Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-21 / 25. szám
2 Nyugaton^, a helyzeti változatban Válságba került a lökés társadalom, amilyenre a hustas és harmincas évek (Drdulö]án bekövetkesett válság óta még nem volt példa. Kiséröjelensdge a munkanélküliség, intláeiö, kilátástalan- ság. Est tárgyalj alábbi sornzatnnk. EMIGRÁCIÓ VAGY TÖRVÉNYSZÉK Sorozatunk egyik korábbi cikkében már megírtuk, hogy a munkanélküliség réme immár a diplomásokat is fenyegeti. S hogy mit ajánl az utcára került magas képzettségű személyeknek például a fracla munkaügyi miniszter, az a burzsoázia határtalan cinizmusára vall. „Mérnökeink, technikusaink, szakmunkásaink... jelentkezhetnek a határokon túli munkaerőpiacon, ahol biztatók a távlatok. írja a munkanélküliségről cikkezve a párizsi Le Monde-ban. Szerinte a munkanélküliséget a „szakosítás“ okozza, amit a vállalatok műszaki tökéletesítése ven maga után. A Francia Kommunista Párt lapja, a l“Hu- manité a cikket kommentálva találóan rámutat: „Ezek szerint a műszaki fejlődés ahelyett, hogy könnyebb életet biztosítana, az ellenkezőjét teszi.“ Különben a miniszter úr mé'g ennél is tovább ment a munkanélküliség kérdésének megoldásával foglalkozó nyakate- kert fejtegetésében. A tovöbblakban „merovségi munkanélküliségrőr írt, miszerint a munkanélküliség oka az, hogy a munkások „mereven elzárkóznak“ az elbocsátások elöl. E szerint a munkanélküliség elleni intézkedést a kormány abban látja, hogy szabad kezet ad a vállalkozóknak az elbocsátásokat illetően. Miként fest ez a gyakorlatban, azt kézzelfoghatóan bizonyltja a 19 é- ves Antoinette Aviles és a 22 éves Jacqueline Chalvln esete a dél-franclaor- szági Salnt-Egréve kisvárosban. Mindketten a Thomson monopóliumhoz tartozó Secosom elektronikai alkatrészeket gyártó vállalatban dolgoztak. A monopólium az utóbbi Időtien a nehéz hadifelszereléseket gyártó és távközlést Iparba Igyekszik beruházni — ahol rövid Idő alatt nagy profitokra — tehet szert — és a termelés elektronikai részét amerikai cégeknek adta át. így azzal a jelszóval, hogy „nem vagyunk versenyképesek, nagyok a termelési költségek“, a két kisvárosban, —- Saint Egrévé-ben és Alx-cn-Provence -ban — levő üzemelt fekete listára* tette és felszámolja: Saint Egréve-ben, ahol a 2000 munkás közül 1300 a nő, elsősorban őket bocsátották el, közöttük Jacquellne-t és Antoinette-t Is. Jacqueline így nyilatkozott; „Nem a- zért Jártam az üzembe dolgozni, hogy divatosan öltözködjem, még csak azért sem. hogy tévékészülék részleteit fizessem, hanem hogy legyen, mit en- neml“ „Itt akarunk élni és dolgozni, ahol születtünk“. Jelentették ki, és megtagadták a munka abbahagyását, részt vet tek a szakszervezet akciójában. Kigondolná, hogy ez a kijelentés bűn, amelyért a két nőt példát ssatuálva törvény elé citálták .A vállalat „a munka szabadságénak akadályozásával“ vádolja őket. A vállalkozók nem szégyenlíV kijelenteni, hogy a férfiak „munkához való jogát“ védik, amikor a női munkaerőt elbocsátják és bíróság elé állítják. P. L DALLAL AZ ÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE A NOSZF 60. évfordnlója tiszteletére a kolárovéi (gátéi) kultúrhézben énekkari hangversenyt rendeztek. A műsor első részében orosz, magyar és szlovák dalok hangzottak el a kolárovői ve gyeskar és a komáromi kamaraegyüttes előadásában. E részben fellépett a kolárovői szlovák alapiskola énekkara Is. A műsor második felében a Liplovsky Mikuláí-i járás tanítóinak Tátrán énekkara lépett tel Alfonz Juriga vezényletével A műsorban Kodály, Kérdőé, Sosztakovics és Dvorák műveit hallhatta a közönség. A műsor végén az énekkarok közösen elénekelték a közösség nagy tetszése közepette Eugen Snchoü „Aká sí mi krásna“ című dalát. A nagy sikerű énekkari verseny- megrendezéséért dicséretet érdemel Holou- bek László, a kolárovői müvelédéaf központ vezetője és Anton kriltof, a helyi vegyeskar vezetője. SZENASI BÉLA KoUtovo A z emberek erkölcsi ítélete azért tud érzékenyebb és átfogóbb lenni a jogi ítéleteknél, mert az erkölcs szempontjából egy cselekedet nem Ilyen vagy olyan jogi esetet Jelent, hanem mindig az egész ember viszonyát a közösséghez. Míg a jogász kénytelen a merev paragrafusok között kutatva ún. enyhítő vagy súlyosbító körülményt találni, hogy jobban megközelítse az Igazságot, az emberek erkölcsi ítélete nagyon intenziven juttatja kifejezésre, bogy „ha két ember teszi ugyanazt, az mégsem ugyanaz. Ez azért lehetséges, mert az erkölcs nem fegyveres hatalommal vigyázott merev szabályok gyűjteménye, hanem 8 közösség olyan követelményeinek összessége, amelyet az e- gyén sajét belső követelményévé, szükségletévé tesz. „Az én vezérem bensőmből vezéreli _ frta József Attila Levegőt című versében, 8 ezzel a költői képpel jellemezhetjük az erkölcsöt Is. Egy ember valamely cselekedetének erkölcbl megítélése mindig magában foglalja a formális (jogi) elemeken túli mozzanatokat is, az illető és közössége múltbeli kapcsolatait éppúgy, mint a szóban forgó cselekvés konkrét körülményeit. A konkrét cselekvést az e- gyén és közössége múltbeli ben-, sőséges (Jogi formulákkal ki nem' fejezhető) kapcsolatának gondolati-érzelmi felidézésének segítségével ítélik meg erkölcsileg az emberek. Mit jelent tehát az egyén számára az erkölcs, hogyan szabályozza a cselekedeteit? A közösség érdekeit szolgáló erkölcsi szabályokat — amelyeket erkölcsi normáknak nevezünk — valójában csak akkor sajátítják el az e- gyének, ha ez a szabályok, normák szerinti cselekvés számukra már nem jelent külső kötelezettséget, hanem belső meggyőződésükből, szükségletükből ered, szokásukká válik. Az erkölcsről szóló filozófiai tudomány — az etika — ezt „kellés“-nek (a német Sollen szó magyar fordítása) nevezi. Nos, a keltés tulajdonképpen azt jelenti, hogy aki elsajátítja egy közösség fennálló erkölcsi normáit, szokásait, az nem valamilyen külső hatalomtól félve cselekszik Ilyen vagy olyan módon, hanem azért, mert saját erkölcsi érzülete megkövetelt. Érzi: ezt és ezt kell tennie, hogy „önmagával békességben tudjon élni.