Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-21 / 25. szám
ilMi 5 A vallási fanatizmus is hozzá|árult az ország elmaradottságához. Képünkön Buddha gigantikus szobra Coiombában, de minden városban van legalább egy nagy Biiddha-szobor. A MOSOLY ORSZÁGA •SUSIL VEERARATHNA RIPORTJA SRI LANKÁBÓL Lehár operettjének címe nem véletlenül került e riport elé. Ragyogó, sugárzó ország — így lehetne szlngaléz nyelvről magyarba fordítani Sri Lanka nevét. Azét az országét, amelyet mindössze húsz mérföld keskeny tenger választ el India nyugati partvidékétől. Akik néhány évvel ezelőtt tanulmányozták a földrajzkönyveket, azok a zonban Ceylon néven tsmerlk ezt az In diai-óceánban elterülő szigetet. Az utóbbi nevet az angol hódítók adták a le tgázott koronagyarmatnak A történelembe visszavonuló nevét mindössze néhány évvel ezelőtt vette fel újra az ország. S az elnevezés onnan ered, hogy a sziget — a monszun időszakától eltekintve — mindig napfényben für- dik. Ugyancsak a tájrts" és ■ 'tenTtésisetére' vonatkoztatható az őrszág' fővárosának, Colombónak a neve is. A kolamba szó a mangófa levelét és gyümölcsét Jelenti. Máskülönben e vörös neve tavaly augusztusban gyakran előfordult a nemzetközt politikai szótárban, mivel itt tartották meg az el nem kötelezett országok V. csúcsértekezletét. A tizenhárom és tél millió lakosú ország területének kiterjedése fele hazánkénak. Sri Lanka nemcsak természeti szépségekben bővelkedik, múltja, történelme is gazdag. Számtalanszor volt hatalmi küzdelem színhelye. Időszámításunk előtt a VI. században az Indoné ziából bevándorolt buddhista sztngalé- zek népesítették be,.de őket a XIII. században az Indiából származó hindu tamilok a sziget délnyugati részébe szorították. Ma is ez a két fő nemzeti csoport lakja az országot. A szingalézek 70, a tamilok 20 százalékát alkotják népességének. A sok háborúskodás eiienére is virágzó királyságok, fejlett kultúrák sora a- lakult ki a szigeten, amely valaha fejlett rizstermelésével, az egész oiszá- got behálózó csatornarendszerével, víztárolóival a lávof-Keiet éléskamrája volt. A rizs, a sokféle fűszer és a szigeten bányászott drágakő messzi földek kereskedőit vonzotta. így jutottak el ide az arab kereskedők, akik megszerezték a drágakö-ke- reskedelera uionopóhuinát. Ma is utódaik tartják kezükben az ágazat jelentős részét. A XVI. század kezdetűtől a- zonban már csak az európai hóditúk érkeztek a szigetre. A gyarmatosítók közül a portugálok jelentek meg először — 1505-ben —. lieiyükbd IBSS-tian a hollandok lépték, maid J795-ben az angolok, akik 1802-ben a szigetet brit koronagyarmattá nyilvánították. Közel másfél századig tartott a brit fennhatóság. Ceylon csak 1948-ban vált öná'’ó állammá. A brit uralom alatt - min*, ahogy az rendszerint lenni .szokott — teljesen eltorzult az ország gazdasági szerkezete. A tea- és gumi- ültetvények kiszorították a rizs- és é lelmiszertermelést. A víztárolók és csatornák maláriát terjesztő posvánnyá változtak. A korábbi éléskamra kiürült. E korszak gyászos következménye, hogy a gazdagon termő televényföldek mellett az ország behozatalának 45 százaléka még ma is élelmiszer, elsősorban rizs, cukor és liszt, a kivitelnek 90 százaléka pedig tea, gumi és kókusz. Az angolok a koronagyarmat függetlenné válásakor annak a földbirtokos, burzsoá rétegnek adták át a hatalmat, amely mindvégig készséggel együttműködött velük. Jellemző, hogy az utolsó brit katona csak 1960-ban távozott az országból, és 1972-ig az az alkotmány volt életben, amelyet 1932-ben a gyarmatosító hatalom, nevezetesen lord So- ulbury kényszerltett rá az országra. Ilyen körülmények között az országban nem történhetett semmilyen lényeges társadalmi változás mindaddig, a- míg a baloldali — többek között a kommunista — pártok támogatásával kormányra került 1956-ban a nemzeti burzsoázia pártja, a Szabadság Párt. A reakció azonban azután sem nyugodott, és 1965-ben a reakciós Egyesült Nemzeti Párt • került uralomra.. A» átmeneti visszaesés után 1970 "öta Sirlmavo Bandaranalke asszony vezetésével azonban ismét az iménti pán vette kézbe az ország irányítását. Az új kormánynak sikerült elfogadtatni az új alkotmányt, amely 1972. május 22-én lépett életbe, s ezen a napon kiáltották ki a Srí Lanka Köztársaságot. Az azóta eltelt években végrehajtott reformok sorát a nagy ültetvények államosítása. Illetve szövetkezetesítése, a nemzeti ipar kialakításának első lépései, bizonyos iparágak állami kezelése, az éllelmiszer-termelés segítségére és a művelődés fellendítésére tett lépések jelzik. (Befejezése következik) *SusíI Veerarathna hazánkban vegyész- mérnöki diplomát szerzett, és a napokban tér haza, hogy segítsen ország« gazdasági fellendftésélien. A. ' ^ ' % Ai: ' MIROl m m BEIGR&DBAN Tcrténelmi müemléksk, ezcisvcs pagodák lépten-nyumon a szerző felvételei A helsinki európai értekezlet záróokmányában ott volt a dátum: 1977. június tS-én Belgrádban kell találkozniok a 33 európai és kát észak-amerikai kiilUgymi- nisztériumai ország képviselőinek, hogy áttekintsék, mi történt 1975. augusztus 1., az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezése óta. Az utóbbi időben az érezhetően megélénkült ideológiai és politikai küzdelem éppen a százoldalas Zöld Könyv, a helsinki konferencia okmánya körül folyt. Az im- . perialista hatalmak mostanában úgy értelmezik a Helsinkiben (illetve Centben, az értekezlet középső szakasza során) létrejött megállapodást, hogy minden aláiró „jogot szerzett" a másik ország ügyeiről alkotott vélemények kinyilvánítására... A szocialista országok éppen Helsinki szellemére és a dokumentum szövegére hivatkozva utasítanak vissza minden beavatkozási kísérletet belfigyeikbe. Nem szabad elfeledni, hogy az európai biztonság és együttműködés gondolata szocialista kezdeményezések nyomán öltött testet a helsinki dokumentumban. Vállalhatjuk tehát és mindenkor kifejezésre kell juttatnunk, hogy készek vagyunk a záróokmányban foglaltak végrehajtására, de ugyanezt követelhetjük meg minden ' alái- rótőll A ZÖLD KÖNYV Azt a bizonyos Zöld Könyvet úgy kell kézbe venni, hogy egységes egész. Ez áll az ajánlásainak a gyakorlatba való átültetésére is. Érdemes emlékeztetni arra. hogy a megfogalmazásnak két évig tartó vitájában mindvégig a „konszenzust" keresték, vagyis a teljes egyetértést: csupán olyan előírások kerülhettek be a dokumentumba, amelyekkel kivétel nélkül mindenki egyetért. Ama bizonyos ,,konszenzus" megtalálása valóban fáradtságos feladatnak bizonyult. Géniben például 700 szakértő körülbelül 2000 hivatalos és 13 000 nem hivatalos találkozón (munkaebéden és egyéb megbeszélésen) kereste a nézeteltérések áthidalásának lehetőségét. A végén olyan kompromisszumos megegyezés született, amely mindenki számára elfogadható lett. Ennek alapján vehetjük elő a sokat emlegetett „kosarakat". A világsajtó hamar átvette az előkészítő tárgyalások során elhangzott találó megjegyzést a vita tárgyköreinek megjelölésére. A különböző javaslatok összegyűjtésével megbízott svájci diplomata mondta először: „Fogtam négy kosarat azokba raktam: 1. a politika, 2. a gazdasági, 3 a kiiltúrális és humanitárius jellegű indítványokat, valamint 4. a konferencia folytatására vonatkozó elképzeléséket. „így alakult ki a végén a záróokmány négy fejezete is, így beszélünk mindmáig „négy kosárról". Viszont ma Nyugaton úgyszólván kizárólag a „harmadik kosarat" emlegetik, azon a címen, hogy „az emberek, eszmék és értesülések szabad áramlásának" biztosítását keli mindenekelőtt megteremteni A „KOSARAK“ SORRENDJE De hadd figyelmeztessünk arra, hogy a „kosarak", vagyis a fejezetek sorrendjében bizonyos fontossági sorrendet is tel lehet fedezni. Az „elsó kosár" tartalma, az államok egymás közti kapcsolatának tiz normája minden mást megelőz. Ez az előfeltétele a gazdasági együttműködésnek csakúgy, mint a kulturális téren való együttműködésnek. Hiszen ha az államok kétségbe vonnák egymás határait, ha nem hajlandók lemondani az erőszak alkalmazásáról, ha nem vállalnának kötelezettséget arra, hogy nem avatkoznak be más ffl- lamok belügyeibe, stb., akkor aligha lehetne elképzelni a gazdasági kapcsolatok fejlődését, vagy mondjuk a kulturális értékek cseréjét. A politikai enyhülést ki kell egészíteni a katonai enyhülésnek. Helsinkiben 35 ország állam- és kormányfői ezt írták alá a záróokmány ünnepélyes elfogadásakor. S mégis azt látjuk, hogy Nyugaton — főként az Egyesült Államokban — tovább folyik a fegyverkezési hajsza. SZOVJET JAVASLATÖK A Szovjetunió és e szocialista közösség türelmesen és fáradhatatlanul bizonyltja, liogy a katonai enyhülésre nemcsak szükség van, hanem meg is valósítható. A Szovjetunió a maga állami költségvétésében az 1971-ben volt 11 százalékról 1977-ig 7,2 százalékra szorította le a honvédelmi kiadások részarányát. 1976 őszén, az ENSZ-köigyüIés 31. ülésszakán a Szovjetunió számos javaslatot terjesztett elő a fegyverkezési hajsza megszüntetésre. Szüntessék meg a nukleáris fegyvereket, kössenek szerződést a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános eltiltásáról, hozzanak létre atomfegyvermentes övezeteket. A Szovjetunió kezdeményezte még valamennyi vegyi hadviselési eszköz betiltását, olyan nemzetközi szerződések megkötését, amelyek betiltanák az új típusú és új rendszerű tömeg- pusztftö fegyverek (például a lézerfegyverek) kifejlesztését és gyártását. És mert a világ számára a hagyományos fegyverek terén folyó versengés is veszélyes, a Szovjetűniö sikraszáll amellett, hogy csökkentsék a hagyományos fegyverzetet és a fegyveres erők létszámát is például Európában. Leonyid Brezsnyev ez év januárjában a hős városban Tulában elmondott bo- szédében joggal hivatkozott arra, hogy „e- gyetlen ország sem tárt még az emberiség elé ilyen széleskörű, konkrét és realista, az újabb háború veszélyének csökkentésére majd teljes kiküszöbölésére irányuló programot, mint a Szovjetunió". Mindezek után térjünk vissza a helsinki záróokmányhoz, annak is az úgynevezett „harmadik kosarához". Szó sincs arról, mintha a szocialista országok helytelenítenék a „harmadik kosár“ tartalmát, mintha húzódoznának az abban foglalt a- jánlások végrehajtásától. A valödil kultn- rális értékek cseréjét mi sürgetjük elsősorban, a népeket egymáshoz közelebb hozó tájékoztatásnak ugyancsak hivei vagyunk. Azt azonban visszautasítjuk, hogy a helsinki kompromisszumot bárki is csak a „harmadik kosárra" szűkítse le. Nem hagyjuk, hogy a humanitárius és kulturális megállapodást megfosszák eredeti szellemétől, a népek barátságát szolgáló céljától. S tiltakozunk az ellen, hogy egyes imperialista hatalmak új meg új beavatkozási kísérletekre használják jel a szocialista országok belügyeibe. Megszámlálták: 1977 elején volt már