Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-18 / 3. szám

A KÖNYV DTJA A KIADÓTÓL AZ AimKVARIUMlQ I. A KÖNYV SZÜLETÉSE Beszélgettem már miniszterekkel, nagy művészekkel, világhírű sport- bajnokokkal, de elfogódottságot soha­sem éreztem. Ha azonban átlépem a Madách Könyvkiadó egyszerű faépü­letének küszöbét, olyan lámpalázas leszek, mint egy maturáns diák az é- rettséglztetö bizottság előtt. Példát is mondhatok. Most, amikor össze akar­tam gyűjteni ennek a riportnak az a- datait, dr. Fónod Zoltán, a Madách Könyv- és Lapkiadó vállalat Igazgató- -föszerkesz’tője reggel kilenc órára kéretett magához. S lám, mert fél órával hamajjabb érkeztem, inkább sétálgattam a zlmankós utcán, mint­sem vétsek a „protokoll“ ellen, s ne adj isten, hamarabb lépjek bel Óé hát miért ez az elfogódottság? Mi okozza ezt a szokatlan lámpalázt? Az, hogy mindennél jobban meghat, ha olyan helyen járok, ahol néhány lelkes ember a szépet míveli. Márpe­dig a Madách Könyvkiadó alig húsz- fönyl munkaközössége mfvelhet-e szebbet, teremthet-e értékesebbet, minthogy vigyázza nyelvünk tisztasá­gát s könyvbe önti a csehszlovákiai magyar, valamint a szlovák és g cseh szellemi termékeket? » Lássuk hát, hogyan születik a Ma­dách gondozásában a könyv... általánosságok Dr, Fónod Zoltán igazgató-főszer­kesztő két évtizeden keresztül újság- Iróskodott, nem kellett tehát harapó­fogóval húzogatni szájából a szava­kat. Amikor megmondtam, hogy a könyvkiadás „műhelytitkairól“ sze­retnék írni, egy kis bevezetésfélével kezdte magyarázatait. Elmondotta, hogy mivel a könyvkiadás szakosítva van, a Madáchnak tulajdonképpen a szépirodalmi müvek, a gyermek- és Ifjúsági irodalom magyar nyelvű ki­adása a fő feladata. Kivételes eset­ben kiadhatnak persze egyéb téma- tikájú könyveket is: tanulmányokat Ismeretterjesztő müveket, művészet- történetet s egyebeket. így jelentetik meg az idén A közúti közlekedés új szabályai című kiadványt, valamint Hájková Mária Édeskönyv című sza­kácskönyvét. A Madách Könyvkiadó eszmei célkitűzése egyébként nagyon tiszteletre méltó. Nemcsak a cseh­szlovákiai magyar költők és próza- írók művelt kívánja bemutatni, • ha­nem fórumot biztosít a cseh és szlovák irodalmárok alkotásainak is. S ami nem lényegtelen, a csehszlovák—ma­gyar közös könyvkiadás keretében a magyarországi olvasóknak is bemu­tatják a szlovák és cseh költők és írók művelt, jellemző például, hogy a hazai magyar könyvkiadás a szlo­vák és cseh klasszikusok legjelesebb munkáit megjelentette már, s emel­lett évről évre megtalálhatjuk kiadói tervükben a kortárs költők és írók kiemelkedőbb alkotásait is. Egyéb­ként ennek a feladatnak a gopdos végzését biztosítja a szerkesztőség ta­gozódása is. A föszerkesztőbelyettes dr. Hubik István mellett működő há­rom vezető szerkesztő közül Tözsór Árpád a szlovák irodalom, Zalabav Zslgmond a magyar irodalom, Ma ver Judit pedig a cseh Irodalom felelős". AMÍG A KÉZIRAT ELJUT „ODÁIG“ Azt beszélik a rossznyelvek, hogy nálunk annyb a „titkos“ íré és költő hogy ha az utcán eldobunk egy kö vet, s akinek a fejére esik. az blzio san Adynak vagy Móricz Zsigmond nak képzeli magát. Elképzelhető hát. hogy menny! fércmű érkezik be é vente a kiadóvállalatba. No de azért érkeznek szerencsére értékes kézlra tok is. Ezeknek körülbelül tél év az ..átfutási ideje. Vegyünk példának egy magyar nyelvű, hazai magyar szerző tollából származó kéziratot. Ha Zalabay szerkesztő j^nak értékeli a művet, akkorra kézirat egy-egy pél­dányát kiadja egy-egy külső munka­társként dolgozó Irodalmi szakeraber­'/ ^ ír <; A három vezető szerkesztő (balról jobbra): Tözsór árpád, Magyer Judit és Zalabay Zsigmond. dó művét. Ezt a bizalomelölegezést is felszámoljuk azonban. A szerzők második kötetét már nagyon szigorú, mércével bíráljukt példányszámban adják ki a csehszlo vákíai magyar írók és költők műveit Hallgassuk meg hát, mit szól e szem rehányáshoz dr. Főnöd Zoltán! — Elismerem, hogy ez az elége pen a legszigorúbb mércével méri e- gyes kiadványait a Madách Könyv­kiadó. Magyarán