Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-25 / 4. szám

1976 sportolói A világ legnagyobb hírügynökségei és sportújságai szinte egyhangúlag a női tornászversenyek háromszoros olimpiai bajnokát, Nadja Comanecit és a 400, illetve 800 méteres síkfutás kubai aranyérmesét, Alberto Juantoré- nát választották meg a világ legjobb sportolóivá. A TASZSZ szovjet hirttgynökség a szokásos év végi ankétja keretében több neves sportolót, elsósorban olimpiai bajnoka kát szólaltatott meg. A vilóghirességek négy kérdésre vála­szoltak. Elsőként a román Nadja Comaneci, g női tornaver­senyek háromszoros és a kubai Alberto Jnantoréna, a 400 és a BOO méteres síkfutás aranyérmesének felelete; • Milyen jSvőt jósol sport­ágának? C.: A torna a szüntelanül fej­lődő sportágak egyike, s ráadá­sul azok közé tartozik, amelyek népszerűsége az évek során tovább növekedik, látványos és izgalmas, ezért a közönség so­hasem unja meg. J.: Sokan azt mondogatják, hogy az atlétika legtöbb szá­mában, így az engem érintő kö­zéptávfutásban is egyre közele­dik az emberi teljesítőképesség felső hatóra. Én nem értek ezzel egyet, s biztos vagyok ab­ban, hogy 800 méteren már jö­vőre 1:43 perc alá kerül a vi­lágcsúcs. • Milyen tartalékokkal ren­delkezik sportága, melyek azok a tényezők, amelyek a tovább­képzés zálogai? C.: A versenyzők jobb pszi­chikai felkészítésével kevesebb lesz a nontás, s az Is biztos, hogy a jövőben az esztétikai színvonal Is emelkedik. J.: Az edzés Intenzitását még mindig lehet növelni, a közép­éé hosszútávfutásban, a takti­kai, az ugró- és dobőszámok­ban pedig a technikai tudás ja­vítása segítheti elő az újabb vi­lágcsúcsok megszületését. • 1977-es tervei? C.: Feltétlenül indulni sze­retnék a prágai Eurőpa-bajnok Ságon, s ott a legkisebb csaló dóst is elkerülni. J.: Célom, hogy a szőflal U- nlverzládén bizonyítsak, nem sokkal később pedig a düssel­dorfi Világ Kupán a legjobbak között szerepeljek. • Hogyan tekint a moszkvai oiimpia elé? C.: Meggyőződésem, hogy a tornaversenyek szakértő közön­ség előtt mindén eddigi ollm piánál magasabb szinten foly­nak majd, ha Indulhatok, nehéz dolgom lesz, de márts nagy iz­galommal és akarással gondo­lok az 1980-as erőpróbára. I.: Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a moszkvai o- limpián Is bekerüljek a kubai csapatba. Azt, hogy a szovjet főváros kapta a XXII. nyári o- limpiai játékok rendezésének Jogát, a szocialista sport győ­zelmének, a Szovjetunió elis­merésének tulajdonítom. V eretlenül zárta a múlt é^ vet a magyar labdarúgó- -válogatott. öt győzelem, öt döntetlen az 1976-os év mér­lege, ami 75 százalékos telje­sítményt jelent. Az eredmény 25 százalékkal jobb az 1974. é- vinél. A hízelgő mérleg mégsem ok az elégedettségre. A magyar futballisták eléggé elavult, vér­szegény játékkal őrizték meg a tiszta számlát, nem is beszélve a klubcsapatokról, amelyek — az MTK VM kivételével — or­szág és világ előtt „leégtek“. A Jelek szerint a magyar lab­darúgás továbbra is hullám­völgyben marad, erre vallanak a leghivatottabb egyén, Barótl Lajos szövetségi kapitány sza­vai is: — Minden erőfeszítés ellené­re csapataink még nem tudnak kifejteni megfelelő ellenállást a nemzetközi porondon, főleg a külföldön tartott mérkőzéseken — mondja a magyar válogatott „kormányosa“. Véleményére még visszatérünk, de először nézzük a statisztikát! Első mérkőzését Argentína el­len játszotta a csapat, és a Népstadionban 2;0-ra győzte le az 1978-as világbajnokságot rendező ország képviselőit. Ju­goszlávia volt a soron követ­kező ellenfél, ez az erőpróba gól nélküli döntetlennel zárult. Svájc és Franciaország ellen egyaránt l:0-ra győzött a ma­gyar csapat. Aztán jöttek Blo- hinék, vagyis a Kljev Dinamó­ra épülő szovjet válogatott, s az 1:1 szép fegyverténynek te­kinthető idegenben. Következett az Ausztria elleni 500., jubileu­mi találkozó, melyen 2:0 ará­nyú győzelem' született. Az őszi sorozat első állomása Svédor­szág volt. Itt l:l-re végzett a magyar válogatott, csakúgy, mint az olimpiai bajnok NDK otthonában és Athénban a gö­rögök elleni VB-sele]tezön. A bécsi búcsún végül 4:2-re győ­zött a csapat. A tíz mérkőzésen 32 labda­rúgó jutott szóhoz (1974-ben 36, 1975-ben 37), közülük tízen- ketten első ízben futhattak ki a pályára a válogatott mezé­ben. Az újoncok: Welmper, Csongrádi, Gujdár, Paróczai, E­bedll, Májer, Kovács I., Kere­kes, Kerekl, Izsó, Pásztor és vé­gül Töröcslk, aki mellesleg a magyar labdarúgásnak sorrend­ben a 603. válogatottja. Két éve Fazekas, tavaly pe­dig Bálint, ám tavaly egyet­len játékos sem