Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-25 / 4. szám

A család legfontosabb tagja a 17 éves Kati. A Nővé Zámky-i (Érsekújváry) Egészségügyi Szakközép- iskola másodikos diákja, kitüntetett tanuló. A fontossági sorrendben anyu és apu követi őt, mindketten az Elektrosvit alkalmazottai. Kati szeretett volna testvért is, de megértette, hogy egy új életért anyukája talán a sajátjával fizethetett volna ... DlöSINÉ: Egyszer azt ál­modtam, hogy Kati négyest kapott. Reggel nézem az el­lenőrző könyvecskéjét és valóban ott volt egy négyes, amelyről még nem tudtam. DIOSI LASZLÖ: Az OJ Ifjú­ság huszonöt «vvel ezelőtt í / . . Is a fiatalok lapja volt. Ma cseppet sem öregedett... 1. Mi a vélemőnyUk a mai fia­talokról? őszintén, néha túlzásba viszik a szemtelenkedést, bátrak, de kevésbé küzdfiképesek, mint ml az ő korukban. Szeretik a ké­nyelmet, de nem kényeskedők. Ha rajtuk múlna, talán nem len­ne problémánk a környezet szennyeződésével. Á műveltség, amelyet ma a középiskolában kapnak, szinte rendkívüli. Ha Ka­tival vitatkozunk, szégyen Ide, szégyen oda, bizony elég gyak­ran alul maradunk. 2. Milyen Kati? Hasonlít a szü­leihez? Hasonlít. Gyengéd, érzékeny, é- letrevaló — gyakran még evés közben is táncra perdül. Ezt kü­lönben az apjától örökölte. Mi­lyen még? Becsületes, sohasem hazudik. Egyszer megszegte a szavát. A megígért nyolc óra he­lyett kilenckor Jött haza a disz­kóról. Talán nem tette volna, ha nincs az a dacos „csakazértls“ természete. Nem velünk dacolj hanem a fiúval, akivel Járt. 3. Van titka a szttiei előtt? Ha van, akkor az nagyon friss keletű. Egy-két napnál tovább képtelen megőrizni a titkát. Bi­zalmasabb hozzám, (az apához), mert a feleségem mindent érzé­kenyebben fogad. A Jó híreket azonnal elújságoljuk, a rossza­kat csak akkor, amikor azt a családi haditanács megfelelőnek tartja. 4. Milyen szerepet játszottak Kati pályaválasztásónál? A tanácsadó szerepét, dé azóta számtalanszor meggyőződtünk ar­ról, hogy helyesen tanácsoltunk. Annyit tud beszélni az Iskolájá­ról, a kórházról, hogy a szá­munkra valamikor Idegenül csen­gő orvosi terminológia bekerült a család alapszó kincstárába. 5. Ismerik ieányuk iskoláját? Talán még Katinál Is Jobban, ugyanis én (feleség) az Iskola szülői munkaközösségének veze­tőségi tagja vagyok. Kati különö­sen azokat a napokat szereti, a- mlkor a kórházba mennek gya­korlatra. Nagy élmény volt szá­séghen mára az első boncolás. Nem kö­telezték őket, hogy menjenek, de Kati azt mondta, hogy a pa­tológiatanár Iránti szeretetből vállalták a „megpróbáltatást“. Már Injekciót Is szúrtak. Külön­ben Kati elég sokat tanul, napon­ta 5—6 órát Is. Tudja, hogy leg­jobban azzal bosszant, ha hár­mast hoz haza. Én csak két Je­gyet Ismerek el, az egyest és az ötöst. Vagy tud a diák, vagy nem. Hát nincs Igazam? De Kati ak­kor Inkább meg sem szólal. I- lyenkor a „mérkőzés“ állása a tanár Javára billen. 6. Erdeklődőtt-e Kati a szülei bizonyítványa iránt? Természetesen. A mai gyerekek számára ez egyetlen természetes ösztönző erő szüleik Jó bizonyít­ványa. Ml nem adunk Katinak „prémiumot“ még az egyesért sem. Nem kényeztetjük. A könyv szeretete nála természetes. 