mondva, néha több és jobb lenne a soknál a kevesebb! — Ezt a szemrehányást is jogos-V. , Dr. Fónod Zoltán, a Madách Igazgató -főszerkesztője Nem jó, ha túl sok negatívummal rontja el az ember olvasóinak a szá­ja ízét. Hadd fejezzem hát be Ma- dách-riportomnt olyan új könyveknek a felsorolásával, amelyeknek minden­ki örül majd. Milyen újdonságokkal lepi meg az 1977-es eszlendőben a könyvek szerelmeseit a kiadó? Erre a kérdésére válaszolva sorolok fel a kiadványok közül néhányat ízelítőül. A tanulmányok közül Fábry Zoltán „Ady igaza“ és „Tanú és tanulság“ című könyveit ajánlom. Ugyancsak nagy érdeklődéssel várjuk Csanda Sándor „Szülőföld és irodalom“ című művét. De különleges értéke lesz könyvtárunknak Tolvaj Bertalan „.Az irodalom vonzásában“ című munkája Is. A szépirodalmi művek közül Duba Gyula „ívnak a csukák“. Egri Viktor „Angyalbőrben“, Ordódy Katalin ,,Ki­küldetés“, Rácz Olivér „Megtudtam, hogy élsz“ és Szabó Béla „Menyasz- szony“, „A család kedvence“ című al­kotása számíthat érdeklődésünkre. A verseskötetek közül Zs. Nagy Lajos „Isapur dalai“ című könyvét vehetik kezükbe majd a fiatalok. És végül hadd említsek meg néhány műfordí­tást is. Különösen Miroslav Válek „Válogatott versek“, Comenius Johan­nes Amos „A világ útvesztője és a szív paradicsoma“, Egon Ervin Klsch „Prágai utcák és éjszakák“, valamint Viléra Závada „Válogatott versek“ cí­mű kötete örvendezteti meg az olva­sókat. Nem is szólva arról, hogy a Madách Könyv- és Lapkiadó vállalat ebben az esztendőben összesen 67 kiadvánnyal bizonyítja munkaközös­ségének kitűnő munkáját... ^NEUMANN János Kép: Prandl Sándor (A sorozat II, részét 5. számunkban közöljük.) GAUGUIN a szovjet múzeumokban „Mi sem kopik meg oly hamar, mint az új­donság“ — Paul Valéry francia költő szavat e- zek. Szergej Jeszenyin pedig azt írta; „Ami nagy, az messziről látszik.“ Habár .egyikük sem gondolt Paul Gauguinre, a nagy francia festőre, azt hisszük, szavaik rá is illenek. A múzeumlátogatók széles tábora csakúgy, mint a műértők évről évre jobban érdeklődnek Gau­guin művészete iránt. A festőről már bizonyá ra több elméleti mű íródott, mint ahány képet ö maga az utókorra hagyott. A festészet rajongóit ma már aligha izgatja, milyen izmusokat emlegettek a kritikusok Gauguinnel kapcsolatban, életében és halála után, egészen napjainkig. Kevés embert fog- ialkoztat, hogy Gauguin saját megítélése sze­rint az impresszionizmus, a szintetizmus vagy a szimbolizmus iskolájához tartozott-e. Noha halála Óta egyre több idő telik el, Gauguin mind közelebb kerül hozzánk. David Siqueiros, a nagy mexikói festő a modern realizmus elő­futárai közé sorolja őt... Paul Eugéne Henri Gauguin 1848-ban szüle­tett, és 1903-ban halt meg. Ifjúkorában tenge­rész volt, később éveken át mint tőzsdeügy­nök tevékenykedett, és műkedvelőként feste­getett is. Túl a negyvenedik életévén otthagy­ta hivatalát, s a művészetnek szentelte életét. Szenvedélyesen vágyott rá, hogy festő legyen, ezért szakítania kellett családjával, s vállalta a nyomort is. Hosszú hányattatások következ­tek életében. Az őst tisztaságot kereste; azt az életet, mely egyaránt különbözik a gazdag és a nincstelen Párizs világától: így jutott el a Csendes-óceán szigeteire, s az európai civili­zációtól távol azt a tájat festette meg, ahol az ember összhangban él a természettel, ahol örökké virágzanak a fák, ahol titokzatos le­gendák és mondák teremnek. Mindez különbö­zik a konkrét valóságtól, bár a művész ábrá­zolásmódja közel áll a realista irányzathoz. Alkotásaiban eggyé ötvöződik a dekoratlvitás és a monumentalitás: élő emberek jelennek meg az élő természetben. Így van ez annak ellenére, hogy a képek nagy'részét a statikus és síkszerű ábrázolás jellemzi. Gauguin színei izzóak, szinte érzékelhetően árad belőlük a tá­voli Óceánia fűszeres /forró levegője. Naponta több ezer néző csodálja meg Paul Gauguin képeit a moszkvai Puskin Szépművé szetl Múzeumban és a leningrádi Ermitázsban. V. ILJIN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents