Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-21 / 25. szám
4 iM — Tudod, mit jelent ez a^zó „kéri“? Nem? Pedig egyszerű. Kereskedelmi iskola Rimav- ská Sobota (Rimaszombat). Hát azt, hogy FIKSZ? Azt se? Megmondom: Fogyni igyekvő kocogok szervezete. Ezt úgy találtam ki, hogy egyszer ültem az oroszkönyv fölött — ez a kedvenc tantárgyam — és jött az ötlet. Ezután gyorsan megalakítottuk a vezetőséget, beszerveztük a tagokat, és esküdt ellenségeink lettek soványak. Sajnos, az érettségi megsemmisítette a csapatunkat, mert a hajrában nem maradt időnk arra, hogy gyülésezzünk, tornázzunk — újságolja ironikus mosollyal Vámos Í| a KONGRESSZUSI RMjA 4. ROSSZ A HANGSZIGETELÉS Az Iskola igazgatöhelyattesével, dr. Lics- k6 Lóránttal már kicsit komolyabbra fogjuk a szót. — Iskolánk huszonkét évvel ezelőtt alakult meg s az első napoktól kezdve két nyelven folyt a tanítás. Jelenleg tizennégy osztályban tanítunk négyszázötven diákot. — Az Iskola tavaly új épületbe költözött. Mit jelent ez? — Azelőtt meglehetősen mostoha körülmények között tanítottunk a régi épületben. Nagyon vártuk már, hogy ez a 13,5 mllliő koronás beruházású Iskola felépüljön. Itt tágas, világos tantermek és szertárak állnak rendelkezésünkre. Jelenleg még a tornaterem uszodával és az ebédlő épül. Csak egy baj van: az építők rosszul oldották meg a hangszigetelést. Ami az Iskola egyik fe-. lében történik, azt hallani a másik oldalon Is. MÄR DERENG ELŐTTEM Alig van néhány magyar Iskolánk, amely felépítményi tagozattal Is rendelkezik. A Rím. Sobota-1 (rimaszombati] kereskedelmiben ez is van. Az első és a második osztály egy-egy diákjával. Szőke Gusztávval és Szivák Lászlóval beszélgetek. — Nekem az a tapasztalatom — mondja Guszti —, hogy Ide főleg azok jönnek, akiket nem vettek fel a főiskolára. Én is egy fél évet jártam az elektrotechnikai főiskolára, de nem tetszett, hát gondoltam megpróbálom Itt. Kicsit ugyan furcsa, hogy a technikai főiskola után adminisztrációs munkát végzek, de még egyikbe se vagyok annyira begyakorolva, hogy ne változtathatnék rajta. Szivák Lacitól az Iránt érdeklődöm, mi mindent tanulnak itt az Iskolában? — Elsősorban könyvelést. Aztán jön a többi tantárgy: vállalati gazdaságtan (é- rettségi tantárgy), jog, politikai gazdaságtan, statisztika, gépírás, gazdasági levelezés, mechanizáció (számítástechnika). Engem ez mind nagyon érdekel. Emlékszem, ha gimnazista koromban az újságokban gazdasági jellegű cikket olvastam, csak á- multam, bámultam, sohasem értettem nemcsak az összefüggéseket, de még a szavakat sem. Ma már kezd derengeni előttem a termelés, a gazdasági irányítás folyamata, felépítése. Hogy az Iskolában nemcsak kereskedelemmel, gazdaságtannal foglalkoznak, azt bizonyltja Agőcs László Is, akt a járási sza- valőversenyen az első helyet ‘és a kerületi versenyen a harmadik helyet érte el. — Milyen verssel Indultál? — Szabó Lőrinc Materializmus című versét szavaltam. Ez számomra is nagy váltás volt, mivel ezelőtt főleg Petőfi, József Attila, Ady versekkel foglalkoztam. Szerencsémre és úgy érzem, sikerült megértenem Szabó Lőrlncet is. — Mikor kezdtél el szavalni? — Alapískolás korom óta