Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-21 / 25. szám

A panorama ZAiH'Oi A Számítógép a mellényzsebben Százezer vagy akár egymillió tranzisztort lehet majd a 80-as óvek zsebkomputerébe szerelni. A jö­vőben — elméletben egy konzervdoboz nagyságú gépecskében elfér mindaz az adat, amelyet Jelen-' leg a világon az elektronikus adatfeldolgozók tá^ rolnak. Elektronikus barkács A komputerek használata egyszerűsödik, ötéves gyermekek Is megtanulhatják a kezelését. A kö­zépiskolások könnyen elsajátíthatják a programo­zás tudományát, sőt, bárki otthon barkácsolhat e- lektronlkus számítógépet. Az Egyesült Államokban már kapható ilyen komputerkészlet. S ami nem mindegy; az ára esztendőről esztendőre fokozato­san csökken. Minél többet gyártanak, annál ol* csóbb lesz. f A bűvös gomb — A holnap realitása: zsebben hordható vagy asztali mikrokomputer tárolja a fontosabb telefon- számokat. Elegendő lesz megnyomni egy gombot, és márts megkapjuk a keresett számot. Mikrokom­puter szabályozza az autómotor szikra gyújtását. A taxisofőr pedig egyetlen gombnyomásra előre ki­számítja a mlnlgéppel, hogy az utasoknak a mega­dott távra mennyit kell fizetniük. 1975-ös statiszti­kák szerint két mammutvállalat, az IBM és a Ho= neywell a múlt esztendőben 56 milliárd dollár ér­tékben adott el elektronikus adatfeldolgozót. Az európai kapitalista cégek, a Siemens, a Philips, a Thomson, a Plessey viszont mindössze 100 millió dollárért. Nem monopólium — Az ^amerikai futurológusok véleménye: a szá* mitógépek fejlődése lényegében hat majd a legtöbb olyan termékre is, amelyet a villamosmotor felta­lálása óta készítettek és készítenek. Alkalmazzák majd a leghétköznapibb eszközökben is, a varró­géptől a gépkocsiig. (pv) ü 7 színművész, ÜGETÖHAJTÓ, FOCISTA PORTRÉ KOMLOS ANDRÁSRÓL Bár régi éi állandö tag|a a hu- kolcnn, ^ahoi vfg|átékban, tragá* dapesti Vidám Színpadnak, még- diában, ‘ operettben, operában, aam kabarészinész. Inkább az e- úgyszólván minden műfajban sze gész estét betölló színdarabokban repelnem kellett. Ezek a vidék lép fel, ahol karakterszerepeket ,.gyakorló évek“ teszik világhí játszik. A komikus és tragikunii réssé a magyar színészetet, hl kos életfigurákat azonban olyan szén aki vidéken megállja a he mesterien karikirozza, hogy a Vi lyét, annak úgyszólván mindent dám Színpad szinte elképzelhetet kell tudnia. Ilyen iskola után ke len lenne ma már Komiós András rültem vissza a magyar fővárosba nélkül. Ezért szerepeltetik szíve- ahol 1954 óta a Vidám Szíupa sen a tv és jétékfUmek forgatói dón játszom. És ha nem is ősz és szinkronizálöi Is. tanak rám bonvivánszerepeket Komiós András azonban nem- nyugodt lélekkel elmondhatom nsak tehetsége miatt népszerű a hogy soha, egy pillanatra sem budapesti művészvilágban és a bániam meg. hogy családom ha széles tömegek körében, hanem gyományos foglalkozását válasz szerénysége, emberi magatartása toltam szent hivatásomnl! és sportszeretete miatt is. S hogy miért sportszerető? Mert a pes HOGYAN LETTÉL ÜGETÖHAJTÓ? tiak két legnépszerűbb sportágát » Humorosnak tűnik ugyan, de- még ma. 5S éves fejjel is aktívan hát ezt a vesszőparipámat Is é- űz! ez a sokoldalú művész. Csa- desapámtól ..