Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-14 / 24. szám
GONDOLATOK A XIV. JÖKAI-NAPOKRÖl 8 A MATESZ művészeinek ünnepi előadásával vette kezdetét a tíznapos szemle, amelyre eljutni ugyanazt jelentheti, mint hivatásos előadóművésznek a föllépés egy nagy nemzetközi fesztiválon. Sajnos nem éreztem az idei seregszemlét kis közösségeket összemelegítö tűzhelynek. Sem konyhainak, amelyen mindenkit jóllakatóan sütöttek-föztek volna a résztvevők, sem csempés kályhának vagy kandallónak, amivel a régi korokban nemcsak fűtöttek, világítottak is fényével. ^ A Jőkai-napok első s igazi meglepetését a vers- és prózamondók országos szemléjének közönsége szerezte, amely a műsorkezdésre zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. A másik kellemes meglepetés, hogj mind a vers-, mind a prózamondók valamennyi kategóriájában — még a felnőttekében is — megjelentek a bemutatkozásra jogosultak. Igaz, szereplésükben már nem volt ennyi örömet adó jelenség. Néhányan évről évre elhangzó verset tolmácsoltak ugyanabban az értelmezésben. Érvelhetnének, semmi sem új á nap alatt, mégis azt állítom, hogyha egyazon verset hallok több ember szájából, nemcsak a hangzás- és az előadás, hanem az értelmezésbeli különbözőséget Is észlelnem kell. Hogy kevés meggyőző tolmácsolást hallhattunk, az részben a fent említett versválasztási csömörlöttség, részben a túlexponált vagy egyénietlen előadásmód, részben a szép magyar beszéd, s a helyes kiejtés törvényei semmibevételének rovására írható. Nem véletlen, hogy a díjak átadása előtt a bíráló bizottság elnöke kijelentette: „A vers- és prózamondók idei országos versenye nem érte el az utóbbi évek színvonalát, egyes kategóriákban egy helyben topogás, sőt visszaesés tapasztalható.“ Ennek okát elsősorban a kerületi és a járási versenyek bíráló bizottságaiban kell keresni, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy néhány járásban „kíméletesen zsűriznek“. S mert ezzel nemcsak az országos szemlén, hanem önmagunk magatartásán is csorba esik, ezért már a városi és az iskolai válogatókon sem nélkülözhetjük a szigort. A hiányosságok oka másodsorban azokban a pedagógusokban keresendő, akik saját előadói elképzeléseiket kényszerítik rá a gyermekre, akadályozva őt egyéniségének kibontakozásában. Harmadsorban az előadók és felkészítőik a költészet terén való járatlanságában. Tisztelet a kivételnek, alig hallottunk mai világ- és magyar Irodalmat — hogy nemzetiségi költészetünket csupán közbevetve kérjem számon —, holott mánk költészetének anyaga mindenki számára elérhető. Szerencsére a bíráló bizottság is megfelelően értékelt. Négy kategóriában nem hirdetett győztest, míg az első helyezettek névsorát ekként állította ösz- sze: versmondók 1. kategória: Récsi Róbert, Zselíz. II. kategória: Kaszás júlia, Komárom, IV. Ktegória: Kaszás Attila, Komárom, V. kategória: Király Erika, Szepsi. Prózamondók: Hl. kategória: Dohai Csaba, Komárom. IV. kategória: Bó- di Judit, Fülek. 2. A klsszínpadok országos találkozóján vitathatatlanul a Gágyor Péter vezette koälcel Szép Szó irodalmi színpad Kalevala bemutatója aratta a legnagyobb sikert, s megérdemelten nyerte el a rendezésért és a legszebb színpadképért járó díjat. Gágyorék előadása megérdemelné, hogy a hazai magyar sajtó külön foglalkozzék vele, hiszen fölért egy zenében, koreográfiában, dramaturgiában alapos műgonddal kidolgozott színházi bemutatóval. Hasznosult benne a világ nagy rendezőinek néhány megoldása, mégsem tűnt plagizálásnak. Gágyor ötleteiből kimagaslik a botbábuk alkalmazása, bár átgondoltabb és a színpadi helyz<í.