érdekelnek a versek. Akkori tanítóm Adám Géza bácsi figyelt fel rám, s nagyon sokat »foglalkozott velem. Én az irodalommal mindig jóba voltam, de a vers valahogy közelebb áll hozzám. A jó vers, s főleg ha sikerült jól elmondanom, mindig nagyobb élményt jelentett, mint a próza. — És érdekel legalább ennyire az iskola is? — Igen, mert amit a suliban tanulunk, abban is sok fantáziát, érdekeset látok. Szerintem nagyon érdekes tudni azt, hogyan épül fel népgazdaságunk, hogyan terveznek az üzemekben, gyárakban — mindez olyan, hogy Izgatja az ember fantáziáját. — Nem szorítja majd a későbbi munkád háttérbe a verseket? — Nem engedem, hogy háttérbe szorítsa. Jövőre szeretnék eljutni a Jókai-napok- ra. Egyébként szülőfalumban, Almágyon van irodalmi színpad, és én vagyok a rendezője. NEM KELLETT SOK DUMA ,S van itt az Iskolában még valami érdé kesség, amiről szinte mindenki említési tesz — a tánccsoport, amelynek vezetője Koreny Valéria. — Hogyan alakultunk meg? Az osztályunkban arról beszélgettünk, hogy jó lenne egy tánccsoportot összehozni. Balázs Ildikó nem sokat teketóriázott és az ajánlkozó lányokat beszervezte, próbákat hirdetett, s megindult a táncok betanulása. Mind a tíz táncos olyan, hogy szívvel-lélekkel vesz részt a próbákon. Szeretik, kedvüket lelik a táncban. Egyébként szinte mindegyikük táncolt már a szülőfalujában, vagy még most is táncol, tehát nincs köztünk kezdő, s így a táncok betanulásához sincs szükségünk senkire, ml magunk állítjuk össze a repertoárunkat. — Hol mindenütt léptetek már föl? — Rimaszombatban a járási táncversenyen hatodikok lettünk az üveges tánccal. Fellépünk minden Iskolai rendezvényen, és gyakran még a városban rendezett akciókon, de voltunk már munkásszálláson is. Egyébként ne gondold, hogy valami világhíres tánccsoport vagyunk. Nem. Mi csak azt csináljuk, amit szeretünk. Összejövünk, mert jól érezzük magunkat együtt, sokat viccelünk, táncolunk, és figyelembe véve, hogy teljesen önállóan alakultunk meg és létezünk ma Is, úgy hiszem, elég jól hala‘ dunk. Mármint a III. B, mert egy osztályból van az egész tánccsoport. A lányok SEM ANGYALOK A diákotthonban Kassai Erzsiék szobájába jöttünk össze tízen, tizenöten. Főleg negyedikesek, de akadt a lányok között harmadikos is. Azt mondták, ők elmesélnek nekem mindent, de a neveket hagyjam el. „E- lég, ha majd a képük ott lesz az újságban“. Hogy miről beszélgettünk? Ilyenkor tanév végén ml más is kerülhetne szóba, mint az érettségi eseményei. Aztán szó esett magáról az iskoláról. Sajnálkozva mondták, hogy csupán egy évet tölthettek az új épületben, ahol sokkal kellemesebben, vidámabban ment még a tanulás is. Az egyik lány megjegyezte, hogy abból a szép iskolából még lógni se akaródzott olyan gyakran, mint a régiből! Dicsérte az iskolájukat, a tanárokat. ZOLCZER JÁNOS foto: a szerző Négyszáziftven diákunk van — mondja dr. Licskő Lóránt Korány Valéria: „Mi csak azt csináljuk, a- mit szeretünk.“ Agőcs László: „Jövőre is szeretnék indulni .. Vámos Éva: „és jött az ötlet...