Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-21 / 25. szám
' ín Két nyelv ismerete; ElÖNY „Az Éirtbét^ék, lüíg csak van Ember — megállni nem lehet.“ Ady I Soks2or emlltetiüh már, hogy a saliWá- ktal magyar ifjúság jelentős előnye a két nyelv Ismerete ős a két kultúra éltető elemében való résztvétele. Persze csak potenciális többletről, azaz reheteeégröl van sző. A lehetőség viszont nem jelent megvalósult állapotot. Hiszen minden többiét lehetőségének megvelésttáaa nagyobb igyekvést, több munkát igényel. A többletmunkára valö motiváláskor Snismerotre van szükség, amely viszont minden esetben viszonyítást Igényel: saját magam értákel- uak viszonyítását az országos szinthez, a nyelvi-kulturális vonalon pedig mind a szlovák, mind a magyar országos szinthez való Igazodást, mert csak ez alakíthat ki bennünk egy génytesebb szellemi magatartást, a gyökértelen és éppen ezért kilátástalan, vagy önáltatO tilúzlőkkal szemben Hadd Idézzem Balogh Edgárt, ákl a romániai magyar ifjúsághoz Intézett leve lében ezt írja: „Az atomkorszak atomelemző agyai követel meg, a nemzetiség) lét Uelyee felfogáshoz kettős kaposolástani elmélet szükséges. A romániai magyar azonos tdöben és térben fogalmazza meg magyarságát és románlalságát, s ez a többsZö- rőssőg kifejthető láncolatban sokszorozza meg értékeit is. Anyanyelvének teljes kibontakozása éppen olyan szükségesség a mai korszerű emberségnek kiváltáséhoz, mim amilyen természetes követelmény mind magával, mind vele szemben a román ikornyelv teljes megszerzése“ (Korunk. 1971, 722 1.]. Ha ml szóhasználatunkban nem Is használjuk a szlovák nyelv megjelölésére az „ikernyelv" kifejezést, mégis Igazat kell adnunk az Idézet szerzőjének, — Balogh Edgárnak, a Sarlósok nagy nemzedéke egyikének —, meri az ifjúság hazánklwn is „azonos térben és időben fogalmazza“ meg magyarságéi és csehszlovákialságát. S csupán ennek tudatossága csökkentheti az esetleges zavaró hatásokat [az interferenciát) és többszörözheti meg értékeinket (szaknyelven: pozitív transzferhatása lehet). Tehát a kétnyelvűség és a bikultúráltság hazánkban természetes társadalmi követelménv, melyből törvényszerűen következik az önmagunkkal szembeni többlet igényben és teljesítményben egyaránt. Ennek tudatosítása szintén az egyik eleme szocialista hazafi- ságunknak. Sokan kérdezték meg már tőlem; miért beszélnek ma világszerte olyan sokat a nyelv elsajátításáról? Ogy vélem a helyes választ a nyelv funkciójában kell keresnünk A nyelv eszköz és funkciója a beszédtevékenység kiszolgálása. Persze ez így még kevés a válaszhoz, de ha folytatjuk a gondolatsort, fel kell fentiem a következő kérdést Is: ml a beszéd funkciója? Kapcsolatteremtés a társadalom tagjai között. Tehát közvetlenül társadalmi funkcióról van szó, melynek szerepe elsődleges és sajátos. Elsődleges, mert a kapcsolatteremtés eszköze. Gondoljuk csak el, ha valaki pl, nein tudja a kémiát vagy a biológiát (mint tananyagot), azt a társa csakabban az esetben veszi észre, ha a kémiáról vagy a biológiáról beszélgetnek, igen ám, de ha valaki nem tudja m®gät kellően kifejezni, akár az anyanyelvén, akár szlovákul, az már az első pillanatban „elárul" minket. Mert „a beszéd az egyénnek társadalmi érvényű eszközökkel és formában való hangos reagálása minden külső vagy belső Ingerre; szerepe — sőt általában célja Is — valami belső tartalom kifejezése s ezáltal a társadalom más tagjainak tájékoztatása és gondolati cselekvésbei! magatartásuk