Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-28 / 26. szám

IMS Viliam Horöák Patrik KosnáC Ján Kúdef Magdaléna Penzová Marek Mésároé Stanislav Uhnák TImaCe (Tolmács). Hallatára é- veken át egy gyárra, a Klrovl E- nergetikai Gépgyárra gondolunk. Milyen hét a gyár, s mit csinál­nak ott a fiatalok? A gyár 1951-ben Szlovákia iparo sításának a kezdetén alakult meg. Abban az időben itt, a Garam part­ján nagy sóhajt váltott ki az em­berekből a gyár alapításának a gondolata: Lesz végre munkalehe­tőség, mondták. Azóta több világ­részbe szállítottak és szállítanak hőerőműveket, újabban pedig a- tomerőművekhez szükséges alkat­részeket, kazánokat csinálnak. Az emberek viselkedését, szokásait a- zonban — és lám, még a viseletű­ket sem — nem lehet egyszeriben átalakítani. Annak ellenére vi­szont, hogy a gyér környékének az emberei ezer szállal kötődnek a múlthoz, a gyár maga a mát és a jövőt képviseli. Huszonöt év u- tán az ország, és a világ egyik nagy és elismert energetikai gép­gyára lett. AZ IFJÚSÁGI SZERVEZET A gyártelepen eltévednék, ezért valahonnan a másik végéről elém jön Stanislav Uhnák, a SZISZ jü- zemi bizottságának elnöke és Vi­liam Kostlend mérnök, az ifjíisá- gi szervezet vezetőségi tagja. A 440 számú műhelyből jöttek, ahol épp most tartják a gyár fiatal esz­tergályosainak a versenyét A gyár ifjúsági szervezetének hét­százötven tagja van, akik tizenöt alapszervezetben dolgoznak. Közü­lük egy Zellezovcén (Zselízen) az épülő gyárban, és egy pedig Ma­gyarországon a Tlsza-hőerőmű sze­relésén. Magyarország különben előkelő helyet foglal el a kubai, brazíliai, törökországi, argentínai, egyipto­mi és a szovjet megrendelők kö­zött. A gyár történetében először fordult ugyanis elő. hogy egyszer­re tíz azonos méretű és teljesít­ményű kazánt gyárthattak, és ezt a tíz kazánt Magyarország kapta. A VERSENY Stanislav Uhnák és Villám Kost- lend mérnök a 440 es műhely ve­zetőjének az Irodájába kalauzol­nak. A verseny már befejeződött, Igor Nléöák és Patrik KosnáC mér­nökök, valamint kísérőim értéke­lik a verseny kimenetelét. — Kicsit meglepte a versenyző­ket az új rend — mondják — az idén ugyanis másképpen csináltuk, mint az elmúlt években. Előbb megtartottuk az elméleti vizsgát, majd pedig kl-kl visszament az esz­tergapadhoz, s folytatta a mun­. kát. Ml azután a rendes, normára ké­szülő darabok közül találomra ki­választottunk néhány darabot és ezeket értékeltük. — Milyen eredménnyel? — Mit mondjunk? Nem is o- lyan rosszal Mert itt van ez a fiatal lány, Magdaléna Penzová. Két éve végzett a gyár iparitanuló- -intézetében, s alig néhány pont­tal maradt csak el Marek Mésáros mögött, akt hét éve van itt, s hét éve dolgozik ugyanazon a gépen Az értékelés befejeződik, s utá­na behívják a három versenyzőt, Marek MésároSt, Magdaléna Pen- zovát és Ján Kudefát. Marék Mésároá hét éve végzett a gyár iparltanuló-intézetében, s ma az üzem egyik legjobb és leg­megbízhatóbb munkása. Tagja a műhely Villám Hornák vezette szó clalista munkabrigádjának. A töb blek is elismerik ügyességét, kitar tását, ezért is bíztatták, hogy je lentkezzék a versenybe. Jő munkás, mondják Miért? — kérdem tőle. Nem is válaszol, ha nem csak lesüti a szemét. Végül Fim— KeNGRESSZUSI JPímriA 5. GYÁR A FAllIBAN a bizottság tagjai mondják el he­lyette, hogy ez hozzáállás kérdé­se; aki már egyszer ilyen, hogy komolyan veszi a munkáját, mert Ilyenné nevelték a szülei, a kör­nyezete, az ilyen, és soha nem is lesz más. , Magdaléna Penzová lány létére négy ponttal maradt csak el a ki­váló Marek MésároS mögött. — Hogyan lesz egy lányból vas­munkás? — kérdem tőle. — Ügy, hogy kitanulja a szak­mát, akárcsak a fiúk — válaszol­ja. — Van különbség a fiú és a le­ány esztergályosok között? — Tudásban nincs — mondják ők — esetleg, hogy könnyebb és kisebb darabok megmunkálásával bízzuk meg, és ... — És? — És, hogy őket körülrajongják, mindig rajtuk a fiúk szeme, fi­gyelik, mikor segíthetnek nekik — mondja Jás Kúdefa, akit éppen Magdaléna Penzová szorított a harmadik helyre. Ján Kúdela kü­lönben tavalyelőtt is versenyzett. Akkor jobban sikerült neki, ezért is várta mindenki nagy érdeklő­déssel a szereplését. A BRIGÁD VEZETŐJE A műhely Ifjúsági szocialista bri­gádjának tíz tagja van, és a SZISZ I. kongresszusának nevét viseli. A brigád vezetője, mint fentebb mondtam. Villám Horflák maga is esztergályos. Olajba taposott vas- . reszeléken, hosszú kígyózó vasfor­gácson lábalunk át, hogy beszél­gethessünk vele. Leállítja a gépet, persze így is elég nehezen értjük egymás szavát. — Mi egy Ilyen brigádnak a fel­adata? — kérdem bemutatkozás után. — Elsősorban, hogy segítsen a terv teljesítésében, aztán pedig a sürgős munkáknál jut nagy sze­rephez. — Sürgős munkáknál? nézek rá, s várom a magyarázatot. 0 el is mondja, mikor van náluk szükség a sürgős munkákra. Akkor, ha va­lahol a világon leáll egy egy álta­luk gyártott kazán. A gyár ugyan is vállalja nemcsak a jótállás ide­jén, hanem később ts a pótalkat­részek gyártását. Tekintve, hogy a huszonöt év alatt már nagyon sok kazánt gyártottak, gyakran meg­történik, hogy a megrendelők a gyártól várják a segítséget. Néha alig pár napon, olykor néhány ó- rán belül szállítaniuk kell az új alkatrészt. És mit csinálnak ilyen­kor? — vágok a szavába. — Ott vagyunk a gyártási ta­nácskozáson, előre tudjuk, mi a feladat, s már előre megbeszéljük, hogy ki mit fog csinálni Ha kell, szombatokon is bejövünk. — Mit mondanak az elfoglalt szabad szombatra az emberek? — Nem könnyű feláldozni, ki­vált ilyen melegekben, de ha lát­ják, hogy nincs más megoldás, ak­kor nem zsörtölődnek. Meg külön­ben is, a szabad szombatokra öt­venszázalékos pótlék jár. A gyár megfizeti, és így érzik, hogy nem­csak számítanak rájuk, hanem meg is becsülik a munkájukat. A HETEDIK A SZISZ üzemi szervezetének ti­zenöt elapszervezete közül a he­tediknek az elnökével, Michal Sku> Iával beszélgetek. A levegő fül­ledt, majdhogynem kibírhatatlan, de aztán egyszercsak elered az eső, hús levegő csap be az abla­kon. Az elnök megkönnyebbült só­hajjal mondja: , — Na végrel Ha tudnátok, hogy milyen jót tesz ez a szőlőmnek. A hetedik alapszervezetnek nyolcvanhat tagja van. Közismer­tek az újítói. Itt van például Var­ga lánoB, aki tavaly az év leg­jobb újítója volt, s nemrég tért vissza Kubából, ahol az üzemben gyártott kazán felszerelésén dol­gozott. MÉRNÖKÖK A gyárban nagyon sok a műsza­ki szakember és a mérnök. Szim­patikusak és jó volt látni, tapasz­talni, hogy értenek a munkájuk­hoz, ezért hirtelenjében nem is tu­dom, hogy melyikről írjak, melyi­ket mutassam be legalább futó­lag az olvasóknak. Patrik KosnáC, akárcsak az ap­ja, ő is Tolmácson kötött ki, és je­lenleg a tervező osztályon dolgo­zik. A kazánok tervezésének az összehangolása, felügyelete tarto­zik a keze alá. Pavol Weisenbacher mérnök ön­álló tervező és a hőhatások szá­mításait végzi. ___ — Nehéz kiszámítani a jelensé­geket? — Nemcsak nehéz, olykor szinte lehetetlen. Mert valójában a tűz mindig másképp viselkedik, és sok­szor, bár pontos számításokat vég­zünk, csak föltételezni tudjuk, hogy mi is történik majd az újfajta ka­zán belsejében. — Mit tud tenni az elmélet a- lapján egy mérnök? — össze kell egyeztetni az el­méleti és a gyakorlati tudást, s mindezt állandóan ellenőrizni kell, nehogy bajba sodorja az embere­ket. — Es nem sodorja bajba? — Nem. Huszonöt év alatt ősz- szegyűlt már a gyárban annyi ta­pasztalat, hogy ezt elkerüljük. Pedig huszonöt évvel ezelőtt egy kis eldugott falu határában rakták le a hőerőmfigyár alapkövét. Németh István KOMBÁJNOK - CSATASORBAN Már csatasorban állnak a kombájnok. A leginkább meghibásodottakba