Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-25 / 4. szám
3 Nos, előbb szőlaltBssunlc meg •gy mai olvasót, SZARAZ ROZÁLIÁT, a nagykérl 0] Iljúság- nklub tagját Rozália a Nová Zámky-1 KOz- gazdaságl Szakközáplskola negyedikes tanulója. Az osztály már Indulna haza, kl-kl siet vonatra, autóbuszra, vagy találkára. ]ó néhányan azonban maradnaik. Jóllehet hivatalosan csak Rozália után jöttéim. Előbb csak tisztes távolságból tlgyel- nek, de nem telik el sok Idő már körOlöttOnk állnak. Bár még mindig csak Rozáliához Intézem a kérdéseket, kórusban Ügy Huszonöt éves fiatalember mélyen teleszívja a tüdejét, klleszítl mellkasát s elindul öntudatosan m6g^ hódítani a világot. Hát egy lap? Tudunk lapokról, amelyek csak néhány számot értek meg, mégis örök Időkre bevonultak nemcsak a sajtó történekbe, hanem az em’> berek emlékezetébe Is. Egy negyedszázados lap már jócskán el Is öregedhet, de meg Is fiatalodhat ez alatt az Idő ajatt, Az Oj Ifjúság teTjesItette=e és teljesltl=e a küldetését? Nem ártana körbe ülni egy asztalt, s beszélni a lap múltjáról, jelenéről, jövőjéről, vagy legalább megkérdezni néhány olyan embert, aki nemcsak olvasója, hanem olykor alkotója Is volt, aki nemcsak érdeklődésből, hanem hivatalból is kénytelen szemmel tartani a lapot. Vajon ők mit mondanak, érdemesbe írni, szerkeszteni az Oj Ifjúságot?, KÖRBEJÁRT kerékasztal Huszonöt éves az Üj Ifjúság válaszolnak. Kiegészítik osztálytársuk válaszát, vagy ellentmondanak, vitatkoznak. Végül már fölösleiges Is a kérdés, hogy olvassák-e az Oj Ifjúságot Természetesenl — Kezdetben — mondják — közösen rendeltük meg, s egyszerire kaptuk, de aztán mielőtt ideért volna a csomag, már jócskán hiányzott belőle, mert azok is látni akarták a lapot, akiknek nem járt vagy akik bazajáratták. Végül rájöttünk, hogy nem kell már így vásárolnunk, mert úgyis megveszi magának mindenki. Ha valakinek meg nincs meg a legfrissebb szám, alig várja, hogy csöngessenek, hogy a nagyszU- netben kiszaladhasson az állomásra megvenni. De addig Is köröz a lap a pad alatt. Aztán vitatkozunk, helyeseljük vagy elítéljük azt, akiről a riport szöl. Sóikban segít nekünk is a lap, például a politikai írásaival. .. Segít, segít, de azért néha már sok Is benne a politika. .. Vagy nem Is sok! Mert honnan tudtuk volna meg azokat a dolgokat, amelyek a Közgazdasági kisszótárban voltak? Vagy a politikai oktatás. Készülünk aZ érettségire. Azt hiszed, nem lesz szükséged e- zekre a cikkekre? Sokáig Idézhetném ezt a beszélgetést. A kép és a szöveg Is Ismerős, érdeklődéssel és felelősségteljes véleménynyilvánítással találkozunk minden alkalommal. Ezért járok szívesen a középiskolások közé. Természetes Is, hogy rajonganak, érdeklődnek, hiszen az Oj Ifjúság az egyedüli magyar Ifjúsági lap. Mit mondanak a- zak, akik bár még mindig az ifjú nemzedékhez tartoznak, de már komoly beosztásban dolgoznak, mérlegre Is tudják tenni nemeseik a lap mai számait, hanem a múltját Is Ismerik. DRAFI MATYAS, a Magyar Területi Színház színésze és hazai színjátszásunk egyik legtehetségesebb egyénisége szintén olvasta a lapot diákkorában, sőt írt Is, vitatkozott a lap hasábjain, majd munkatársként Járta az országot, s riportokban számolt be az élményeiről. Komáromban, az Európa ká- vébázában találkozunk. — Kapóra jöttél — mondja még mielőtt leülne, s egy több oldalas levelet tesz elém. A levelet pár napja kapta. Az Írója egyetértését fejezi ki azzah a- mdt 6 Párkányban a Dödl előadásának egyik jelenetében a közönség között járkálva játszva cukorkát osztogatva mondott, kérdezett. A