Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-18 / 3. szám
8 ÍH| portré A HEGEDŰS A tehetségét hamar felfedezték. — Jó hallásom volt, szépen énekeltem, így aztán már hatéves koromban beírattak az újvári zeneiskolába — mondja Hamar Péter. Azóta huszonkét esztendő telt el. Dalos-zenés évek. Szépen énekelt, mégis hegedűs lett. — Hamar Péter? Nagy tehetség volt, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket — mondja róla egykori tanára, fán Pragant, aki azt a kamarazenekart vezette, amelyben a végzős Hamar is játszott. Hamar név számomra azonban nem bizonyult jó órrien- nek, mert egyhamar nem sikerült a viselőjével találkoznom. Végül is próbateremből kellett őt kihívni, ezt viszont nem nagyon szereti a jelenlegi nagyfőnök, Bohdan War- chal. FŐ azonban, hogy most együtt kavargatjuk a feketét a kávéházban, és Hamar Péter beszél, vall önmagáról. — Hárman vagyunk testvérek, mind a hárman korán kezdtük, édesapám foglalkozott velünk, anyám is énekelgetett nekünk. A zeneiskolában először Vojtech Cibula „vett kezelésbe“, hét éven át 6 tanított. Részt vettem az ifjúsági alkotóversenyeken, a járási versenyeken minden évben bekerültem a döntőbe, talán ötször vagy hatszor az én korosztályomban én nyertem. Hatodikos koromban sorra győztem a körzeti, járási, kerületi versenyen, s bejutottam a szlovákiai majd az országos döntőbe. — Ojvár után a bratislavai konzervatóriumba kerültem, Jaroslav Kulíöek tanár osztályába. Ott kezdődött aztán a férfias munka. Szerencsére Igen jó alapot kaptam még az előző Iskolában, s így már elsősként szólista voltam az iskolai koncerteken, következett az Iskola Ifamarazenekara, amelyet Pragant tanár vezetett. Rengeteget dolgozhattam, és én lettem a zenekar koncertmestere. — A konzervatóriumon szerencsém volt, én is azok között voltam, akiket kiküldtek Londonba egy hónapra, s ott az UNESCO égisze alatt Yehydi Menuhin vezetésével részt vettünk egy nemzetközi ifjúsági zenekarban. Ez a zenekar igen jó volt. Itt Európa csaknem valamennyi országa képviselve volt, ezért is tekintettük nagy kitüntetésnek ezt az alkalmat. — Az iskolai évek során nemcsak a kamarazenekarban játszottam, hanem mint szólista szerepeltem a rádióban, a televízióban és az iskolai nyilvános hangversenyeken is. Már akkor eljutottunk külföldre. A fiatalok közül sokan irigylik a labdarúgókat, jégko- rongozókat és más sportágak képviselőit, hogy világot láthatnak, a csapattal vagy a válogatottal külföldön Is mérkőznek, versenyeznek. Hamar Péter előtt nem a sport tárta ki a világ kapuját, hanem a zene. — Már a kamarazenekarral jártunk Olaszországban, Angliában, Ausztriában, Magyarországon, a Szovjetunióban. Milánóban például Carlo Zecchivel találkoztunk, aki éppen ott koncertezett. Ez a világhírű dirigens barátságosan elbeszélgetett velünk, Praganttal különösen jó barátságban volt, járt már nálunk is, és dirigált meg a híres pieSíanyi fürdőben gyógykezeltette magát. — Ötödikes koromban arattam első igazán nagy sikeremet. Engem küldtek a Hradec u Opavy-i hagyományos Beethoven-versenyre, s itt én szereztem meg a Beethoven- -díjat. Ilyen siker után nem volt abban semmi különös, hogy a hatodik évfolyam után a végzősök koncertjének értékelésekor Hamar Pétert az 1969. év legjobb eredménnyel végzett diákjának ismerték el a vonósszakon. Az utolsó évben már rendes tagja volt a Szlovák Filharmóniának, hogy aztán mégsem maradt a Filharmóniában... — Hívtak