7. Kati „egyke“ s bizonyára ér­zi, hogy aggódnak érte. Ho­gyan fogadja ezt? Hangulat kérdése. Gyakran megjegyzi, ne legyünk úgy oda érte, hiszen már ő Is felnőtt, és minden lépéséért felelősséget vállal. Igen, ez így van, lassan nekünk Is hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy Kati már- va­lóban nem gyerek, és nem kell azonnal rosszra gondolni, ha tíz percet késik. De tudja hogy van az: Egy szülőnek nehéz nem fél­teni a gyerekét. Ismerjük Katit, tudjuk, hogy Jó úton halad, mé­gis aggódunk érte. 8. Mi az elképzelésük lányuk jövőjéről? Szeretnénk, ha tovább tanulna, de akkor sem esünk kétségbe, ha úgy dönt, hogy gyermeknővér marad. Hogy milyen anya, fele­ség lesz belőle? Jó anya bizo­nyára, mert Imádja a gyerekeket; de hogy feleségnek Is Jó legyen, még számtalanszor kell rántást és palacsintát sütnie anyukája konyhájában... 9. Mit jelent számukra az Cj Ifjúság? Csaknem húsz éve vagyunk az olvasói, és ez mindennél többet mond. Szeretjük, és ragaszko­dunk hozzá. 1. Mi a véleményed szüleid generációjáról? Ml, fiatalok sohasem foguk át­élni azt, amit ők. Sokat gondol­kodom azon, hogy helyénvaló-e ez, mert egy kicsit azért Irigy­lem tőlük az élményeket. Viszont nem szeretem, ha túl sokat em­legetik a régi világot. A szülé­imben, tanáraimban nagyszerű példaképekre találtam, és kap­hat-e ennél többet egy mai fia­tal? 2. Milyenek a szüleid, mit ö- rököltél tőlük? Anyuka munkája felelős, ő az Igazgató titkárnőjé. Ezenkívül több társadalmi funkciója Is van. Ha hazajön, gyakran fáradt, 1- lyenkor szinte belebetegszem, míg végre szólok neki egy ötös­ről. Túl érzékeny. Jobban bántja őt a rossz osztályzatom, mint en­gem. Apu? ö remek ember. Vele úgy beszélek, mint férfi a férfi­val. Szabad idejében festeget, és nem Is akárhogyan. Nekem na­gyon tetszik. Hát nem csodálatra­méltó apa? Szeret táncolni, per­sze én is. Anyutól a gyakorlati­asságát örököltem, mindkettőjük­től a tárgyilagosságot, a szilárd egyenes Jellemet s elkötelezett­séget az Iránt a társadalom 1- ránt, amelyben élek. 3. Titkolsz-e valamit a szüleid előtt? Melyik fiatal lánynak nincse­nek titkai? Nekem is vannak. A kisebbekről szólok apunak, és ráhagyom, hogy továbbltja-e a- nyunak vagy sem. A nagyobb titkaimat — főleg ha fiú van a dologban — csak egy bizonyos idő elteltével szoktam a család tudtára hozni. 4. Milyen szerepet játszottak szüleid a pályaválasztásod­nál? Nem volt nagy esemény, hi­szen már évekkel azelőtt nyil­vánvaló volt, hogy az egészség­ügyben kötök ki. Azt már nem tudom, hogy véletlenül vagy tu­datosan érdeklődtem-e a legepi- berlbb hivatás iránt, de bárhogy DiOSI KATI: Melyik lánynak nincsenek titkai? A nagyobb titkaimat, főleg ha fiú van a dologban, csak egy bizo­nyos Idő elteltével szoktam a család tudtára hozni. i ^ volt Is, Jó pályát választottam. Egy egészségügyi nővér kezére száz év múlva Is szükség lesz. 5. Mit tudsz szüleid munkájá­ról? Anyukáról mindenki azt mond­ja, hogy szimpatikus, megértő és segítőkész. Én is ezt mondom Apu a propagáclós osztályon dol­gozik; az ő alapelve: gyorsan kifogástalanul és valamivel min dig többet adni. Jobban dolgoz­ni, mint ahogyan azt elvárják Ebben szeretnék hozzá hasonlí­tani. 6. Ismerad uflleid lakolai bi­zonyítványát? Igen. Anyunak igazán van mi­vel dicsekednie, de a körülmé­nyekhez mérten apu Is Jó diák volt. ö különben most Is tanul: a marxista esti egyetem elsőéves hallgatója. 