Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-25 / 4. szám

3 Nos, előbb szőlaltBssunlc meg •gy mai olvasót, SZARAZ RO­ZÁLIÁT, a nagykérl 0] Iljúság- nklub tagját Rozália a Nová Zámky-1 KOz- gazdaságl Szakközáplskola ne­gyedikes tanulója. Az osztály már Indulna haza, kl-kl siet vonatra, autóbuszra, vagy ta­lálkára. ]ó néhányan azonban maradnaik. Jóllehet hivatalosan csak Rozália után jöttéim. Előbb csak tisztes távolságból tlgyel- nek, de nem telik el sok Idő már körOlöttOnk állnak. Bár még mindig csak Rozáliához In­tézem a kérdéseket, kórusban Ügy Huszonöt éves fiatalember mélyen teleszívja a tüdejét, klleszítl mellkasát s elindul öntudatosan m6g^ hódítani a világot. Hát egy lap? Tudunk lapokról, ame­lyek csak néhány számot értek meg, mégis örök Időkre bevonultak nemcsak a sajtó történekbe, hanem az em’> berek emlékezetébe Is. Egy negyedszázados lap már jócskán el Is öregedhet, de meg Is fiatalodhat ez alatt az Idő ajatt, Az Oj Ifjúság teTjesItette=e és teljesltl=e a küldetését? Nem ártana körbe ülni egy asztalt, s beszélni a lap múltjáról, jelenéről, jövőjéről, vagy legalább megkérdez­ni néhány olyan embert, aki nemcsak olvasója, hanem olykor alkotója Is volt, aki nemcsak érdeklődésből, ha­nem hivatalból is kénytelen szemmel tartani a lapot. Vajon ők mit mondanak, érdemesbe írni, szerkeszteni az Oj Ifjúságot?, KÖRBEJÁRT kerékasztal Huszonöt éves az Üj Ifjúság válaszolnak. Kiegészítik osztály­társuk válaszát, vagy ellent­mondanak, vitatkoznak. Végül már fölösleiges Is a kérdés, hogy olvassák-e az Oj Ifjúságot Természetesenl — Kezdetben — mondják — közösen rendeltük meg, s egy­szerire kaptuk, de aztán mielőtt ideért volna a csomag, már jócskán hiányzott belőle, mert azok is látni akarták a lapot, akiknek nem járt vagy akik bazajáratták. Végül rájöttünk, hogy nem kell már így vásá­rolnunk, mert úgyis megveszi magának mindenki. Ha valaki­nek meg nincs meg a legfris­sebb szám, alig várja, hogy csöngessenek, hogy a nagyszU- netben kiszaladhasson az állo­másra megvenni. De addig Is köröz a lap a pad alatt. Aztán vitatkozunk, helyeseljük vagy elítéljük azt, akiről a riport szöl. Sóikban segít nekünk is a lap, például a politikai írásai­val. .. Segít, segít, de azért né­ha már sok Is benne a politi­ka. .. Vagy nem Is sok! Mert honnan tudtuk volna meg azo­kat a dolgokat, amelyek a Közgazdasági kisszótárban vol­tak? Vagy a politikai oktatás. Készülünk aZ érettségire. Azt hiszed, nem lesz szükséged e- zekre a cikkekre? Sokáig Idézhetném ezt a be­szélgetést. A kép és a szöveg Is Ismerős, érdeklődéssel és fe­lelősségteljes véleménynyilvá­nítással találkozunk minden al­kalommal. Ezért járok szívesen a középiskolások közé. Természetes Is, hogy rajon­ganak, érdeklődnek, hiszen az Oj Ifjúság az egyedüli magyar Ifjúsági lap. Mit mondanak a- zak, akik bár még mindig az ifjú nemzedékhez tartoznak, de már komoly beosztásban dol­goznak, mérlegre Is tudják ten­ni nemeseik a lap mai számait, hanem a múltját Is Ismerik. DRAFI MATYAS, a Magyar Területi Színház színésze és ha­zai színjátszásunk egyik legte­hetségesebb egyénisége szintén olvasta a lapot diákkorában, sőt írt Is, vitatkozott a lap ha­sábjain, majd munkatársként Járta az országot, s riportok­ban számolt be az élményeiről. Komáromban, az Európa ká- vébázában találkozunk. — Kapóra jöttél — mondja még mielőtt leülne, s egy több oldalas levelet tesz elém. A le­velet pár napja kapta. Az Írója egyetértését fejezi ki azzah a- mdt 6 Párkányban a Dödl elő­adásának egyik jelenetében a közönség között járkálva játszva cukorkát osztogatva mondott, kérdezett. A levélhez újságki