befolyásolása“ (Deme) Tehát, ha a „szlovákiai és magyar" Ifjúság össztársadalmi érvényű eszközzel akarja magát ktfejezUi, úgy mind a két nyelvet el kell sajátítania Mit nyújtanak e téren ma a magyar tanítási nyelvű Iskolák? Mivel a kérdést nem lehet csupán a nyelvsajátltás szintjére „redukálni" a fenti Idézetből kiindulva a belső tartalom kérdéséről kell szólni, s ez néni más, mint a marxi-lenlnl eszmeiség. A természethez, a társadalomhoz való pozitív viszony, melynek tartalma — szebbé, Jobbá tenni a világot, s ez persze önmagunk nevelését — tökéletesítését Is lelantl Iskoláinknak tehát Őbntűvélísre kell tjevélniök, az érdek lödés* kel! felkeltenlök, s tanulni kéllmeg- tanltániok az Ifjúságot. S mindezt lényegében ugyan azzal a tananyaggal liell el- érniök, mint a szlovák és a cseh tanítási nyelvű iskolák teszik E mellett még a nta- gyar és a szlovák nyelv, valamint e kél nyelvre épülő kultúra tsmeretét-lgényié sét ts nyúltJák a magyar tanítás) nyelvű Iskolák. Ennek kapcsán említem meg — a teljességre törés igénye nélkül — a következőket: köztudott, hogy míg a kultúra az emberiséghez (pl. a tudományok többsége ma már intarnacionálts), a nemzeti kultúra viszont — főleg Kelet-KÖzép-Európában — az egy nyelvet beszélők közösségéhez kapcsol A korszerű, marxista szemlolögia arfiá int, hogy a különböző nemzet! nyelv re épülő kultúrák néha ugyanazt a jelen séget más-más áthasonltásban értelmezhe tik. E szerint a jelzők (szigniflanlok) nem csak általánosan érvényes jelentéssel ren delkeznek (a Jelző és a jelzett dolog kö zött denotativ viszony van), hanem csoportokként változó, nemzetekként változó bizonyos elütő jelentésben hangszint, „tónust" Is kialakítanak. Ez különösen az érzelmileg telített szlgníflan- toknál (fogalmaknál) Jelentős. Abban az e- setben, ha egy Jelzőhöz (szignttlanthoz) több jelzett dolog (sztgniflé) sorolható (ez az ún konnotatlv viszony 1, még bonyolultabbá válik a helyzet. Ezeknél ß feienté- seknél az egyén, a csoport-, illetve az egy nyelvre épülő kultúra fluiUümában élő emberek közössége a variánsjelentések közül azt fogadja el, amely szerinte a „legértékesebb“ Az Ilyen döntést mindig az befolyásolja, hogy az Illető milyen szélességben és milyen mélységben ismeri azt a jelentéstan) slkbt, maly a jelzőre vonatkozik. (Az előítéletek bonyolult kérdésére most nem térek kit Az autochton őstermelés fokán a jelentéstant sík az átlagember számára „faluja határa" avagy a piacul szolgáló kisváros volt. A kapitalista termelés a Jelentéstani síkot a nyelvi határokig bővítette, de egyben pl. a történelmet, és a művészetek világát Kelet-Közép-Európá- ban karakterisztikusan nemzeti Jellegű tudatjelenséggé formálta. S csak az utóbbi években kezdődött meg ezeknek az értékeknek az internaclonallzálása, a kapcsolatok rendszerbe foglalásával. A kétnyelvű egyén, csoport, egyszerre két nemzeti kultúra fluidumában él. Ezért a jelzőre (szlg- nifiantra) vonatkozó jelentéstani síkja bővebb, s az nünüen kétséget kizáróao előny (ún transzferhatása van), de ugyan akkor az érzelmileg telített szígniflantoknál (főleg a konnotétív viszony esetében) jelentős lehet a zavaró (Interferenciás) hatás ts. Kidomborítani a transzfert és csökkenteni az interferenciát —^ ez legyen célunk. Tehát: hogyan lehet mélyebb szövegértéssel a fábryl „árkokat" nemcsak áthidalni, hanem — minden romantikus ábránd nélkül — kibányászni a bikulturáltság transz terének többletét. A demokratizációs