Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-07 / 23. szám
ELNÖKCNK IRAKI lATORATASA Kbztársasögi elaöklink, Gustáv Hnsák és Ahmed Hasszán al-Bakr, az Iraki Köztársaság elnöke tárgyalás közben CTK felvétele Köztársasági elnökünk, Gtistáv Husák elvtárs feleségével és kíséretével az elmúlt napokban az Iraki Köztársaságban Járt. Látogatásának középpontjában azok a tanácskozások álltak, amelyeket .Ahmed Hasszán al-Bakrával, az Iraki Köztársaság elnökével folytatott a k^t állam kapcsolatainak fejlesztése, a gazdasági, kereskedelmi és tudományos-műszaki együttműködés további elmélyítése érdekében, A két ország kapcsolatai az 1958-as iraki forradalom után gyors ütemben fejlődtek, s ennek eredményeképpen több gazdasági és tudományos- műszaki együttműködésről szőlő egyezmény aláírására került sor. A fejlődő országok közül Irak Csehszlovákia egyik legjelentősebb kultúrkereskedelmi partnere, és az iraki fél is különös jelentőséget tulajdonít ennek az együttműködésnek. Csehszlovákia Irakban több terv megvalősításá- ban vett részt, gépeket, berendezéseket és komplett gazdasági objektumokat szállított. Az együttműködés magába foglalja az Ipar és a mezőgazdaság különböző területeit, és legjelentősebben a kőolajiparban mutatkozik meg. Ennek konkrét megnyilvánulása volt a basrai kőolajfinomitö felépítése, a- mely Csehszlovákia egyik legnagyobb külföldi beruházásai közé tartozik. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a csehszlovák-iraki együttműködés mindkét fél számára termékeny és hasznos volt. Ezek a kapcsolatok az imperializmus és a kolonializmus ellen, a békéért és a haladásért folytatott harc közös céljainak alapelveire épülnek. Csehszlovákia szilárd internacionalista álláspontra helyezkedik az arab nemzetnek az imperializmus ellen, a megszállt arab területek felszabadításáért és a palesztin arab nép jogainak helyreállításáért folytatott harcát illetően. Csehszlovákia támogatást és segítséget nyújt az arab népnek törvényes jogaiért vívott harcában és a nemzetközi főrumokon is síkra száll ezért. Az iraki sajté egyöntetű véleménye tükrözi az Iraki nép véleményét, amely kifejezi a két ország kapcsolatainak szilárdságát, és annak reményét, hogy a jövőben tovább mélyülnek a két ország népeinek érdekében. E cél eléréséhez járult hozzá Husák elvtárs iraki látogatása Is. E lőző számainkban a polgári forradalom győzelme után kialakult helyzettel, Leninnek az emigráciöből valő visszatérésével foglalkoztunk. Ma ízelítőt adunk ar- ről, miképp reagáltak Oroszország háborús szövetségesei a cárt lom bukására. A szövetséges országok polgári kormányai közül a japán császárság fogadta a legellenségesebben az o- rósz népforradalom hírét — sőt japán még az ideiglenes Kormány elismerésétől Is vonakodott. (1916-ban jött létre Oroszország és Japán között a szövetségi jellegű szerződés. A japán császár kormánya mindenekelőtt a cárizmus restauráciöját kívánta. A cárlzmus bukása a román királyi házat érintette a legközvetlenebbül a szövetségesek közül, az orosz katonaság által védett Ferdlnánd király a forradalom foglya lett. Mária, román királyné nyilvános demonstrá- ciőként forrő könnyeket hullatott letűnt hatalmáért. A cárizmust különösen siratő kormányok sorában Franciaország következett. Az új Ribot-kormány először nem tett semmiféle lépést az elismerésre. Paléologue pétervárt nagykövet aláíratlan levelet- írt Mil- jukov külügyminiszternek, de ez nem tartalmazta az elismerést. A nagykövet sajnálkozott a cári család sorsán. Továbbra is kereste a cári diplomaták társaságát. Naplőjának tanúsága szerint nem hitt abban, hogy a forradalom után Oroszország folytatni tudja a háborút. Paléologue-ot gyűlölettel töltötte el, hogy egy fiatalember a vörös zászlő előtti tiszteletadásra szólította fel. „Vörös zászlókkal teletűzdelt gépfegyveres autók rohannak szakadatlanul, őrült iramban a nagykövetség előtt“ — panaszolta. Rlbot az oroszországi változásokra célozva ó- vakodott a forradalom szó kiejtésétől. A francia miniszterelnök nem hivatalos levelezésében rosszallóan „összeesküvő“ jellegűnek nevezte az oroszországi