vágásokat is mellékelt az író ja, kommentárokat és Dráfl Má tyás egykori írását idézi, amelv az Oj Ifjúságban jelent meg Több mint tíz évvel ezelőtt, 1984-ben, amikor Dráfl Mátyás riporterként járta az országot, maga Is foglalkozott a városka kulturális életével, az Ifjúság tevékenységével. Akkor vita ke­rekedett az Írásból, s újra kénytelen volt visszatérni a helyzet elemzéséhez. S ma, a- mlkor színészként tért vissza a városba, az akkori élményei is segítették színészi teljesítmé­nyében, s ezért van az, hogy akárcsak egy jő riportra, vita­cikkre, a színész játékára is reagál a néző. És ma? — Most Is van mondaniva­lóm, sokszor nagyon Is égető kérdésekről szeretnék beszélni, csak valahogy nejm találom Il­domosnak, hogy én, a színész szóljak ezekről a dolgokról. — Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a lappal? — Főiskolás koromban. Ta­nulmányaim mellett maradt még Időm. Ogy éreztem, hogy mondanivalöm Is van, és így egy szép napon, meg Is próbál­tam elmondani. Kiderült, hogy amit mondok, érdekli az olva­sót. Végül riportokat Is írtam az Oj Ifjúságba. Jártam és Is­merkedtem az országgal. — Ma? — A fent említett levél, gon­dolom, magáért beszél. Sok minden került abban az időben a tarsolyomba. S ma ha egy- -egy szerep megformálására ké­szülve a tudat alól felködlik valami, már tudom ml kell ten­nem, Ha később kutatom, hon­nan le van ez vagy az az él­ményem, llySnkor szokott kide­rülni, hogy egyik-másik dolog­gal vagy emberrel rövid újság- Iráskodásom alatt találkoztam. Dr. GYÖRGY ISTVÁN a CSE- MADOK KB titkára rendkívül felelős beosztásban dolgozik, jóllehet Igen fiatal, ö hogyan értékeli a lapot? — Rendszeresen olvasom az Oj Ifjúságot és kedvelem Is, mert mindig képviselni tudta azt a fajta türelmetlen hangne­met, amely a fiatalokra jellem­ző. Érdekel minden, ami a lap­ban van. Különösen a riportjait szeretem és sokszor, ha ma­gunk közt szóba jön egy kicsit irigyeljük Is a SZISZ-t, hogy 1- lyen lapja van. Nagyon érde­kelnek az Ifjúság életéről szőlő írások. Talán azért, mert ma­gam Is fiatal vagyok meg azért Is, mert a CSEMADOK hatvan- ötezer tagjából csaknekm a fe­lé fiatal. Szervezetünk népmű­vészeti, népművelő munkájából kiveszik a részüket. Ezért nem véletlen, hogy saját lapunkon kívül a többi csehszlovákiai magyar lapot, Így az Oj Ifjúsá­got is követjük. Ml természete­sen nemcsak a lapon keresztül vagyunk kapcsolatban az Ifjúsá­gi szervezettel. Már több olyan rendezvényünk Is volt, ahol társrendezőként szerepeltünk központi szinten. Járási és he­lyi szinten ez az együttműkö­dés még közvetlenebb. Arra törekszünk, hogy ezzel az e- gyüttműködéssel gazdagítsuk a fiatalok munkáját. Az Oj Ifjú Ság gyakran foglalkozik kultu rálls életünkkel, ami azt jelen ti, hogy figyelemmel kíséri rendezvényeinket. Szeretnénk, ha ez a jövőben Is így lenne. Sőt, ha olykor szervezeteinkről Is írna a lap. kulcsár TIBOR költő nem­csak verseket, recenziókat Is közölt a lapban. Később tanár­ként Is nagy figyelmet szentelt neki, az óráin is foglalkozott vele. Mint az Ifjú Szívek Igaz­gatója biztos sok tapasztalatot gyűjtött. Hogyan ítéli meg a la­pot? — Diákkoromban, gimnazis­taként találkoztam először köz­vetlenül a lappal. Büszkén el­mondom, hogy az 0] Ifjúságban jelent meg először versem. Ké­sőbb már nemcsak verseimet, vitacikkeimet, recenzióimat kö­zölte a lap, és ez a kapcsolat mind a mai napig megvan, á- polom Is. Hol szóljon az em­Jelenlegl beosztásomból, az az Ifjú Szivek igazgatói tiszté­ből kifolyólag rendszeresen kapcsolatba kerülök a lappal. Most Is csak a legjobbakat mondhatnám róla. Támogatja, propagálja