fo lyamat és a humanizálódás eredményeként az emberiség értékeit egyre szabadabban választja meg. $ ha az egynyalvűséggel szemben a kétnyelvűség érték, márpedig szerintem az, akkor úgy vélem, itt kell keresnünk az osztálynélküli társadalom biztos alapjaira építve, távlatainkat is (akár északi, akár déli viszcmyttásban). A nyelv modélljét ma már sok más — pl. a szociológia, az antropológia, a poétika — területeire Is alkalmazzák. Ez adja a bátorságot ahhoz, hogy munkahipotézisemet a bikulturáltság előnyeiről, a kétnyelvűség goethel-kodályl igazával bizonyítsam, mely szerint saját anyanyelvét is jobban ismeri, aki tudatosan tanni egy másik nyelvet. R endhagyó módon és megkésve közli a szerkesztőség a Kopócs Tibor kiállításáról írt recenziót. Oka ennek: szerettük volna, ha munkatársunk írásához hozzá szól maga a festő is. Tettük ezt azért, hogy objektívabb, lényegre tapintóbb legyen ezzel a kritika kicsengése, és egyben lehetőséget adjunk a kritikának, mint műfajnak — a- mely újságírásunkban eléggé elhanyagolt — a fe) lödésére. Az idő kiforrásának mai igényas szakaszában is krédónk a fábryl híd Szaropvál- lalása és az árkok áthidalása. De a krédó akkor igaz, ha tovább tudjuk gondolni, s az Időszerű gondolatoknak megfelelően tudjuk újraértelmezni — S ez ismét a nemzetiségi Csoport erkölcsének kettős felelősségét tnvokálja — az önfeláldozó helytállást a szocializmusért és a nemzetiségi kategóriákért is, s ugyanakkor a következetes, meg nem alkuvó szembefordulást bármilyen szeparatizmussal vagy a történelmi realitásokat tagadó ábrándokkal. dr. Mözsi Ferenc CSc. Miért festette meg Kopócs Tibor kortársal (Írók. költők, újságírók, színészek) portréit? Milyen alapgondolatból (ötletből) indult ki? Ml mozgatja, élteti (?) 8 képeket? Kérdések, amelyeket nem ts a yá laszért említ a kérdező, hanem sokkal Inkább magáért a kérdésért. S az ilyen kérdezés már valaminek a bizonyítéka: a kérdező elégedetleni Kopócs rtborról nagyon meg- oszlók a vélemények Van akt azt állítja, hogy nem tud rajzolni. van aki ázi, hogy zseniális festő, hogy tehetséges Apropó — tehetség Ez egy 1- deig megy, ha valaki kikiáltja, hogy X y tehetséges és ebből egy Ideig meg is lehet élni Ebben az időben még ráfogható, hogy kezdő, hogy még mindig tanul, nem éreti, de. tehetséges. Végül aztán úgy is elválik. Azt hiszem Kopócs Tibor még a „tehetség" fénykorát é- lí, még mindig csak úgy van igazán szaga és tze a kritikának. ha előlegezünk nérnt bizalmat Is, várakozó bizalmat- az igazán Jó képek még vala hol a palettán lappanganak, még valahol most készítik nekik a vásznat, most vásárolnak hozzájuk festéket. A tehetség beérése még következik. Mondom mindezt azért, mer vegyes érzelmekkel, elégedetlenül távoztam a DunamentI Múzeumban megrendezett Ko- pócs-kiállításról. Már néhány héttel előbb láttam a kiállításra kerülő képek közül párat a festő műtermében Megragadták a figyelmemet Mondtam is, hogy különös gonddal munkálta meg a portrék szemeit Menynyire kíftíjezöek, sokatmondó ak Szóval akkor nagyon tetszett az a három — négy kép. Azzal a gondolattal is indultam a kiállításra, hogy most végre Irhatok egy jó recenziót, tetszeni fognak a ké pék. És természetesen annak is örültem, hogy látok egy érdekes kiállítást. Aztán megindulok, az első, képtől az utolsóig, s ahogy haladok egvre fokozódik bennem a levertség Minden kép előtt jegyzetelek. Ilyesmik kerülnek papírra; eltörpül a személyiség, nincs gondolata a képnek, félnek a szemek, nincs rajta megkapó, kevés a meg' látás, nincs gondolata.. Néhány helyei) ilyesmi is szerepel: érzem a művészt; ez az arc több egy arcnál, látom benne az embert, megindító kép, érzem az arcnak a sorsát De ez utóbbiak csupán négy, öt képeim alá kerülnek, mint például az „Apám“, az „Érettségiző lány", „Gyurcsó István“, „Zsuzsa“, „Badmlntonozó lány", .