Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-07 / 23. szám
KULCSÁR FERENC KÖLTŐ ROVATA KENDI MÁRIA ,én volnék <i követ köre rak s hisz a falban rendületlenfil?“ Kendi Mária még nagyon fiatal. Még csak harmadéves gimnazista. Diáklány t végekről, a Bodrogközből — Szentéből. Naponta buszra száll, hogy beutazzon Királyhelmecre, az Iskolába. Nem tudom, milyen tanuló. Én csak a kérdező arcát ismerem — csak a verártt. Meg azt a tájat, azokat az embereket, ahol és akik között fölteszi a kérdéseit, két lecke között: „Mit kéne most írnom? BELÜL az ösélet — eljövendő dolgokat remegve érint az ujjbegy.“ Forró ember I^endl Mária. Tárgyilagosan forró. Ha mond valamit, ha kérdez valamit — nekünk mondja, tőlünk kérdezi. Hogy amit mond: égjen. Amit kérdez: terjedjen. De ezen a tárgyilagosságon átsüt a dráma. Az ö drámája elsősorban; a falujába és a tudatába ömlő „nagyélet“. És ezért: kapcsolatokat keres. Szigorúan teszi: tűvé tesz érte mindent: „Terhesül vele a mozdulat, a madár, s homok felhőjéből villámokat csihol...“ Nehezemre esik kimondani: nehéz öt megfogni. Ballada- éjfél is van benne, meg égő délidé is. És ő Íratja velem azt is, ákombákom betűkkel — szeretem ezt a nyugtalanságot. Okosságát is szeretem, akár bátor tévedéseit. De a lényeg 6 maga: versekkel áll elénk. r-.; Mikor és hol? Naiv kérdés. Azt mondom versekkel áll e- lénk. Ügy érzem: közénk. És mellénk, mert kérdez. És úgy kérdez, hogy megfogalmaz: „S a fák csuklyásan sorba álltak: ó, párhuzamos egyenese a lángnak, mely belőlünk fölcsapott.“ BETEUE80US A mélységig fölhasltva, utalmon megtisztítva — megtisztítva minden szennyek által Bokrok gubancain néma madársereg érett, Az út. mely immár testté egysodrású velem. MÓZES ÉS A BÍIVANV Tejfogsorán a végítélet villan Kréta-szavai hullnak a hóba. Megy ő is, megy ő Is, megy ö Is — harminckét lófoga villog. BALLADA Az asszonyok elfáradtak, férges útra tértek. A gyerekek elöbújtak, szappanbuborékot fújtak, mig temetőt nem értek. Oda aztán mind befértek. TÜZPALOTA Tűzpalota, tűzpalota — kavargó kvarcszemek. Csontomba fagyott mozdulat, enyém-e még, ml itt maradt utánad és előtted? Én nem tudom, rám tört-e végleg ez a fojtó, őszi tölgysugárzási Megóvni magam nem merem. V Tűzpalota, tűzpalota, emel] magadhoz, hívj oda — ostoros egedbe. ELKÉPZELT ANYÄM Elképzelt anyám hófehérben áll a parton. Felém int, s lám, meghátrál a oíz. Elképzelt anyám körmöm parazsát éleszti. Megnevezetten tükrében nincsen számomra hely. VERS AZ ORIGÓBÓL Nem vágyok megtagadni semmit. Kérdé akkoron a balga: hát elbír minden Igét ez a törékeny szószék? Napszámosa a hetedig napnak — ez a száj már egészen bizonyos. De ö, aki megállt szétvetett lábakkal, s a súlyosan dobogó csöndnek támaszkodott, tömött rombuszokká préselődtek a növények háta mögött. S a fák csuklyásan sorba álltak: ó, párhuzamos egyenese a lángnak, mely belőlünk fölcsapott. De ö, aki elfordult szavával az égtől, újra tagolta a vertikális tájat: eszméje kiszáradt, és iszonyatos szavakat hallatott. De ő, az egyedüli, aki még számított, nem menekülhetett. Tudom, tudom, él valahol. Terhesül vele a mozdulat, a madár, s homok felhőjéből villámokat csihol, de nem szórja szét az égtájak felé. Csak él, csak él valahol. IHLET Mit kéne most írnom? Belül az ösélet — eljövendő dolgokat remegve érint az ujjbegy. így szeretem a létet is: amíg magam féltenem kell, ne kecsegtessen kimért igazság. Ogy akarom szeretni a verset: legyen hozzá kínban fakadt közöm. madAr-lazító dal ég a szárnyad, röpülj szárnyas szárnyalással rügyek korsójából kiapad az ital — szállj el, szállj el madáré rád ássál madártested lázltja a dal Toll és papír: Sajnálatosan hullámzó a teljőjltményp VannaJ^ írásai, melyeket nem tudok a maga tolniegyére képzelni. A könyv című vers után az újabb három írás bántói-ii gyenge: naiv, szentimentális, la nos, üs^‘etlen, zavaros, magyartalan. Szi orúbban kell önmagát megítélnie. És ala pv»ífbban. És türelmesebben. At kell gon dsinla eddigi üzeneteimet. Hogy nehéz? Minden nehéz. Még a semmi Is. P. M. V. A téma még nem azonos az igaz költészettel. Rigmusokba öntött lelkendező se nem egyéb értelmet és érzelmet bántó kiáltozásnál. Olyan hamisan boldog, hogy olvastán pesszimista lesz tőle az ember. A költészet a frázist kidobja magából, mint a folyóvlí a felpuffadt holttestet. Ezzel vé dekezik. A vers akkor kezd vers lenni, a- mikor az Igazságot a művés»«t öntörvényű módszereivel fogalmazzuk meg. RÖG. Majdnem minden versét elrontja va iamivel: ogyetlen mondattal, fölöslege:^ .bölcselödéssel“, modorok kifbj»’'őss8! rossz ritmusaal, prózai magyarázkodással tépgavarral. De éppen csak e?; kicsit, wer általában érzi a költészetet, s a Búvópatak Iáim című versében szépen meg is fogai mázzá ezt. A Telt kehelyként első fele szín tén szép, az Anna Is jól indul, de aztán ellaposodik, majd fölível, s a vége megini modoros, tudálékos, ügyetlen. Ezekre több gondot kell fordítania, mert így versei ne hézkesek és kicsit ósdiak is. Prágában jó szakirodalmat szerezhet be, a választék olyan nagy, hogy nem is próbálkozom ajánlani konkrét anyagot. Később, ha érzi, hogy az említett hibákat eltüntette. Jelent kezzen megint. Kék Duna partján. Humanizmusa mégha ó. „Költészeti annál kevésbé. A rádió hí el sZ&ohiosabban, st‘''>ztlka,ilag tisztáhban /annak mesfogalmaAi?, 'Msr. inkább sme^ ett szavazunk — egyelőre TÉL. „Titokzatos“ verseit nem sikerült negfejtenem, azaz annyit mégis kibogoztam, hogy különös „fantáziája“ ritkán található képzavarokat termel. Egészen közel kerül a „badarlzmus“-hoz — nagy kár, hogy nem tudatosan műveli ezt a műfajt. Ha esetleg érdekli, jelzem, hogy a Világirodalom gyöngyszemei sorozatban megjelent egy 1 lyen gyűjtemény Bukfencező múzsa címen UTAK. Verselnek halkan rezgő lemondása zavarba ejtő és csalóka. Bár verselése kezdetleges, és nyelve is szürke, csontvázsze ■ű, van írásainak valami Ize, sója — éppen az elhallgatott „hatalmas élet“ adja HCt. Sokkal több munkáját kellene ismernem, hogy Igazán megközelíthessem írásainak Igazi értékelt. NAPSUGÁR. írásai zavarosak: kicsit primitívek, kicsit tudálékosak Megokolatlan kétségbeesésből a humorba csap át, majd a közönybe, s prózai nyelven, véletlenszerű sorstördeléssel „versel“. A napsugár nem ellensúlyozza írásai homályát.