a munkánkat, önbi­zalmat ad. Túlzás nélkül mond­hatom, hogy megalakulásától fogva a legtöbbet Irt munkánk­ról. Szerkesztői elkísérek az együttesünket külföldre, szem­mel tartják teljesítményünket, s szívükön viselik együttesünk sorsát. Remélem, hogy ez a ne­mes hagyomány a jövőben Is folytatódik. Dr. GYÖNYÖR JÖZSEF, a Nemzetiségi Tanács titkársága főelőadójának a nevére cikkel, tanulmányai nyomán figyeltünk fel. Körültekintő, megalapozott és szigorú írásai élményt jelen­tettek nemcsak az olvasóknak, a szerkesztőknek is. Vajon ő, ez a szigorú ember, hogyan í­ber, ha nem a fiatalok lapjá­ban? Később sem szakadt meg kapcsolatom a lappal, de mint tanár, már nem mindig voltam elégedett vele. Mintha az Oj If­júság nem tudna kellőképpen megbirkózni a tanulóifjúság ér­zelmi, gondolati világával, nem ismerné és nem tárná fel kel­lőképpen az életüket. téli meg tevékenységünket? — Hosszú Időn át a közép- -szlovákial kerület székhelyén éltem, így kevés alkalmam nyí­lott arra, hogy anyanyelvemen beszéljek, társalogjak. Az évek múlásával egyre jobban hiányát éreztem a színvonalas hazai magyar sajtónak. Ekkor figyel­tem fel az Oj Ifjúság cikkeire és tudósítésalra, sajátos nyel­vezetére, stílusára, gazdag szó­kincsére és változatos kifeje­zésmódjára. A lap ma Is igényes magyar­sággal szól olvasóihoz, vigyáz­va a kifejezés tisztaságára. Az anyanyelv védelmében végzett munkájával — a mai viszonya­ink között Is — érthetővé te­szi az olvasók számára a kor­szerű tudományokat és az Idő­szerű Ismereteket, elősegíti, hogy a csehszlovákiai magyar fiatalság nyelve szépen, tisztán hangozzék. Ezért érzem ma Is oly köze Unok hozzám a lapot. Csehszlováktaában a legutób­bi népszámláláskor több mint 600 ezer állampolgár vallotta anyanyelvének a magyart. Szo­cialista alkotmányunk biztosít­ja, hogy a hivatalos érintkezés­ben a magyar nyelvet Is egyen- jogüként használhatják a ma­gyar nemzetiség által lakott te­rületeken. A magyar nyelv használata társadalmi szükség­letté vált, viszont ezáltal szá­mos elméleti és gyakorlati kér­dés merül fel. Célszerű lenne, ha megoldásukhoz az Oj Ifjú­ság Is segítő kezet nyújtana. Nagyon szeretném, s ez minden bizonnyal mások óhaja Is, ha az Oj Ifjúság — hagyományai­hoz méltóan — a jövőben Is az anyanyelvi műveltség elmélyí­tésre terelné a figyelmet, és segítené mindazokat, akik azon szorgoskodnak, hogy népünk nyelvét közklnccsé tegyék. E- zért nem ártana, ha a jövőben gyakrabban és több írást hoz­na anyanyelvűnk értékeiről, szépségeiről, közölné az élet által támasztott új Igényeket is kielégítő kifejezéseket, szót e- melne a nyelv tisztasága mel­lett és az anyanyelv ápolására serkentené az olvasókat. Szí­vesen venném azt Is, ha az ed­diginél nagyobb mértékben Is­mertetné a Csallóköz, a Mátyus- föld, a Garam völgye, az Ipoly mente és a Bodro^öz dalait, mesélt, nyelvi kultúránk meg­annyi gyöngyszemét. RACZ OLIVÉR nevét ki ne Is­merné a csehszlovákiai magyar nemzetiségűek közül? — Szereijcsés és boldog gya­korló pedagógus koromban ke­rültem kapcsolatba először az éppen induló lappal, részint úgy, hogy Ismertem az akkori lelkes és szenvedélyes szerkesz­tőket, részint pedig a fiatalok révén akiket tanítottam. Abban az időben ugyanis irodalmi szakkört vezettem, s akik ebbi a szakkörbe jártak, azokkal i-endszeresen olvastuk, figyel­jük, értékeltük a lapot. Meg kell mondanom, hogy nemcsak dicsértük, bíráltuk is. Arra tö­rekedtem, hogy megtanuljanak különbséget tenni riport és ri­port, cikk és cikk között. És el tudják fogadni a lapot úgy, ahogy van, s magukénak vall­ják még akkor Is, ha nem min­dig egyforma