a kamarazenekarba, és én elfogadtam a meghívást. Azóta is, immár nyolcadik éve ott játszom. A világhírű zenekar karmestere Bohdan Warchal. — Rengeteg felvételt készítettek velünk. Itthon és külföldön egyaránt, még az Egyesült Államokban is. Nemrég jártunk Japánban, s ott ismét egy nagylemezt veüek fel velünk. — Albániát, Törökországot és Görögországot kivéve már egész Európát bejártuk, a tengerentúl pedig voltunk 'Kanadában, az Egyesült Államokban, Kubában, Japánban, A- Itghogy hazajöttünk, három nap múlva máris utaztunk az NSZK-ba. Ott kilenc koncertet adtunk, visszafelé pedig Innsbruckban és Pécsben léptünk feJ. Karácsonyra érkeztünk vissza, s máris folytattuk a munkát, felvételt készített velünk a Televízió. I Vajon még ma is- nagy élmény-e az utazás, feUépés, siker Hamar Péter számára? — Lehettem vagy tízéves, amikor a Magyar Televizió több estén át közvetítette az amerikai Carnegie Hall műsorát. Akkor hallottam először JaSa Halfezt játszani, és valahogyan éveken át úgy éreztem, hogy a Carnegie Hall elérhetetlen valami számomra. Mégis eljutottam oda, három évvel ezelőtt hallhattam a Bostont Szimfonikusok Zeneka- T-ít Set Ozana japán karnagy vezényletével. Az is roppant nagy élmény volt, amikor a Moszkvai Konzervatórium nagytermében játszottunk a Szlovák Kamarazenekarral, és óriási sikert arattunk, akárcsak Leningrádban a Filharmónia nagytermében több mint kétezer hallgató előtt. — Még megemlítem azt is, hogy a külföldi utakat arra is felhasználjuk, hogy múzeumokba, képtárakba is ellátogassunk, bár igen kevés a szabad időnk. Nagy élmény volt például a Louvre, az Ermitázs vagy a Prado megtekintése. A fiatalok szeretnek utazni, és kedvelik a zenét is. Zene pedig csak jó és rossz van. Akt a zenét szereti, egy bizonyos idő után rájön, hogy nemcsak a könnyű műfaj érdekli, hanem a komoly zene is. Valami szépet kezd találni ezekben a művekben. Az első lépést a legnehezebb megtenni, de ha nehéz is, szánják rá magukat. Un a szép népdalok után úgy éreztem, egyre közelebb kerül hozzám a komoly zene, mígnem végképp megfogott, és ma is hatalmá- ’•'’77 tart. — OS. 7 II] kiadásban Jelent meg w Stendhal világhírű regénye, „A pármai kolostor“. Ez a regény Stendhal ti- regkori, utolsó, legérettebb remekműve, a „Vörös és fekete“ méltó párja. A maga korában kevesen értették meg, de a kevesek között Balzac így nyilatkozott róla: „Stendhal olyan regényt írt, melynek minden fejezetében a fenséges szólal meg!... Csak lángész teremthette meg ezeket a helyzeteket, eseményeket, újra és újra feltáruló bonyodalmakat — egy zsarnok udvaráti ... Nagyszerű, szellemes, szenvedélyes és mindvégig igaz mű ... Micsoda könyvi A szenvedély nagy kiáltásait halljuk majd minden oldalán.“ „A pármai koloslor“-ban csodálalos egységben találkozik Slendhal társadalmat leleplező jtritikal realizmusa és páratlan romantikája, mely ártatlanságukban és romlottságukban egyaránt elragadó nőalakokban és varázslatos olasz tájakban bontja ki az öreg Stendhal szenvedélyes és mégis szemérmes líráját, végső vallomását az életről és a világról. A mű ÚJ, Immár kilencedik magyar kiadása Is Illés Endre klasszikusnak minősíthető fordításában látott napvilágot. A regény, melynek filmfeldolgozása Is hatalmas sikert aratott annak idején a mozi- és a tévénézők körében, „mlndeneke- , lőtt a XIX. század nagy regénye, a szabadság és a boldogság követelése a Szent Szövetség korában“ —, a- hogy egy XX. századi nagy francia író Jellemezte szellemi elődjét. Bízunk benne, hogy az új kiadás további hívek ezreit nyeri meg a szépséges történetnek, a francia realizmus egyik legnagyobb alkotásának. Oj, szintén kilencedik magyar kiadásban Jelent meg Illés Endre fordításában Stendhal harmadik, a „Vörös és fekete“. Illetve „A pármai kolostor“ mellett kissé árnyékba került regénye, a „Vörös és fehér“, e- redeti címén „Lucien Leu- wen“. Mint a paraszti sorból feltörő Julién sorsával, Stendhal a becsvágyai és szerelmei közt egyensúlyra nem lelő bankárfiúnak, Lucien Leuwennek a regényével Is a polgári társadalom fölött mond ítéletet. Ahogy a „Vörös és fekete“ a katonai e- gyenruhát és a papi reveattól, hogy minduntalan a nép ellen küldik harcba, végül Is hátat fordít sorsának és korának. Az Iskolások Könyvtára sorozatban Jelent meg „Négy mai elbeszélő“ címmel egy Déry Tibor, Lengyel József, Sánta Ferenc és Fejes Endre művelt bemutató antológia. Olyan kötetet vesz ezzel kezébe az olvasó, amely látszólag önkényes módon e- mel ki irodalmunkból négy alkotót, hogy néhány müvükkel képet adjon írói munkásságáról.^ Am sem az írók, sem a müvek kiválasztása nem önKÖNYVESPOLC rendát, ebben a regényben a „vörös és fehér“ a radikális, köztársaságpárti forra- dalmiságot és az „ultra“ ma- radiságot Jelképezi. „Története a tiltakozó lelkiismeret regénye“ — írja a fordító és Stendhal-szakér- tő Illés Endre. Stendhal életműve, gondolatainak rendszeve csodálatos egység. Egyetlen regényéből is megismerhetjük az írót, megtudhatjuk, miben hitt és mit akart. Az emberhez méltó szabadságban hitt. Tollát ugyanúgy hajtotta a szépség szeretető, mint a hitványság megvetése. És aki a „Vörös és fehér“ című regényét olvassa, az száz felkiáltásból, ugyanannyi vallomásból s az ellenfelet felfrlcskázó megvetéséből megtudja: Stendhal igazi republikánus volt. Megformálta azt a Lucien Leuwent, aki megundorodva kényes. Déry Tibor élő, Lengyel József alig pár hónapja elhunyt klasszikusa a magyar Irodalomnak. A „Felelet“, a „Befejezetlen mondat“, az „Igéző“ olyan értékei a XX. századi magyar prózának, mint például Móricz Zslgmond nemes veretű regényei: a „Rokonok“, a „Boldog ember“. Sánta Ferenc és Fejes Endre művel — különösen a „Húsz óra“ és a „Rozsdatemető“ úgy vallanak közelmúltunk és napjaink gondjairól, eredményeiről, mint a felszabadulás után született nagy lírai alkotások: Illyés Gyula, Váci Mihály, Garal Gábor versel. A válogatás egyben áttekintést kíván adni az írók fejlődéséről, ezért időrendben közli a kiválasztott novellákat, illetve kisregényeket, és a négy íróval való alaposabb megismerkedésre — lezárásul — műveik bővebb felsorolását, bibliográfiáját Is megtalálhatja at olvasó. A kötét kilenc Déry-Irása között szerepel többek között a „Szerelem“ és a „Két asszony“ című novella, melyekből Makk Károly nagysikerű filmje készült. Lengyel Józsefet az „Igéző“, a „Kicsi, mérges öregúr“ és az „Oldás és köifés“ képviseli. Sánta a „Sokan vol- tunk“-kal, az „Emberava- tás“-sal és a „Müller család halálá“-val szerepel. Fejest pedig „A hazudós“, a „Vigyori“ és a „Vonó Ignác“ reprezentálja. Számos más érdekesség Is kapható az utóbbi hetek könyvterméséből a könyvesboltjainkban. Dallos Sándor népszerű Munkácsy-életraJ- zának két kötgte például, „A nap szerelmese“ és az „Aranyecset“. Újra kapható Kazinczy Ferenc ' halhatatlan emlékirata, a „Fogságom naplója“. Pompás kivitelezésben Jelent meg a 200. évfordulója „Rákóczi kiáltványa“. A Passuth-kedvé- lőik a népszerű szerző „Bíborban született“ című történelmi regényével egészíthetik ki sorozatukat, míg Germanus Gyula ugyancsak népszerű útirajzainak sorozata az „Allah Akbar“ című kötettel gyarapodott. Oj kiadásban látott napvilágot a „Politikai kisszótár“. Ugyancsak a politikai irodalom kedvelőinek lesz izgalmas élményé Bezlmen- szklj könyve, a „Martin Bor- mann utolsó naplója“. Az Olcsó Könyvtár a görög Hé- liodórosz „Sorsüldözött szerelmesek“ című regényével gazdagodott, míg az Iskolások Könyvtárának legújabb kötete Petőfi Sándor két (Az Apostol, A helység kalapácsa) elbeszélő költeményét és Fazekas Mihály „Lú- das Matyl“-Ját tartalmazza. —nyi. HINDEIi SZEREP EGY 0 J EMBER „Egészen másért akartam annak idején színész lenni, mint amit most látok és hiszek a színészetről. Két fontos és különböző dolog a vágy és a valóság. Akkor sikerre vágytam, most a színházi jó munkát tartom életem legfontosabb tényezőjének. Harmadéves voltam, amikor Jobba Gabi betegsége miatt be kellett ugranom a Csendesek a hajnalok című darabba. A főszerep ívét e- gyetlen nap alatt kellett végigjárnom. Ma már tudom, hogy nem volt az igazi. Ez az egy nap ugyanis kevés volt arra, hogy a szereppel azonosuljak. Am az izgalom, meg az az önbizalom, amelyet ez a beugrás öntött belém, nagyon sokat segített a továbbiakban. A főiskola elvégzése után egy évig a 25. Színház tag ' ja voltam. Igen hasznos volt ez az év. A főiskola ugyanis egy rossz értelemben vett profizmusra nevel. A 25-ben megismerhettem az igazi, o- daadó csapatmunkát. Akadtak kivételek, de az egy mindenkiért, mindenki e- gyért szükségszerű volt. Főszerepet kaptam a Vörös zsoltárban, az Utópiában, de aztán egyre kevesebbnek é- reztem ezeket a feladatokat. Tapasztalatra, önkipróbálásra vágytam. Miskolcot választottam. Kitűnő színészeket és rendezőket ismertem itt meg, Meszléry Juditot, JancsO Saroltát, Blaskó Pétert, Csiszár Imrét, Nagy A. Lászlót. Remek feladatokat kaptam Tersánszky Kakuk Marcijában, a Csapodár madárkában, az Optimista tragédiában és a Kaukázusi krétakörben. Egerben is vendégszerepeltünk P. Hacks Amphytrtonjával, amelyben Alkménét alakítottam. Minden szerep egy új embert jelent számomra. Félve, \ nem szeretve, tele ellenállással. Sokszor úgy érzem; semmit sem tudok, el kell mennem a pályáról. Aztán a gond mégis felold. A színházban legfontosabb a közönség, a hasznos szeretet, a folytonos munka és a jó vezetés. Igényben, elvárásban türelemben, megértésben. Mi adja az erőt a munkámhoz? A pihenés, az ú- szás, a készenlét, a bizalom. Eddigi pályámon olyan nagyszerű rendezőkkel találkoztam, mint Iglódi István, Gosztonyl János, Berek Kati és Major Tamás. “ Szeptembertől a szolnoki Szigligeti Színház tagja vagyok. Színházat cseréltem, mert csapatjátékos akarok lenni. Jó társulatra van szükségem. Ogy érzem, Szolnokon rátaláltam. Első szerepem Martirio a Bernarda Álba házában." Lázár Kati Budapesten is maradhatott volna. Tehetsége kibontakoztatása végett azonban ezt a „vándorló" é- letmódot választotta. A vidéki színházak mindenért kárpótolják. Mert melyik fővárosi színházban kapott volna ilyen rövid idő leforgása alatt annyi szép szerepet. mint Mtskolcon és E- gerben? Maár Gyula Végül című filmjében Törőcsik Marival játszotta a nőt főszerepet, legutóbb pedig az Ámokfutásban figyelhettünk fel tehetségére. Szabó László