“ Az erkölcs tehát az egyes embernek a közösséghez, a közösség érdekeihez való viszonya, amely abban fejeződik ki, hogy mennyire sajátította el, tette magáévá a közösség érdekel szerint kialakult erkölcsi normákat és szokásokat. A SZISZ ÉS AZ ATEISTA NEVELÉS A IIZ III. Az elemi erkölcsi normák Igen ám — mondhatná valaki e meghatározásra —, de hogyan értelmezzük mindezt történelmileg és társadalmilag? Hiszen a közösségek a történelem folyamán változnak. társadalmilag pedig egyszerre többféle közösség Is létezik. Akkor hát annvíféle erkölcs létezik, ahányféle közösség ...? Vizsgáljuk meg ezt kissé részletesebben, TörténelmHeg s?epilélve a ^kéj^, dóst, megállapíthatjuk' hogy magának az erkölcsnek Is van története. Ez azt jelenti, hogy az erkölcsi normák nem egyszer s mindenkorra adottként jelennek meg, hanem az emberek a történelem folyamán egyre újabb erkölcsi normákat honosítanak meg maguk között, ahogyan a társadalmi e- gyüttélésük történelmileg változó, fejlődő módja megköveteli. Az erkölcs történelmi fejlődése szempontjából legfontosabbak az ún. elemi erkölcsi normák. Ezek olyan követelmények, amelyek betartása nélkül semmilyen társadalmi e- gyüttélés nem volna lehetséges. Ilyen pl. az emberölés tilalma. Semmilyen közösség nem tudna tartósan létezni, fennmaradni, ha tagjai számára nem volna elsődleges erkölcsi követelmény egymás puszta életének tiszteletben tartása. Persze rögtön meg kell jegyeznünk, hogy. a történelmi fejlődés folyamán az ilyen elemi erkölcsi normák is változtak, mégpedig úgy. hogy tartalmilag , gazdagodtak és egyre szélesebb érvényességi kört kaptak. Maradjunk az 1- ipénti példáknál, az emberölés tilalmánál. Az ősi, korszakban kezdetben fcsak a törzsközüsségen belül jelentett tilalmat', a másik törzs tagjaira már nem vonatkozott. Sőt, a törzsön belül sem volt abszolút érvényű, mert amíg a primitív termelőerők nem tették lehetővé a terméktöbblet felhalmozását, addig az ősi közösségek i- gyekeztek megszabadulni a nehéz munka szempontjából hasznavehetetlen öregektől. A spártaiakról pedig tudjuk, hogy ledobták a Tat- getosz hegyéről a gyengén fejlett csecsemőket, akikből megítélésük szerint nem lehettek volna jó harcosok. Az uralmi és szolgasági viszonyok első megjelenési formájában, a rabszolgatartó társadalomban a rabszolgát még saját tetszése szerint meg is ölhette az u- ra. Később, a földesúr-jobbágy viszony Idején ez már a szolgasági alávetettségben élőkre Is tilalom alá esett. A történelmi fejlődésben az ember egyre újabb elemi erkölcsi normákat tesz magáévá, nemcsak a meglevőket gazdagítja. Manapság, amikor pl. erős erkölcsi elítélést vált ki az emberekből a huligánbandák garázdálkodása, talán már el sem tudjuk képzelni, hogy a középkorban, a feudális anarchia idején az önkény és az erőszak a klsklrályoskodó nemesek és a katonák teljesen szokásos, mindennapi cselekedete volt. Azóta az emberiség kötelező erkölcsi normává tette a maga számára a nők, gyermekek, öregek — általában a gyengék — védelmét. E nélkül a magát^ értetődő erkölcsi KÖvetelmény'^élkűI ma Hrfr el- sóm tudnánk képzelni mindennapi életünket. Módunkban áll azonban megfigyelni egy olyan erkölcsi normát is, amely épp a modern korban keletkezett, s napjainkban válik igazán gyakorlatilag is egyre általánosabb érvényűvé. Ez a nemzetközi munkásszolidarl- tás. Gondoljuk csak el: vajon lehetséges lett volna-e az indokínai népek hősi küzdelme a legerősebb Imperialista nagyhatalommal szemben, ha nem nyújtottak volna önzetlen támogatást e harchoz a szocialista országok, sőt az egész világon a haladásért küzdő emberek? Vagy gondoljunk csak Kubára. Fenn tudná-e tartani magát a szocializmusnak