örököltem“ — vála- patkapitányi a budapesti színé- szólta mosolyogva a színész. ~ szék labdarúgó-válogatottjának és Apám volt ugyanis egyik megte- sikeres versenvzőíe az amatőr U- remtőja az amatőrszerü ügető- getósportnak. Hadd valljon azon- sportnak. A negyvenes években ban maga Komiós András életé- hozta, illetve hozták divatba, az ről, pályájáról és a fiatalság meg- Ugetősportnak azt a változatát »rllíítiiC í'V'-: ­hogy a hajt6 előtt egy-egy az(n- házi. vagy művészeti híresség ült. és fgy versenyeztek a kétkerekű őrzésének titkáréi. MIÉRT LETTÉL SZÍNÉSZ? — Szüléi parancsra — válaszol- kocsik a néző lelkes biztatása koz­ta, a pesti művészvilág aépszerü ben. Emlékszem pl., hogy T(<kos Bandija. — Családom ugyanis Ilona és Honthy Hanna is részt afféle „komédiás“ család. Nagy- vett egy-egy Ilyen népszerű ver- apám, nagyanyám, apám, édesa- senyen. Nos. ezekből a kfsérlete- nyám s nővérem Is (Komlés |u- zésekből fejlődött ki a mai for- ci) a festett deszkákon vélte meg- ma, hogy a professzionista ver- találal a boldogság kicsiny kék- senyékhez hasonlAan amatőr ver- madarát. Így aztán természetes, senyzők hajtják a versenylovakat, hogy már gyermekkoromban ne- Apám emlékére 1959-ben egy Kom­ként ii Thália istenasszony volt lés Vilmos emlékversenyt is be- a Játszfitársam. Hétéves korom- iktatott a versenynaptárba a Bu­bán például egyik gyermekszerep- dapesti Löversenyigazgatőság. Az lóként én Is ott yoUam a Mese- első ilyen versenyt sikerült meg antfi című filmben. Azután követ- nyernem. Azéta úgy belelendUI- kezett a komolyabb tanulás. A- tem a lébajtás tudományába, hogy pám beíratott a feledhetetlen R6- immáron 11 versenyen vettem zsahegyt Kálmán szinitskolájába, részt, s több nemzetközi amatőr- ahol Kálmán bácsi belémplántálta versenyen én hajtottam be első- a színművészet alapelemeit. Ezek- nek a célbal ntán kerültem a magyar sziné­exet igazi „főiskolájára“; 1949— ÉS A FOCI? lS54-ig vidéken játszottam. Dal- — Hát ez az egyetlen olyan te­goztam Pécsett, Debrecenben, Mis- vékenység. amelyet nem az apám hagyott rám — mondta nevetve Komlés András. — Mint a legtöbb hasonlA korú focista, én Is rongy labda rúgásával kezdtem. A har­mincas években aztán az Elektro mos ifjúsági csapatában fociztam, majd 1971-tűI a BTK nevű MB Ili­as csapatának lettem a balbát- védje. Amire azonban ennél is büszkébb vagyak, 25 esztendeje 1- rányftom a budapesti szfnészválo- gatott labdarúgécsapatát. Amint tudod, legnagyobb mérkőzésünk a hagyományos SZÚR, (Színészek — Újságírók Rangadója), amikor telt ház előtt játszunk a Népstadion­ban. De it-átrándulunk a szom­szédos baráti országokba is. Idén augusztusban például harmadfz- ben mérkőzünk meg a szlovákiai magyar űjságirúk labdarúgá-válo- gatattjával. Sőt, — aminek már előre örülünk, — hallomásom sze­rint a szlovák újságfrők váloga­tott csapata is részt vesz majd ezen az érdekes tornán. Úgy ter­vezzük. hogy a leghíresebb bn- dapesti szfnészak is belekerUlji- nek a csapalnnkbal MI A TÖRETLEN FIATALSÁOOO TITKA? — Fogadd el azt a paplrrave- tett rövid Uzsnetat, amelyet la­potok fiatal olvasóinak szánok — nyújtott át egy papírlapot zzerá- nyen Komlús András: — Ez nem­csak a bosszú élet titkát árulja el azoknak, akik megtartják ta­nácsomat, hanem a boldog élet­nek is részesei lehetnek. Egyéb­ként szóban is meleg szeretettel üdvözlöm az Új Ifjúzág kedves Ilataljait, örömmel ismerkednénk meg velük személyesen is az a»- gusztnsl szlovákiai szfnész-újsá^ rő mérkőzésen. Köszönjük Komlös Bandi, a vl- szontlátásral NEUMANN jAl^pS r. r