színvonalúak az írásai. Tudjuk, hogy egy lap­nak vannak jó, nagyon jó és rossz számai is. Olykor hullám­völgybe kerül, de Ilyenkor Is létezik. Meg kell, hogy mond­jam, bíráló megjegyzéseink so­hasem voltak célzatosak, vagy netalán tán rosszlndulatúak. Hogy úgy mondjam, kölcsönö­sen arra neveltük egymást, hogy legyen önálló vélemé­nyünk, s ezáltal nemcsak a ta­nulóim gazdagodtak, hanem magam Is. Ezek az órák min­dig emlékezetesek maradnak a számomra. ni, ami az egyik legnehezebb feladat az életben. Sokáig dol­goztam a fiatalok között, és tu­dom, hogy ez milyen nehéz kül­detés. A fiatalok brutálisan és nyersen 'őszinték. Brutálisan és nyersen Igényesek, ígazságsze- retők. De éppen ez a szép és felemelő a velük való munká­ban. Jellemző korunkra, hogy nem Is rövid Időn át, nem kisebb e- gyéniség korrigálta a nyomdá­ban a lapunkat, mint EMIL BOLESLAV LUKAC, a szlovák költők és műfordítók egyik legkiválóbb egyénisége, a szlo­vák-magyar kapcsolatok fárad­hatatlan munkása, ö milyen ta­pasztalatokat gyűjtött ez alatt az idő alatt? Milyen élmények és események kapcsán került közel a laphoz. Ma ml a véle­ménye minderről? Ezekkel a kérdéseikkel Indulok utána,- hogy megkeressem valahol a kávéházban, ahol tanyázni szo­kott. — Bizony, bizony, Hzeneigy évig húztam éjszakánként — emlékezik vissza azokra az H dőkre, majd meghív a lakására egy kupica pálinkára. Útközben a szlovák és ma­gyar költészetről beszélgetünk. A könyveiről, a nemrég meg­jelent dunatáji költőket össze­foglaló hatalmas munkájáról; s úgy tűnik neki, hogy ma nincsenek olyan nagy költőfe­jedelmek, mint valaha. Magyarj francia, német Idézetekkel tá­masztja alá mondanivalóját. La­kása teli könyvekkel, képekkel. Egyiik-másdk Magyarországról vándorolt át otthonába. A köny­veket Ilku Pál és mások aján­Később, amikor aZ Időm en­gedte, írtam a lapba egy-egy verset, elbeszélést, cikket, s így módomban állt írásaimon ke­resztül szólpl az emberekhez. Ezért aztán mind a mai napig nagyon szeretem és becsülöm. Becsülöm benne elsősorban azt, hogy megpróbál és tud Is a fia­talokhoz és a fiatalokról szól­dékozták Emil Boleslav Lukáő- nak, de azért a legtöbb saját szerzemény. Időről időre betér a Mihály-kapu alatti magyar könyvesboltba, és megveszi azt, amit érdekesnek talál. A pol­cok mélyéről előkerül egy Ady- -kötet eredeti kiadásban, már készül az Ady-évfordulóra. De hogy is volt az az ötvenes é- vekben? — Hogy úgy mondjam, nagy letargiában éltem ebben az 1- döben. Befelé mindenre odafi­gyeltem, érdeklődéssel követ­tem az eseményeket. Éjszakán­ként olvastam a Smenát, Rol- nlcke novinyt, a Szabad Föld­művest és az Oj Ifjúságot Is. Az Ü] Ifjúságon keresztül arra fü­leltem, hogy mit művelnek, ho­va tartanak a „magyar glóbu­szon“, közben nekí-neklrugasz- kodtam, s írtam egy nagy köl­teményt, amelyet ma sokak a huszadik század míkrolegendá- jának tartanak. Aztán gyűjtöt­tem az energiámat és az anya­got is a nagy francia és ma­gyar antológiákhoz. A készülő­dés ével voltak ezek. Mert az az Igazság, hogy a belső érté­kek megmaradnak, nem vesz­nek el. Hatvanötben megválhat­tam a korrektori állásomtól, öt­évi alkotószabadságot kaptam. A lappal nem voltak kellemet­len tapasztalataim, sőt jó volt korrigálni, hiszen olyan szedői voltak, akik után gyakran még olvasni sem kellett volna. Tudom, a névsor nem teljes. Másokat is megszólaltathattunk volna, sőt esetleg az elmondot­tak ellenkezőjét is bizonyíthat­tuk volna, de gondolom, az a kép hamis lenne. Ezekkel az tarsolyában Induljon hát az új nyegedszázadba az 0] Ifjús,5g. NÉMETH ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents