Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-07 / 23. szám
10 ■r * CARLOS GERMAN BELLI , (Peru) Ö I (Egy tei kuKikns szsrtartás i mintájára) S Én, anyámmal még két testvéremmel és sok apré peruival egyetemben, ásunk a földbe egy mély, mély vermet, ahol elrejtözQnk, mert fönt mindennek gazdája van, mindent kulcsra zártak, szigorúan lepecsételtek mert fönt minden valaki másnak van fönntartva: a fa árnyéka, a virágok, a vfz, a ceruzák, a gyömölcs, a tető. a kerekek és Jobbnak látjuk, hogy a föld gyomrába bújjunk, még mélyebbre mint valaha, messzire, nagyon messzire a főnököktől ma, vasárnap messzire, nagyon messzire a gazdáktól a férgek lábacskái közé, mert fönt egypár ember Irányit mindent, olyanok, akik írnak, énekelnek, táncolnak, gyönyörűen beszélnek és ml szégyentől kivörösödött arccal azt kívánjuk, hogy bárcsak megnyílna talpunk alatt a föld. Fordította: Végh Zsoldos Péter Térdre Hangosan lélegzik a föld. Óráink remegnek görcsökbe csavarodva. ítélet ideje Várunk lapuié szívvel. Csendben telállunk B térdünkről leporoljuk öntudatunk morzsáit. A föld szoknyát libbentelt, a történelem kulcsa megcslkordult a zárban. Szomjúság Habozunk. Az idő fogaskereke ismét eldre taszít minket. FQgedl Elek fordítása EMLÉKEZÉS EGY GYEREKKORI ESTÉRE VIERA SEBESTOVA !MGÉS Denevérek repülnek tölöttiink. Összehúzta magát a hölgy sötét palástban, fogait csattogtatta. Kihullott fogacskák várak homokbél gyúrva. Régmúlt hangok fogataiban a vén pesztonka álmok lámpáit gyújtogatja. A tény ellobban a láthatáron s füvek légiója fohászba kezd. Arcunkat odaszorltani az üreg fához, kérgébe metszeni, rágcsálni levelét s hivni, mi vissza nem tár. Egyre durvább s bűvOsebb a fák hangja, a kéreg suttogása a gyökerekig hatol. Ma balzsam a sötétség. Fordította Fűgedl Elek JÖRGE LUIS BORGES:, (Argentína) ARS POETICA Nézni a folyót, amely Idö és víz, S arra gondolni, az Idő Is folyó, Tudni, úgy veszünk el, akár a folyó, S az arcok úgy futnak tova. mint a víz. Látni, az ébrenlét csak másik álom. Mi Imádja, hogy nincs álom, s a halál. Mitől retteg a testünk, az a halál. Az éjeké, mit úgy nevezünk, álom. A napról, évről tudni, csupán Jelkép. Halálban látni alvást, s ha Jő az est. Benne bús aranyat — Ilyen a költészet. Örökifjú és szegény. A költészet. Mely visszatér, miként a hajnal és az est. Néha alkonyaikor fölbukkan egy arc. Ha elénk villantja valamely tükör; És a művészet is, akár a tükör fölfedni önnön arcunk, amely az arc. Ulisszész, mondják, torkig a csodáktól. Sírt örömében, meglátva Itbakát, Az örökkön zöld és szerény Ithakát, Ml a művészet — zöld, de nem csodáktól. S valamint a csöndes, végtelen folyó. Megy és marad Is, tükrözi ugyanazt a Herakleitoszt, ki bár ugyanaz — Más is. Mint a csöndes, végtelen folyó. Asztalos Lajos fordítása kkor Is sárga, őszi köd úszott a bá* ^ zak között, mikor végleg itt hagyott bennünket. A Világos utca, ahol lak- é iunk, kihalt volt, mint télen a behavazott C rónaság. Délelőtt tíz óra volt, s már lám pát kellett gyújtani, éppen úgy mint ma. Apám, akt alacsony, tömzsi