7. Hogyan fogadod szUIaid gon­doskodását? Nevelnek még mindig. Néha Jó érzés tudni, hogy minden tet­temért valakinek — tehát nekik — felelősséggel tartozom. De né­ha valóban untatnak, és úgy ér­zem, hogy nem bíznak bennem, összekapunk például azon, hogy nyolckor vagy kilenckor JÖJjek-e haza a diszkóról... 8. Milyennek képzeled el a jö- vődet? Ameddig csak lehet, szeretnék szüleim mellett maradni. Az é- rettségUg még két évem van, u- tána vágyó tovább tanulok, vagy dolgozni megyek. Ezt még nem döntöttem el. 9. Mit jelent számodra az 0| Ifjúság? Az én lapomi ZÄCSEK ERZSÉBET I Olyan emberrel beszálgét- jtem, akiről tudtam, hogy az ÍDj Ifjúságon kívül egyetlen más újságot sara takargat hosszabb ideig a fiókjában. — Miért szereted? Ezt a kérdést tettem fel MONDOK Árpádnak, a SZISZ Dnnajská Streda-i járási Bl- ottsága elnökének. — Azért, mert arról ír, ami engem pontosan érde- jkel, és úgy, ahogy én szó- ; ttok kortársaimhoz, ahogy ' ''hozzám szólnak azok, akiket | jtisztelek; azért, mert olyan, j amilyen. Konkrétan: van I [benne sok cikk az Ifjúsági ! •szervetekről, módszertani a- jnyagok és sok érdekesség a [SZISZ életéből. Riportok — jórdekesek és kevésbé érde- i;kesek, de ami nem érdekel engem, az bizonyára a ve- '.lem egykorú szomszédom- snak vagy a feleségemnek I- ' íródott... ■ "SP ’ ^ Egy újságot meghatározott [számú szerkesztőgárda ké- liszít, de száz szerkesztő sem elégítheti ki teljes mérték- jbmi egy olvasótábor igénye- llt. Alakíthatja a vélemé- jnyüket, nevelheti, taníthatja- okét, tanácsot adhat nekik lés nem utolsósorban tájékoz­tathatja őket a legérdeke­sebb eseményekről. Ha ez a meghatározás nagy vonalak­ban kifejezi egy hetilap kül­detését, akkor azt hiszem, hogy az Oj Ifjúság követke­zetesen teljesíti azokat a feladatokat, amelyek a CSKP XV. és a SZISZ I. kongresz- szusa határozataiból reá há­rulnak. Én 1964 óta olvasom az Oj Ifjúságot. Úgy kerültem vele kapcsolatba, mint álta­lában a legtöbb fiatal: meg­vásároltam egy újságosbódé­ban. Akkor lesz valakiből jaz 0) Ifjúság rendszeres ol- jvasója, ha az a szám, ame­llyel csupán érdeklődőként Eog a kezébe, megnyeri a tetszését. És mivel sohasem tudjuk, mikor veszik a leg­többen első ízben kezükbe az Oj Ifjúságot, fontos, hogy minden száma nagyszerű le­gyen. Az Oj Ifjúsághoz fűződő [kapcsolatomban Jelentős jszerepet Játszott a múlt év: a XV. pártkongresszus elő­estéjén részt vettem az Oj Ifjúság kerékpártúráján. Ta­valy alakult meg az 0) If­júság első klubja is, és ml- pek Is tagadnám — nagyon ;Jó érzés, hogy éppen Itt ná- 'lunk, Dunajská Stredán. Befejezésül van egy sze­rény kívánságom: Legyen az ,0j Ifjúság továbbra Is a ml- ,énk, fiataloké. De azért le­gyen olyan, hogy a szüleim és a pár év múlva felnövő fiam Is találjon benne ol­vasnivalót. Írjon a SZISZ- ■-alapszervezetek életéről, még a legkisebbekről Is, bí- irálja a semmittevést, és di­csérje a kezdeményezést. További huszonöt éredmé- nyes évet, Oj Ifjúság! (er) I

Next

/
Thumbnails
Contents