is bekerültek az új alkatrészek. A javítók kezében a napokban gyorsított ütemben mozgott a kala­pács, a szerelökulcs, hogy a következő hetekben a rajtrakész gépek nyergében ülve begyűjtsék a szárazság következtében mostohának ígérkező, mégis nagyon fontos termést. Mi a javítás utolsó napjaiban jár­tunk a Vei. Kapu§any-1 (nagykaposi) Béke EFSZ javítóműhelyében. Baranyai István a műhely vezetője olajos keze helyett csuklóját nyújtja: — Nézze meg ott hátul a gépein­ket. Mintha most hozták volna ki ö- ket a gyárból, pedig egy félévi mun­ka eredménye ez az aratásra kész 15 kombájn. És még ez a kettő is, melyek itt állnak a műhely előtt, két napon belül készek De tudja, az az Igazság, ha már lenne megfelelő al­katrészünk, ez a kettő Is a többi mel­lett sorakozna. Az egyikbe egy variá tor tárcsa, a másikba egy féltengely kellene. ígérik is Koéicén. Beszéd közben szó esik a műhely­ről. Mutatja is Baranyai István azt az öreg, rozoga épületet, amely előtt ál­lunk A régi műhely mögött azonban készül már az új is, remélik őszre meglesz. Jövőre már ott végzik a hibás kombájnok javítását. — Mik voltak a leggyakoribb hi­bák? — kérdezem a műhelyvezetőt. — Különösen a kukorica begyűjté­se közben — mivel nedves volt — fordult elő sok meghibásodás. A né­met kombájnokon a szalmarázó szén vedett a legtöbbet. Ifj. Balogh László néhány méterrel arrébb egy szovjet kombájnon kala­pál. — Amit tudtunk kijavítottunk, s a magunk készítette alkatrészeket tet­tük a régiek helyébe. Sürget az idő. nagyon, de elszomorít => szegényppk ígérkező termés. .Az egvík kombájnon ott leszek én is .. Laci elmondja még, hogy kombájn­jukat brigádmunkában javították ki. az ő hattagú szocialista munkabrigád­juk munkája. Még a nagy munkák megkezdése előtt felajánlották, veszi át a szót Varga Árpád, hogy a javí­tásnál 27 ezer korona anyagme.gtaka- rltást érnek el, és a munka után rendbehozzák a nnunkahelvük környé­két. Szóba kerül természetesen a szó­rakozás, a kikapcsolódás is. Balogh Laci azt mondja: — Eddig hajrában dolgoztunk, nem maradt időnk a munka utáni közös programra, de még az aratás meg­kezdése előtt mind a hatan, csalá­dostul szeretnénk kimenni az erdő­be, szalonnát sütni, felüdülni, szóra­kozni. Nem is fecséreljük tovább a szót, hiszen még a két kombájn szétszerel­ve az udvaron áll. Kezet rázunk és jó munkát kívánva elindulok a sző vetkezet irodaépülete felé, az agronó- mus után. Híres Sándor agronómust irodájában, papírhalmazba temetkez­ve találom. Lassan indul a beszéd, mert mialatt én kérdezek, ő még a papírokkal van elfoglalva. Egyébként is Ilyenkor a gazdaságok emberei nem szeretik a sok locsogást. Itt a nyakukon az aratás, és sok még a dolguk Híres Sándor Is egy köteg fényképet rak elém, s miközben azo­kat nézegetem az agrónómus jegyze­teibe pillantva elmondja, ami érde­kel. — Két hónappal ezelőtt még ilyen volt a határ; víz és víz mindenütt a földeken Magam fényképeztem le a gabonát kipusztító vizet, mert Ilyen már rég nem volt Azóta meg? Nem és nem akar esni az eső. Kiszárad minden Az 1550 hektár búza és a 225 hektár árpa nem kecsegtet ló ho­zammal Annak ellenére, hogy az 6- szl vetésünk szépen áttelelt, a tava lyl negyven mázsás hektárhozamot az Idén mégsem érjük el. Harmincnyol­cat terveztünk, de még az sem lesz meg; N^emrég vizsgáltuk át biológiailag a földeket, és sajnos még a liszthar­mat és szártőrnthadás is előfordul. Máskülönben, ami emberi erőből tellett minden szükséges intézkedést megtettünk, hogy n'ilius 5—10 körül megkezdhessük az aratást. Segítsé­günkre jönnek majd az ország észa­ki járásainak komhájnosal, akiknek azután ml fogunk segíteni Znlczér János foto: a szerző Baranyai István: „Egy félévi munka eredménye ez az aratásra kész 15 kombájn“. Ifj. Balogh László: „Amit tudtunk, k javítcittunk.“

Next

/
Thumbnails
Contents