vr TixenliéFom éve van színpadon, énekel, táncol, ugrál, s közvetlenségével minden korosztály szívébe belopja magát Vaáek, azaz Václav Neckáf. Arcjátéka, mozdulatai, pantomim- ja szintén sokoldalúságárál tanúskodik. A Bratislava! Lírán az év végén megjelenő lemezalbumábál énekelt, s osztatlan sikert aratott. Öltözőjében kerestük fel, s bizony nem volt könnyű áttörni az autogramkérök falát. Legelőször is énekes-pályafutása első lépéseiről kérdeztük. — Családom szerint az első önálló koncerteket már a böl­csőben adtam, abol még teljesítményemről erősen megoszlott a vélemény szüleim között. Azután tízéves koromban párat­lan teljesitményt nyújtbattam: az Ostt nad Labem-i Állami Operában Verdi Otellójában a gyermekkar szerepét egyedül énekelbettem. Hát ezek voltak az első lépések — neveti el magát. — Persze énekesként csak sakkal később, 1964-ben kezdtem el működni, amikor a pizeni rádióban feljátszattam az első számokat. Itt figyelt fe! rám jozef Votruba, a Cseh­szlovák Rádió könnyűzene-karának vezetője, s meghívást kap­tam Prágába. Első lemezem — a Zo soboty na nedele — a vártnál nagyobb sikert aratott. — No és természetesen az első lemezt továbbiak követték. Melyekre emlékszel vissza legszívesebben? — Waldemár Matuáka helyett én játszattam el a Bim-bam- -ot s azután a dalfrök nekem komponálták a LekoHce, Mas­sachusetts, Má láska, Nautilus dalokat. — A hatvanas évek végén új szerepkörben láthattunk, ez­úttal a mozivásznon. — Igen, JiPf Menczel rendező engem választott ki a Szi­gorúan ellenőrzött vonatok című film főszerepére. Mindig szerettem volna színész lenni, s ürömmel játszottam, bár a forgatások kimerltőek voltak. A film elnyerte az amerikai filmművészeti akadémia legmagasabb kitüntetését az Oscar- dljat. Ezután számos ajánlatot kaptam, s mintegy tiz filmet forgattam le. Ilyen volt a Bolondulásig szerelmes klrálykis- asszony, vagy a Sánta ördög. Legszívesebben a legutolsó té­véjátékomra emlékszem vissza — a Ki-Kicsodá?-ra — ahol talán a legnehezebb problémákat kellett megoldanom, hi­szen kettős szerepet játszottam. Remélem azonban, hogy to­vábbra Is megoszthatom Időmet a mikrofon és a színpad kö­zött. — Nemcsak a mozivásznon arattál nemzetközi sikert.... — Határozottan tudom, hogy nem vagyok fesztiválénekes, mégis sikerült Drezdában elnyernem a közönség diját, Sopot- ban pedig ezüstérmet kaptam Legnagyobb eddigi énekesi si­keremnek tartom az egyhónapos párizsi fellépésemet az Olimpia szinpadán Bruno Cocatriz rendező hfvott meg, miu­tán a Cannesban megtartott s a hanglemezgyártó vállalatok között folyó MIDEM nemzetközi versenyen meghallgatta a számaimat. — De most ejtsünk néhány szót a Bratislava! Lfráröl is... — Az év végén jelenik meg az üzletekben a Planetárium elnevezésű kétlemezes albumom, amelyet a Bacíly-együtessel játszottam fel. Két dal ebből számomra különösen kedves, ez a Kfiíovatky, valamint az Óta Pepfina és Zdenek Ritip szer­zőpáros számomra írt Potulnl hráö (Köbér játékos). Ez utéb- bival léptem fel a Lfrón, s a közönségsikerből arra következ­tetek, hogy a hallgatók is kedvezően fogadják majd nagyle­mezemet. — További terveid? — Becsukom utánnad az ajtót s lepihenek, mert nagyon fáradt vagyok. Talán másképp gondoltad a kérdést? Indulok az NDK-ba. ahol lemezt játszunk tel együttesemmel. S azu­tán újra hazai turnék... Vaéektöl nem kell elbúcsúznunk, hiszen