„Komlősí Lajos“. És úgy érzem itt kel! válaszolnom az Írásom elején feltett első kérdésre Az a tény, hogy Kopócs főleg alkotó, művész emberek portréit festette meg. Hiába állok meg egy író portréja ©lőtt, nero látom rajta írásaimat a világot, az újságíró „fizimiskáját“ nézve nem érzem riportűtjalt", a színész- portrékból nem érződik ki a színpad, a játékuk Úgy érzem a képek láTlán, hogy Kopócs nem Ismeri Jól képeinek alanyait azok munkásságát. Nincs a képek mögött az a mozgató erő. amelyből klérez- ném az embert, az alkotót. Meglepően Jól, sokatmondóan kimunkáltak, viszont egyes képeken a szemek Azt hiszem Kopócs az arcok felső részének kidolpoZásáhan találta meg önmf^át, mesél, gondolatokat tud átadni ezeken a részeken. A képek többi része viszont eltörpül. 2 Jobban, sokkal jobban tetszenek azok 3-képek,ahol az alanyok nem .közéleti emberek. Az „Apám“ című kép ezek közül a legtalálóhb Ebben a képben ízig-véríg érzem a festőt, a tárgy-, sors-, emberismeretét és nem utolsó sorban saját e- gyéniségét, mondanivalóját. Pontosan azt, arai a többi képből hiányzik Sokkal sikeresebb vállalkozásnak tartanám, ha Kopócs Ilyen és ehhez hasonló „mindennapi“ figurákat, portrékat, arcokat festene, és nem törekedett volna görcsös szigorúsággal a fénykép- portrészerflséghez, aminek végül Is üresség, egysíkúság lett az eredménye. Kopócsnak — szerintem — más utakon kell járnia. Az a tehetség mely benne lappang — és amelyet illusztrációival, grafikáival már bizonyított a portréknál, a festményeknél még csak részben érett meg, más kifejező formában kellene érvényre juttatnia. Magát több eredménnyel, minket több élménnyel gazdagítva. ZOLCZER 1ÄNOS KRITIKA PÁRBESZÉDDEL (ELLENVÉLEMÉNYNEK IS HELYT ADUNK) Ritkaság, hogy a testű hozzá szól a tárlatának anyagát véleményező íráshoz. És talán vakmerőségnek Is tűnik. E vállalkozás ngyaoís kétségessé teheti a szándékot — tudatában vagyok ennek, mégis megkockáztatom. Egy pillanatra sem gondoltam védekezésre mintán kéziratban elolvastam Zolezer János völaményét a komáméi Ounamenti Múzeumban kiállított portréimról. A képek számonkérésének a „hogyan“-|a fogott meg. Hogyan kéri számon, jobban mondva, hogyan igényli a portrét, mint festményt o- lyan emberről, vagy emberekről, akiket ismer. Tipikusnak érzem a hozzáállást ezért ■s bátorkodom véleményemet leírni. Ugyanis véleményí mindenki formálhat dutgok- röl, eseményekről, tehát képekről is ki-ki a maga érzelmi-értelmi szintjének igényével. Az ilyen véleményt egyéni ízlések, igények motiválják, ezért egyedi és nem lehat objektív tudatformáló. Annál kevésbé lehet művészeti tudatunk formálójának meghatározója. Tárlatainkon és egyéb művészeti kategóriák értékelésénél szinte az általánosság megiellebbezbetetlenségével alkotunk véleményt — szubjektfv véleményt — l'.