levélhez újságki vágásokat is mellékelt az író ja, kommentárokat és Dráfl Má tyás egykori írását idézi, amelv az Oj Ifjúságban jelent meg Több mint tíz évvel ezelőtt, 1984-ben, amikor Dráfl Mátyás riporterként járta az országot, maga Is foglalkozott a városka kulturális életével, az Ifjúság tevékenységével. Akkor vita kerekedett az Írásból, s újra kénytelen volt visszatérni a helyzet elemzéséhez. S ma, a- mlkor színészként tért vissza a városba, az akkori élményei is segítették színészi teljesítményében, s ezért van az, hogy akárcsak egy jő riportra, vitacikkre, a színész játékára is reagál a néző. És ma? — Most Is van mondanivalóm, sokszor nagyon Is égető kérdésekről szeretnék beszélni, csak valahogy nejm találom Ildomosnak, hogy én, a színész szóljak ezekről a dolgokról. — Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a lappal? — Főiskolás koromban. Tanulmányaim mellett maradt még Időm. Ogy éreztem, hogy mondanivalöm Is van, és így egy szép napon, meg Is próbáltam elmondani. Kiderült, hogy amit mondok, érdekli az olvasót. Végül riportokat Is írtam az Oj Ifjúságba. Jártam és Ismerkedtem az országgal. — Ma? — A fent említett levél, gondolom, magáért beszél. Sok minden került abban az időben a tarsolyomba. S ma ha egy- -egy szerep megformálására készülve a tudat alól felködlik valami, már tudom ml kell tennem, Ha később kutatom, honnan le van ez vagy az az élményem, llySnkor szokott kiderülni, hogy egyik-másik dologgal vagy emberrel rövid újság- Iráskodásom alatt találkoztam. Dr. GYÖRGY ISTVÁN a CSE- MADOK KB titkára rendkívül felelős beosztásban dolgozik, jóllehet Igen fiatal, ö hogyan értékeli a lapot? — Rendszeresen olvasom az Oj Ifjúságot és kedvelem Is, mert mindig képviselni tudta azt a fajta türelmetlen hangnemet, amely a fiatalokra jellemző. Érdekel minden, ami a lapban van. Különösen a riportjait szeretem és sokszor, ha magunk közt szóba jön egy kicsit irigyeljük Is a SZISZ-t, hogy 1- lyen lapja van. Nagyon érdekelnek az Ifjúság életéről szőlő írások. Talán azért, mert magam Is fiatal vagyok meg azért Is, mert a CSEMADOK hatvan- ötezer tagjából csaknekm a felé fiatal. Szervezetünk népművészeti, népművelő munkájából kiveszik a részüket. Ezért nem véletlen, hogy saját lapunkon kívül a többi csehszlovákiai magyar lapot, Így az Oj Ifjúságot is követjük. Ml természetesen nemcsak a lapon keresztül vagyunk kapcsolatban az Ifjúsági szervezettel. Már több olyan rendezvényünk Is volt, ahol társrendezőként szerepeltünk központi szinten. Járási és helyi szinten ez az együttműködés még közvetlenebb. Arra törekszünk, hogy ezzel az e- gyüttműködéssel gazdagítsuk a fiatalok munkáját. Az Oj Ifjú Ság gyakran foglalkozik kultu rálls életünkkel, ami azt jelen ti, hogy figyelemmel kíséri rendezvényeinket. Szeretnénk, ha ez a jövőben Is így lenne. Sőt, ha olykor szervezeteinkről Is írna a lap. kulcsár TIBOR költő nemcsak verseket, recenziókat Is közölt a lapban. Később tanárként Is nagy figyelmet szentelt neki, az óráin is foglalkozott vele. Mint az Ifjú Szívek Igazgatója biztos sok tapasztalatot gyűjtött. Hogyan ítéli meg a lapot? — Diákkoromban, gimnazistaként találkoztam először közvetlenül a lappal. Büszkén elmondom, hogy az 0] Ifjúságban jelent meg először versem. Később már nemcsak verseimet, vitacikkeimet, recenzióimat közölte a lap, és ez a kapcsolat mind a mai napig megvan, á- polom Is. Hol szóljon az emJelenlegl beosztásomból, az az Ifjú Szivek igazgatói tisztéből kifolyólag rendszeresen kapcsolatba kerülök a lappal. Most Is csak a legjobbakat mondhatnám róla. Támogatja, propagálja a munkánkat, önbizalmat ad. Túlzás nélkül mondhatom, hogy megalakulásától fogva a legtöbbet Irt munkánkról. Szerkesztői elkísérek az együttesünket külföldre, szemmel tartják teljesítményünket, s szívükön viselik együttesünk sorsát. Remélem, hogy ez a nemes hagyomány a jövőben Is folytatódik. Dr. GYÖNYÖR JÖZSEF, a Nemzetiségi Tanács titkársága főelőadójának a nevére cikkel, tanulmányai nyomán figyeltünk fel. Körültekintő, megalapozott és szigorú írásai élményt jelentettek nemcsak az olvasóknak, a szerkesztőknek is. Vajon ő, ez a szigorú ember, hogyan íber, ha nem a fiatalok lapjában? Később sem szakadt meg kapcsolatom a lappal, de mint tanár, már nem mindig voltam elégedett vele. Mintha az Oj Ifjúság nem tudna kellőképpen megbirkózni a tanulóifjúság érzelmi, gondolati világával, nem ismerné és nem tárná fel kellőképpen az életüket. téli meg tevékenységünket? — Hosszú Időn át a közép- -szlovákial kerület székhelyén éltem, így kevés alkalmam nyílott arra, hogy anyanyelvemen beszéljek, társalogjak. Az évek múlásával egyre jobban hiányát éreztem a színvonalas hazai magyar sajtónak. Ekkor figyeltem fel az Oj Ifjúság cikkeire és tudósítésalra, sajátos nyelvezetére, stílusára, gazdag szókincsére és változatos kifejezésmódjára. A lap ma Is igényes magyarsággal szól olvasóihoz, vigyázva a kifejezés tisztaságára. Az anyanyelv védelmében végzett munkájával — a mai viszonyaink között Is — érthetővé teszi az olvasók számára a korszerű tudományokat és az Időszerű Ismereteket, elősegíti, hogy a csehszlovákiai magyar fiatalság nyelve szépen, tisztán hangozzék. Ezért érzem ma Is oly köze Unok hozzám a lapot. Csehszlováktaában a legutóbbi népszámláláskor több mint 600 ezer állampolgár vallotta anyanyelvének a magyart. Szocialista alkotmányunk biztosítja, hogy a hivatalos érintkezésben a magyar nyelvet Is egyen- jogüként használhatják a magyar nemzetiség által lakott területeken. A magyar nyelv használata társadalmi szükségletté vált, viszont ezáltal számos elméleti és gyakorlati kérdés merül fel. Célszerű lenne, ha megoldásukhoz az Oj Ifjúság Is segítő kezet nyújtana. Nagyon szeretném, s ez minden bizonnyal mások óhaja Is, ha az Oj Ifjúság — hagyományaihoz méltóan — a jövőben Is az anyanyelvi műveltség elmélyítésre terelné a figyelmet, és segítené mindazokat, akik azon szorgoskodnak, hogy népünk nyelvét közklnccsé tegyék. E- zért nem ártana, ha a jövőben gyakrabban és több írást hozna anyanyelvűnk értékeiről, szépségeiről, közölné az élet által támasztott új Igényeket is kielégítő kifejezéseket, szót e- melne a nyelv tisztasága mellett és az anyanyelv ápolására serkentené az olvasókat. Szívesen venném azt Is, ha az eddiginél nagyobb mértékben Ismertetné a Csallóköz, a Mátyus- föld, a Garam völgye, az Ipoly mente és a Bodro^öz dalait, mesélt, nyelvi kultúránk megannyi gyöngyszemét. RACZ OLIVÉR nevét ki ne Ismerné a csehszlovákiai magyar nemzetiségűek közül? — Szereijcsés és boldog gyakorló pedagógus koromban kerültem kapcsolatba először az éppen induló lappal, részint úgy, hogy Ismertem az akkori lelkes és szenvedélyes szerkesztőket, részint pedig a fiatalok révén akiket tanítottam. Abban az időben ugyanis irodalmi szakkört vezettem, s akik ebbi a szakkörbe jártak, azokkal i-endszeresen olvastuk, figyeljük, értékeltük a lapot. Meg kell mondanom, hogy nemcsak dicsértük, bíráltuk is. Arra törekedtem, hogy megtanuljanak különbséget tenni riport és riport, cikk és cikk között. És el tudják fogadni a lapot úgy, ahogy van, s magukénak vallják még akkor Is, ha nem mindig egyforma színvonalúak az írásai. Tudjuk, hogy egy lapnak vannak jó, nagyon jó és rossz számai is. Olykor hullámvölgybe kerül, de Ilyenkor Is létezik. Meg kell, hogy mondjam, bíráló megjegyzéseink sohasem voltak célzatosak, vagy netalán tán rosszlndulatúak. Hogy úgy mondjam, kölcsönösen arra neveltük egymást, hogy legyen önálló véleményünk, s ezáltal nemcsak a tanulóim gazdagodtak, hanem magam Is. Ezek az órák mindig emlékezetesek maradnak a számomra. ni, ami az egyik legnehezebb feladat az életben. Sokáig dolgoztam a fiatalok között, és tudom, hogy ez milyen nehéz küldetés. A fiatalok brutálisan és nyersen 'őszinték. Brutálisan és nyersen Igényesek, ígazságsze- retők. De éppen ez a szép és felemelő a velük való munkában. Jellemző korunkra, hogy nem Is rövid Időn át, nem kisebb e- gyéniség korrigálta a nyomdában a lapunkat, mint EMIL BOLESLAV LUKAC, a szlovák költők és műfordítók egyik legkiválóbb egyénisége, a szlovák-magyar kapcsolatok fáradhatatlan munkása, ö milyen tapasztalatokat gyűjtött ez alatt az idő alatt? Milyen élmények és események kapcsán került közel a laphoz. Ma ml a véleménye minderről? Ezekkel a kérdéseikkel Indulok utána,- hogy megkeressem valahol a kávéházban, ahol tanyázni szokott. — Bizony, bizony, Hzeneigy évig húztam éjszakánként — emlékezik vissza azokra az H dőkre, majd meghív a lakására egy kupica pálinkára. Útközben a szlovák és magyar költészetről beszélgetünk. A könyveiről, a nemrég megjelent dunatáji költőket összefoglaló hatalmas munkájáról; s úgy tűnik neki, hogy ma nincsenek olyan nagy költőfejedelmek, mint valaha. Magyarj francia, német Idézetekkel támasztja alá mondanivalóját. Lakása teli könyvekkel, képekkel. Egyiik-másdk Magyarországról vándorolt át otthonába. A könyveket Ilku Pál és mások ajánKésőbb, amikor aZ Időm engedte, írtam a lapba egy-egy verset, elbeszélést, cikket, s így módomban állt írásaimon keresztül szólpl az emberekhez. Ezért aztán mind a mai napig nagyon szeretem és becsülöm. Becsülöm benne elsősorban azt, hogy megpróbál és tud Is a fiatalokhoz és a fiatalokról szóldékozták Emil Boleslav Lukáő- nak, de azért a legtöbb saját szerzemény. Időről időre betér a Mihály-kapu alatti magyar könyvesboltba, és megveszi azt, amit érdekesnek talál. A polcok mélyéről előkerül egy Ady- -kötet eredeti kiadásban, már készül az Ady-évfordulóra. De hogy is volt az az ötvenes é- vekben? — Hogy úgy mondjam, nagy letargiában éltem ebben az 1- döben. Befelé mindenre odafigyeltem, érdeklődéssel követtem az eseményeket. Éjszakánként olvastam a Smenát, Rol- nlcke novinyt, a Szabad Földművest és az Oj Ifjúságot Is. Az Ü] Ifjúságon keresztül arra füleltem, hogy mit művelnek, hova tartanak a „magyar glóbuszon“, közben nekí-neklrugasz- kodtam, s írtam egy nagy költeményt, amelyet ma sokak a huszadik század míkrolegendá- jának tartanak. Aztán gyűjtöttem az energiámat és az anyagot is a nagy francia és magyar antológiákhoz. A készülődés ével voltak ezek. Mert az az Igazság, hogy a belső értékek megmaradnak, nem vesznek el. Hatvanötben megválhattam a korrektori állásomtól, ötévi alkotószabadságot kaptam. A lappal nem voltak kellemetlen tapasztalataim, sőt jó volt korrigálni, hiszen olyan szedői voltak, akik után gyakran még olvasni sem kellett volna. Tudom, a névsor nem teljes. Másokat is megszólaltathattunk volna, sőt esetleg az elmondottak ellenkezőjét is bizonyíthattuk volna, de gondolom, az a kép hamis lenne. Ezekkel az tarsolyában Induljon hát az új nyegedszázadba az 0] Ifjús,5g. NÉMETH ISTVÁN