kedves Ismerősünk a tv képernyőjén, a rádióban. —raorovics— KEDVES KIS MEGLEPETÉS Magdaléna nem volt éppen feltűnő leány­zó — csak könnyű. Sorsát a kisváros, a- melyben harminc éves koráig élt, terelte hamis mederbe. A vádlottak padfán ülve, arra a kérdésre, hogy ml a foglalkozása, lassan, megszakí­tásokkal válaszolt. — Nehéz ezt meghatározni — megmagya­rázni, Már annyiszor fogadkoztam; leányzó, holnap munkába állsz, ha törik, ha sza­kad... Csakhogy egy kicsit megpihentem a borozóban, és ha egy valamireváló férfi megkérdezte, hogyan folytassuk a megkez­dett estét? — hát végeredményben a gyen­ge nemhez tartozom... Az Üt, amely a vádlottak padjához veze­tett, részben rtíSl rosszindulattal volt kikö­vezve. 0. l. az egyik tanú. Jól megtermett ötvenes asszony. Kárminvörös alkáról kelt útjára a vád, amelynek alapján Magdaléná­nak bűnhődnie kell. O. t. tanú beült a Star-kávéházba, hogy egy kissé eltrécseljen a legjobb barátnőjé­vel, hogy eldicsekedjen, milyen jól érezte magát FrmtUkovy Láznéban. A barátnő te- refere közben könyökkel rátámaszkodott a márványasztalra. 0. L. azon nyomban ész­revette, hogy az ujján egy nagyon szép brilllánsgyűrü ragyog. Gyönyörű — dicsérte. A barátj^ő elpirult. — A férjemtől kaptam. Nem tudom, mi ütött belé, hogy ékszerrel lepett meg. De azzál magyarázta, hogy szeretné, ha a to­vábbi esztendőket kölcsönös egyetértésben élnénk le, hiszen már — úgymond — neki is benőtt a fejelágya, no meg a fiatalos hév is megcsappant... 0. L. tanú egy percre kölcsönkérte a gyű­rűt. Nagyon ismerős volt nekt. Közelebbről megszemlélve, már biztos volt benne, hogy az ékszer az övé. Régebben egy „gróftól“ kapta apró figyelmességként“ ... Nem szólt egy szót sem, de hazaro­hant és sebtiben kinyitotta az ékszerdobozt. Ebben tartotta 0. L. tanú a kincseit. Most azonban tátongott az ürességtől. Azonnal odaszólította Jozefet, -a férjét és keményen neki támadt: — Mialatt én gyógykezelésen voltam, te idehívtad a barátnőmet, és neki adtad a gyűrűmet meg a többi ékszerti A férj csak bámult, mint borjú az új ka­pura. Nem is sejtette, hogy az ékszeres ka­zetta üres. 0. L. tanú még csak fokozta a drámai pillanat feszültségét: — Szép kis barátnő... az a szajha! el­lopta az ékszereimet! Felkapta; a telefonkagylót és válogatott kifejezéseket vágott a barátnője fejéhez. A barátnő szintén a férjét szólította, aki vo­nakodva bár, de bevallotta, hogy a gyűrűt a borozóban vette nagyon jutányosán equ férfitől. Az események láncolata lassan napfény­re került. A közbiztonsági szervek figyel­meztették a férjet, hogy jobb lesz színt val­lani, mert végül ts egy sereg becsületsérté­si pert akasztanak a nyakába. Ezek után a térj vallott: — Maguk is férfiak, hát tudják, mi a ta­vasz ... A nők könnyű ruhában forognak az ember körül. Valahogyan megpezsdül az ember vére ... Elmentem a borozóba és on­nét elvittem Magdalénát a lakásomra. Magdaléna viszont ügyesen kifosztotta az ékszeres dobozt, és másnap Vásának, az é- lettársának megparancsolta: — „Eriggy és sózd el más városban!" Csakhogy a társ kényelmes volt és hely­ben, a kisvárosban adott túl az ékszeren. 0. L. tanú férje a tárgyaláson erősen irult-pirult, mert felesége nem csinált tit­kot abból, hogy a mesének otthon még szo­morú folytatása lesz... Magdaléna viszont „kimarad" a további történésből. Három évet kell leülnie. —si—

Next

/
Thumbnails
Contents