“ A diákotthonban, Kassai Erzsiék szobájában Dti-csmszíG íi Természeti szépségekben gazdag hazánkban Is különös helyet foglal el Dél-Csebország. Megszámlálhatatlan tó, halastó, dús erdők, hegyek, folyómedrek tarkítják a tájat, s jól felszerelt üdülőházak, kempingtábo- rok várják a látogatókat. A Moldva, ez a legszebb cseh folyó is e vidéket választotta születési helyéül. Igaza van annak, aki azt állítja, hogy ehhez fogható helyet külföldön is aligha talál a turista. Valamikor ÉiZka huszita hadai vonultak errefelé. Ok alapították többek között Tábor városát. A lakosság tartásában ma is maradt valami a derék husziták véréből. Haáek regényalakja, Svejk, a derék katona is gyakran megfordult itt. A vidék központja Ceské Budéjovi- ce Európa talán legszebb, de minden bizonnyal legnagyobb zárt főterével. A hatalmas szellős teret két-három emeletes, árkádos polgárházak övezik a XVII—XVIII. századból. Csak a városháza tornyai, s a középkori Fekete Torony emelkedik a tetők fölé. Itt található a Zvon-szálló is, amely nek az asztalánál születtek Évejkre mek csipkelődő „beköpései“ két krig- li sör között a lehetetlen „cs. és kir. hadsereg“ címére. Ha már a sörnél tartunk, akkor hadd jegyezzük meg. hogy a Budvar legalább olyan vagy még nagyobb hír nevet szerzett a városnak, mint híres főtere. Sokan esküdni mernének rá — és nem is alaptalanul —, hogy jobb a pilzeninél. Még egy híres gyára van a városnak, a Koh-I-Noor ceruza eyár. Naponta félmillió ceruzát készít Különben a vidék mezőgazdasági jellegű, ezért nem véletlen, hogy min den évben itt rendezik meg az or szágns mezőgazdasági kiállítást. Bár az ideinek az időpontja — augnsztns ’’7 — szRotember 11 — még messze ven, Václav Plojhar igazgatóhelvette* készségesen tájékoztatott az élőké szülétekről. „Az ember minden érték teremtő je“ cfmű kiállítás 290 ezer négyzet méteren mezőgazdasági termelésünk nagyszabású seregszemléje lesz. Bemutatják azonban termékeiket a me zögazdasági gépgyárak, a vegyipar és általában minden ágazat, amelyiknek valami köze van a mezőgazdasági termeléshez. Már ez Is sejteti, hogy az idei kiállításnak munkajellege lesz Kzt feiezi ki a köznonti jelszó is: Jól dolenzni — hatéknnvan gazdálkodni — »zm-'aUsta médnn élni! A jelszót sok kísérő rendezvény, szakmai bemutató, országos és nemzetközi szeminárium támasztja alá. Hevenyében felsorolva is olyan érdekes témaköröket említhetünk, mint a termőföldről való komplex gondoskodás, a komplex takarmányproeram, a faanyagok felhasználása a mező- gazdasági építkezésben, az ember és a munkakörnyezet, a számítógépek felhasználása a mezőgazdasági termelésben. Egész sor ügyességi versenyt rendeznek, s „Keressük a tökéletes tervet“ címmel megrendezik a legjobb tervek versenyét. Az idei kiállítást ezenkívül ünnepi események teszik páratlanná. Mindenekelőtt az, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom BO. évfordulójának a jegyében zajlik le. Az i- dén emlékezünk meg továbbá a hra- deci program kihirdetésének 30. évfordulójáról, amely a CSKP és Kle- ment Gottwald kormányának földreformprogramja volt a felszabadulás után. A kiállítás tehát laikusnak és szakembernek egyaránt érdekes és hasznos élményt ígér. (palágyi) Az országos mezőgazdasági kiállítás nak tavaly is számtalan látogatója volt.