<ekn6fK megfelelőbb mozgatásukkal emelhette volna a hatást. További erénye, hogy a hatalmas finn e- posz szövegét ügy faragta közel egy 6- rás előadássá, hogy lényege csorbítatlan maradt, semmit sem vesztett hitelességéből. Tulajdonképpen a műsorválasztás díját Is a kassaiaknak kellett volna adni, hiszen a finn nép ösköltészetét ösz- szefoglaló eposz színpadra állításával ők szóltak legelevenebben és legmüvészib- ben a nemzetiségi ember szellemiségéről. Másodsorban a dunaszerdahelyl Fókusz irodalmi színpad érdemelte volna meg a műsorválasztás díját. Nemcsak a- zért, mert Ady-műsora a költő századik születésnapja tiszteletére készült, hanem mert összeállításánál Jarábikné Truchly Gabriella ugyanazt a szellemiségi elkötelezettséget tartotta szem e- lőtt, mint Gágyor a Kalevalában. Helyettük a CSEMADOK komáromi helyi szervezetének irodalmi színpada kapta meg a díjat Petőfi A helység kalapácsa című művének a paródiájáért, amit már a Magyar Televízióban is láthattunk. Sőt, mintha a díszlet is a tévéből került volna Horváth József rendező színpadára, ami természetesen egyáltalán nem baj, hiszen valamennyien jól szórakoztunk a műsoron. Pontosítva: átvett műsorukon. Díjak ide, díjak oda, e három kisszínpad kimagaslott a mezőnyből, melyet az ípolybalogl Madách Imre és a szepsi Hal irodalmi színpad, valamint a Galántai Magyar Gimnázium kis- színpada egészítette kl. A Csáky Károly (Ipolyhidvég), Répás Teréz (Szepsi) és Pék László (GalántaJ vezette csoportok semmivel sem nyújtottak többet, mint az Ipolysági József Attila vagy a somorjai Űzepet irodalmi színpad, a gütal kerületi fesztiválon, és mindenképpen az ország legjobbjainak találkozóján lett volna a helyük. Ezért az ötven százalékos színvonalért, az ötletektől, kísérletezésektől és, a szókimondástól húzódó válogató bizottság a feless, amit mi sem bizonyít jobban, mint az ipolyhidvégiek éjszakai előadása, mellyel a válogató bizottság .egyik tagjának „ajánlatára“ nem indultak a kerületi vfersehyen,'s így a Jókal-napokon sem. Kár, hiszen Csá- kyék versenyen kívüli műsora Jóval töfi-- bet mondott, sok ötlettel, játékossággal szolgált, s nem egyszer megnevettette a közönséget. Koncepciója is vllágosabb,- érthetőbb, mint a versenyben bemutatót Az elesettek című összeállításé, a- melynek egyik szereplője, Trevalecz László kapta a színpadi beszéd egyik díját. Nőknél ezt a díjat a dunaszerdahe- lyi Jarábikné Truchly Gabriella kapta. A három jő és a három kevésbé jó, illetve gyenge előadás számaránya visszaesést jelez. S mert nemcsak a gútal, hanem a füleki kerületi versenyen is részt vettem, nyugodtan írom ide, nem a kis- szlnpadi mozgalomban, hanem a válogatók szemléletében van a hiba. Bár ebbéli állításomat csak részben igazolja a jókal-napok zsűrije, amely több kiadásra szánt díjnak nem talált gazdát. Talán megsejtette, hogy a jogosult gazdák otthon maradtak? Nem hiszem, egy azonban bizonyos: jövőre nem hat, de nyolc csoportot kell Indíttatni az országos versenyen. 3. A színjátszóknál öt CSEMADOK-cso- port lépett színpadra. Az érsekűjvárl és a vágkirályfai a várt jó teljesítményt nyújtotta, a szímöl meglepte nagyszerű játékával a közönséget, a diinaszer- dahelyl és szepsi azonban várakozáson alul szerepelt. Az érsekújváriak úgy tetszik, végletekben gondolkoznak. Legutóbb a János vitézt, az idén szinte egyenes ellentétét Dosztojevszkij Félkegyelműjét mutatták be. Bár az előadás jó volt, néhány színészi alakítás pedig át- . lagon felüli, mégis úgy érzem, hasznosabb lett volna más, „könnyebb“ darabot színre vinni. A vágkirályfaiak Jókai Mór — Török Tamás Szegény gazdagok című kalandos történetének bemutatásával, és az országos szemlén először fellépő szímöiek Rjazanov — Bra- ginszkij Ma éjjel megnősülök című darabjával arattak nagy sikert. E viszonylag magas színvonalat elért három e- gyüttes szereplését akarva-akaratlanul meghatározta a darabválasztás. Bizonyítja ezt a szepsiek és a dunaszerdahelyiek gyengébb szereplése A szepsiek a hazai magyar közönségnek egy keveset mondó Tabí László vígjátékot mutattak be, míg a dunaszerdahelyiek Lovicsek Béla, dramaturglallag gyenge, lélektani parafrázisokkal tűzdelt színművét, a Tüz- virágot. A műsorválasztás és a legszebb színpadkép dldját a szímöiek kapták, a legjobb rendezés díját a vágkirályfai Vlncze Gábor. Az ő csoportja nyerte el a legszebb színpadi beszéd díját is. A legjobb alakításért Szombath Szilvia és Kovács Mihály érsekújvári színjátszókat tüntették ki. A zsűri különdíjjal jutalmazta az érsekújvári csoportot a Félke gyelmű bemutatásáért, s négyen kaptak kíilöndljat a kiváló színészi teljesítményért. A színjátszók versenyére is minden este megtelt a nézőtér. Érdeklődés tehát van. Hogy ne veszítsük el, tudatosítanunk kell, hogy a még igényesebb eszmei és szakmai munka hiányzik önmagunk keresésének teljesebbé tételéhez, e tíznapos csillogás könnyen félrevezető káprázatának megszüntetéséhez. Mert a „káprázattól“ hajlandók vagyunk nem látni az állóvizet. Szigeti László Jegyzetek a II. Dunamenti Tavaszról Előbbre léptek rNe keressenek cikkemben tudálékos frázisbO'mbákat. 0- lyan elködösített okosságokat, melyekre a legtöbb ember bó lint, de senki sem ért meg Célom csak annyi, hogy minden ember tudja meg: az eddigieknél értékesebb csehszlovákiai magyar kultúrakció izmosodik Dunaszerdahelyen a- zokon a Dunamenti Tavasz nevű szemléken, amelyeken magyar tannyelvű alapiskoláink legjobb irodalmi színpadai, báb- és színjátszói mutatkoznak be, hogy még jobban meg- szerettesgék a dalt, a táncot, a muzsikáfV ^ZTnJáTszásf 156 a szép magyar szót. Van ezeknek a rendezvényeknek azonban jövőbe tekintő kultúrpoiltikai jelentőségük is. Mindnyájan tudjuk, hogy közművelődésünket — főképp falvainkban — oroszlánrészt a műkedvelés lendítette tel. A CSEMADOK munkája nyomán a felszabadulás utáni évtizedekben alig akadt Szlovákiában o- lyan magyarlakta falu, ahol ne alakult volna amatőr népmű vészetí csoport. Azt is tudjuk azonban, hogy az utóbbi években jelentősen csökkent az al kotókedv. Egyrészt a szakemberek és a vezetésre rátermettek hiánya, másrészt a fiatalok passzivitása okozta, hogy sok községben ma már csak papíron működnek a műkedvelő csoportok. Nos, attól a nemzedéktől, amely már kisiskolás korában megszereti a népművészetet és fejlődése le- mérésére a Dunamenti Tavasz rendezvényein fórumot is kap, joggal remélhetjük, hogy meghozza majd a mültedvelés reneszánszát. Éz a legnagyobb jelentősége a dunaszerdahelyl szemlének, és ezért vagyunk hálásak a Dunamenti Tavasz rendezőinek, a Népművelési Intézet dolgozóinak, a rendezvények házigazdájának Héger Károly igazgatönak, valamint a gyermekprodukciók betanítóinak, a pedagógusoknak. A dunaszerdahelyl járás népművelési központjában május 31 és június 3 között másodízben rendezték meg a Duna menti Tavaszt. Örömmel újsá-- golhatom, hogy a szervezők a tavalyihoz viszonyítva mind minőségileg, mind pedig a résztvevők számát tekintve hatalmasat léptek előre Már az Impozáns látvány volt, hogy a szemle épülete előtt az egyes mesejátékok óriást színes illusztrációi hirdették a szemle fesztlváljellegét, nem is beszélve arról a szép bábklállltás- ról, amelynek darabjai a gyermekek alkotó fantáziáját és ü- gyes kezét dicsérték. Arról sem panaszkodhattak a rendezők, hogy üres nézőtér előtt kellett játszaniuk a szereplőknek: a szemle három és fél napja alatt nem volt olyan előadás, hogy ne tapsolt volna száz és száz iskolás a bábosoknak, a színjátszóknak, vagy az irodai-, mi színpadok szereplőinek Megjegyzem, hogy Dunászer- dahely felnőtt lakossága is megnézhette volna a kicsinyek vonzó előadásait. Ami pedig a szemlén résztvevő irodalmi színpadok, báb- és színjátszó csoportok számát illeti. Itt is csúcs született a tavalyival összehasonlítva, öt színjátszó csoport, 10 bábcsoport és öt irodalmi színpad vett részt a II. Dunamenti Tavaszon. Külföldi vendégeknek is örvendhettünk: a Győri Tanárképző Főiskola bábköre is fellépett a dunaszerdahelyl rendezvényen. A szemlének persze volt o- lyan epizódja is, (ezért szemle a szemle), amikor öröm és szomorúság váltakozott a gyermekszívekben. Az eredmény- hirdetés volt ez, amely szerint a legkisebb bábosok kategóriájában a pozsonyeperjesi Nyírfácska csoport győzött, a második kategóriában a tornai csoport lett az első, míg azi- rodalmi színpadok vetélkedőjében az íllésházlak vitték el a pálmát. A színjátszó együttesek vetélkedőjén a ragyolci iskolások kapták meg a büszke első díjat. Mindez természetesen nem jelenti azt, mintha a többi produkció nem érdemelte volna meg a legöszintébb elismerésünket. Éppen ezért, mintegy vigaszdíjként felsorolom és külön megdicsérem a többi résztvevőt is. A nyáratdl, a gí- mesi, a dunaszerdahelyl Gorkij utcai, a nádszegl, a tornaijai, az allstáli, a vágsellyel, a perbetei, a pelsöci, a farnadi, a dunaszerdahelyi Vajansky utcai, a virti, a gútai, a komáromi II. lakótelepi, a senicai, és a rimaszécsl iskolásokat. Remélem még több buzgalommal készülnek majd a következő Dunamenti Tavaszra. NEUMANN JÁNOS Két bors Okröcske