mondhatta el magáról, hogy az év minden mérkőzésén pályára lépett. Bá­lint, Magyar, Nyilasi — három ferencvárosi — és a csaknem végig csapatkapitány Fazekas egyformán egy találkozóról hiányzott. Nagy László, Kovács József, Rothermel, Paróczai, Kovács István, Izsó, Pástzor és Töröcslk egy-egy alkalommal szerepelt. A legtöbő labdarúgóval az Újpesti Dózsa (7) képvlseltelte magát, holtversenyben a Vide­oton és az FTC (6-6) követke­zett, majd a Vasas (5), a Bp. Honvéd (4), a Békéscsaba (3) és a Haladás (1). Barótl Lajos 22 fővárosi és 10 vidéki játé­kossal kereste csapatát. A gőllövésben Nyilasi, Kere­kl és Fazekas Járt az élen, mindhárman három góllal já­rultak hozzá a sikerekhez. (Két éve Fazekas volt a „gólkirály“ a válogatottban 4, tavaly Nyi­lasi 6 góllal). Rajtuk kívül Fe­kete (2), Váradl, Magyar és Ebedll talált az ellenfél háló­jába, így jött össze 14 gól, a- mely 1,4 gólos átlag. Az idén szerepelt Játékosok közül Fazekas túljutott az 50. válogatottságán, mögötte Bá­lint (43), Török (20), majd holtversenyben Nagy III., Ko­vács József és Pintér követke­zik (16—16). Végül a magyar csapat „örö­kös“ bizonyítványának állása az 1976-os találkozók után:, 504 mérkőzés, 273 győzelem, 107 döntttlen, 124 vereség, 1296:974 gólarány. Veretlen évet zárt a ma^ar labdarúgó válogatóit, de... Baróti Lajos: „A középpálya a magyaroknál amolyan haszontalan sziget.. Kerek! Zoli, 1976 legjobb labdarúgója A válogatott tehát nem túl meggyőző játékkal is kedvező évet zárt. Annál rosszabbul sze­repeltek a klubcsapatok. Az öt csapatból mindössze az esélyte­lenül Induló MTK VM jutott a legjobb nyolcig. A kieséseknél elgondolkodtató, hogy a csapa­tok egytől egyig csúfos vere­séggel búcsúztak a kupamérkő­zésektől. Az Újpest és a Vide­oton 5:0-ra kapott ki Bllbaó- ban. Illetve Magdeburgban, a Ferencváros 4:0-ra Drezdában, a Honvéd 3:0-ra Donyeckban. összesítve ez 17 gól, a magyar csatárok erejéből azonban e- gyetlen gólra sem futotta ide­gen pályán. Márpedig aki ma idegenben védekezésre össz­pontosít, annak nincs mit ke­resnie a nemzetközi élmezőny­ben. — Erről miként vélekedik B'aróti Lajos magyar szövetségi kapitány? — Véleményem szerint g hi­ba a játékosok és az edző el­gondolásában van, a védekezés és a támadás arányának meg­választásában. A magyar baj­nokságban a játékosok többsé­ge, főleg a középpályások nem tudnak kellően védekezni, u- gyanakkor az is hiányosságuk, hogy a támadó játékuk sem e- léggé hatékony. A középpálya a magyar csapatoknál amolyan haszontalan sziget, ahová min­denki szívesen menekül, ezen a területen eljátszogat, ugyan­akkor különösebb hasznot nem hoz sem a védő, sem a táma­dó munkában. Pedig az MLSZ az annyiszor emlegetett köve­telményrendszerben megfelelő­en előírta a labda megszerzé­sére, megtartására, a védelem és támadójáték harmonizálásá­ra való gyakorlatanyagot, eze­ket azonban az edzők kissé érthetetlenül alig-allg gyako­roltatják, s nem alkalmazzák. Érdekes viszont, hogy a válo­gatottban van e téren némi fej­lődés. A védekezés szervezet­tebb és hatásosabb, a támadás­szövés folyamatosabb, mint a klubcsaptokban. Az utóbbi év megfelelőnek mondható ered­ményeit elsősorban azzal értük el, hogy a középpályásokon kí­vül ma már a csatárok Is te­vékenyen részt vállalnak az el-^ lenfél rohamainak megállításá­ban, a kapura törő játékos le­szerelésében, majd a megszer­zett és megtartott labdával el­lentámadások indításában. Úgy érzem, ez hiányzik csapataink­nál, élcsapatainknál is. Külön­ben mivel magyarázható, hogy a válogatott idegenben az NDK válogatottjával l:l-re végzett, ugyanakkor a klubokba „szét­szedett“ játékosok a Videoton­ban és a Ferencvárosban úgy­szólván ellenállás nélkül meg­adták magukat a Dinamo Drez­da és a Magdeburg ellen? — A magyar válogatott az 1- dén nagy faladat előtt áll. A VB-selejtezőn ktészer lép pá­lyára, a szovjet válogatott el­len, és sor kerül a Görögor­szág elleni visszavágóra. A klubcsapatok Ismét rajtolnak az új kupaévfolyamban, amely­ben módjuk lesz kiköszörülni a magyar labdarúgás hírnevén e- sett csorbát. Mi a teendő, ho­gyan vélekedik erről Barótl mester? — Legfontosabb a nagyobb követelmény Ahhoz, hogy a következő kupaidényben job­ban szerepeljünk, mindenkinek tisztán kell látnia, hogy amit ma csinálunk, még mindig ke­vés. Az őszi bajnokság befeje­zése után olyan szinten kell az alapozómunkát végezni, hogy .az elég legyen a magyar bajnok­ságra, de ezen túlmenően újabb és újabb nyári munkával a kö­vetkező kupasorozatra is. Palágyi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents