Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-21 / 25. szám
A HÄROM FUTÓ ÉS A TÖBBIEK (LÁTOGATÓBAN MFXIS GYÖRGY SZOBRÁSZNÁL) , '-4í 1 I !k. 1 , • .i- " m ] Amikor pár évv&l ezelőtt Nővé Záraky (Érsekújvár) főterén fölállították a három futó dinamikus fémkompozícióját, egy kicsit meglepődtem, s önkéntelenül Is megkérdeztem, kinek a müve a szobor. Aztán kiderült, hogy ugyanazé a fiatal Me lls Györgyé, aki Czuczor Gergely mellszobrát faragta. Ezek után már nem volt Ismeretlen a számomra a fiatal szobrász. Diákkorában találkoztam vele először. Több szob rát, így a csavarokból, fogaskerekekből, fémhuzalokból és lemezekből készült Elnstein-koponyét is elvitte egyik nagy gyárunkba, hogy megmutassa a munkásoknak. Ugyanezeket a szobrokat kiállította a Pedagógiai Könyvtár folyosóin, majd Szabó Erzsébet és Jaksich Ferenc alkotásaival együtt a József Attila Ifjúsági Klubban. Közben elmúlt néhány év, és én nem sokat hallottam róla. 1970-ben, amikor a SZISZ Fiatalok Galériájában megrendezte első önálló kiállítását, egészen szokatlan élményben volt részem: nem régi, megszokott szobrokat állított ki, hanem lényegében egy mezőváros félig falusi, félig városi jellegzetes hangulatát komponálta, faragta újjá Léckerítés, fűrészbak, galambdúc, nyúlól. A kerítésre aggatott köcsögök, emberi felekre emlékeztettek, s a fűrészbakon levő darab fát akár emberi testnek Is nézhetted, s a fűrészt mintha azért készítették volna oda, hogy állj neki és fűrészelj. Mindez nagyon tsmepös volt. Valahol Kassák ábrázolta hátsó, sufnikkal teli udvarát és egyáltalán Érsekújvár hangulatát éreztem az egész kiállításból. A szobor több lett: élettér. Aztán nemsokára újra jelentkezett. Ezúttal a Majerník Klállítóteiemben lépett a közönség elé, s folytatta azt az u- tat, amelyet a Fiatalok Galériájában elkezdett: iszapos fűzfák. ágas-bogas fatörzsek, céltáblák, madárfészkek, lécekből összetákolt kalitkák és tréfás útjelzők segítségével varázsolta újjá szülővárosának egy szegletét:, a városhoz tartozó, erdőket, mezőket. Azóta több mint egy fél évtized telt el, a szobrász érett férfi lett, vajon hogyan dolgozik, mit csinál? — Indulok, hogy meglátogassam. Cseng az automatikus kapunyitó, majd kijön elém a szobrász. Hétfő van, tíz óra. . — Éppen azon gondolko«am — mondja, — hogy mihez Is kezdjek. Nem szoktam várni az ihletre. Ha nincs valami konkrét munkám, akkor nekifogok legalább rendet csinálni. Munka közben megjön az ötlet. Néha jobbnál jobb. Bemegyünk a nagyobb, mütezemnek is beillő szobába. A mennyezet alatt végig a falon a második kiállításon látott fehér, kék, piros és fekete tréfás jelzőtáblák, iránymutatók: A sarokban polcon az első korszakából származó, apró, forrasztott fémszobrai. A falakon néhány különös, saját maga készítette grafika, írott festmény és fényképkolázs. Különös op 'art-vllág ez. A művész kedves, természetes, nyílt. Beszél- .getünk. önéletrajzi elemekből épült, szöveggel teleírt grafikai lapját mutatja: — Kedvelem a szobrászok vázlatait, rajzait, robusztusak, érezni mögöttük a szobrot — mondom. —A szobrász, aki követ faragott, fát fűrészelt, vasat forrasztott, az a papírhoz is radikálisabban nyúl. Még a papír ENVIROMENT. 1970 választása is más, mint a grafikusoké. Nem kedvelem a cigaretta-finom papírokat, nálam, a .szobrásznál sok mindent kell bírnia a papírnak... — Dehát én szobrászhoz jöttem... — Hát mit tudom én, van-e különbség a szobrász és a grafikus között. Tény és való, hogy az utóbbi időben sokat dolgozom papíron. Mindig is sokat rajzoltam és gondolkod tam, és a gondolaiaimat le is jegyeztem. Még verseket is írtam, s el Is raktam őket. így aztán, amikor szobrász lettem —• ami sokban a véletlen műve — nemcsak térben és tormában gondolkodtam, hanem eszmékben is Már eljutottam egy komplexebb, összetettebb formához, ahol mindennek megvan a maga helye. Mert van, amit csak szoborban tudok elképzelni, s van, amit csak szóban vagy képben — mondja, ős közb&n olvassa a grafikai lap rendkívül erős és érzékletes szövegét. A szövegben van egy rész, ahol akárcsak Pegazusnak, szárny nő ki a szarvasok vállából, a magasfeszültség hatására egymáshoz érnek a szárnyak, s minden szikrázik, akárcsak forrasztás közben a