emberke, az ; iblakon át bámészkodik kifelé. Bámészko dik, de nemigen látja még azt a piros autót sem, amelyik a szomszédban megállt. ; Olyan dühös, hogy haragja még a szemét ; is elfátyolozza. Cigarettára gyújt, pedig már a második húsz felé Jár. — Az a senktházll f Az a gazembert Már levelet sem fri Ot u- gyan várhatod hazai — harsogja az anyám felé fordulva. Bátyámra szórja az átkokat, Bandira, aki öt éve csoportos kiránduláson vett részt Olaszországban, és Milánóban felejtette ; magát. Azóta anyám előtt önti ki a szívét, de ő csak hallgat, ha a' hátyámról van szó. Nem védi a fiát, de nem is bántja. Régóta elnyel rosszat, jót, mint egy hatalmas víznyelő Hajlott, soványka teremtés, ősz- hajú, ráncos homlokú, kék szeme sohasem zavaros. Mindent megtett a fiáért, szeret te, sokkal Jobban, mint engem, pedig Ban di már gyerekkorában ts hideg és vadóc volt. Nyilván apám tette olyanná, akit a családon kívül rendes. Jó munkás ember nek ismernek, de otthon durva, igazságta lan, s hogy őszinte legyek, műveletlen is. Oespota. A bátyám valószínűleg nekt kö ízönhette, hogy elhamvadt benne a szülő ránt! szeretet érzése. Kihűlt, rideggé vált Furcsa, hogy én mindezek ellenére szere em a szüléimét, kőszívű apámat, imádotr I bátyámat istenítő anyámat, aki engem fi ívelembe sem vesz Bandi, mihelyt elvégezte az alapiskola: ilhagyta a szülői házat. Gépipariba Járt Kassára Makacsul, céltudatosan tanult Technikus lett belőle, de ma mégsincs ne ki az egész semmire. Milánóban nősült meg, apósa papírüzletében dolgozik Ideha za azt gondoltuk, hogy feleségével Jól él nek, högy kolbászból fonják a gátat' Pedlf. a valóság teljesen más. Ezt apám állapitól ta meg, amikor látogatóban lárt a fiánál Olaszországban Nem a szülői, sem az öreg apai érzelmek késztették őt arra, hogy a fiát meglátogassa, hanem a kíváncsiság meg a kapzsiság. Azt remélte, hogy Ban dl szerető gyermekhez Illően megajándé kozza, mindennel elhalmozza Idős apját Mindez elmaradt, ezért négy napon belül vissza Is Jött Azóta szidja szüntelen sze gény anyámat Ot sajnálom a legtohhan Fi» MAZIK tást, a villanytűzhely mellett. £n Ingerült vagyok, azonnali választ várok minden e- gyes alkalommal. — Bandi a te természetedet örökölte, és gyűlöl tégedi — fordulok apám felé. — Sohasem törődtél vele. Alig vártad, hogy befejezze az iskolát, máris pénzt akartál tőle. Ridegségednél, gyűlölködésednél egye bet sem adtál neki. És még te csodálko zol, ha nem tudja, ml az a szeretet?! — Ki Járatta Iskolába, ki tartotta el? — ordít rám szinte magán kívül az apám. — Ennyi az egész — mondom kissé meg nyugodva. — Soha egy csomagot sem küld tél neki. Hányszor panaszkodott, hogy min denre csak kölcsön kér, mint valami kol dús. Te csak mindig magadat láttad. — De a kedves bátyád az anyjával sem törődiki Pedig az aztán még a bőre alá Is pénzt dugott. Egészséges-e, beteg, érdekli Is őt azi? Anyám egy szót sem szól. Arca komorabb, egy pillanatra megtorpan Szeméből a felgyülemlett könnyv lassan, komótosan csordogál sárgás arcán lefelé Mit érezhet? A fiát mindenkinél Jobban szereti. De nem szól egy szót sem. — Anyám, én Írok neki! — mondom mé lyeket sóhajtva. élete maga a pokol, ibiuscgevel örökösen civakodik. Gyermekük a kis Antonió még két hónapos sem volt, hogy meghalt. Hogy miképpen vagy mihen. azt nem tudom De lehet, hogy azért ts nem értik meg egymást. — Az a bltangl Az a gazemberi — mo- i'og az apám az ablak mellett, és már a harmadik doboz cigarettát fogyasztja. — Még azt merte mondani, hogy ő bizony nem tartozik nekünk semmivel. Egy árva lírát sem adott, még cigarettára sem. Ezért neveltem őt annyt éven keresztüli Hát ezt érdemeltem én?l Mindent megadtam nekii Szakmát adtam a kezébe, s még azt álllt- a, hogy ez semmi Anyám most sem szól közbe Már hónapok óta hallgatja ezeket a kínos megjegy léseket Az olaszországi út, a megszégyenítés, a megalázottság . Az öregnek mindig eszébe Jut valami, s akkor szünet nélkül mondja a magáét. Én szinte fulladozók ebben a klbfrhatat lan környezetben — Anya, szólj már valamit! — mondom sokszor, s érzem, hogy a hangom reszket, mint karácsonyfán az üvegharang Anyám semmit sem felel Maga elé néz. •í*F«TT»<' rphhpn kPVPfgPtl B ráO 0 erre sem felelt. Papírt veszek elő, tollat, és írok. — A válasz legkésőbb két héten belül megjön — fordulok bíztatóan a- nyám felé. Eltelik két hét. három, egy hónap, de bizony nem Jön válasz Újra papír után nyúlok Másodszor is írok. Erre sem jön válasz. Harmadszorra ts. nem emlékszem pontosan, de valahogy így fogalmaztam: ,,... Gazember vagy, bltangl Hogy lehetsz Ilyen alávaló és gonoszt Legalább anyánkra légy tekintettel I 0 szenved a legtöbbet: Levelet vár tőled. S te nyomorult, senki, tudomást sem veszel róla Fütyülünk a go noszságodral De nem lehetsz olyan kegyet len hozzá. 0 nem tud visszaütni.“ Ezt a levelet Is feladtam, expressz, a lánlva. Többet nem írtam, Bandi erre sem válaszolt. Anyám az eltelt idő alatt végezte a ma ga megszokott munkáját öregebb lett. fó val öregebb. Senkihez nem szólt egy árvH szót sem Maga elé nézett, sápadt volt és hallgatott. Tegnap végre, hosszú hetek u tán először megszólalt Csöndesen: — Miért írtál? Nem kellett volna írnodi Igen. A bátyámra gondol szüntelen, és szenved Iszonyúan gyötrődik Ajka remeg kezelt tördeli, majd csöndesen, kimérten folytatja: — Hideg van Csak a tél múlna már el Mindig fázomi — lépett hozzám. — Miért írtál? Tudhattad volna, hogy úgy sem vá laszol Kár volt minden sorért Az ajtóra szegezi a tekintetét Hosszú I léig a kilincset bámulja. Fejét felemelt, nosolyog. majd újra maga elé néz. — Anya, ml van veled? — kérdem kis :é nyugtalanul Nem válaszol Csak áll és ’ézi a kilincset. — Anyám, hallod amit mondok? Erre sem elel semmit. — De anyai — szólok már már sírva. — Ismersz te engem egyáltalán? Ismered a fiadat? És apámat? Anya. kicsoda apa? — kérdeni egészen halkan, szinte szaggatottan. Végre megszólal — Apád az én férjem. — És Antoniol ö .. 6 kicsoda? — ö, az unokám volt. — Anya, hogy hívnak téged? Ml a neved? — Kovácsné. — És kicsoda Bandi? — ö? Bandi? Hát a ftami — Ismered? Ismerted? — Nem tudom De szí hittem