olyan hét, amikor a szocialista országok i- rányában műsort sugárzó nyugati rádió- állomások 120 anyagot közvetítettek, ösz- szesen 320 alkalommal, „az emberi jogok védelmében". Lehetetlen észre nem venni, hogy a szocialista országok ellen megindult kampány gondosan ki volt tervelve, megfelelően egyeztetve is, a célja pedig egységesen a szocialista államok bomlasztása. Felmerül ezek után a kérdés, miért alakult ki i- lyen szervezett kampány éppen most? EMBERI JOGOK — ODAÁT Ha feltételezzük — s joggal tehetjük! hogy „az emberi jogok" körül tapasztalható handabanda legalább annyira szó] a nyugati országok hazai követelményének, mint a fellázítandó szocialista világnak, akkor mindenekelőtt ezt állapíhatjuk meg: a kampány egyik feladata elvonni a tömegek figyelmét a tőkés rendszer súlyos válságáról. „Az emberi jogoknak a szocialista országokban való megsértéséről" szóló állitásokkal próbálják leplezni a demokrácia hiányát a tőkésországokban. Az emberi jogok közt mindenekelőtt az élethez való jog emelendő ki: nos, vajon, megvan- e ez az Egyesült Államok által támogatott chilei fasiszta rendszerben, az amerikaiak segítségét élvező dél-afrikai fajüldöző i-endszerben? Az emberi jogok közt etf van a munkához való jog: lios, vajon megadják-e ezt a jogot az USA és Nyiigat-Eu- rópa munkanélkülijeinek, a munkát kereső és nem találó fiataloknak ás nőknek? Sokáig sorolhatnók a tőkésvilágbaii az emberi jogok megsértésének példáit. Ha a nyugati propaganda ezen az alapon éppen a szocialista világot veszi célba, akkor alapos a gyanú, hogy ezzel csak a szocializmustól való félelmét árulja el. E- gylk-mósik nyugati országban a baloldal e- lórstörése egészen időszerűvé és indokolttá teszi ezt az aggodalmat. Francia- és Olaszországban szinte karnyújtásnyira vannak a kommunisták a hatalomtól, attól, hogy bekerüljenek a kormányba. PORTUGÁL ÉS OLASZ PÉLDA Támadásukkal elébe akarnának vágni az őket érő jogos bírálatnak. Mert a mások belügyeibe való beavatkozás miatt a nyugati hatalmak bírálhatók és elmarasztalha- tők. S most nem csupán az „emberi jogok megsértése" címszó alatt a szocialista országok belügyeibe történő beavatkozásuk állapítható meg, hanem emlékeztetni lehet arra, hogy 1975-ben és 1976-ban Portugália belügyeibe nyúltak bele, amikor a haladé lisszaboni kormánytól megtagadtak minden pénzügyi támogatást és igy ők buktatták meg igazán a Goncalves-kormányt. Es 0- laszország esete? 1976-ban, a helyi hatósági választások eredménye megmutatta, hogy Itáliában a kereszténydemokrácia e- gyedül már képtelen kormányozni, s hogy a társadalmi-gazdasági talpraállás a kommunisták nélkül nem képzelhető el. Akkor azonban Ford, Kissinger és Schmidt, a bonni kancellár, egyszerre szólalt meg: hallani sem akartak arról, hogy az olasz kommunisták bekerüljenek a hatalom sáncai közé. Amikor Puerto Rico fővárosában, San Jüanban találkoztak a legnagyobb és leggazdagabb hatalmk vezetői, tanácskozásuk egyik pontja az Olaszországi belUgyek- be való beavatkozás mikéntje volt;.. Ha éppen valaki Belgrádban most „panasznapot" akar, nekünk is lehet mondanivalónk. (Még egy időszerű magyarázata, még egy alkalomhoz kötött rendeltetése van a nyugati propagandagépezet mozgásba len- dUIésének: közeleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója. Odaát meg akarják akadályozni, hogy ez az ünnepi alkalom újabb tömegeket vezessen el a felismeréshez: az Októberi Forradalom nyitotta meg minden nép előtt a társadalmi haladás, az igazi szabadság és a dolgozó emberek demokráciája felé vezető utat.) Az IFJÚ KOMMUNISTA nyomán