fém. — Láthatod — mondja — ezt csak olyan ember írhatta le magáröl, aki forrasztott Is, aki érintkezett az anyaggal és így egészen konkrét képzetei vannak róla. A telenségeket el Is tudja konkrétan képzelni. — Igen — válaszoltam, s ö a tartalom nélküli alkotásokról beszél. Arról, hogy ha valaminek nincs igazi tartalma, az nagyon is meglátszik. — Sokszor nincs mit kitalálni — gondolkodik hangosan — és egyesek mégis arra törekszenek, hogy kitaláljanak va^ lami képtelenséget. Minden értelem és rendezői elv nélkül feldarabolják a világot, majd pedig újra ö.sszehányják, mert azt hiszik, hogy ez modern. És mit kezdhetünk ilyesmivel? A jó szobómak, képnek vagy graflkéMk -.van- p>pndanival6ja. Ha nincs, akkor csak egy'.Ul^g érdekes, aztán érdektelenné válik. Miközben a dolgok értelméről beszél, én az Idea szobrait és grafikáit nézem. Sokat foglalkoztatta az eszme, m?rt számtalan variációja, különféle megoldása van. Az egyik például egy játékhinta-ló alváza segítségével készült. A négy betűt nehéz súlyos fából vágta ki és erősítette a vázra, alatta tükörképében ugyanaz, s ráégetve ez a szó: Egyensúly. Ez nyitván értelmet és tartalmat ad a remek, kis, ötletre é- pülö szobornak. Egy másik megoldás: lépcsőzetesen rendezett négy betű, s az utolsó betűhöz egy pár faclpö van erősítve, mintegy jelezve, hogy az idea lépked, iránya van az eszmei áramlatnak. Még sokáig sorolhatnám, van belőlük e- lég, mintha valamiféle ciklus vagy térbefoglalt versfüzér lenne. Ma már nem emlékszem, hogy annak Idején miről is beszélgettünk, így nem sokat tudok művészi ideáljáról, konkrétabb elképzeléseiről, példaképeiről, s mert többet is akarok tudni róla, megemlítek néhány nevet, így például Leonardo da Vinci nevét. — Azóta sem volt hozzá hasonló egyéniség. Nem Is szobrász és festő, hanem univerzális tudós volt, akit minden érdekelt... Lehet, talán a festészet és a szobrászat érdekelte a legkevésbé. Az a néhány festménye is, ami fennmaradt, ki tudja, hogy az övé-e Nem véletlen, hogy még ma is ilyen nagy hatással vannak ránk az alkotásai. — Henry Moore? — Korunk legnagyobb szobrásza. Okos, nagyon okos ember Nagy gondolkodó. Ezért olyan nagyszerűek a szobrai. Dehát ilyen szobrokat nem is lehet csak úgy kitalálni, Hs nincs meg hozzá a kellő gondolati világ, hiába is erőlködne valaki... Jó környezetből jött, okos emberek vették körül, és volt mivel kezdenie... Ezért annyira csodálatos, ami a ml Kassákunknak sikerült. Hol is volt az ö környezete például Henry Moore környezetétől? Beszéltünk már Kassák Lajosról, dicsérte, szobrot készített a tiszteletére, s beszélgetésünk közben újra és újra felbukkant a neve, legendás alakja. Végül Ilyen vallomás tör fel belőle: — Hihetetlen, hogy hová tel tudta magát „rágni“. Hát Igen, „felrágta“ magát. Mennyire jellemző a kifejezés. Kassák egész lényét vissza tudja adni. Legalább olyan mér- tékbem, mint amilyen mértékben Melis Is a maga környezetét. írott szövegeiben gyakran hivatkozik a gyermekkor arany- vizeire. szobraiban visszatér az emlékeihez, erőt, energiát gyűjt azokból az időkből — Nem tévedtem, amikor úgy éreztem, hogy kiállításaid világa gyermekkorod és szűkebb hazád világát idézik, munkáiddal szólsz a világ dolgairól? — kérdem. — Nem. Ügy vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy amikor látom őket, akkor mindent elhatározok magamban, s később csak kivetítem. Ezért is nem járok külföldön fényképezőgéppel. Mert nem nézni, hanem látni kell az embernek, látni, s ha már egyszer megláttam valamit, azt meg Is őrzöm, elraktározom magambán, s amikor szükségem van rá előhúzom. ■ ■ A második kiállításával rámutatott az embert és eszméket fenyegető környezeti egyensúly megbillenésére Is. Jóindulatú- lag figyelmeztette az embert. Grafikai lapjai, az albumok gondolatait gipszben, fában és végül papíron Is megfogalmazza Legújabb, még csak készülő Ilyen sorozata a Segélykérés, Help ug,yanezt folytatja még erősebb is gondolatilag. Mutatja, hogy Melis nemcsak félti az embert, szeretné meg Is védeni. Messze a jövőbe tekint, s azon is elgondolkodik, vajón milyen formában is kérhetne az emberiség segítséget egy másik civilizált bolygó lakosaitól, ha szükség lenne rá. — Ha szükség lene rá — mondja elgondolkozva — de reméljük, hogy nem lesz rá szükség... mert a művész alaptermészete, mint ahogy az egyik kritikusa Is, észrevette, nyílt, őszinte és bizakodó. Egyes grafikai lapjaira Picasso békegalambját rajzolta, és nagy betűkkel és felkiáltó Jelekkel figyelmeztet: Ne lőjjetek! A kétezerre szóló újévi üdvözlete fényképekből kirakott négylevelű lóhere. A növény szára fűrésszel dolgozó csupasz felsötestű férfi fényképéből szökkent szárba. Mást ml §em kívánhatunk, minthogy szerencsével érjük meg a kétezret és élvezhessük munkánk gTyümölcsét. A három futó és az azóta ' készült szobor is erről vall iiiliprepli A középcsatár mennybemenetele címmel jelentek meg jo- zef Kot elbeszélései. Jozef Kot nevével először találkozik a magyar olvasó, és mindjárt a fiatal szlovák próza új Izét, színét, érdekes irányvonalát mérheti fel általa. A kritikusként és műfordítóként Is jelentős jozef Kot a szlovák prózában helyemként az abszurditásba átcsapó groteszk látásmódot képviselt. Ez a groteszk, abszurditásba hajló látásmód Kot esetében azonban sohasem öncélú játék csupán. Nagyltólencséje alatt a ma emberét vizsgálja, s mond véleményt a társadalmi fonákságokról. jól látja, hogy egyesek mekkora igyekezettel bújnak ki a felelősség alől, a tömegpszichózis hogyan forgatja ki őket ]6l konzervált emberi mivoltukból, hogyan válnak öncsalásuk áldozatává. Kot minden írását fanyar humorba ágyazott javító szándék hatjavát, az az igyekezet, hogy az elénk tartott „görbe tükörben“ magunkra Ismerjünk, s a tisztább, a szebb, a boldogabb és igazabb jövő érdekében őszintébben próbáljunk élni. Kot fogalmazta meg egyik kritikájában, hogy „a fiatal szlovák próza fegyvertelenül lépett az Irodalomba". Erre az állítására azonban maga Kot cáfol rá gyűjteményének tizenhárom elbeszélésével, melyet Tóth Elemér és Miklósi Péter fordított magyarra. A rendkívül népszerű Búvár zsebkönyvek legújabb kötete a Németh István Dísznövények, dr. Debreczy Zsolt munkája, melynek rajzait Bíró Krisztina készítette, s a címlapját Ural Erika tervezte. Kossuth Lajos öröksége címmel jelentette meg Lengyel Dénes a XVIII. és a XIX. század magyar mondáit tartalmazó gyűjteményét. A Régi magyar mondák és a Mondák a török világból és a kuruc korból után ebben a kötetben a szatmári békekötésből a szabadságharc bukásáig terjedő korszak mondáit beszéli el Lengyel Dénes. A bujdttsó Rákóczi alakja jelenik meg az első oldalakon, majd a felvilágosodás korából főként a felvilágosodás mártírjainak, a köztársasági mozgalom nagyjainak története emelkedik ki. A reformkorból különösen Kossuth, de Széchenyi, Vörösmarthy, Petőfi és Táncsics alakja rajzolódik elénk a szabadságharc hőseiről keletkezett mondakörből, Damjanichről és Bemről például sok érdakes, eddig talán kevésbé ismert történetet kap az olvasó. A feldolgozás népraondákból, katonatörténetekböl, diáktörténetekből, Tóth Béla A magyar anekdotakincs című müvéből, Orbán Balázs székelyföldi anyagából merít legtöbbet, de felhasználja példának okáért Kazinczy Ferenc Pályám emlékezete című munkájának néhány érdekes részletét vagy Bessenyei György Holml-ját is. A rendkívül érdekes gyűjtemény négy ciklusra van felosztva. Az egyes ciklusok címei: Rákóczi nyomában — A felvilágosodás korának mondái — A reformkor mondái — A szabadságharc mondái. A kötetet eredeti alkotásokból válogatott gazdag illusztrációs anyag, térkép, időrendi tájékoztató, valamint a ritkább szavak, személy- és helynevek magyarázata egészíti ki. A védőborltót és a kötéstervet PeUenhoffer litográfiája: Az első pesti országgyűlés megnyitása felhasználásával Urai Erika tervezte. BÄSTI UJOS Tizenhét évig játszotta Madách hősét, akiről könyvet is írt. A Mire gondolsz Ádám? utolsó soraiból idézünk: „Mert még mindig kíváncsi vagyok. Tanulni akarok. S tudom, hogy halálom órájáig sem leszek kész: csak a „tananyag“ kicsiny kis töredékével.“ A „kicsiny kis töredék“ legnagyobb színészeink közé emelte. Micsoda orgánuml Micsoda méltóság áradi belőle a színpadon! S hogy el tuöta feledtetni ezt a méltóságot, ha a feladat úgy kívánta! Adám és Bánk, Csongor és Bolyai, V'rob szki], Oidlpusz, Lear király és Henry Higgins.. S még hány szerepet játszhatott volna ell