ez a kicsiny szigete az USA által szervezett blokád-viszonyai között, ha az internacionalizmusból fakadó erkölcsi követelményünk nem volna erősebb, mint az imperializmusnak e hatmilliós nép iránti gyűlölete? Ositályerköles ßz iménti péWák azonban elvezetnek egy másik problémához. Láttuk már, hogy az emberi közösségek erkölcsi normált a közösségi érdekek alakítják ki. De azt is tudjuk, hogy az osztálytársadalmakban éppen olyan közösségek — osztályok — léteznek, a- melyek érdekei ellentétesek. Ebből viszont elkerülhetetlenül következik, hogy erkölcsi normáik is különbözők. Lagvilágosabban mutatkozik m^ a különbség az o- lyan cselekedetek megítélésénél, amelyek közvetlenül érintik az osztályérdekeket. Ha. például egy gyártulajdonos — üzleti érdekből — elbocsátja munkásainak 10 százalékát, s emiatt az üzem dolgozói sztrájkot kezdenek, azt a két osztály erkölcsileg is homlokegyenest ellenkező módon ítéli meg. A munkásosztály a szolidaritásból sztrájkolókat erkölcsileg nagyra becsüli, a tőkések viszont elítélik őket, mint „izgága rendbontókat“. Ha akadnak sztrájktörők, a- zokat a munkások a legnagyobb megvetéssel illetik, a tőkések viszont megbízható, példamutatóan fegyelmezett embereknek látják. A különbséget egy általánosabb példával Is érzékeltethetjük: milyen magától értetődő a munkások számára a szolidaritás, olyan magától értetődő a tőkések számára, hogy a konkurrenciaharcban igyekezzenek egymást tönkretenni. Persze a tőkések i.< félre tudják tenni 1- deiglenesen egymás közti ellentéteiket, ha magát a tőkésosztályt fenyegeti veszély, ha egységesen kell fellépniük a munkásosztály ellen. Arra a kö^ücesttatásre jutunk te- ■ tlát,' hogi'"^; osztSlytársadalmak- ban' nincs 'éi^séges erkölcs, hanem osztályérk'fllbs létezik. A különböző osztályokhoz tartozó emberek — osztályaik érdekeinek megfelelően — különböző erkölcsi normák szerint cselekszenek. Aki. nem így tesz, azt osztálya erkölcsileg elftéli, kiközösíti. (Folytatjuk) IFJÜSÄGUNR ElÖTT NAGY LEHETŐSÉGEK ÁllNAK (Folytatás az 1. oldalról) Gnativ Hnsák alvtira. a CSKP KB Főtitkára, köztársasági elnök, beszé- áának bevezető rátáéban eztvályaian kOáiöntötta a prágai várban a fiatal áaáiiedák hazánk kerBletaiböl összegyűlt képviselőit. A fiatalokkal mindennap találknz- hatnák — folytatta Gastáv Hnsák alvtárs —, da már hagyomány nálunk, hogy évente egy.szer a prágai várban összejövünk a Fiatal mnnká sokkal. Földművesekkel, diákokkal értelmiségiekkel, művészekkel, spur- toldkkál, egyszóval az egész ország Hátai nemzedékének képviselőivel. Ki aktrjnk czerélhi véieményfiokat, meg akárjnk egymást Jobban Ismerni, mR*; akárunk ismerkedni a fiatalokkal, mozgalmuk tapaaztalataival és proh lámáival. Nagyra értékállók a fiataloknak a különféle munkahelyeken végzett be osOIatea mnnkáját, szögezte le Hu- sák elvtárs. és azt. hogy az isknláh- bin btcsBletesen felkészülnek az é- létre. Nagyra értékeljQk a fiatal nemzedék poiltlkal elkütelézettségét, pártunk ás szoőlalista államunk politikáiéba vatett bizalmát, és azt, hugy bOsike szoclálieta társadalmonkra. Alkotó és egészséges légkörben né fel fiatéi szoGlaliata nemzedékOnk. Pártunk, a Nemzeti Front, Allemi szerveink rendklvBl négy figyelmet szentelnek a