fordulatot. Izvolszklj, aki a legtöbb cári diplomatához hasonlóan továbbra is ellátta a nagykövet tisztét, azt jelentette Párizsból, bogy „a francia kormányt nagyon nyugtalanítják a munkások és katonák szovjetjének radikális magatartásáról szóló pétervárl hírek, s különösen a háború befejezésére Irá nyúló tendenciák“. V. György angol király a forradalom után részvétteljes levélben fordult a lemondatott cárhoz. „A múlt héten lezajlott események mélyen megráztak engem. Gondolataim mindig Veled vannak. Továbbra is hű és odaadó barátod maradok, és azt a meggyőződésemet fejezem ki, hogy az orosz nép a háború folytatása mellett erősíti meg szándékát.“ Anglia azonnal menedéket kínált fel a cári családnak. Lloyd George akkori angol miniszterelnök visszaemlékezései szerint a februári forradalom „komoly félelmet“ keltett bennünk. Lvovhoz, az Ideiglenes Kormány elnökéhez intézett táviratában abból Indult ki, hogy nagyra becsülik a volt orosz cártól kapott lojális és határozott segítséget. Szilárd „jogrendet“ sürgetett, és a háború folytatását kérte“ az új orosz kormányzattól. Buchmann pétervári angol nagykövet jelentésében máris azt Irta, hogy a „közeljövőben nyílt harc tör ki a szociális forradalom pártja és az Állami Duma pártjai között.“ A londoni Times március 25-1 számában hangoztatta: minden attól függ, hogy „a kormány meg tudja-e kemény kézzel állftani ezt a felforgató mozgalmat“. Az angol kormány az orosz e- migránsok tevékenységét korlátozó intézkedéseivel is küzdött az orosz forradalmi mozgalom ellen. Francis, amerikai nagykövet a cár lemondása után látogatást tett az GYŐZELEMIG ideiglenes Kormánynál, hogy megismerkedjen az ÚJ kormány ‘ efveivel. Amikor ezeket az amerikai nagytőke szempontjából rendben találta — már csak az Egyesült Államok köz- társasági államformája és a monarchiákkal kapcsolatban kisebb elkötelezettsége miatt is —, gyorsan eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy az amerikai kormánynak a forradalom továbbfejlődésével és a béketörekvésekkel szemben érdeke mielőbb erőteljesen felkarolni a burzsoá Ideiglenes Kormányt. Erre sürgős javaslatot tett Washingtonnak. A többi antant hatalom (és az orosz polgárság) számára előnyös is volt, hogy az amerikaiak előbb teszik meg ezt a lépést, hiszen az uralkodó nélküli, új orosz polgári szabadság dicséretét aligha zenghette el meggyőzően az angol királyi kormány, vagy a cárlzmusba szerelmes francia reakciósok üdvözlete. Így történt, hogy március 7-én Lansing külügyminiszter már utasította Is Francist a hivatalos elismerésre. E lépéshez az amerikai kormány óriási ködösítéssel kezdett hozzá. Gyűjtést kezdeményezett, hogy az egyik orosz kikötőben építsék fel az amerikai Szabadságszobor mását — mintha az amerikai rezsimtől származott volna az orosz forradalom eszméje. Az amerikai kongresszus határozatllag üdvözölte az „orosz forradalmat , valójában csak az Ideiglenes Kormányt. Március 9-én Francis vezetésével az amerikai nagykövetség tagjai teljes létszámban, fürgén felsorakoztak Lvovék előtt (hová lesz majd az elevenségük októberbenl]. Az Ideiglenes Kormány is tudta, miről van szó: a távollevő Gucskov kivételével minden miniszter ott szorongott Milju- kov oldalán az amerikai elismerés átvételekor. Kerenszkij szokása szerint a miniszteri sorfal mögött helyezkedett el, hogy ravasz módon még jobban magára irányítsa a figyelmet. Miljukpv 7 válaazbeszédében minden erejével védelmezte a „monarchikus elvet“. Nem volt hajlandó slkraszállnl a* orosz köztársaságért, de amerikai útjára célozva Ameri- ka-barátságával, az „ottani eszmék“ ismeretével dicsekedett. Az amerikai kormány nemcsak megkövetelte a Lvov-kabinettől a háború folytatását, hanem saját hadbalépését, részben az oroszországi békevágy és a gyengülő orosz katonai erőkifejtések ellensúlyozására, 1917 áprilisára időzítette. Miljukov, Tyerescsenko, Konovalov és egész garnitúrájuk lelkesen üdvözölte az USA belépését a háborúba, és ezért nevezték Wilson amerikai elnököt „az emberiség legnagyobb jótevőjének“. Két nappal az a- merikai elismerés után, március 11-én Anglia, Franciaország és Olaszország nagykövetei is hivatalosan bejelentették az elismerést. HITED Rlbot francia miiiiszlerel- nök. Lloyd George angol miniszterelnök, Wilson az USA elnöke, Clemenceau francia köztársasági elnök és Or landó olasz miniszterelnök NATO ÉS A HASIS A Münclienből Izmirbe irányított hútökocsi árút szállított a NATO törökországi kirendeltsége részére. Visszafelé Horst Köllernek, a müncheni szállítócég tulajdonosának utasítására ugyanez a kamion kábító szerrel megrakva indult üt nak. Miközben a gazda, aki a kockázatot elkerülendő repülőgépen tért haza, a csempészakcio várható mii liékra rúgó hasznát számolgatta, a tillott művelet u' akadt... A bolgár vámosok szám ra, akik a határon átutaz gépkocsik vizsgálatánál mái sok mindent láttak, a mUn cheni „Mercedes" gyártmá nyú hútökocsi tilos rákomé nya nem várt meglepetést tartogatott: a vizsgálat sn rán közel kél tonna hasist találtak. Nem első ízben fordult elő, hogy külföldi csempe szék nagy mennyiségű hasist, úphimot, morfiumot és egyéb kábítószereket próbáltak átjuttatni a szocialista Bulgária határain. A sajtóértekezleten a követko- ző adatokat közölték: három hónap alatt 33 kísérletet, .sszesen több mint 4000 ki- 'ó kábítószer átcsempészesét liűsították meg. Az NSZK- tan, Törökországban, Libaionban és más országokban ionos csempészek hosszú névsorát olvasták fel, akik Bulgáriának Nyugat-Európát és a Közel-Keletet hídként összekötő autésztrádáit használják fel céljaikra. Ferdlnánd és Mária, a román királyt pár Ez is Amerika A Washington Post közli a floridai egyetem egyik tanárának arról készített kimutatását, mibe kerül az Egyesült Államokban a gyermekek neveltetése, iskoláztatása, szórakozása. A gettó-negyedekben élő néger családok átlagánál ez az összeg 4 000 dollár, amiben már benne vannak azok az üres konzervdobozok Is, amelyekkel a gyerekek a gründen fociznak. A gazdag családok gyermekeinek átlagos nevelési költsége 64 ezer dollár, ebben viszont a téli sportok, a nyári vakációk, sőt ha szükséges pszichoanalltikai vizsgálatok Is bennefoglaltatnak. Az első gyermek a család keresetének általában 30,5 százalékát veszi el, a következők már átlagosan csak 14,7 százalékot igé nyelnek. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KE főtitkára beszédet mondott a szovjet televízióban. Beszédében nagy jelentőséget tulajdonított a fegyverkezési hajsza csökkentésének. Többek között ezeket mondotta: „Földünkön a tömegpusztító fegyve- relf nagy mértékben felhalmozódtak, és az a reális, egyre fokozódó veszély fenyeget, hogy mind újabb és sokszorta pusztítóbb erejű fegyvereket és fegyverrendszereket fejlesztenek ki.“ Meggyőződésem — mondotta — bogy semmilyen államférfi vagf társadalmi tényező, egyetlen gondolkodó ember sem háríthatja el magától a felelősséget a háborús veszély elleni harcban. Hisz magának az emberiségnek a jövőjéért viselt felelősségről van szó. A Szovjetunió békepolitikájával összliBiigban Andrej Groniiko levelet juttatott el Kurt Waldheim ENSZ főtitkárhoz. A levél tartalmazza a Szovjetuniónak azt a javaslatát, amely szerint a világ összes országának le kellene mondania az erőszak alkalmazásáról és erről szerződést kellene kötniük. E szerződéstervezet szerint valamennyi aláíró hatalom kötelezné magát arra, hogy egymás között és a nemzetközi kapcsolatban egyáltalán nem alkalmaz erőszakol, vagy erőszakkal való fenyegetést egyetlen állam területi sérthetetlensége v.-igy pnlllikni függetlensége ellen, sem más olyan niédszerekul, amelyek összeegyeztethetetlenek az ENSZ céljaival. A Szovjetunió meggyőződése, hogy az erőszakról való lemondásról szóló világméretű szerződés megkötése mély és gyümölcsöző hatással tenne a fő nemzetközi problémák megoldására, elősegítené a kedvező feltételek megteremtését a lázas fegyverkezés niegállitáséra s a leszerelés terén a hatékony intézkedések niegvalótllásá- ra. A Szovjetunió által szorgalmazott, az erószakrél való lemondásra vonatkozó, világn'éretű szerződés megkötése kétségtelenül közelebb linzná az emberiséget egy olyan korhoz, amikor véglegesen ki lehet küszöbölni a háborút és biztosítani lebetno a tartós békét Lúdiiiiknn