öZtudatformáló igénnyel. És nem vagyok meggyűződve arról, hogy ez minden esetben helytálló. Azonban maradjunk a tárlatoknál, ebben az esetben az én tárlatomnál. Zolezer János ilyen gondolatokat Jegyez lel egy-egy kép elölt: „nincs gon dolata a képnek, télnek a szemek.... kevés a meglátás..vagy „megindító kép, ér zeni az arcnak a sorséi stb. Ezek a félmondatok, gondolaltöredékek hivatottak kifejezni a tárlatlátogató |Zolezer Jánosi igényét, elvárását a képtől. Ilyen vagy hasonló gondolatfoszlányok, kérdőjelek nyílnak bennünk a tárlatokon egy-egy kép e- lőtt. Gyakran tesszük föl a kérdést: mit ábrázol? Mintha egy képről ezt el lehetne vagy el kellene mondani, hogy megnyugod- innk: értem a képet! Igen, el lehet mondani, de mihelyst ezt tesszük máris megfnsz- toltuk a varázsától. Mintha a szavak hétköznapi jelentősége szürke fátyolt vonna a kép és az élmény közé. A színek sokféleségét (akár egy színen belül is), egymás melletti hatását, a felrakás módját (ecsetkezelés, kézírás), a festéknek mint anyagnak a faktúráját (struktúra), a festőnek e- gyéni elrendező készségét (komponálást szándék) — véleményem szerint — nem tudjuk soha olyan híven leírni", hogy az pótolhatná a látutt képet. Még akkor sem, ha portréról van szó, és a portretizált a- lanyt tökéletesen ismerjük. És még valami; a portré sem — mint ahogyan más témá- jó festmény sem — kíván pótlék lenni vagy netán kárpótlás a valóságért. Nem az a szándéka sem a festőnek, sem a képnek, hogy pótinformációval szolgáljon, hogy lássam „rajta írásainak világát", hogy é- rezzeni „ripurtútjait“; stb: Csupán és kizá- rólagnsan kép akar lenni a maga festői eszközeivel. És ezen keresztül akar hatni érzelmi, értelmi befogadóképességünknek és készségünknek szintjén. Badarság lenne egy képen megfestett almától elvárni, hogy beleharapjak. Környezetünkben — sajnos — megszokott jelenség, hogy tárlatokon az al- kulásoktól irodalmi tartalmú elvárásaink vannak. Irodalmi felkészültségŰDk és ízlésünk kritériumait érvényesítjük egy-egy műalkotás megítélésénél. félrevezető. Célra vezetőbb lenne képzőniővészeti ismereteink bővítése, iátáskultúránk szélesítése e téren. KOPÓCS TIBOR Gombaszög várja a fiatalokat A Munkaérdemrenddel kitüntetett CSEMA- DOK Központi Bizottsága, a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma megbízásából, a kelet-szlovákiai kerületi és a roíöavai Járási szervek közreműködésével a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának jegyében GOMBASZOG ‘77 NÉVEN 1977, június 24—26-án GombaszOgőn megrendezi a csehszlovákiai magyar dolgozók XXII. országos kultúrálls Ünnepélyét Műsor; Június 24. — péntek 16.00 örakor: Amatőr képzőművészek kiállításának megnyitása Rozsnyón. 18.00 örakor: Iró-olvasö találkozók e rozs- nyői Járásban 19.00 órakor: A szovjet költészet estje Rozsnyón, a Városi Művelődési Központban. Közreműködnek neves budapesti színművészek Június 25. — szombat 15.30—18.00 órakor: Ünnepi manlfesztáclö A műsorban kézremükődnek: — a rozsnyöi, rimaszombati és gö- mörhorkai énekkarok. — Bakai Anikó és Győri Szabó József népdalénekesek — Katona Klári és zenekara 19.30—22.00 érakor: A Szlovák Állami Népi Együttes ünnepi műsora 22.00— 04.00 órakor: Népmulatság június 26. — vasárnap 9.00 órakor: A szovjet hősök emlékművének megkoszorúzása Pelsőcön 10.00— 12.00 órakor: Népek barátsága A műsorban fellépnek: szlovák, cseh, ukrán, lengyel vendégegyOttesek, valamint a diósgyőri VASAS táncegyüttes. 13.00— 13.40 órakor: Karol Konárlk táncdal- énekes és együttesének műsora 14.00— 17.00 órakor; Október fénye A műsorban fellépnek a legjobb hazat magyar együtteseink, folklór és gyermekcsoportjaink, továbbá a vendég szlovák, ukrán, lengyel ás magyarországi együttesek.