fiatal nemzedéknek. Mindennap foglalkozunk a dolgozó nép széles rétegei, életünk, tirsadel- mnnk (e|I6déténak minden terBletéi érintő problémákkal. De a fiatal nemzedék telkészltéaének kBlön figyel, met ezenteIBnk. Alleadéan szem előtt tartjuk azt, hegy azoknak, akik átveszik • ha- ladAsnak és orazégnnk fejlődésének stafétabotját, JŐI, ai elődeiknél sokkalta jobban fel kell készBIniük errs. Gustav Hnsák elvtárs hangséiyozta. mennyire tonlos, hogy az ifjúság ne- csak a gazdaaág, a tndomány, a technika, a knltfira vagy a sport terén példával szemléltethetnénk a kezdeményezést. Legalább egyet megemlítek. Az elöió választásokon megválasztott képviselőknek csaknem 3D ssásaléka fiatal volL Többségük jól bevált a nemzeti bizottságokban és findMcli Poledník, a SZISZ KB elnöke az ifjúság nevében rnegkö szönte a párt és a kormány vezető képviselőinek a gondoskodást. tsvákanykadlan, banam kBzvetlanBI bekapetoI6d|on a politikát mnnkiba, részt vagyán tnvábbi utunk kialakításában s mindannak magvalösitásá- ban ás allenőrzésében, ami társadalmunkban tBrténlk. Nagyra értékeltük a fiataloknak ezt az aktiv tevékenységét. Számos más képviselőtestfllelben. Így a tavalyt választások során a fiatalok számaránya már elérte a 38 száza Iákat. Ez rendkfvBI tontos, mert le hetőság nyílik a fiatalok számára arra, hogy saját személyes szempontjaikból kiindolva felelősségérzettel értékállók a társadalmi kérdéseket részt vegyenek az e kérdésekről való döntésben, hassanak az élet lejlö- désére. kifejtsék nézeteiket, bíráló észrevételeiket, érvényesítsék tapasztalataikat és a gyakorlatban is részt vegyenek megvalósításukban. A fiatal nemzedék tevékeny részvétele mindabban, ami hazánkban történik, az elmélyülő szocialista demokráciánk pozitiv jellemvonásu. Fiatal nemzedékflnket az jellemzi, hogy biztonsággal, Félelem nélkfil. reményekkel és. jó távlatokkal nézhet a jWőbe. Nálaak ezt természetesnek vesszük, de nyugati határainkon tál azt láthatjuk, hogy a bnrzsoá világban ez bizony nem magátél értetődő dolog. Ott több millió a mnnkanálkü- liek száma, és az a legnagyobb tragédia, hogy a munkanélküliség éppen a Fiatalokat sújtja, A Fiatalokat, akik nem tuibiak érvényesülni. Még azok sem. akik főiskolai végzettséget szereztek. Figyelemmel kísérjük a SZISZ soron következő kongresszusai előtt kifejtett nagy aktivitást. Látjuk, hogy a fiatalok százezrei a gyűléseken megvtlatiák életük szervezetük problémáit. Értékelik, ml a jó és ml a rossz a ninnkabelyUkön, mit kell le- kBzdeniflk. Az egész társadalmat é- rintő kérdé:r-;'<kel kapcsolatban Is állást foglalnak. Örülünk annak, hogy a SZISZ-nek és Plonirszervezeténak nagy. több mint kétmilllös tagsága szocialista államunk fő politikai |- ránvvnnalával összhangban hálád e- lőre. Végezetül Gnstáv Hnsák elvtárs köszönetét mondott a fiataloknak azért, hogy az Iskolában becsületes munkával készülnek fel az életre és köszönetét mondott az Iparban, az építőiparban. a mezőgazdaságban, a tudományban 8 technikában, a hadseregben és minden más téren végzett monkálnkérl a Szocialista Hiúsági Szövetség és Plonfrszervazete, dolgozőinak áldozatkész és sokoldalú mnnkáiáért Majd a jelenlevőknek és az egész fiatal nemzedéknek további sok siker! kívánt. -o
