásával vádolják. Mit szól ehhez? — Csak azt, hogy nincs rá bizonyítékuk. — De a jó barátja, Bosch önre vallott a oaracasl ki­hallgatáson. — Az ám, CaracasbanI Mi viszont az Egyesült Álla­mokban vagyunk, — Mit szól a Letelier-gyll- kosság ügyében folyó nyo­mozáshoz? — Mit? Csak nyomozza­nak. Két Idézést is kaptam Washingtonból, a kongresz-■ szus egyik bizottsága akar kihallgatni. Ez azonban semmivel sem fenyeget. Za- jonganak egy sort, és abba­hagyják. Nemegyszer történt már így. ■— Tagadja ön, hogy köze van terrorakcióikhoz? — Eszem ágában sincs. — Miért lett terrorista? — Hogy harcoljak a kom­munisták ellen. — És miért akarták az Omega-7-ben működő embe­rei felrobbantani az Ivan Sepetkov szovjet hajót? — Hogy csapást mérjünk a kommunistákra. — A robbantásoknál azon­ban ár'atlan emberek, nők, gyermekek is az életüket vesztik. — Nem sajnálom őket. A kubai pilóták, diplomaták és családtagjaik halála mindig örömmel tölt el. Amikor a szovjet újságíró Novo ClA-kapcsolatait kezd­te firtatni, a terrorista ve­zér gyanút fogott, és végül rájött, hogy kivel áll szem­ben. Andronnyikovnak azon­ban sikerült eljutnia a kö­zelben parkoló gépkocsiig, amelyben társa várt rá. Ba­rátai a következő napon bi­zalmasan közölték vele: No­vo érdeklődik utána, ami nem sok jót ígér. „Én azonban biztosra ve­szem: e riport megjelenése után Novo kénytelen lesz meghúzódni, hogy elkerülje a nyilvánosságot nem kedve­lő patrónusainak haragját.“ Ezért jelent meg a Litye raturnaja Gazeta hasábjain soron kívül Andronnyikov New York-1 riportja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents